2013. december 31., kedd

2014


Olcsó benzint, feszes gumit, feltáratlan fészert, sok találkozót és boldog új évet kívánunk nektek 2014-re! Jövőre veletek ugyanitt!

2013. december 30., hétfő

Ez volt 2013

Valamiért úgy él 2013 az emlékeimben, hogy az eddigiekhez képest kevesebb rendezvény volt, ám azok valahogy sokkal jobbra sikerültek, mint a korábbiak. Ám elnézve a listát mégsem volt ez olyan nagyon kevés, sőt. Sok ezer megtett kilométer, sok szívás, késés, szerelés, várakozás, eső, napégetés... Volt itt minden, és talán éppen ezért epekedve várjuk 2014 tavaszát, hogy ismét kisebb legyen a stand helye, mint amegbeszélt, hogy elkéssünk az egyeztetett időpontról, hogy szerelhessünk az árokparton, hogy türelmetlenül várjuk a nyitásra a bejárat előtt, és, szarráázzunk az esőben sátorállítás közben. 
De addig is, ez volt 2013, röviden, teljesen szubjektíven:


I. Kelet-Magyarországi Pályanap

+ Sok résztvevő, sok első alkalommal pályázó
- Hibátlan pályanap volt, minden negatívum nélkül

A találkozó gépe: a Silvia, még akkor is, ha majdnem belehánytam



EMAT

+ A megszokott minőségi autók és motorok, nagyszerű hangulat
- Kár, hogy a Hungexpo a hely méretéhez képest nagyon korlátozza a beparkolható autók számát...

A találkozó gépe: a Skoda Octavia


Autó, Motor és Tuning Show

+ A korábbihoz képest sokkal elviselhetőbb zene, kellemesebb hangulat, sokkal minőségibb szervezés és autók
- Továbbra is akad pár autó, amely inkább elrettentő példa.

A találkozó gépe: Porno Benz


Cruise Night

+ Hangulatos helyszínválasztás, évadnyitó hangulat
- Bogarasok, hol a *szomban vagytok??

A találkozó gépe: a sárga 1967-es Bogár



Tavaszi Rajzás

+ Sok új és érdekes autó, ismerős arcok
- Csak egy villámlátogatást tettünk autó nélkül, de úgy tűnik a többiek is, mert Bogár annyira sok nem volt...

A találkozó gépe: a Junkyard Zombies Ghia


Veteránbörze, Debrecen
+ A szokott kellemes hangulat, sok érdekes jármű
- Kevés valós eladó veterán alkatrész, inkább zsibvásár

A találkozó gépe: a duplakereklámpás kombi



Hungaria Classic

+ Zseniális szervezés, nagyszerű verseny, gyönyörű autók
- Nem igazán tudnék ilyet említeni...

A találkozó gépe: alighanem mindegyik



Retropartyzánok

+ Nagyszerű kezdeményezés, remek helyszín, nagyszerű autók
- Nem tudok és nem is akarok negatívumot felhozni

A találkozó gépe: a Devil Zsiguli



VW-konszern és hobbijármű találkozó, Balmazújváros

+ A korábbiaknál jobb helyszín, vegyes és szép autók
- Kicsit vontatott programok

A találkozó gépe: Maresz Bogara még mindig szép...



Veteránkiállítás, Hajdúböszörmény

+ Minőségi felhozatal néhány igen megdöbbentő darabbal
- Sajnos csak kevés ideig tudtam maradni...

A találkozó gépe: a Mercedes 190SL



Ford majális

+ Szokásos tömeg, érdekes és szép autók
- Sokáig kellene a negatívumon gondolkodni...

A találkozó gépe: Lackó Sierrája is szép még mindig...



Drift, Tököl

+ Erős felhozatal, igazi versenyhangulat testközelből
- 400+ lóerős autók között ki akar bármit is kritizálni??

A találkozó gépe: az a zombie Skyline az nagyon brutális!



Oldtimer Sokadalom

+ Nagyon változatos és remek felhozatal, szuper és gyors szervezés
- Talán nem a legszerencsésebb helyszín

A találkozó gépe: hát itt azért volt néhány...



Totalcar Pályanap

+ Végre a Hungaroringen, végre megy a Hangyász, na és az a sok gyönyörű autó...
- Sajnos épp nem volt mivel felmennem a pályára

A találkozó gépe: a Hangyász, egyértelmű


Velodrom

+ A megszokott egyedülálló hangulat, nagyszerű járművek, pályázás motorral
- Talán csak az, hogy idén csak egy volt...

A találkozó gépe: önzőség tudom, de nekem most a Jawa


StanceFest

+ Forradalmi kezdeményezés, remek kivitelezés, szuper autók
- Egy-két becsúszott autó, amelyek bizonyára a beküldött képen jobban mutatott, és amelyek nélkül szebb lett volna az összkép

A találkozó gépe: a 819 Zsiguli


Totalcar Pályanap és OT Sokadalom

+ Na ez már a legszerencsésebb helyszín a sokadalomnak, versenyhangulat, benzingőz, mi kell még?
- Ismét nem volt mivel felmennem a pályára

A találkozó gépe: a 911, az NSX, a Quattro, aaaaaaaah


Tatabányai Bogártalálkozó

+ Szuper szervezés, remek felhozatal, tetszetős hazai VW-scéna
- A díjazással nem egészen értettem egyet...

A találkozó gépe: a 914 és a sok alacsony-keskeny Bogár



Veteránbörze, Debrecen

+ A tavaszinál még érdekesebb jármű felhozatal
- A tavaszinál még bazáribb kínálat

A találkozó gépe: a Zündapp



Zuglói veterántalálkozó
+ Sok érdekes jármű, hatalmas választék a börzén
- Sajnos olyan sok időt nem töltöttünk ott, hogy negatívumot tudjak említeni

A találkozó gépe: A Barkas tréleren a Wartburg


Retro Cruise Night

+ Szokásos hangulat, szokásos remek felhozatal, hatalmas tömeg
- Néhány hülye, aki nem bírta megérteni, hogy itt egy találkozó van...

A találkozó gépe: sose gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de az a lufis 7-es BMW nem volt rossz...


II. Kelet-Magyarországi Pályanap

+ Újra sok kezdő pályázó, a nehézségek ellenére is nagyszerű szervezés
- A csúszós pálya miatti balesetek

A találkozó gépe: Molnár Peti cápája nem csak szép, de megy is mint a barom...

Faluvégi farolás

+ Nagyszerű kezdeményezés, sok szép és érdekes autó
- Most sem volt mivel pályáznom...

A találkozó gépe: a Mach1 Mustang érdekesen mutat a pályán

2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!


A fa alá felnit, turbót, ültetőrugót, köré pedig szeretetet, békességet kívánunk minden kedves Olvasónknak!

2013. december 5., csütörtök

Újratervezés


Nyilván soha sem pontosan úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi, az én esetemben pedig ez hatványozottan igaz. Ugyan napra lebontva még nem írtam össze egy listára a Bogár restaurálását, vázlatokban már megvolt a fejemben: egy hónapja le lett rakva a Krazy Kutters udvarára a kék, tavasszal jön a Silver, utána elkezdem gyűjteni az alkatrészeket, közben pedig délutánonként szépen lassan szétszedem. Ez alatt minden a polcra kerül, amire szükség van, majd pedig jöhet a lakatolás, immár szakember segítségével. 2015 tavaszára kész a fényezés, nyárra a nagyja össze van rakva, őszre pedig elkészül a motor. Kb. tartható ütemterv és egyben van az autó novemberre, amikor betölti az ötvenedik életévét. Én pedig boldog vagyok, mert van két zsír autóm.


Igen ám, de az egyik este, egy klipforgatás után igen fáradtan estem haza, és Petivel egy-egy pohár fröccs mellett elkezdtük számolgatni a Bogárra fordítható időt, na meg vele együtt a mocskos anyagiakat is. Ekkor kedves lakótársam egy igen rövid és velős mondatban foglalta össze az enyémmel ellenkező véleményét: "te egy akkora fasz vagy!" Majd később hosszabban is kifejtette az ezt alátámasztó indokokat. Szerinte egy új autó vásárlása nem megkönnyíti, hanem sokkal inkább elnyújtja a felújítás folyamatát, hiszen annak az árát egészen nyugodtan a kékre lehet költeni.
 - De kell valami, amivel el lehet menni néhány találkozóra - próbáltam volna érvelni.
 - Ott a Bogár, vegyél bele egy másik motort, az olcsóbb, mint egy komplett autó, amivel utána úgyis csak szopni fogsz.
Igazából énem egy kicsiny része tiltakozott csak ez ellen a megoldás ellen, csak az, amely betegesen vágyott a Silverre. De be kellett látni, Petinek igaza van, mert még ebben az évben tudunk bele dobni egy másik erőforrást, azt követően elkezdhetem gyűjtögetni az alkatrészeket. Közben pedig van egy autóm, amely (remélem) tökéletesen működik. Letettem Silver Úrról, fájó szívvel.


Azt hittem sokkal könnyebb motort szerezni, hiszen csak egy népautóról van szó és igazából nekem most minden mindegy volt, csak menjen. Úgyis csak addig kell, amíg a sajátja el nem készül. Nem akartam nagyot, mert nem szeretnék meghalni, de Maresz éppen egy 1.5-öst ajánlott, amelyet Bristyán Gabi árult. Mivel semmi más értelmes opció nem érkezett, ez pedig indítható állapotban volt, úgy döntöttem elhozom. Pláne miután kiderült, hogy nem kell kuplungot cserélni rajta, mert ugyanúgy 185-ös, mint a enyém. 

