2012. január 28., szombat

Ö


Igen, kedves autó-motorbuzi barátom, itt látható minden álmodnak a megtestesülése. Egyéb óhaj?

2012. január 24., kedd

Amikor a pajtaajtó kitárul



Igen-igen, ezt találtuk egy pajtában... Mert Jancsibácsinak a hetvenes évek elején sikerült a Németországban élő unokatestvérétől beszereznie a pár éve használatban lévő Karmannt. Igen ám, de az öreg úgy gondolta, hogy ideje villantani, ezért gondolt egyet, és váltott pár levelet az Amerikába emigrált nagybácsival, hogy mi is ott a menő. Postafordultával jött a csomag, benne a az EMPI kerekekkel és a szakmai útmutatóval: "Rakd ezt rá János fiam, és engedd az alját közelebb a földhöz, meglátod te leszel odahaza a király a Zsigulik között!"
Jancsibácsi megfogadta, letekerte agyig a Karmannt, de néhány rövid utazás után gerincfájdalmakra panaszkodott az orvosnál. Az, miután meglátta, hogy az öreg mivel nyomja, megállapította: Nem magának való az az autó Jancsibácsi, tönkreteszi a zötykölődés a gerincoszlopát. Vegyen valami rendes autót!"
Így is lett. Az öreg letámasztotta a Karmannt a kert végében, megrendelte az 1000MB-t a Merkúrnál, a kettő között eltelt négy évben pedig BKV-val járt. Kertszomszédja, Misibácsi pedig éppen egy Barkast újított be az autópiacon, ami miatt kicsit megviselt és kopott Transporterét - aminek futóműve eléggé megfáradt, így nem tartja ugyanazt a magasságot - letámasztotta a Karmann mellé, hogy legalább fedett helyen legyenek. Mi pedig így találtunk rájuk sok-sok év után.

Na és akkor a valóság: Vasárnap elmentünk a Junkyard Zombies-hoz fotózni, hogy a következő számokra is legyen mit olvasniuk a Magazinban a Volkswagenek szerelmeseinek.

2012. január 23., hétfő

Mégis lett


A borzalmas $ árfolyam miatt megfordult a fejemben, hogy elhalasztom az autóm komolyabb ültetését, hiszen az Amerikából rendelhető ültetőcsonk ára postával együtt majd' a duplájára nőtt, itthon pedig még annál is drágábban lehet beszerezni.
Egy reménytelen próbálkozást követően felhívott Robi, hogy miért nem azt kérdezem, akinek van.
- Miért, van? - kérdeztem.
Volt, úgyhogy azt sikerült elboltolnunk. Hogy mikor kerül beépítésre, még nem tudom, de előbb valószínűleg jön az OT minősítés. Egy lépéssel közelebb kerültem az alagút végéhez, azaz ahhoz az állapothoz, amit a vásárláskor elképzeltem.

130000


Hull a pelyhes


Tudjuk, hogy a benzin árának jelentős százaléka állambácsi zsebébe vándorol, amely elméletileg arra lenne hivatott, hogy a befolyt összegből az utakat karban tartsa. Vonatkozik ez az úthibák rendberakására, az útszéli gazok vágására, és persze a téli takarításra is. Ha pedig autópályát szeretnénk használni, akkor újabb köteg pénzt kell letegyünk az asztalra, ráadásul ugye, 2012-től csak tíznapos matricát vehetünk a négynapos helyett. 

Vasárnap korán reggel indultunk Budapestre, a következő számunkban megjelenő autók fotózására. Szombat este még száraz idő volt, ám reggel, amikor felkeltünk már 10 centis hó fogadott minket. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a fővárosban nem esett, ezáltal nem dőltek romba a terveink, elindultunk. Igen ám, de az első pár kilométert harmincas átlaggal tettük meg a hó és jég miatt. Sebaj, majd a pálya jó lesz.
A képen látszik, hogy mennyire volt jó... Kérdem én, ha diszpécser Juliskanéni látja, hogy valami fehér szmötyi esik az égből, akkor miért nem racsít bele a mikrofonba, hogy Jóska, Sanyi, üljetek be az Unimogba és túrjátok le az egészet? És akkor talán az a három szerencsétlen, a bontószökevény Saabban időben megérkezne a megbeszélt helyre... Köszcsi!

2012. január 20., péntek

Szívem szakad meg


Mondtam már, hogy szeretem a Lancia Stratost? Éppen ezért fakadtam majdnem sírva, amikor a stipistop.com Facebook oldalán megtaláltam a baloldalon látható képet, amelyen egy kedves úriember (remélem azóta csuklik) kutyaólnak használja egy Stratos kabinját. Ráadásul nem is egy Stradale-ről, hanem egy raliautóról, azon belül is a legikonikusabb Alitalia dekorosról, amiért a hozzám hasonló, ámde tehetősebb emberkék bizonyára ölnének. De ez még nem minden...

Bár a motorsport többnyire Gergő asztala, az ajtóra festett (ragasztott?) név alapján kiderül, hogy az autóval valaha Sandro Munari versenyzett. Az olasz először az 1972-es Monte Carlo ralit nyerte meg egy Fluvia volánja mögött, majd a hetvenes évek közepétől a Stratossal folytatta. Eleinte Mario Manucci, majd pedig Silvio Maiga volt a navigátora, s ez utóbbival együtt nyertek egyéni világbajnoki címet 1977-ben.

Hogy a képen látható darab az-e, amellyel anno felálltak a dobogóra, rejtély. Persze az ember torka mindig elszorul, ha egy klasszikus autót lát valahol a kert végében rohadni, pláne ilyen esetekben, amikor az adott vasdarab nem elég, hogy egy igen ritka és értékes típus, még önálló története is van. A kutyák meg nem tudják, hogy - a képek alapján ítélve - a házuk még ebben a formában is értékesebb, mint a gazdájuké. A fotók nem mainak tűnnek, csak remélni lehet, hogy az autó sorsa azóta jobbra fordult. Ha mégsem, akkor volna néhány középkori ötletem a kedves tulajdonos megcirógatására.

2012. január 17., kedd

Trollhatten bosszúja


A mankókerékhez különös vonzalmam alakult ki, mikor az első Volkswagenem olajteknőjét koptattam. Anyagi lehetőségeim elég korlátozottak voltak, hétköznap 13-as acélkerekeken gurult a kis zöld szörnyeteg, 165/55-ös gumikon azonban az első találkozóra valami ütősebbet akartam. Meglátogattam kedvenc autóbontómat ahol ráakadtam 4db 15-ös mankókerékre 110/70es gumikkal. Ezeket sárgára festettem, majd villantottunk a talin is.

Ezen előzmények után nem is aggódtam a frissen vásárolt Saab mankókereke miatt, csakhogy defektes lett az első gumim. Segáz, gondoltam, majd rutinosan láttam a műveletnek, hiszen ez volt az ötödik fél éven belül. Na jó, két 'miatyánkot' elmormoltam a bajszom alatt, de ez szerintem természetes. Tekintve, hogy vasárnap történt az afférja a keréknek és a diszkrét kátyúnak így gumishoz nem mehettem, de nem probléma, városban nem lehet gond. Egyetlen aprósággal nem számoltam, mégpedig januárban viszonylag gyakran esik hó, így természetesen el is kezdett hullani nyomban. Ettől a perctől kezdve 3 dologra volt alkalmatlan az autóm, gyorsításra, lassításra és a kanyarodásra. 

Nem értem, egy olyan országban ahol az év jelentős részében hó van, hogy kerülhet mankó a csomagtartóba. Azért sem értem, mert a kezelési utasítás jelentős része foglalkozik azzal, hogyan autózzunk hólánccal és szöges gumival.

Ti mit gondoltok a mankóról, milyen pótkerék lapul a csomagtartóban?

2012. január 16., hétfő

A főnixként feltámadó griff - avagy miért vettem Saabot


Szeretem a svéd húsgolyót barnamártással az Ikeában, elég sok Abbat hallgattunk és kezdek rákapni a svéd krimire, bár van még egy-két dolog amit a svédekről neveztek el és biztos szeretném, de azt nekem csak mesélték olyanok akik hallottak már róla. Az előbbiek miatt úgy gondoltam, hogy egy olyan országban, ahol sokat van sötét, s ezért rendkívül perverzek a ott lakók, biztos tudnak szerethető autót gyártani és nekem az jó lesz.


Az a baj velem, hogy szükségem van a változatosságra, arra, hogy különbözzek és ne a racionalitás vezessen, mikor a használtauto.hu-n kiválasztom a tipust és modellt. De a Saabhoz visszakanyarodva, imádom a régi 900 kupé formáját, kölyökként a reggeli sulitúra folyamán minden alkalommal találkoztam egy fehérrel. Ámulatba ejtett az a forma. A tradíció és futurizmus abszolút öncélú keveredése. Persze a TURBO felirattól elaléltam, hiszen az autóskártyán, illetve a Turbo rágón “mindent vitt”. Sajnos az OG900 elérhetetlen számomra, azért mert nem lenne szivem kitenni az évi 40-50 ezres futásteljesítménynek, amit a Rozsdakupac és a másik munkám megkövetel.


Na ezért lett NG900 a kiválasztott. Ráadásul nem kellett átautóznom érte az országot, hisz Debrecenben akadtam rá, egy közepesen jó LCD TV áráért. No de mit is kap az ember alig két kilóért? Tapasztalataim szerint egy kicsit megosztó karosszériát, amiben el lehet férni, de azért a tágas nem ilyen, nagy csomagtartót, illetve egy 130 lóerős 2 literes 16 szelepes motort. A futóműről még nincs tökéletesen kialakult véleményem, nem tudom, hogy kicsit kényelmes vagy kicsit feszes hangolás volt a cél, de eddig kellemes, a toronymerevítő jótékony hatása érezhető, szépen tartja íven az elejét. De SAAB-ot nem a futóművéért vesz az ember, hanem azért a bunkerszerű belsőért, ami olyan otthonosságot teremt, hogy néha várom a kandallóban pattogó tűz hangját. 


És nem csak a hangja, hanem a melege is hiányzik, mivel a fűtőmotorom nem megy. Tekintve, hogy digit. klímás szívem választottja, még nem tudom, hogy a motor vagy valami szenzor döglött meg, de ez este kiderül. No és amit nagyon szeretek, az a gombrengeteg a műszerfalon. Igen egy fal, rajta sok-sok gombbal, egy mindentudó SID-del, ami SAAB Information Display néven született. Imádom nyomogatni a gombokat, szeretek kommunikálni az autómmal, vagy tudjon mindent, vagy semmit. Ha ez a mindentudás a kora 90-es évek eleje, a 'mindenre van egy gomb megoldás' akkor kell, olyan mint KITT.


Ja és nem véletlen, hogy most vettem SAAB-ot. Megrendített a csőd híre. Felháborít, hogy a GM rengeteg klasszikus márkát áldozott be a túlélésért. Persze hivatkozhatnak válságra, de azért ne hagyjuk figyelmen kívül a hegemóniára törekvő bekebelezést, ami célja volt az amerikai cégnek és magával vonta a herdálást. Ennek lett áldozata ez a formabontó európai márka s az én vásárlásom egyfajta tisztelgés azon repülőgép mérnökök előtt, akik mertek álmodni egy autót, egy márkát. Így marad a SAAB azok kedvence, akik inkább Traubit isznak, mintsem kóláznak. Mert bár ugyanazt a cukros vackot csorgatják le a torkukon, de mégis különböznek.


2012. január 13., péntek

Drága benzin? Kit érdekel?

Az autóm ilyen takony időben (ma mondjuk pont hétágra süt a nap) a garázsban pihen, várva a tavaszt. Mivel nincs kemény telünk, ezért többnyire biciklivel járok. A minap éppen nagyon kellett sietnem valahova, ezért kicsit gyorsabban tekertem a megszokottnál, ám csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire, amikor a kilométerórát levéve rápillantottam. Max. sebesség: 212,3 km/óra, városban. Kérdem én, mi szükség van autókra?
A sík terepen való jelenlegi biciklis sebességrekordot egy kanadai kerékpározó, Sam Whittingham állította be 2009-ben. Tette mindezt Varna Diablo nevű speciálisan kialakított biciklijével, ami inkább hasonlít egy dokkoló kabinra valamelyik sci-fiből. Szériagyártmányú kerékpárral leggyorsabban Markus Stöckl volt képes tekerni, 2007-ben, 210,4 km/óra sebességgel... hegyről lefele. Tisztán látszik, hogy mind a két rekordot verem, hiszen egy Magellan Polarisom van, és köztudott, hogy Debrecen az Alföld kellős közepén van. Guinessék, jöhettek!

2012. január 12., csütörtök

Butolay & MatricaBANG

A reklám rossz dolog. Az óriásplakátok elárasztják az utcákat, erősen rombolva az urbánus környezetet, a TV-ben pedig nem lehet egy filmet végignézni a folytonos megszakítások miatt. Utáljuk a mosóporokat, megfázás elleni gyógyszereket és gyors hiteleket. Ezért is a Magazinba igyekszünk a lehető legkevesebb hirdetést elhelyezni, azokat is úgy megválogatva, hogy valóban hasznosak legyenek az olvasóinknak. 
Jelen bekezdést tekinthetitek reklámként, köszönetnyilvánításként vagy csak egyszerű segítségnyújtásként nektek, hogy stílusosabbá tehessétek autóitokat és magatokat is. Ugyanis a Butolay kollekciók már sok éve kínálnak egyedi és feltűnő ruhákat számotokra, legyél bármelyik márka rajongója, biztosan találsz kedvedre valót. A MatricaBANG pedig pár hete tűnt fel a piacon, olyan brutális mennyiségű mintát kínálva, hogy győzzétek végignézni...

Köszönetnyilvánítás azért a kitartó munkáért, amivel a karácsony előtt előrendelt pólók az ünnepre megérkeztek hozzátok, annak ellenére, hogy a nagyker rendesen megszívatott minket. Ricsi és Vanda három napon át dolgoztak, hogy a lehető leghamarabb elkészüljenek a pólóitok, s így a legtöbben betehettétek a fa alá.

Butolay webshopját ITT, a MatricaBANG-ét pedig ITT érhetitek el. Jó nézelődést!

2012. január 11., szerda

A világ tele kedves emberekkel

A két napja megjelent Miért vagyunk hülyék? című cikkemet általánosságban szerették az emberek. Ez volt az első alkalom, amikor telefonon felhívtak, hogy gratuláljanak hozzá (hazudok, mert a magazinban megjelent cikkeket gyakran köszönték meg - de a neteset még nem). Ppersze nem lehet minden fenékig tejfel, másnap kaptam egy nem éppen kellemes hangvételű e-mailt, nem éppen pozitív tartalommal. A negatív kritikát alapvetően szeretem, mert abból lehet tanulni, de az úriember kissé eltúlozta a dolgokat. Természetesen név nélkül:

Kedves szerző! 

A tegnapi cikkre reagálnék igen röviden. Már a cím is rossz én sokkal inkább írtam volna, hogy miért kell hülyének lenni? Akárhogyis nem lett megmagyarázva a dolog, de hogy hülyék vagytok az biztos. 
Miért kell arra buzdítani az embereket, hogy a biztonságos modern és korszerű autók helyett a régi rozoga elavult vackokkal járjanak és veszélybe hozzák az utcákon közlekedő gyanútlan autósokat. Nincs fék és tapadás, megbízhatatlan rozsdakupacok vagy inkább szarkupacok. Én biztosan nem adnék forgalmit neki ti pedig országos szinten hirdetitek, hogy járjanak az emberek rozsdásodó és széthulló roncsokkal. Hogy veszed a bátorságot, hogy a mai fejlett technológiát ócsárold, haszontalannak gondold azokat az újításokat amikről a ti szarjaitok csak álmodnak. Gondolkodjatok már el azon, hogy mit írtok le és azon is, hogy nemártana mások életét óvni a szándékos veszélyeztetés helyett. 

Tisztelet nélkül! 

Ha valaki veszi a fáradságot és billentyűzetet ragad, levelet ír, annak természetesen illik válaszolni. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten kulturáltan megtenni:

Kedves Olvasó! 

Köszönöm leveled, megtisztelő a kritikád, bár ha nem haragszol, nem értek vele egyet. A cikkben sehol se szerepel, hogy az új autók bármiben is rosszabbak lennének a régieknél. Sőt éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja, hozzátéve, hogy egy bizonyos rétegnek mégis fontosak ezek az elfeledett értékek. Az általunk bemutatott autók mindegyike sikeres műszaki vizsgát tett, így a közúti közlekedés jelenlegi szabályainak és feltételeinek megfelelnek.
Jómagam nagy rajongója vagyok szinte bármilyen autónak. Szeretem az új évezredben kialakuló és azóta fejlődő formavilágot, ahogy azokat a korszerű biztonsági fejlesztéseket is, amelyek miatt szívesebben ültetem a gyerekeimet (majd ha lesznek) az autóba. 
De a Rozsdakupac nem erről szól. Bizonyára nem volt gyerekkorod, hiányoznak az emlékeid, ezért ajánlom figyelmedbe a cikk utolsó előtti bekezdését, vagy esetleg próbálj ki valami öreg vasat, hogy átérezd miről is van szó. Ha nem megy, akkor pedig chatelj a haverokkal a facebookon, tedd fel a vizet forrni, kavard bele a levesport, és - egy nagy ember szavaival élve - a régi autók élvezetét hagyd meg az ínyenceknek. 

Üdvözlettel: Bíró Imre (Binci) 

főszerkesztő 
Rozsdakupac Magazin 

Erre az iméntit is megszégyenítő műveltségről téve tanúbizonyságot, csak ennyit válaszolt:

A kurva anyádat azt!

Erre mit mondjak? Inkább semmit. Viszont átadnám a szót Gyurinak, akiből kiváltott pár keresetlen gondolatot a két üzenet. Én pedig egy másik nagy ember gondolatait idézném zárásképpen: Nyomjátok srácok, jó ez, amit csináltok. Lesz kaka bőven, kritikus ezer, de a számokra hallgassatok csak és a szívetekre. 

Úgy gondolom, hogy az autók és az autózás nagyon sok érzelmet generál, s jó magyar mentalitás szerint mindenki ért hozzá, mint a focihoz. A levélhez annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy mi, autóbuzik a lehetőségeinknél sokkal többet költünk, mások szerint ezeréves lomjainkra. 
De amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy egyesek úgy gondolják, arra buzdítunk titeket, hogy ön-és közveszélyes autókkal közlekedjetek, ezzel saját és mások életét veszélyeztetve. Ezen bírálók valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy azok a komoly átalakítások, melyek a futóművet érintik, többnyire új és - lássuk be - a gyárinál jobb minőségű alkatrészek beépítésével történnek. Az, hogy az autó valamely nem teherviselő eleme rozsdás, esztétika kérdése, kinek a pap, kinek a paplan. Mi stílusos (és egyben biztonságos) közlekedésre buzdítunk benneteket. Ezt új autóval több tíz millióért, egy régivel pedig százezrekért teheted meg.

Maradok tisztelettel: 

Peleskey György 
lapigazgató

2012. január 9., hétfő

Megújult a weboldalunk!

A Magazin weboldala még valamikor a kezdetekben lett megtervezve. Azóta sok idő telt el, a grafika elavult, a nagy betűk komolytalan, kissé gyerekes hatást keltettek, ezért úgy döntöttünk, teljes restaurálásnak vetjük alá. Mostanra pedig elkészült. Bár még apró módosítások bizonyára lesznek rajta, az eredmény már látható. A webshopban pedig elérhetőek a Magazin korábbi számai, válogassatok! 

Köszönjük Kóti Ádámnak a kitartó munkáját!

2012. január 8., vasárnap

Bentley Mulsanne

Bizonyára senkinek se újdonság, de azért jó tudni, hogy mivel van dolgunk. :) Tegnap éppen azon gondolkodtunk, hogy neki kellene állni a faragásnak, de mire elhagytuk az épületet, erős havazás fogadott minket, így a Bentley a pince foglya olvadásig.



2012. január 5., csütörtök

Messze még a tavasz

...bizony nagyon messze. Bevallom az év vége fele már kicsit fárasztó volt (de e mellett persze ugyanúgy élveztük) a folytonos találkozóra járás, minden hétvégén utazás, stb. Viszont alig telt el két hónap az utolsó óta, már itt van a bolha a seggemben, már mennék, várom a tavaszt.
Ilyenkor mindig eltervezem, hogy mit kellene az autóval csinálni, milyen lesz az az évi külső. A 2012-es tervekről korábban már beszámoltam, most pedig készítettem egy látványképet (a terpesztést kissé eltúloztam, mert egy ricnitől nem fog így dőlni a kerék), valami ilyesmit szeretnék kihozni a vasból: azaz a szemnek kellemesnek, de még bőven használható magasságúnak képzeltem el. Azaz a jelenleginél 7-8 centivel alacsonyabban, és oldalanként kb. 3 centivel keskenyebben. Általában a tervezett dolgok fele se sikerül, ám most már elkezdődött az alkatrészbeszerzés...

2012. január 4., szerda

Álmodj királylány

Minden autóbuzinak van egy képzeletbeli, fűtött, hófehér falú és padlójú garázsa, amelybe a top10 kedvenc autóját szeretné elhelyezni majd egyszer, ha sok pénze lesz. Nekem ez a garázs nem top10-es, hanem legalább 20-30 autónak van benne hely, ám az egész közepén, a forgópadon a Lancia Stratos fog állni. Hogy miért az, amikor egy igen kényelmetlen, szűk és egyáltalán nem praktikus autóról van szó? Talán megmagyarázhatatlan, földöntúli oka van, de ha ránézek egyre, vagy meghallom a hangját, mértéktelen birtoklási vágy uralkodik el rajtam. No meg ott egy pedigrének nevezett értékfokozó, ugyanis a Stratos háromszor nyert rally VB-t.


Igen-igen, tisztában vagyok azzal, hogy a legszakadtabb Stradale is negyedmillió Euro, a korábbi versenyautókat pedig kétszer annyiért vágják hozzád. Érthető, hiszen ugye tudjuk, hogy ezt a típust 1972 és 1974 között gyártották, mindössze 492 darabot, csak azért, hogy meglegyen a rally homologizáció (elvileg 500 kellene, nem? - sumákok). Éppen ezért nem tűnik reálisnak, hogy nekem valaha ilyen vasam lesz, legfeljebb, ha nyerek a lottón, vagy öröklök a multimilliomos tőzsdecápa nagybátyámtól. Ezzel csupán annyi a gond, hogy nem lottózok és hasonló anyagi feltételekkel rendelkező rokonokkal se dicsekedhetek.


Igen ám, de úgy néz ki, hogy álmaim tárgya az elérhetetlenség messzeségéből a valóság talajára esett, igaz némileg másként, a Hawk Cars közreműködésével. Egy angol cégről beszélünk, amely kit-carok összeszerelésével foglalkozik. Igen-igen, kit-car, azaz replikák. Általában már a fogalomtól is irtózok, hiszen ösztönösen a Pontiac Fierók kegyetlenül ocsmány Ferrari vagy Lamborghini átalakításaira gondol az ember, ám ne feledjük, hogy pl. a világ egyik legjobb vezetési élményét nyújtó Caterham is kit-car. A Hawk olyan mesterien utánozta le az eredeti Stratost, hogy az avatatlan (de még lehet az avatott) szem se veszi észre a különbséget a Lancia által gyártotthoz képest.


De nem ez a legmeggyőzőbb adat, hanem, hogy a Hawk Cars 11.583 fontért árulja HF2000 fantázianevű Stratos utánzatát. Ez még továbbra is 4,5 millió forint, ami ugyanúgy rettenetesen sok, de legalább nem 80 misi, mint a legolcsóbb eredeti. Ugyan ebbe még csak a Lancia Beta legerősebb, 135 lovas, kétliteres, dupla vezérműtengelyes motorját szerelik. Ha ennél erősebbet szeretnénk, akkor mindössze £120-ért választhatjuk bele a Lancia Therma 2 literes turbós motorját, az eredetileg Stratosba szerelt Ferrari 246-os, vagy az annál erősebb 308-as ágaskodópacis motorokat (HF2400). Viszont ha ez sem lenne elég, akkor még ezeknél is találunk combosabb erőforrást, mégpedig az Alfa Romeo 164 V6-osát (HF3000). Kétezer font felárért adnak nekünk komplett Group4-es bodíkitet, valamint azért is kell kétszáz font, hogy a baloldalra szereljék a kormányt. A Lancia kiszúrt a britekkel, mert anno csak balkormányosok voltak a Stratosok (de pl. a Delták is), most így kapjuk vissza.


Ez most kicsit olyan, mint amikor megkérjük kedves testvérünket, hogy az asztal másik végéről passzolja közelebb a majonézt, ő pedig éppen olyan távolságra rakja, amit talán az ujjunk hegyével érinteni tudunk, de éppen nem tudjuk elvenni. Szóval hiába lehet huszadannyiért Stratost kapni, még mindig brutálisan drága. Igen, tudom, hogy ez pont egy új Golf ára, de egy olyan autóért, aminek azon túl, hogy a mellkasunkat nagyobbítja, egyéb testrészünket meg rövidíti, más funkciója nincs. Mindegy, azért a Stratos hányásig pörög tovább azon a bizonyos képzeletbeli forgópadon...