2013. március 16., szombat

Tiltott terület

I. FEJEZET

A Magyarországi Bogarasok Klubja évről-évre megrendezi egynapos évadnyitó autós találkozóját Budapesten, vagy a főváros közvetlen közelében. Immáron a 22. rendezvény következik, számomra pedig a hetedik. Az elmúlt időben voltak jó helyszínen megrendezett, hangulatos rajzások, voltak kevésbé jól sikerültek, ám egy dolog közös mindben: az előző esti Cruise Nighttal karöltve a rendezvény elindította a szezont, ezeket követően sorra jöttek a találkozók.


Egy idő után a Cruise Nighttal való kapcsolat megszűnt, hiszen az MBK elnöksége rossz szemmel nézte, hogy az ő több millió forintos találkozójuk előtt van egy „kis gurulás”, ahol ellövik a másnapra esedékes újdonságokat, friss építéseket. Épp ezért a szervező, Balczó Robi fel lett kérve, hogy tartsa meg az esti gurulást a rajzás után, este. Robi hiába magyarázta, hogy a világon mindenhol, évtizedek óta ebben a rendszerben tartják meg a találkozókat (előesti gurulás – másnap nagy esemény). Az együttműködés megszakadt, a további Cruise Nightokat az MBK támogatása nélkül rendezték meg – persze továbbra is a rajzás előtti este.

Jómagam 2007-ben látogattam ki az első rajzásomra, akkor még saját autó nélkül, vonattal. Korábban is biztos voltam abban, hogy valamilyen Volkswagent szeretnék, ám ott teljesen megbizonyosodtam. Megtetszett a környezet, a rengeteg autó, a jó társaság. 2008-ban már a sajátommal érkeztem, ahogy ezután minden évben, egészen tavalyig.

A Rozsdakupacos időszak előtt a rajzás volt az egyetlen igazán nagy volumenű találkozó, amire minden évben ellátogattunk, hiszen itt gyűlt össze a VW-s társadalom színe-java. Holott soha sem tartottam magam igazi, hithű volkswagenesnek (tudjátok, az a fajta, aki számára más autó nem létezik, és a kettes Golf a világ legjobb autója – az ilyen F40, NSX és egyéb baromságok csak utána kullognak), de a Cruise Night és a rajzás voltak a biztos pont az évben. Mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a Magazin megjelenését követően - amikor már volt szerencsénk több, sokkal nagyobb eseményt is meglátogatni - továbbra hűségesen részt vettünk a rendezvényen.

Azokat a találkozókat, amelyek közel állnak a szívünkhöz, igyekszünk a tőlünk telhető módon segíteni, éppen ezért a tavalyi rendezvény előtt felajánlottunk minden rajzásra érkező számára 1-1 példányt a Magazin 4. lapszámából, amelynek címlapján a Silver Bug szerepel. Nekünk jó, hiszen esetleg olyanok is megismerik a Rozsdakupacot, akik korábban nem találkoztak vele, a szervezőnek jó, mert egy plusz apróságot tud nyújtani, és a látogatóknak is jó, mert kaphat egy apróságot ajándékba, aminek tud örülni. Ám ezt a felajánlást az MBK visszautasította, egy másik magazinnal való kapcsolatukra hivatkozva. Ezzel semmi gond, tudtunk a kapcsolatról, ez teljesen érthető volt.

II. FEJEZET


A Magazin jelenlegi reklámautója - a Rozsda – egy 1984-es (vagy a körüli) Volkswagen Bogár. A vas 2007-ben került be a Buggarage / Retro Car Klub műhelyébe, papírok nélkül, rettenetesen fos állapotban. Mivel egy '84-es Bogár nem számít se nem ritkának, se öregnek, ezáltal abszolút nem különleges, és a felújítás kb. 2-3x annyiba került volna, mint az azt követő értéke, az autó megérett a bontásra. Ám Mareszék úgy gondolták, hogy nem dobják ki a MÉH-be, hanem megvalósítják egy kicsit elborult ötletüket. Fémig csiszolták az autót, majd az időjárás elvégezte a dolgát, és berozsdásította a karosszériát. Ültetés, felni, satöbbi, a 2008-as rajzáson debütált a vas, ahol egyértelműen a találkozó sztárja lett.

Ezt követően persze tovább alakult, fejlődött, formálódott, aminek az lett a vége, hogy a 2009-es Carstyling Shown bekerült az autó a Best of-ba, ami valljuk meg, nem kis teljesítmény egy olyan autótól, amely a bontásból csak ilyen formában menekülhetett meg. A 2011-es Tuning Show-t és EMAT-ot követően, döntöttünk úgy, hogy az újonnan megalakuló Rozsdakupac Magazin számára tökéletes reklámautó lehet a Rozsda, hiszen olcsón juthattunk hozzá, cserébe roppant feltűnő jelenség, végső soron pedig a felülete passzol a Magazin nevéhez.

Így a 2011-es OT- Expón már a mi standunkon állt a vas, nem kis értetlenkedést váltva ki a nézőkből. Kőkemény veteránosok – köztük az osztrák Lotus klub elnöksége - vigyorogva fotózkodtak a Rozsda mellett, és sorra gratuláltak nekünk hozzá (bár igazából nem a mi érdemünk az autó).

Ám nem volt ennyire felhőtlen a rendezvény a Bogár számára. Ugyanis éppen abban az évben volt 20 éves az MBK, aminek tiszteletére 20 különböző léghűtéses Volkswagent sorakoztattak fel a Vasúttörténeti Parkban. A Rozsda volt a 21. levegős a rendezvényen, ami a Klub elnökének, Szepes Gábornak a szemét roppantul szúrta. Ugyanis szerinte ez az autó a veteránozás megcsúfolása, a szándékos pusztítás elfogadása, bemutatása, ami rossz fényben tünteti fel az MBK-t is, hiszen ők kihoztak húsz gyönyörű (valóban) autót, mi meg elrontjuk ezzel a szarral. Részben megértettük, részben próbáltuk neki elmagyarázni, hogy ez azért nem így van, illetve, hogy rajta kívül más „kőkemény veteránosok” jópofának tartják az amúgy halálra ítélt autót. Ugyan a rendezvényről nem vittük ki az autót, de hátrébb toltuk a „tűzvonalból”, aminek az lett az eredménye, hogy az emberek sorra kérezkedtek át a kordonon, hogy közelebbről is megtekinthessék.


Nyár elején a Rozsda Debrecenbe költözött, ahol volt szerencsénk megmutatni a helyi közönségnek – mondanom sem kell, a Devil Tuning találkozóra látogatók imádták. Mondanom se kell, hogy pont leszarták, hogy mellette egy Ferrari áll, csak a filléres vasat fotózták. Legközelebb pedig még „laikusabb” közönség elé tártuk a vasat, amikor a Campus Fesztivál bejáratához leparkoltunk vele. A Rozsdának volt köszönhető, hogy lepacsiztunk a bejáratot őrző motorosokkal, biztonsági őrökkel. A fesztivál ideje alatt nem egy elismerő cetlit kaptunk a visszapillantó alá. Még egy esküvői fotó is készült vele, amikor egyszer leparkoltuk az Egyetem előtt... Ismétlem mindezt 2011-ben egy olyan autóval, amelyet négy évvel korábban minden épeszű ok szerint el kellett volna bontani.

III. FEJEZET

Valamikor a tavalyi év folyamán, egy Szepes Gáborral történő e-mail váltáskor jött elő újra a téma, miszerint a Rozsda nem feltétlenül a legszerencsésebb módja a veteránautózás népszerűsítésére. Szerintünk nem is ez a célja. Ennyiben maradtunk.

Hamarosan jön az idei rajzás. Gondoltuk a tavalyi felajánlásunkat idén is megújítjuk, ha bármiben is változott a helyzet, illetve, ha az MBK ezúttal igényt tart a csomagra. Jött a válasz: a helyzet nem változott. Ez újfent teljesen világos és érthető lett volna, ha az üzenetnek nem lett volna egy második fele is, amiben Gábor leírja, hogy közöttünk való bármilyen együttműködésnek a feltétele, ha a Rozsda lekerül a Magazin „zászlajáról”. Kicsit érdekes kikötés. Talán ahhoz hasonlítanám, hogy csak akkor vehetek tejet a boltban, ha zokni nélkül megyek le. Kiváltképp úgy, hogy az a bizonyos magazin amellyel az MBK partneri kapcsolatban van, hatoldalas cikkben és poszteren hozta le a most kifogásolt járművet, rögtön annak elkészülte után. Kicsit pőtyög a dolog, nem?

IV FEJEZET

Persze levehetjük a Rozsda fotóját a weboldalunk fejlécéről, és más képet teszünk ki a helyére, mert semmibe nem kerül. De mi legyen az autóval? Ha ennyire szúrja az MBK elnökének a szemét, mit tegyünk vele, hogy ez megváltozzon?

Adjuk le a vasba? Megoldás a „zavaró tényező” eltüntetésére, ám ekkor egy élő, mozgó, guruló Bogárral kevesebb lesz az országban, kevesebb lesz a Földön. Ezt akarná egy olyan egyesület, amely ezen autókat képviseli?

Újítsuk fel? Egy ilyen állapotban lévő VW teljes restaurálása kb. 1,5 millió forintba kerül. Ki az, aki ehhez előteremti a forrást? Az MBK támogatja a szent ügyet, miszerint a Rozsda számukra is elfogadható állapotban terjessze a veteránozás igéjét? Azon túl, hogy igazából semmi közük hozzá, hogy a saját autónkkal mit csinálunk, úgy a Rozsda megszűnne azzá lenni, ami, és csak egy lenne abból a sok ezer – különben a veteránosok számára teljesen érdektelen – mexikói Bogárból, amelyek közül nem egy rohangál még az utcán napi használatban, metálzöldre fényezve, belefaragva a Videoton rádióval, és Škoda tükörrel.


Mindent a helyén kell kezelni. A Rozsda 1984-es, nem egy 1949-es perecablakos, amelyből elvétve lát egyet az ember, és - bár még mindig nem tartozik az igazán értékes veteránautók közé – már komoly értéket képvisel. Nem egy hasonló korú Silver Bug, amelyből mindössze 3700 darab készült, hanem egy sima mexikói Bogár, amelyből csak abban az évben több százezer példányt gyártott a VW.

Továbbá az sem elhanyagolandó tény – kiváltképp egy reklámautó esetében – hogy az emberek az extrém dolgokat jegyzik meg. Mert hiába van valakinek egy teljesen restaurált 1953-as Oválja, akármilyen gyönyörű, az továbbra is „egy lesz a sokból”. Biztosan van még a világon több száz másik ugyanolyan. Mióta „beléptem” ebbe a világba, az egyetlen eredetire restaurált Bogár vált világhírűvé, mégpedig a Litvániában talált, 7. valaha készült Bogár, 1938-ból. Az összes többi szenzáció szempontjából érdektelen – persze egyáltalán nem lekicsinyelve a beléjük fektetett energiát, és azok értékét, sőt!


A hobbiautós szakma, a rajongók és a szaksajtó figyelmét az extrémebb járművek ragadják meg, amelyek jól eltalált stílusban vannak megépítve. Hogy ne lépjünk ki Volkswagenes körökből, elég csak a Black Baront, a Heb-Rodot, a Hammered Inc. Perecet, a T2D Porschét, Buszt és Brasiliát említeni, melyek mindegyike sokkal öregebb, ritkább és értékesebb autóból készült, mint a Rozsda, és nála sokkal komolyabb, a veteránautósok számára sokkal „szentségtörőbb” átalakításokon estek át. Mégis ezeket ismeri a világon mindenki, bárhol bárkit megkérdez az ember, ezeket az autókat biztosan tudni fogja, hogy miről van szó. Egy reklámautó esetében mi más lenne a cél? És kétlem, hogy sokaknak az lenne az első gondolata, hogy „ezt miért kellett”, hiszen azok eredetijéből szintén van sok ezer másik.

De ott a Linde busz. Egy szakadt szar T1, amiért vagyonokat fizetnek, mindenki azt akarja, és be is járta már az egész világot, volt osztrák, spanyol, japán tulajdonosa, és nem hinném, hogy van olyan autós ember a világon, aki ne szorítana neki helyet a garázsban. A hazaiaik közül elég csak Simor Peti barna airride-os Bogarára gondolni, amely díjat nyert a BugIn-en, vagy Bozai Laci szakadt szar 914-esére, amit azóta is rengetegen emlegetnek. Ezeken kívül szolidabban, de szintén nemzetközi szinten ismert a Silver és a Rozsda is. De nyugodtan kiléphetünk a Volkswagenek bűvköréből, hogy lássuk, mindenhol az extrém autók dominálnak. Elég csak a Pokrakra, Rusty-ra, az orosz Samarákra gondolni, de talán reggelig sorolhatnánk. 

Kicsit el vagyunk maradva. Ugyanis, az interneten keresztül csöpögünk azokra az autókra, ám, ha valaki itthon belecsap, azt elátkozzák. Mégis, azok az autók jutnak el a nemzetközi hírnévig, amelyek nem teljesen gyári állapotra lettek restaurálva. 

Nem azt mondom, hogy rohanj ki a garázsba, levágni a Zsiga tetejét, hogy te is menő legyél, nyilván nem kell mindenkinek ilyen autóval járnia. Ahogy az is tény, hogy nagyon csúnyán el lehet rontani egy extrém vállalkozást, de a Rozsda aligha tartozik ezen járművek közé. Tény, hogy szebb és értékesebb az, amikor egy öreg autó patinás, eredeti, de kopott fényezésű. Mi se értékeljük annyira a szándékos patkányosítást, de a Rozsda az más. A Rozsda nem azt hirdeti, hogy az összes Aston Martint fémig kell csiszolni, a Rozsda csak egy kihasznált lehetőség, semmi több, ami túlnőtt saját magán.

A mostanihoz hasonló katasztrófahelyzetben az ország meglepődik azon, hogy az emberek képesek egymást segíteni, önzetlenül támogatni másokat. Számunkra ez talán nem új, hiszen a veterános/hobbiautós közösség – néhány apró kivételtől eltekintve - ilyen volt mindig is. Legalábbis mi ezt tapasztaltuk, függetlenül attól, hogy Kispolski vagy Ferrari tulajdonosával beszélgettünk. Éppen ezért furcsa számunkra, hogy az egyetlen klub/csapat/szervezet, amely ilyen mondvacsinált indokkal elutasít minket, az az MBK, akihez – bár szívünkben semmiképp, de - autóink révén a legközelebb állunk.

