Majd érte megyek, kicserélem a fékdobot és jövök haza - gondoltam. Meglep, ha azt mondom, hogy nem így sikerült? Kedden nyomdába küldtük az anyagot, és a nagy pihenő után volt egy kis időm végre foglalkozni az autóm sorsával is. Csillag Gabi segített nekem fékdobot vadászni hozzá nem is olyan távol tőle, így azt nem kellett Debrecenből hurcolnom magammal.
Pénteken nagyon korán reggel indultunk Peti Hondájával, majd miután Pestre beérve mindenkit felébresztett a kipufogó hangja, kiszálltam a Műegyetem előtt. Onnan felvergődtem Budakeszire, és kezdem azokat, akik nem szívesen ülnek a fővárosban buszra...
Gabi és a Bogár már vártak, egy órával később már lent is volt a trélerről. Nekiálltunk a fékdob cseréjének, ami ugyebár egy félórás munka lenne. Mi sikeresen teljesítettük három óra alatt. A levétellel a meglazult koronás anya miatt még nem is volt gond, de vissza már nehezebben ment. Egyszer még elborult az emelő az autó alatt, de végül minden és mindenki sértetlenül megúszta a balesetet. Az anyát meghúztuk egy nyolcvanméteres erőkarral, biztosra mentünk. Beindításkor éreztem a legutóbb is tapasztalt nem tökéletes gyújtást, ezért kaptam Gabitól négy gyertyát az útra.
De mivel a hegyről lefele, és azután is rendben találtam az autót, így egy rövid kitérő után leparkoltam éjszakai nyughelyére, ahol csak másnap reggel vettem fel. Át kellett utazzam fél Budát, és már az elején éreztem, hogy itt baj van, egyáltalán nem úgy megy, mint kellene neki. A kesztyűtartóban voltak a gyertyák, de gondoltam először elvégzem a dolgom és azután majd keresek valami ismerőst, aki belövi a gyújtást tökéletesre. Ám mikor kiértem a belvárosból és hetven lett a megengedett sebesség, már tudtam, hogy nem várhat addig, mert nem fog messzire menni így. Ráadásul tudtam, hogy szar gyújtással nem keveset eszik...
Szerencsére a baloldalon épp kiszúrtam egy szervizt, ahova begurultam, és kicserélték nekem a gyertyákat és beállították a hézagot. Először kicsit fostam, hogy otthagyom a gatyámat is, mert BMW-k és Mercedesek vártak sorukra a műtőasztalon, de úgy látszik megszánták a vidéki szerencsétlent, és nem kértek érte semmit. Ezúton is köszönöm! Éreztem, hogy nem tökéletes, de sokkal jobban ment. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy gond nélkül felkapaszkodott a Rókahegy nem éppen lankás útjain. Miután végeztem a dolgommal, elindultam haza.
Gyöngyöst elhagyva jött az újabb gubanc. A hazaútra tervezett benzinmennyiség nagy részét - a rossz gyújtás miatt - még Budapesten megkajálta. Éppen felértem a kivezetőn lévő domb tetejére, amikor megállt a motor. Leállítottam, és gurultam tovább... és gurultam... legalább öt kilométeren keresztül lejtett az út, és csak a végén villant be, hogy ritka nagy kretén vagyok, hiszen, ha a domb tetején megfordulok, a másik irányba épp egy benzinkúthoz gurultam volna be. Ám szerencsére egy nagyon kedves gyöngyösi ismerősöm kisegített, miután a szomszéd falukat körbejárva sem találtam benzinkutat.
Innen a hazaút már közel problémamentes volt. Az ültetést megszoktam, egyszer sem ütöttem le az alját, még a nagyon rossz szakaszon sem. A még mindig nem tökéletes gyújtás miatt annyira nem élveztem az utat, de nagyon közel volt az igazi örömautózáshoz. Most indulok gyújtást állítani Zolihoz, na meg persze azért, hogy megnézzem legújabb szerzeményét. De erről hamarosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése