2012. augusztus 31., péntek

Amerika visszainteget


Nem szeretjük Amerikát, mert teletömik a fejünket a hülyeségeikkel, a multinacionális vállalataik mindenféle tekintet nélkül igázzák le a világot. Nem szeretjük Amerikát, mert síkhülye és dagadt emberek lakják, akiknek félórás reklámblokkok sugallják, hogy "egyél hipergigamega size atomburgert". Nem szeretjük Amerikát a mézes-mázos álomgyár miatt, ahol elhitetik velünk, hogy az ígéret földjére csöppentünk, ahol mindenki a Baywatchból vagy a Calvin Klein plakátról ugrott elő. Nem szeretjük Amerikát, hiszen párszáz éves történelmükre úgy tekintenek vissza, mintha Lincoln bácsi kullantotta volna a világegyetemet.


De persze az ország több, mint 200 éve alatt, pláne az utolsó száz évben olyat alkottak, amiért a hozzánk hasonló autóbuzi a két kezét összeteszi. Nem csak a tömeges autózást tették lehetővé a Ford T futószalagos gyártásával, nem csak a motorozás kultúráját alakította át a Harley Davidson, és persze nem csak a tizenéves tiniknek készített műsorba gyárt autót a West Coast Customs. Amerika a benzinvérűek mekkája. Legyen szó egy nyolcméteres kabrióban végigautózni a 66-os úton, lowriderrel végigpattogni California útjain, körpályán ezerrel döngetni Daytona beach-en, vagy cseppalakú motorral sebességi rekordot dönteni Boneville-ben.


Elég csak megnézni a Leggyorsabb Indiánt vagy a Száguldás a semmibe-t, hogy azok is megértség az imént elhangzottakat, akik a buta futóművek és az elsőre gyengének ható köbcenti/lóerő arányt látják csak az amerikai vasakban. Ugyan tudjuk jól, hogy a filmek szeretik némileg jobb színben feltüntetni a valóságot, de ez esetben kétlem, hogy túlságosan el lenne ferdítve...


Gondolom mindezt abból, hogy amikor megérkeztünk az EK Auto és/egyben a Krazy Kutters garázsbulijára, akkor rögtön a Tolvajtempó utolsó jelenetébe csöppenhettünk. Ugyan Peti garázsában jelenleg éppen áll egy "amerikai" autó, a céges tűzpiros Chevy, mégsem azzal mentünk. Talán azért, mert Camaro helyett Spark van a hátuljára írva... Így egy könnyed pesti krúz után érkeztünk meg Silviával és a Bogárral a műhelybe, ahol akkor már nem egy amerikai vas parkolt.


Nem akartuk az összképet rombolni, így kicsit távolabb parkoltunk le, majd pedig elámultunk kissé. Az egykori fotóstudió helyén egy minden igény kielégítő műhelyt alakítottak ki Balázsék, amelyben többségünk talán szívesebben lakna, mint a nyolcadik emeleti panelban. A fekete-pirosban pompázó belső térben ismerős hangokat, Butolay barátunk bölcsességeit hallhattuk, hiszen a kivetítőn éppen az első RozsdaTv adása szólt. A műhely előtt a szerelmem (a rat-rod) mellett egy rozsdás hordóban gyújtott tűzön sült a hot-dogba készülő virsli. Közben sorra érkeztek a különböző vasak, melyeknek tulajdonosai szinte rítusszerűen forgatták meg a telep udvarán vasaikat.


Ennél hangulatosabb estét nehezen tudnék elképzelni. Balázsék idevarázsolták Budapestre Amerikát. De nem azt, amelyet az első, hanem amelyiket a második bekezdésben emlegettem. Köszönjük a meghívást! Ugyan a srácoknak bizonyára csak egy kis kajapia volt a műhelyben a haverokkal, nekünk pedig egy új világ, egy igazi élmény.


2012. augusztus 23., csütörtök

Visszatérés



Újra itthon a Corolla. Alig nyolc hét telt el azóta, hogy az autó lekerült Debrecenbe, az Ateri Motorsport udvarába, magas anyahajóként ringva, tetején a Fondmetal-okkal. Ültetés, felni színezés, a terv ennyinek indult. Aztán elkezdődött a folyamat. Jött az első telefon: el van repedve a felni belső, összesen nyolc helyen. Javítani kell, nem vitás, így használhatatlan. Hiába, az IMM-en boltolt kerék nem volt hibátlan, de ezt csak a csiszolás után lehetett látni. Majd' két hét volt mire visszakapták őket, javítva. Közben megjöttek a gumik, 165/55 R13 méretben. Pofás lesz az - hallottam mindenkitől. A Garbojama utáni lent töltött egy hét folyamán kikerült a futómű, ám az eredeti keményítés helyett egy állítható rugó behelyezése lett a terv. Nem volt az országban, a tengeren túlról érkeztek meg, bő két héttel később. Szopóroller? Az.

Eközben visszakerült a felni, a hegesztés mentén hatalmas varratokkal, ezért azzal a lendülettel ment is az esztergályoshoz. E tájt érkezett meg Bankokból a Nardi kormány. A múlt hét folyamán összeállt minden, kézben volt a felni, a gumi, bent volt a futómű. Milyen legyen a szín? Füst, de ha az nincs, legyen arany. Egészen új árnyalatát prezentálták a srácok a színnek.

Hab volt a tortára a kipufogó. Kedves Atival folytatott beszélgetés során megemlítettem, a mostani nem az igazi, ha egy kicsit fel állna a vége -khm- sokat dobna rajta, de ez majd egy későbbi project. A végösszeg számolása közben derült ki, a mester belehúzott, fel dobott egy hasonló csövet hátra. Nabazdmeg.

Csütörtökön indultunk neki Debrecennek, majd Nyíregyházának a KGST Party miatt vonattal, és gyomorforgató izgalommal, két hónapja készül az autó, és állítólag most már kész. Szerencsére voltak oly kedvesek az érintettek, hogy egy darab képet nem küldtek róla. "Látom a Corollát, be fogsz fosni", és még sok másik hasonló hangvételű üzenettel viszont elláttak bőven.

Fél 7-re érkeztünk Debrecenbe, Binci pedig sehol, pedig elvileg ő hozta az autót. Tíz perccel később befutott egy ezüst Passat benne a főszerkesztő úrral. Ilyen nincs, menjünk gyorsan. Természetesen túl egyszerű lett volna a műhelybe menni egyből, nem, még előtte ki kell menni a város szélére elintézni valamit. Bámészkodás, 500-as Fiat, Triumph Spitfire bámulása az udvarban, újra autóban, immár irány a műhely. És akkor megláttam. Ott hasalt a szemétje. Gyönyörű látványt nyújtott. Teli polír, tetőn immár a gyári kerék, nem létező hasmagasság. Beszarás. Első kör, kis leérés, feszes futómű, vigyor.

Nem sokkal később csatlakozott hozzánk Gyuri is, ezt látnia, vezetnie kellett. Este, közvilágítás, és egy borzalmasan alacsony széles valami gurult el mellettünk az úton. Fantasztikus látvány.

Másnap vonulás Nyíregyre konvojban, leghátul. Állítólag többszöri merevedést okozott az autó látványa az előttünk haladóknak a tükörben. Kint egy Datsun Sunny, Peti S14-e, és a Corolla voltak az egyedüli távol-keleti masinák. Mondjuk KGST Party-n ez annyira nem meglepő. Első nap a egyedüli - még - józan emberként be kellett szaladni a városba, három fővel nem volt akkora gond, bár érezhetően többször karcolt az alja. Visszafelé azonban a táborba ereszkedés közben felakadt az autó a kapuban. Ketten kipattantak, és konstatálták, egy 3 centis vasdarabon nem sikerült tovább jutni. Hm.

Utolsó napra kellőképp hányinger állapotba került az autó köszönhetően a folyamatos salak pornak, és a reggeli párának. Indulni kellett, telepakolva, két fővel, de egyenlőre üres tankkal. A korábbi napok folyamán bő 70 kilométer alatt sikerült elfogyasztani majdnem fél tanknyi benzint. Biztató.


A GPS szerinti legrövidebb útvonalon indultunk haza teli tankkal, némi félelemmel a hazai utaktól. Gyöngyösig semmi gond nem volt, 1-2 lerakás, de alapvetően jól leküzdött nyomvályús utak. Ám innentől kezdve átment az utazás egyfajta túlélő túrává, 5 km/h-s sebességgel, szembetűző délutáni napfénnyel, folyamatos kátyú, nyomvályú, hullám, stb kerülgetéssel. Az utolsó 60 kilométer bő kétórás szenvedéssé vált. Teszem hozzá azokon az utakon a helyi terepjárósok is araszolva közlekedtek, sikerült rövid, de a megye legrosszabb útjain hazaérnünk.

Itthon azonban megkönnyebbülés helyett újabb feladat várt: hova is álljon az autó. Eddig egy különálló garázs épületben volt bérelt helye, ám a bejutást egy 20 méteres, túlságosan meredek beálló akadályozza. Be tudna menni, de minden alkalommal végighúznám az alját. Házon belül egy kert végi garázs nyújtja a második alternatívát, itt a kövekkel felszórt talaj a probléma. Maradt hát egy fedetlen, de elkerített ház melletti hely. KGST Deja Vu, ismét egy kapualj jelenti a problémát. Megoldás néhány összecsavarozott deszka, home made rámpa, így óvatosan ugyan, de át lehet rajta jutni.

Negyedik napja van itthon az autó, és nem tudok betelni a látvánnyal. Örömmel tapasztalom, hogy nem csak engem izgat a Corolla, de a környéken élők figyelmét is felkeltette. Autók lassítanak mellette ha utcán áll, dicsérő szavak sokaságával rohamoznak ha esetleg a környéken vagyok. Én pedig kezdem megszokni, egyre kevesebbszer rakom le, feleannyiszor súrlódik az orra, vagy a kipufogó.Annyira nem is használhatatlan.
Hogy mik a további tervek? Hamarosan kiderül.

180000


Ezzel még tartoztunk. Köszike!!

#9








2012. augusztus 22., szerda

Az első

Ez is eljött végre. Még nincs egy éve ugyan, de nagyon sok idő eltelt azóta, hogy a RozsdaTV ötlete egy szerencsétlen véletlen folytán megszületett a fejünkben. Akkor ugyan elkészítettünk egy órányi anyagot a három autóról, de mint utólag kiderült, ez túlságosan kevésnek bizonyult. Próbálkoztunk plusz felvételek hozzáadásával, de csak tovább romlott a helyzet. Be kellett látni, fel kell adjuk. Azaz feladni mégsem, csak azt az akkori videót kell elfelejteni. Nagyon kár, hiszen ha marad még időnk a forgatásra, akkor egy igen ütős epizódot rakhattunk volna össze belőle. 

Később csatlakozott Dani, akivel végre belecsaptunk a lecsóba, elkezdődtek a felvételek. Már készen állt a film, amikor is az utolsó simítások, amikor már csak egy premieridőpontra és a megfelelő helyszínre vártunk. Ez most jött el, a KgstParty-n láttuk először egybe mi is a komplett anyagot.
Emlékeztek még a Magazin első számára? Kicsit csúnyácska volt, akadtak benne hibák, nehezen lehetett olvasni. De mi már akkor is nagyon nagy szeretettel készítettük nektek, ahogy tesszük ezt a videóval is. De azért nagyon reméljük elnyeri a tetszéseteket! Jó szórakozást!

Köszönöm!


Érdekes helyzet. Az autós társadalom ünnepként kezel néhány, másoknak egyáltalán nem is fontos időpontot. Várjuk évről-évre, majd egyszer csak eljön, jól érezzük magunkat. Pár napig még tart az öröm, aztán kicsit elfeledjük, hogy bő fél évvel később ismét elkezdjük várni. Ilyen évek óta a KgstParty is.

Emlékszem, az elsőre (ami szám szerint a hetedik volt), ahova két Bogárral érkeztünk, és a "nézd már, ennek kilopták a motorját" szerű poénoknak voltunk kitéve. A másodikra, amikor nem akartuk elhinni, hogy tényleg egy igazi esküvővel állunk szemben. A harmadikra, amikor már nekünk is volt némi közünk a rendezvényhez. De biztosan emlékezni fogunk az ideire is valami miatt. Viszont a jövő évire már nem. Mert nem lesz.


De van mire emlékezni. Az idei KgstParty feltette a pontot az i-re, még úgy is, hogy a megelőző héten a szervezőkkel együtt mi sem aludtunk túl sokat. Holott sokkal kevesebb dolgunk akadt. Miután a nyomdai gépek nekiláttak a legújabb, a 9. szám elkészítésének, több időt fordíthattunk a találkozónak. Egy meglepetést készítettünk elő nektek, pontosabban egy életnagyságú Bburago dobozt építettünk, amelybe mindenki beállhatott egy studióvakus kép erejéig. Ugyanakkor matricát kellett szerkeszteni, valamint a díjakat elkészíteni.

Volt rá egy hetünk. Már szerdán elindultunk az első szállítmánnyal, amely a standunk felépítéséhez kellett. Benne a Jawa, a bicikli, raklapok, fa, ezer éves Apple számítógép, lámpa az 1800-as évek végéről, stb, stb... Ahogy azt a videón láthattátok, a fából doboz készült, a többit pedig első körben bepakoltuk a sátrak alá. Ekkor már néhány résztvevő megérkezett, és látszólag kellemesen mulatoztak.


Csütörtökön átvettük a Corollát az Ateri műhelyében (erről majd később), majd péntek reggel indultunk ismét útnak Nyíregyháza irányába, immár egy sokkal nagyobb csapattal. Mivel a legtöbben csak a péntek délután tudtak jönni, így a tavalyinál némiképp kisebb csapat tartotta fel a forgalmat a négyes főúton. Ettől függetlenül biztos voltak néhányan, akik anyáztak a nyolcvanas tempó miatt.


A területre érkezvén nekiláttunk a doboz kibővítésének, és véglegesítésének, valamint a stand építésének. Előbbi esetében az anyagok miatt nem sikerült tökéletesre, de a Photoshop segített (volna). Mivel a legújabb szám ekkor még nem érkezett meg, úgy döntöttünk, hogy inkább egy amolyan közönségtalálkozóval egybekötött evés-ivást iktattunk be a standon. Jöttek is az emberek szép számmal, ismerősök és ismeretlenek is. 

Talán nem meglepő, hiszen a parkoló ekkor már javában tele volt autókkal. Talán a KgstParty törekvései, talán a Rozsdafesztiválnak köszönhetően idén talán változatosabb volt a felhozatal, hiszen a továbbra is többségben lévő keleti autók mellett egyéb vasak is megfordultak. Így lehetett az, hogy egyik kedvenc autóm, egy Lancia Delta HF Integrale is begurult. A tavalyihoz hasonlóan, idén is a személyes kedvenceinknek adtuk át a díjakat, így én tudtam: ha nem gurul be egy Stratos, akkor megvan kinek adom az enyémet.


A buli beindult. A stand tele lett emberrel, mellette a színpadon jobbnál-jobb zenéket játszott a Cover @ll zenekar. A különböző helyről érkező emberek pedig sorra vették elő a különböző pálinkásüvegeket. Mi pedig készültünk a magazin megjelenése óta az egyik legnagyobb dobásra, a RozsdaTv első adásának premierjére. Ezúton is nagyon szépen köszönjük annak a 100-150 embernek, aki végignézte velünk először a háromnegyed órás adást.

Majd pedig folytatódott a buli, hogy néhányan másnap nehezen ébredhessenek. Nekünk pedig elkezdődött a hajtás. Forgott a kamera, közben pedig sorra téptük fel a nyomdából frissen érkező magazinokat borító papírcsomagolásokat. Szemben, a fesztiválközpont közepén időközben sorra zajlottak a versenyek és a különböző társulatok és csapatok bemutatói. Mindemellett érkeztek az autók is. Annyian, hogy a nap fénypontjára, a felvonulásra már annyian összegyűltek, hogy nem fértek be a területre. Most az ilyennek örüljön egy rendezvényszervező, vagy ne?


A sor 18 perc alatt haladt el egy adott helyen, majd pedig érkezett meg mindenki a szokásos helyre, a múzeumfaluba. Itt egy újabb előadás (ezúttal a 4 for Dance) várta a találkozó résztvevőit, végül az eredményhirdetés és a bejelentés: Nincs többé KgstParty.

Nem mondom, hogy aznap éjszakára elvette volna a kedvét az embereknek a bejelentés, hiszen az aznap estére tervezett buli is fergetegesre sikeredett. Ám nem árt elgondolkodni azon, hogy mi lesz jövőre? Melyik lesz az a találkozó, amely ilyen színvonalon képes szórakoztatni az embereket, melyik lesz az, amelyet szívvel-lélekkel szerveznek, melyik lesz az, ahova minden autóst szeretettel várnak? És végül: mi lesz a Rozsdafesztivál jövője? Talán éppen a mi feladatunk lesz 2013-ban találkozót szervezni? Majd elválik.

KgstParty, köszönöm az eltelt éveket, azt a néhány csodálatos napot. Kösznöm a remek programokat, az új ismereteket, a jó bulikat. KgstParty, köszönök mindent!

Apró kellemetlenséget okozott nekünk az az illető, aki magáévá tette a fényképezőmet, az összes optikámmal együtt. Így azon túl, hogy nem tudom, mivel fogok dolgozni a jövőben, a szombat esti Bburago-dobozos képeket is elvitte. Ha valaki nem odavaló tette, akkor megkérdőjelezném a fizetett biztonsági őrök munkáját, ha pedig valamelyik autós társunk, azt... azt nem is kommentálnám.

2012. augusztus 16., csütörtök

Építés alatt


Van, aki már ott van. Van aki már elindult. Mi pedig ott voltunk, és már haza is jöttünk. De mindezt csak azért, hogy holnap reggel közösen vonulhassunk át, ahogy tettük ezt tavaly is. Ha valakinek van kedve csatlakozni, azt várjuk a Főnix csarnok parkolójában, reggel 8:30-tól gyülekezünk, 9-kor pedig indulunk.
Tegnap már becuccoltunk az igáslóba, és mint a lomosok, átvittük a standunk dekorációját Sóstóra, a KgstParty helyszínére. Ott pedig fűrészt és kalapácsot ragadtunk, hogy összeüssünk nektek egy kis meglepetést. 
A fesztiválközpontban is folytak még javában a munkálatok, a technikusok felépítették a színpadot, a megvilágítást, mi pedig ennyi idő alatt összetákoltunk egy... ööö... garázst. Vagy valami olyasmit. De hogy mi is ez, azt az alábbi videó végén megláthatjátok.

2012. augusztus 13., hétfő

RozsdaTV - végre

Igen-igen, végre jön! Most pénteken 22:00-kor a KgstParty-n megnézheted az első részt... Gyere el, legyél az elsők között!