Sajnálom, hogy Szepes Gábor szemét szúrja a Rozsdakupac Magazin, vagy valami, ami azzal kapcsolatos, és azt is sajnálom, hogy ennek a tudomásunkra hozatalára egy ilyen mondvacsinált indokot keresett. Továbbá az is szomorú, hogy miután a fenn leírtakat számára egy e-mailben igyekeztem kifejteni, egy „ok olvastam” válasszal letudta a vitát, egy értelmes és elfogadható indokot nem adva arra a kérdésre, hogy mi is a valós probléma.

Így hát sajnos a Rozsdakupac Magazin idén nem vesz részt a Tavaszi Rajzáson. Legfeljebb a jövő évin. A Rozsdával.

2013. március 13., szerda

Belecsaptunk


Ahogy az lenni szokott, a tavasz első sugarai előcsalják a veterán és hobbiautósokat a garázsaikból. Kitolják a fényre a tél viszontagságaitól féltve óvott vasaikat, és elkezdik a felkészülést a szezonra. Hát mi is hozzáláttunk.

Bincinek tavaly év végén akadt némi problémája a motorjával, de hogy mekkora a baj egészen egy ékszíjcseréig nem lehetett biztosan tudni. Ott viszont kiderült, hogy bizony nagy generálra lesz szükség, ha azt szeretné, hogy ismét doromboljon a boxer a Bogárban. Szakszerű segítséget Balczó Robi barátunk nyújtott a blokk kiszereléséhez, és szétbontásához, ami közel 3 órát vett igénybe. Nem tudom, hogy ez profi csapatoknál mennyi időbe telik, de szerintem marha jól dolgoztak a srácok, amikor nem kontárkodtam a kezük alatt. A lényeg, hogy holnap már meg is kezdődhet a felújítás, így ha minden jól megy, akkor az április 5-i Cruise Nightra már járóképes lesz az autó. Illetve Robi szerint, nincs az az isten, hogy addigra ne guruljon. Hogy mit kell javítani, kicserélni, megmókolni, arról Binci majd megemlékezik egy külön bejegyzésben, mert ha megnyúznak sem emlékszem, hogy mi mindenről volt szó. Ami megmaradt, hogy Robi elég sokat szentségelt, mondván a korábbi tulaj milyen undorító kókányolást végzett. Ja, ami biztos, dinamóból újat kap a Bogár. További részletekért keressétek Bincit.


Ami engem illet, mivel délután lógott az eső lába, így végül úgy döntöttem, hogy hagyom a samponos mosást és a polírozást a jövő hétre, amikor már a meteorológia is jó időt jósol. A megérzésem pedig bejött, ugyanis kisvártatva megérkezett az égi áldás. Végül is, ha úgy nézzük, akkor le lett mosva.

Szóval inkább fordítok némi figyelmet a beltérre. Kiszedtem a lábtérben található gumiszőnyegeket, és jó alaposan lecsutakoltam őket. Ebben később az eső is komoly segítséget jelentett. Aztán a műanyag elemeket – gyakorlatilag az üléseken kívül mindent – áttörölgettem babapopsitörlővel, ami azért brutális cucc, mert a 24 év alatt odagyógyult olajos-zsíros szmötyi kivételével tényleg mindent leszedett. Az anyósülés felőli ajtón volt egy kábé 2 centi hosszú piros csík – fénykorában karcolás lehetett. Na, ezt semmi pillanat alatt lekapta a popsitörlő. Szóval kezdek aggódni szegény babák testi épsége miatt.

Sikerült eléggé belemerülnöm a kozmetikázásba. Binci többször nevezett megszállottnak, és orvosi látleletet szeretett volna látni az elmeállapotomat illetően. Istenem, kicsit rend/tisztaságmániás vagyok. Van ez így.


A nap zárásaként lekaptuk a kalaptartót. Ugyanis az előző tulaj unokája úgy érezte, hogy a Skodába beszerelt gyári hifiszterejó rendszer nem kielégítő, így sikerült felfúrnia négy-négy csavar segítségével a kalaptartóra két cipős doboz méretű hangfalat. Hát ezeket kidobtuk a picsába. Megy vissza bele a gyári cucc (meg persze kell majd egy új kalaptartó, ami nincs 8 helyen átfúrva) – koncertélményért pedig inkább majd kilátogatok valamelyik nyári fesztiválra. Autóba amúgy sincs értelme brutális hangrendszereket építeni, mert sosem fog úgy szólni. Valami furcsa okból kifolyólag a motor hangja mindig bele fog duruzsolni a kedvenc szintipop nótánkba. De, ha mégse, akkor meg az lesz a baj, hogy nem halljuk a hengerek morajlását. Ez az ördögi kör.

Szóval Lujzika drága elkezdett szépülni, bár szerintem még legalább 4-5 délután suvickolásra lesz szükség ahhoz, hogy eléggé tisztának lássam. Szóval folyt. köv. hamarosan.

Szívműtét


Legutóbbi, még októberi budapesti utunk során, valahol felfele menet, Füzesabony környékén éreztem, hogy a motor nem úgy működik, ahogy kellene. Ugyan nem fogyasztott többet, és az addigi 80-as tempót is tudtuk tartani, a gyorsulása messze nem volt olyan jó, mint korábban - már amennyire a 0-ról 100-ra történő 31 másodperces adat jónak számít. Csak fenn, a Stop Shop parkolóban nyitottuk ki a motorháztetőt, és néztük meg, hogy mi is gubanc.

Az ékszíjtárcsa szétesett és a pereme belemarta magát a dinamó tengelyébe, meglazult az ékszíj, nem volt hűtés, megfőttek a gyűrűk. Szerencsére nem állt be a motor, így egy szorítást követően haza tudtunk vele jönni. Azt követően egyszer lett beindítva, néhány héttel később, amikor egy napig, a klipforgatás erejéig gurultunk vele pár kilométert.


Most itt a tavasz, ideje lenne elővenni, de ugyebár a szerelésre félretett pénzt sikerült Skodára költeni éppen egy hete. Erről írtam egy röpke bejegyzést is, amire nem sokkal később érkezett Robi reakciója: olyan nincs, hogy nem leszek ott a Cruise Night-on a Bogárral. Felajánlotta a segítségét, hiszen nem olyan nagy dolog kivenni a motort, meg kicserélni a gyűrűket, a dinamó felújítására pedig van embere.


Ma jött el az a nap, amikor kevesebb munkám volt, és rá tudtam szánni egy délutánt a motor kiszedésére. Gergő korán érkezett, és nekifogott a Skoda takarításának, majd miután Robi is befutott, nekikezdtünk a szívműtétnek. Ugyan fogalmam se volt, hogy hova nyúljak, de igaznak bizonyult a nagy öregek mondása, miszerint a Bogár egy olyan szerkezet, amit még a hülye is meg tud magának szerelni. Ratro kikötötte a bovdeneket-kábeleket, majd jöhetett a négy csavar eltávolítása, végül pedig a motor leemelése. Hogy ne verjük földhöz ez három ember igényelt, így pedig pár percen belül a földön csücsült a rettenetes erőgép.

Onnan már tényleg nem volt sok idő lebontani a burkolatokat, kivenni a dinamót, és előkészíteni a motort a jövő heti gyűrűzésre. Egy alapos takarítást is igényel a blokk, valamint a lemezek, mert erősen olajsáros. Még nem tudjuk, hogy honnan csöpög, de mivel minden tömítést cserélni fogunk, így reményeim szerint az is megszűnik. Holnap viszem az elektromoshoz az önindítót és a dinamót, jövő héten pedig összerakjuk, és gurulhatunk is... 

2013. március 12., kedd

Felfelé görbül


Az elsőre mindig emlékszik az ember, legyen szó csajról, autóról, vagy akár csak egy koncertről. 2005-öt írtunk, még javában a gimnázium padjait koptattuk, szarva a nagyvilágra, szabadon éltünk. Nagy kedvencünk, a Tankcsapda zenekar előző évben játszott először a Főnix csarnokban a szokásos Szilveszter előtti időpontban, amely addig életem legnagyobb bulija lett, teltház, jó zene, felrobbant az aréna. Mivel egy évvel később a helyszín nem változott, gondoltuk ideje megismételni az előző bulit. Akkor egy totál ismeretlen, kicsit furcsán semmitmondó nevű banda volt az előzenekar, bizonyos Road.

Általában ez pont elég arra, hogy egy oszlopnak dőlve, a színpadtól távol beszélgessek valami ismerőssel, amíg nem jön az a zenekar, amely valóban érdekel. Ám itt kicsit másképp történt. Mialatt a színpad előtt kb. 20 fős tömeg állt, én többieket vártam, és míg volt szabad hely, a lelátón pihentettem a később komoly igénybevételnek kitett lábaimat, s közben hallgattam az előzenekart. Lement az első szám. Ez jó. Lement a második. Hú, ezek a srácok nagyon jók. Lement a harmadik, és az énekes srác bekiabált a mikrofonba, hogy az első albumuk megvásárolható a földszinten kirakott vásáros asztalnál. Még be se fejezte a mondatot, már rohantam lefele a lépcsőn.

Azóta eltelt néhány év, és a kis előzenekar az ország egyik legjobb rockzenekarává nőtte ki magát, egyszerű, de kőkemény zenéjükkel, tartalmas, néhol csontig hatolóan erős szövegeikkel. E mellett pedig írtak néhány himnuszt a hozzánk hasonló hülyéknek, azaz mindenkinek, aki szereti az autókat, azon belül is főképp a rali kedvelőinek.

E miatt már nagyon régóta szóba került a csapatunkon belül, hogy érdekes lenne összehozni egy beszélgetést a srácokkal. Most végre lehetőségünk adódott rá, Pócsi Pisti segítségével, a Road ötödik albumának lemezbemutató koncertje előtt sikerült összehozni egy hosszasabb beszélgetést.

Ám ez előtt még egy apró, önmagunknak támasztott nehézséggel kellett szembenéznünk. Ugyanis, amikor a srácok a Monte Carlo Historique Rally-n forgatták Felpörögve című számuknak a klipjét, egységesen beleszerelmesedtek az Austin Healey 3000-be. Máté - az énekes-basszgitáros - megkérdezte, hogy tudnánk-e szerezni egy ilyet az interjúhoz készülő fotókhoz, de persze, ha nincs, az se baj. Bennünk az ilyen kérések szöget ütnek, és amíg van rá mód, igyekszünk őket kielégíteni, habár a "nagy" Healey-ből talán 5 darab van az egész országban, s ezek tulajdonosai nem biztos, hogy egy kőkemény rockbandát szeretnének az autóik körül látni.

Segítségül Noszvai Andrást hívtam, aki azonnal adott egy telefonszámot, amin Szabó Endrét, egy zöld, 65-ös Healey tulajdonosát érhettem el. Készségesen segített, ígérte, hogy péntekre ott is lesz az autó. Minden klappolt, jöhetett a nagy nap. Mire odaértünk, a kis brit vas már bent állt a Barba Negra színpada előtt. 

Én vakukat szereltem, Gergő pedig a diktafon mögül kérdezte ki a srácokat arról, hogy mit is jelent a 39764. Furcsa volt olyan emberekkel találkozni, akiknek az alkotását naponta meghallgatjuk, rengeteg koncertjükön voltunk már jelen a közönség nem túl rendezett soraiban, és akikért több ezren rajonganak az országban. Köszönjük a lehetőséget, és persze köszi az új albumot is! A Világcsavargó című szám pedig a Panodráma - Angyal voltam, Phil Collins - Easy Lover és a Queen - Love of my Life című számai mellett a Rozsdakupac 4. himnuszává lép elő.

Részletek a következő Rozsdakupacban!

2013. március 11., hétfő

Gasburner?


Nem mi lennénk, ha azonnal nem készülne róla egy "mi lenne ha" kép. Szerintem kész is az autó, lehet bemutatni a magazinban! 

Ladies and Gentlemen, please welcome: Lujzi!


Hogy megértsük a történetet, fontos tudni, hogy alapvetően nagyon nem szeretem a születésnapjaimat. Ehhez sok régi negatív emlék szolgáltatja a táptalajt, amit majd egyszer a pszichológusom pamlagán fekve fogok kibeszélni magamból, miközben a pénztárcám tartalma átvándorol a szemüvege mögött hümmögő, őszülő halántékú úriember zsebébe, aki jelentőségteljesen jegyzetel egy bőrfedeles füzetbe, mintha tudná, mit csinál.

A lényeg azonban, hogy a barátaim úgy érezték, ebből bizony elég volt – itt az ideje, hogy elkezdjem szeretni azt a napot, amikor megláttam a világot.


Egy jól átmulatott éjszakán kipattant a fejükből az ötlet: mi lehetne jobb módja a pozitív irányú változás elindításának, minthogy egy olyan ajándékkal lepnek meg, amilyet még sosem kaptam – egy karikával, amin néhány kulcs lóg. Ezek a kulcsok pedig életem első autójának ajtaját nyitották. Ha bárki azt hiszi, hogy az Ocean's Eleven című moziban George Clooney és Brad Pitt furmányos volt, mikor kirámoltak három vegasi kaszinót, akkor téved, ugyanis a srácok olyan összeesküvést szőttek a hátam mögött, amibe a fél országot sikerült bevonniuk. És én erről mit sem sejtettem. De ezt ők regélik el...


Bár már eltelt pár nap, volt időm emésztgetni, barátkozni a gondolattal, ám még mindig alig akarom elhinni, hogy itt áll az ablakom alatt a kis Škoda 120L. Márpedig azóta párszor már megcsíptem magam, és a jelek szerint tényleg nem álmodom. Ha mégis, akkor baj van, mert alva vezetni nagyon veszélyes, és már sikeresen túl vagyunk néhány próbaúton, amit tökéletesen abszolváltunk.

Természetesen egy 24 éves autónál vannak apróbb szépséghibák: itt-ott javított fényezés, egy-két rozsdafolt, fütyülő ékszíj, vagy a félrekalibrált gyújtás, de ezek olyan dolgok amiket minimális törődéssel könnyedén lehet orvosolni. És amúgy sem nézegetjük az ajándék patás állatok fogazatát.

Azóta kis családomtól folyamatosan záporoznak a kérdések, hogy mik a terveim a fehér csehszlovák tündérrel, aki a keresztségben a Lujza nevet kapta. Hát első körben beállítjuk a gyújtást és kap egy új ékszíjat, hogy ne fütyüljön a motor. Míg ez készül, addig szépen körbe nyaljuk majd, és úgy kitakarítjuk, hogy a pedálok alatt lévő gumiszőnyegről is meg lehessen enni a vasárnapi ebédnek szánt csülökpörköltet főtt krumplival és kovi ubival. Aztán az egész kasztnit felpolírozzuk, hogy csillogjon a gyári fény. Valamint bekerül majd a gyári rádió a gyári hifivel együtt, ami az évek során mintegy elpárolgott az autóból.


Természetesen kell majd valami zsír felni alá. Egyelőre még csak a lehetőségeket keresem, de valószínű, hogy beújítunk egy garnitúra Bogár kereket (hiszen ugyanaz az osztókör), kap valami durva színt, és megy is fel a kocsira. Semmi flancolás.

Gyurew tegnap már kifejtette, hogy pikk-pakk motort lehetne cserélni a Škodában, és a gyári 1200 köbcentis blokk helyére Ernő barátja pillantok alatt be tudna hegeszteni mondjuk egy 1.8-as Volkswagen erőforrást. No, nem esszük annyira forrón a kását. Különösen azért, mert az eredeti motor is nagyon szépen muzsikál. Talán majd egyszer elgurul a gyógyszer, ha meguntam a cseh hengerek duruzsolását.


Addig viszont inkább a futóműhöz fogunk majd hozzányúlni kicsit, ugyanis, ahogy az a Škodáknál lenni szokott, kissé farnehéz a gép, és enyhén motorcsónakszerű a kiállása. Szóval sanszos, hogy elölről legalább 10 centitől búcsúzni fogunk, hogy optikailag egyenesbe hozzuk a kasztnit. Vagy bepakolok a csomagtartóba 3 zsák cementet, hogy kicsit lehúzza az orrát.

De a hülyeséget félretéve, egyelőre csak vigyorgok, mint nyúl a vadalmára, és barátkozom Lujzival, akit szépen apránként majd igyekszek egyre jobb formába hozni, hogy minél több kilométert tudjunk együtt megtenni, és koptatni Kishazánk viharvert útjait.


2013. március 9., szombat

Így lepd meg a barátodat... egy autóval

Kis csapatunk magja az elmúlt két évben jóban-rosszban kitartott egymás mellett, a kötelék igen szoros közöttünk, gyakorlatilag a nulláról alkottuk meg azt, ami egy késő őszi délután kipattant a fejünkből. Rengeteg buktató, borzalmasan sok veszekedés tarkította az eltelt időszakot, amely során néhnyan elhagyták a csapatot. De mi, a három hülye ez alatt olyanok lettünk, mint a testvérek. Holott igazából három teljesen különböző figura vagyunk, akiknek - állítom - normális esetben semmi közük nem lenne egymáshoz. 

Éppen ezért összemosódik a munka, a szórakozás, vagy akár a magazintól független, de komoly dolgok megbeszélése. Összemosódik a szerkesztőség is a klubhelységgel, vagy esetenként szórakozóhellyel (remélem az irodaház tulajdonosa nem olvassa e sorokat), nem egyszer végződött már a munkanap egy üveg tokaji termelői bor nyitását követő világmegváltással. Éppen egy ilyen alkalommal történt, hogy Gergőnek hamarabb le kellett lépnie, és a méltán híres debreceni tömegközlekedés igénybevételével jutott el hazáig, közel 10 kilométerre a szerkesztőségből. 

Gyuri első autóját közel hat éve vásárolta, azóta pedig kb. húsz vasat fogyasztott el... emlékszek olyanra is, hogy öt jármű (igazából négy és fél) állt a kertjük előtt. Jómagam ugyebár több, mint öt éve vettem meg a Bogaram, Gergőnek azonban még - különböző okok miatt - még nem sikerült autót vennie. Ez még a kisebb baj lett volna, ám a kilátások se voltak túl biztatóak a közeljövőben.

Azon az estén Gyurival még maradtunk egy ideig, és nagyon sok dologról szó esett, majd végül felvetette, hogy mi lenne, ha összedobnánk Gergőnek egy autóra, hiszen rengeteget gürizik érte, de valahogy soha nem jön össze neki. Ugyan félretett pénzemből az ősszel megolvadt gyűrűjű, szétesett dinamójú Bogaramat szerettem volna a szezon kezdetére rendesen helyrehozni... Sebaj, akkor az ráér, most vegyünk Gergőnek autót!


Az éjszaka gyakran megváltoztatja a gondolatokat, így másnap délelőtt összecsörögtünk Gyurival, hogy továbbra is komolyan gondoljuk-e az előző este megbeszélteket. Mivel mindketten helyeseltünk, így elkezdődött a keresés: krómlökhárítós, kúposfelnis Kispolskit kell találni, ugyanis ez Gergő szíve vágya, és persze mindezt lehetőleg nem túl elrugaszkodott áron.

Vázoltuk az elképzelést Gergő barátnőjének, Briginek is, aki biztosított minket teljes támogatásáról. Körbetelefonáltuk az ismerősöket, elsősorban KG-t és KeMát zaklattam szinte naponta, hogy van-e valami értelmes példány. Mindössze egyet találtunk, azt is Balassagyarmaton. Egy látszólag gyári, kicsit megviselt, de elméletileg gyári fényű, sárga, hibátlan belsejű 1979-es Polski volt, meglepően jó áron. Ment a telefon, az autó megvolt, ám a lapzárta miatt csak néhány nappal későbbre tudtunk volna elmenni. Addig eladták. Mint utólag kiderült, annyira nem gond, hiszen az autó alja gyakorlatilag nem létezett.

Értelmes eladó autó hiányában néhány napra megtört a lendület, majd pedig szinte az egészet keresztültörte Gergőnek az a kijelentése, hogy mostanában éppen azon gondolkozik: nem is biztos abban, hogy Polskit szeretne. Gyurival ekkor nagyon csúnyán néztünk egymásra, gondolatban mindenféle olyan helyre küldtük el Gergőt, ahol februárban is tangapapucsban lehet járni.

Egy teljes hétig kutakodtunk Kispókok után, de semmi. Vagy rossz, vagy túl fiatal, vagy túl drága volt mindegyik, amelyik pedig minden tekintetben megfelelt, az elkelt, mire felhívtuk. Végül pedig egy sokadik telefon után úgy döntöttünk, hogy innentől alternatívan értelmezzük Gergő "nem tudom, hogy Polskit szeretnék-e" kijelentését, azaz, onnantól bármilyen autó szóba jöhetett...

Ez talán még jobban megnehezítette a dolgunkat, hiszen kicsit a bőség borzalmas zavarában találtuk magunkat. Azaz nagyon sok, nagyon rossz autó hirdetését kellett végignéznünk. Külföldi papíros, lejárt műszakis, fossárohadt, hibás, okmány nélküli, összetaknyolt vasak tömkelegét néztük meg, várva arra, hogy valami különleges vas leessen elénk a mennyből. Lancia Y és szép Fiat Panda nem voltak, Wartburgból nem találtunk szépet, a Moszkvics és a Nagy Polski sokat fogyaszt, a Golfból és Civicből csak szarrágyilkoltak voltak, Honda Jazzt egyet találtunk, hibásan, stb, stb. A lista hosszú...

Már nem emlékszem, hogy milyen keresési feltételek megadásával dobott ki a kereső egy ismerős vasat. A barna Skoda 105-öt akkor nyálaztuk körbe, amikor a 11. számba fotóztuk a ...kő kóla? rovatot, ugyanis az autó itt volt a debreceni Skoda szalonban. Az ára meglepően jó volt, ám a forgalomból ideiglenesen kivonták. Segáz, egy műszaki és gurulhat.


Brigi mondvacsinált indokkal villámgyorsan megérdeklődte Gergőtől, hogy szereti-e a csehszlovákok remekműveit - így talán nem volt annyira feltűnő. Miután megtudtuk, hogy szép autónak tartja, bátran indultunk el Gyurival megtekinteni a vasat. Szép volt, akár csak két hónappal korábban, mindössze két apró sérülést találtunk a fényezésen, valamit a lökhárítók és a gumik szorultak cserére. De a meghirdetett ár tökéletes volt... mindaddig amíg meg nem tudtuk, hogy nem ideiglenesen, hanem véglegesen lett kivonva a forgalomból, azaz csak muzeális minősítéssel kaphat újra rendszámot. Ahhoz pedig foglalkozni kellett volna az autóval, kiváltképp, hogy a bizottság tagjai a keleti vasak esetében sokkal szőrszálhasogatóbb, szigorúbbak. Otthagytuk.

Gyuri ekkor már vörös fejjel ült le a számítógép elé, majd még vörösebbel állt fel, amikor ismét sikertelenül néztük végig az összes hirdetést.

Még aznap megjött a mentőangyal Bíró Gábor személyében, aki egy általa szervezett rendezvénnyel kapcsolatban hívott fel. Mivel ő igen régóta mozog olyan veterános körökben, ahol nem milliomosok beszélgetnek a befektetési célból vásárolt Ferrarikról, gondoltam megkérdezem, hátha tud valami eladó autót megfizethető áron. Tudott. Ott Szerencsen, egy ismerős öreg bácsi szeretett volna megválni - elvileg - 1981-es, műszakis 120-as Skodájától, amelyben 34000 kilométer van, kis javításoktól eltekintve gyári fehér a színe, és makulátlan a belseje. Mivel már tudtuk, hogy Gergő szereti a Skodákat, meg mert Gyur közölte, hogy leszarja, hogy mit szeret, örülni fog neki, megbeszéltük, hogy másnap (tegnapelőtt) indulunk megnézni. 

Elintéztük, hogy Gergő a szerkesztőségben legyen, mi pedig mondvacsinált indokkal leléptünk, hogy majd visszajövünk. Felvettük Brigit, és elindultunk Szerencsre úgy, hogy ha képes a saját lábán közelekedni az autó, és nem esünk ki az alján, akkor elhozzuk.

Kicsit betojtunk, amikor a megbeszélt időpontban a tulajdonos nem vette fel a telefonját, de pár perccel később megjelent egy fehér Skoda a parkolóban. Ekkor már láttuk, hogy biztosan nem '81-es, de Gyuri kijelentette, hogy van olyan szép, hogy elhozzuk. A megnézés nem tartott sokáig, az eladó nagyon korrekt módon megmutogatta az autó hibáit, hogy hogy és miért lett belejavítva a fényezésébe, hogy az ékszíj visít, de azon kívül rendben van az autó. Néhány éve esett át egy kényszerű motorfelújításon, és valójában 1989-es. Az autó átment a "kling-teszten" (lásd: alant az annyira nem publikus, közel egy éves homevideó egy vállalható részletében), majd Gyuri még csapott vele egy gyors kört, amolyan "legyen meg ez is, hisz hozzátartozik" jelleggel, majd elindultunk, hogy a papirokat rendezzük.


Persze ehhez szükség volt Gergő adataira, számaira, amelyeket csak tőle tudhattunk meg, ezért Gyuri felhívta, hogy "baj van". Azon túl, hogy mindent bediktált, megtudtuk, hogy türelmetlenül vár minket a szerkesztőségben, és mivel közepesen ideges volt a "baj" miatt, egy percig sem gondol arra, hogy az egész csak átverés.

Végül elindultunk. A Skoda gyönyörűen járt, az ékszíj visításától eltekintve gyönyörűen járt a motor, bár olykor be-bedadogott, valamint nem volt alapjárat, amitől a lakott területeken történő közlekedés kimondottan izgalmassá vált. A hazaúton még Brigi felhívta egyszer, hogy megbizonyosodjon, hogy ott van-e, majd pedig kiagyaltuk, hogy miként adjuk át neki az ajándékot.

Elmúlt nyolc, mire megérkeztünk az irodaház kapuja elé, ahol én gyorsan felszaladtam, mert "le kellett vinnem egy számlát Gyurinak, akivel épp az ajtóban találkoztam, és rohan tovább". Miután megkérdeztem, hogy velem tart-e, a lépcsőn már vigyorogva hallgattam a puffogását, hogy "minek fizetjük az ügyvédet, a könyvelőt meg mindenki mást, ha nem képes tisztességesen elvégezni a dolgát". Mikor kiértünk az épület elé, Gyuri ott állt az autó mellett, és kénytelen volt végighallgatni egy hasonló  monológot, amiből az se zökkentette ki, hogy megjelent a háta mögött Brigi, akinek abszolút semmi keresnivalója nem volt a város másik szélén lévő irodaháznál.

Rövid időhúzás után Gyurinak "mennie kellett, ezért elköszönt", ám kézfogáskor a kulcs a kezében volt. Gergő nézett, mint akivel közölték, hogy a tyúk volt előbb, majd pedig, miután a fejében lévő rozsdás fogaskerekek és eloxidálódott vezetékek lassan beindultak, sikerült összeraknia a dolgokat. Ám örömét első pillanatban talán nem a legmegszokottabb módon fejezte ki, ugyanis a száját az indokolatlan "na elmentek a picsába" kifejezés hagyta el, ami után mi már tudtuk, hogy jó üzletet kötöttünk, és nem lesz baj, hogy a Bogár csak jóval később fog gurulni...


Innentől Gergő vigyorgott, mi pedig sorra elmeséltük, hogy hol, ki és hogyan verte át. De hogy az egészet láthassa, készítettünk róla egy párperces filmet is, hogy ő is (és persze ti is) lássa, miként vásároltuk meg neki élete első autóját.

Minden bizonnyal Gergő majd beszámol ő is az ő szemszögéből, addig is íme az az SMS, amelyet aznap éjszaka, félálomban kaptam tőle, első reakciójához hasonló választékossággal megfogalmazva:

Haza értem, még mindig vigyorgok :) Basszátok meg, imádlak titeket :)

2013. március 7., csütörtök

:)


Egy ajándék, aminek legalább annyir örülünk, mint az új tulaj - avagy bővült a flotta. Részletek hamarosan!

2013. március 6., szerda

:(


Sajnos az ország egyik legszínvonalasabb autós eseménye, az Oldtimer Expo idén tavasszal nem lesz megrendezve. Kár, mert nagyon szerettük. Kár, hiszen elég csak visszaemlékezni a 2011-es évre, amikor is az OT-Expo, az Oldtimer és Youngtimer Fesztivállal gyönyörűen keretezve az autós szezont, olyan minőségi vasakat bemutatva, amelyeket nagyon kevésszer, vagy éppen soha sem lehet élőben látni. De akadtak olyanok is, amelyeknek létezéséről nem csak a laikusok, de a veterános közönség sem hallott.

Aztán tavaly már nem volt Oldtimer és Youngitmer Fesztivál. Idén nem lesz OT-Expo. Számunkra ez duplán szomorú, hiszen ez az a rendezvény, amelyen a közönség először találkozhatott a Rozsdakupac Magazinnal, és ahova tavaly hatalmas örömmel tértünk vissza, ahol az első születésnapunkat megünnepeltük.

És ami végképp szomorú: az OT-Expo sikerét meglovagolva, idén egy másik rendezvény foglalja el a Vasúttörténeti Parkot, amely - a korábbi tapasztalatokból kiindulva - messze nem éri el azt a szintet, sem színvonalban, sem pedig felhozatalát tekintve. Tehát aki a kilátogat tavasszal a Vasúttörténeti Parkba, ne a tavalyelőtti hangulatot keresse, mert abból az idei évben nem kapunk... Mint amikor a Dire Straits koncertet lefújják, és helyette Zámbó Krisztián énekli a Sultans of Swinget...

Nemzetközi Autó, Motor és Tuning Show 2013

Minden évben elérkezik az idő: itt a tavasz, az autókra felkerülnek az alufelnik, az utakat ellepik a motorosok… és ismét megnyitja kapuit hazánk legnagyobb évindító autós-motoros rendezvénye, az Autó, Motor és Tuning Show (AMTS)! 

A számos nagy múltú autós-motoros rendezvény összefogásának eredményeképpen 2013. március 22-24. között zajló szezonnyitó kiállítás, fesztivál és show idén még nagyobbra, látványosságokban pedig minden eddiginél magasabb szintre növekszik.

Kibővített területen és tematikával, rengeteg újdonságot és felejthetetlen élményt kínál az immáron nyolc, önmagában is teljes értékű rendezvényt tömörítő giga-szezonnyitó. Az elmúlt évek vitathatatlanul legkomolyabb járműfesztiválja változatlanul kedvezményes jegyárak mellett, továbbra is egyetlen belépővel látogatható! 




RENGETEG ÉLMÉNY EGY HELYEN, EGY BELÉPŐJEGY ÁRÁÉRT!!

Carstyling.hu Tuning Show 2013 - hazánk legnagyobb tuning rendezvénye

A 2006 óta megrendezésre kerülő, évek óta egyre több nemzetközi látványosságot felvonultató Carstyling.hu Tuning Show idén nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. A rendezvény nem csak hazánkban számít az ország legnagyobb autós eseményének, de mára a nemzetközi autós és tuning szféra is az év egyik jelentős szakmai és szórakoztató kiállításaként tartja számon.

Az egyedileg átépített autók, hazai és nemzetközi tuning cégek és klubok standjainak színes felhozatala mellett, a Tuning Show idén is számos közkedvelt programmal várja a nagyérdeműt. A rendezvény Európában egyedülálló, autós nagyszínpadán nagy szerepet kapnak a szebbik nem képviselői is, szépségverseny, valamint a show saját lánycsapata, a Carstyling Dolls tüzes műsorai formájában. Az autóépítő arénában egy 418 lóerős, 2012-es Ford Mustang GT épül át teljesen három nap alatt a látogatók szeme láttára, a vizuális örömökre pedig napjában többször látható, exkluzív osztrák Lowrider Show teszi fel a koronát! 



Budapest Motor Fesztivál - hazánk legnagyobb motoros kiállítása

Budapest Motor Fesztivál Magyarország egyetlen, átfogó motoros tematikájú rendezvénye. A kiállítás a motorimportőröket és márkákat, a motorozáshoz szükséges felszereléseket és a háttéripart, valamint a sportszövetségeket és egyéb szervezeteket – lényegében a motoros társadalom keresztmetszetét – hozza egy fedél alá, minden eddiginél látványosabban és nagyobb volumenben. 

A kiállítás hagyományszerűen a motorozás szezonnyitó eseménye, ahol bemutatásra kerülnek az új modellek, felszerelések is. A rendezvény nem csak a motoros társadalomnak szól: a fesztivál mindenkit vár, aki megismerné a motorozást, mint új közlekedési alternatívát.



GYMKHANA Országos Bajnokság – Magyarország első fedett pályás versenye!

Ahogyan már harmadik éve hagyományosan, idén is az AMTS-el indul az autósport szezon, ráadásul nem is akárhogyan! A Ken Block által híressé tett autós sportág, a GYMKHANA idei első versenye Magyarország történetében először fedett helyen, a Hungexpo „C” pavilonjában kerül megrendezésre!

A Hungexpo első szinkronpályás versenyét eddig soha nem látott, rendkívül komoly hang és vizuáltechnika, valamint óriás led kivetítők mellett, 1500 fős fedett lelátóról követhetik végig a látogatók. A legbátrabbak pedig a pilóták mellé is beülhetnek a Gym-Taxi keretei között. 



EMAT 2013 - Magyar Hot Rod autóépítő és motorépítő bajnokság

Az önmagában is egyedi színfoltot képviselő, Magyarországon egyedülálló Hot-Rod és Custom Bike show 17 éves múltra tekint vissza, résztvevői pedig Európa-bajnoki címmel, világbajnoki dobogós eredményekkel, és számos nemzetközi díjjal büszkélkedhetnek.

Az rendezvény a Visegrádi Négyek országai bajnokságának (V4 Customs), a kelet-európai motorépítő bajnokság, valamint a Motorépítő Világbajnokság hivatalos állomása, és a Magyar Hot Rod Autóépítő Bajnokság (Rusty Rodders Hot Rod Show) fordulója egyben. A nemzetközi megmérettetésen a legjobb épített motorok és döbbenetes hot rod autók versenyeznek. Szakmai zsűri és közönségdíj dönt, a Wild Magazin segítségével a győztes motor jutalma: a Világbajnokságra kijutás!



Hungarian Stunt Riding Championship – a látványos motorsport évkezdő versenye!

A Stunt Riding sportág nagyteljesítményű motorokkal végrehajtott látványos akrobatikus gyakorlatokra épül, amelyekkel sem az utcai motorozásban, sem más motorsportokban nem találkozhatunk. A versenyzők ezeket az akrobatikus elemeket fűzik egymás után és mutatják be a pontozó bíráknak. A bírák a gyakorlatok nehézségét és a végrehajtás minőségét értékelik.

A Magyar Motorsport Szövetség pozitív döntésének köszönhetően 2009-től a világon először Magyarországon nyílt lehetőség a versenyzők számára, hogy hivatalosan a Magyar Kupasorozat keretein belül mérkőzhessenek meg a helyezésekért. A rendkívül látványos sportág évkezdő fordulója idén először kerül a Hungexpón, az AMTS részeként megrendezésre! 



Magyarok a járműgyártás történetében - exkluzív járműtörténeti kiállítás

Sokan nem tudják, hogy az elmúlt száztíz évben egy kis ország sok nagy alkotót adott a világ járműgyártásának, és ma is alig van olyan világcég, ahol ne dolgoznának magyarok vezető beosztásban. A motorizált kor évszázados történelméből olyan nevek köszönnek vissza, mint Csonka János az első magyar motor készítője, Bánki Donát a karburátor feltalálója, vagy Galamb József a Ford T-modell megalkotója. A jelent egyebek mellett Anisits Ferenc a BMW dízelmotorjának atyja, Tárnok Zsolt olasz luxusautók tervezője, vagy éppen Kovács Miklós a Kia egyik vezető formatervezője viszi.

Az AMTS forgatagába teljesen új színt hozó kortörténeti kiállítás szervezője, az Autós Nagykoalíció őszintén hisz abban, hogy minden magyar ember büszkén gondolhat arra, hogy honfitársaink milyen nagymértékben voltak és vannak jelen a technológia csúcsát képviselő járműipari fejlesztésekben.


Autómárkák, importőrök kiállítása - 2013 legújabb szalonautói

Az utoljára 2005-ben megszervezett Budapest Autószalon óta első alkalommal jelennek meg ismét nagyobb számban az autós importőrök a Hungexpo területén. A széria autók kiállításának szentelt részlegekben lehetőség nyílik a gyártók legújabb modelljeinek közelebbi megismerésére, több új, itthon még nem látott modell kíséretében.



Budapest Tattoo Expo 2013 - Magyarország legnagyobb tetováló expója

A Magyar Tetoválók Szövetsége az 1999-es megalakulása óta tömöríti egybe a magyar tetováló kultúra legjobb képviselőit. Engedve az idő és a piac kihívásainak, külföldi minta alapján, 2002-ben rendezte meg első nagyszabású rendezvényét, melyre idén immár hatodik alkalommal kerül sor a Hungexpón. 

A kiállítás a tetoválás életérzés szerelmeseit, és azokat is várja, akik még csak barátkoznak a tetoválás gondolatával, akár mint művészek, akár mint lehetséges alanyok. Azok is nem mindennapi programokat (koncertek, extrém divatbemutató stb.) találnak maguknak ezen a kiállításon, akik csak kíváncsiságból vagy kalandból látogatnak el.


A nyolc rendezvény a Hungexpo öt csarnokában valamint udvarain, összesen 80.000 m2 kiállítási területen zajlik, melyen több, mint 1.000 kiállított jármű lesz megtekinthető hatalmas show és rengeteg látnivaló mellett. A rendezvény három napja alatt folyamatos színpadi, beltéri és kültéri programok, valamint bemutatók garantálnak kivételes szórakozást a család minden tagja számára! 

Az évadnyitó show egyben a tavasz legnagyobb autó-motor-tuning és hifi találkozója is lesz, számos autó és motor a téli átépülés után itt mutatkozik be először a nagyközönség előtt. A találkozóra érkező autósok pedig több megmérettetésben is részt vehetnek kedvencükkel, értékes díjazás mellett! 

Hogy pontosan milyen programok és látnivalók várhatók, a rendezvény weboldalán megtekinthető, a továbbiakban pedig érdemes követni a www.amts.hu híreit, hiszen a rendezvény kezdetéig folyamatosan kerülnek fel újdonságok, a már most is igen komoly felhozatal mellé!

Ne feledd tehát: több, mint 80.000 négyzetméteren, itthon eddig soha nem látott autó- és motorcsodákkal, és rengeteg exkluzív érdekességgel várunk szeretettel Téged, és minden autó- és motorimádót március 22-24. között Budapesten, a Hungexpo területén, idei évadnyitó rendezvényünkön!

További információk: www.amts.hu

2013. március 3., vasárnap

Pályanap


Miért épít az ember erős utcai autót? Hiszen ha belegondolunk a világon semmi értelme. Városban 50-nel, azon kívül 90-nel közlekedhetünk, de még autópályán is lekorlátoznak minket egy olyan határ alá, amely sebesség bőven az élvezetfaktor alatt van - más kérdés, hogy azokat az utakat nem arra tervezik, hogy élvezzük. Persze lehet szabályt szegni, de amikor jön a csekk, vagy valaki sérül, az annyira nagyon nem vicces.

De nem is mindenki születik autóversenyzőnek, vagy, ha 'neaggyisten génjeik még erre is predesztinálnák, nem biztos, hogy alkalma adódik megcsillogtatni tudását. Ki tudja? Lehet én magam is F1 világbajnoknak születtem, csak apukámnak nem volt anno gokart pályája... 


Viccet félretéve, a hozzánk hasonló hülyéknek tökéletes lehetőséget biztosít egy kis kikapcsolódásra, feszültséglevezetésre, vezetés tanulásra, vagy saját korlátaink megismerésére egy versenypályán eltöltött nap. Ezt megtehetjük nyíltnap keretein belül, vagy így, ahogy ma, szervezett formában. Amikor reggel a jelentkezők kísérő segítségével végigjárják a pályát, megismerik a kanyarokat, meghallgatják a pálya legfontosabb információit, majd pedig izzítják a motorokat, kitapossák a vasak beleit, miközben nem ölnek meg vele senkit. Tökéletes.

Mi ugyan ezt a lehetőséget kihagytuk, ugyanis Gyuri BMW-je sincs még pályára alkalmas állapotban, az én Bogaram pedig - habár Kakucson már kétszer igen jót autóztam vele - nem erre lett feltalálva. Éppen ezért jóval később, az első néhány kör után érkeztünk a helyszínre, ahol már némi előszelét lehetett érezni az idei szezonnak. Megcsapott minket a benzingőz, volt sok-sok, különböző helyen és időben gyártott autó, és persze sokan, akik ugyanazért érkeztek a helyszínre.


A mezőny tényleg nagyon vegyes volt, a Lancer EVO IX-től, gyári Sport Swifteken át, Zsigulik, BMW-t, és nagyon sok különböző, egzotikusabbnál-egzotikusabb japán vas, közöttük Peti Silviája, és jelenlegi lapszámunk egyik szereplője: Sanyi és a Hacsi.

A srácok - habár mindketten tisztában voltak, hogy szintén nem születtek Schumachernek - körről-körre szebben fűzték össze a kanyarokat, a végére biztos kézzel bevállalva elsőre talán rizikósabbnak tűnő helyzeteket is. Volt szerencsém egy futamon keresztül Peti utasa lenni, és meg kell hagyni a négyhengeres lapos tepsi széria motorja ellenére is úgy megy, mint a barom, az új nyomtávszélesítő és a Tein futómű kombinációjának köszönhetően úgy tapadt az aszfaltra, mintha odaragasztották volna. Persze egyszer megfordultunk, de egy fapofával történő "hát ez nem adta ki" mondat után már fordultunk is vissza a helyes irányba.

Nagyon örülünk annak, hogy van ilyen az országnak ezen felén is, és persze nagyon reméljük, hogy nem ez volt az utolsó... (Sajnos a fotókkal nem állunk túl jól, hiszen az idp nagyobb részében videóztunk - persze ugyanazzal a kamerával. Hamarosan jön!)


2013. március 2., szombat

Hogyan készül? - avagy RozsdaTv 4


Készítettünk egy filmet, amiben Gyuri különböző szagokat szeretne szagolni, Gergőnek négyféle szakálla van, én meg még mindig nem tudok beszélni. Mindezt azért, hogy lássa a nép, hogy néha-néha valóban szoktunk dolgozni is, nem csak úgy teszünk. Aztán végignézve már nem voltunk biztosak abban, hogy sikerült-e ezt elérni, azaz, hogy a sok ökörködés mögött átmegy-e, hogy néha tényleg igen megfeszített tempóban kell haladnunk a munkálatokkal. Mindezt annak ellenére, hogy a tél miatt nem ez volt a legmozgalmasabb, sem pedig a leghúzósabb szám, amit eddig elkészítettünk. Két év távlatából talán inkább nevezhetnénk amolyan rutinmunkának, amikor többnyire minden klappolt.
Azonban ezzel a lapszámmal lezárult a Rozsdakupac Magazin második évada. Ez számotokra lehet semmit sem jelent, ám nekünk borzasztó fontosak az ilyen évfordulók, kiváltképp, hogy az induláskor igen sokan, mindössze néhány lapszámot jósoltak nekünk. És ez bőven elég volt arra, hogy a szerkesztőségi premier alatt, a film végén egy-két könnyfoszlány is megjelenjen a szemünkben. Mi lesz majd, ha 20 év múlva újra megnézzük ezt a filmet?
Fogadjátok szeretettel!