Már csak az anyagiak hiányoztak, de mostanra ez is meglett, így ma délben Danival el is mentünk érte. A padon beindult, szépen járt, így elhoztuk. Majd megdöglik alattam, amilyen szerencsém van... Valaha egy Typ3 blokk volt, amelyet átépítettek a srácok úgy, hogy jó legyen Bogárba is. Nagy nehezen betuszkoltuk a Corolla hátuljába, majd átszállítottuk pár utcával arrébb, abba a raktárba, ahol most is áll a Bogár. 


Ha minden jól megy, akkor a jövő hét második felének egyik délutánján kimegyünk Petivel (bár ő ezt még nem tudja) és kicseréljük. De addig még össze kell szednem néhány lomot, hiszen így muszáj lesz 12 Voltosra alakítani az elektromos rendszert. Hogy aztán a valóságban is így zajlanak-e majd a dolgok, azt az idő eldönti. De talán ilyen távban még én is tervezhetek...

A fos képekért ezúton kérek elnézést, a nem túl kiváló fényviszonyokkal a telefonom nem volt képes megbirkózni.

2013. november 26., kedd

Köss biztosítást olcsón!

Kedves Autós Társunk! 

A Magyar Nosztalgia- és Hobbijármű Regiszter (MNHJR) tájékoztatóját olvasod. A regiszter célja, hogy csoportos szolgáltatási és vásárlási kedvezményeket biztosítson a muzeális-, veterán-, nosztalgia és hobbijárművel rendelkező regisztrált tagjai számára. Legjelentősebb szolgáltatásunk a kötelező gépjármű felelősségbiztosításhoz kapcsolódó járműminősítés. Ennek igénybevételével járművedre akár 90%-os tarifa engedménnyel köthető a minősítésünket elfogadó biztosítótársaságok kedvezményes GFB. 2010-től az új GFB törvény életbelépésével rendszerünket átdolgoztuk, hogy továbbra is széles körben tudjuk biztosítani a különleges járművek tulajdonosai számára a kedvezmények igénybevételét. 


Az MNHJR autós egyesületek tagjai számára is rendkívül előnyös feltételekkel kínálja szolgáltatását, így akár teljes klubok csatlakozása is megoldott, létszámtól függetlenül. Irodánk felkészült munkatársai telefonon, e-mailben és személyesen is várják az érdeklődők kérdéseit, naprakész megoldásokkal segítik a legkülönbözőbb járműbiztosítási problémákkal hozzájuk fordulókat. Tagjaink részére érdekképviseleti szolgáltatást is nyújtunk, tehát idegen károkozás esetén is hatékonyan tudjuk képviselni érdekeiket. Vállaljuk a kárrendezés során hazai és nemzetközi jármű szakirodalom beszerzését, felkutatását, kárigény megfogalmazását és a biztosítókkal történő egyeztetést. Közreműködésünkkel számos esetben tettük lehetővé különleges járművek helyreállítását, hogy ezek újra részesei lehessenek annak a közösségnek, ami mind a tulajdonosok, mind a járműrajongók számára vezetési és esztétikai élményt jelentenek. Egyedi, különleges, ritka járműveddel fordulj hozzánk bizalommal. 

 www.kedvezmenyesbiztositas.hu ; info@mnhjr.hu

2013. október 29., kedd

Elment az eszem!

Belefáradtam, elég volt. A Bogárral való szarakodásom ezennel véget ért, mostantól nélkülöznünk kell egymást. Na nem örökké, hanem csak egy meghatározhatatlan időre, ami nagyon remélem, hogy nem lesz több, mint két év. Ugyanis jön a teljes restaurálás.


Hiába mondja a nagyapám, hogy "el kell azt az autót adni", most felülök a nagy szopórollerre, amelyről már olyan huszonharminc alkalommal írtam a magazin oldalain. A mások által átélt tortúrát most végre a saját bőrömön fogom tapasztalni - aminek mondjuk annyira nagyon nem örülök.

De miért kell ezt az autót megbontani? Hiszen így is teljesen tökéletes... Hát nem. Legfeljebb messziről, vagy fotón. Sokan örülnének, ha ilyen állapotú autójuk lenne... Igen, de én nem. Hat éve vettem egy nem sokkal korábban felújított, majdnem tökéletesnek látszó tárgyat, amelyet szerettem használni, és ennek sajnos vannak nyomai. Nem laktam le, sőt. Tavaly még a nélkül állítottam ki az OT-Expón, hogy szégyelnem kellett volna, és egységesen még most is szépnek mondható. De már sok rajta a hiba, szinte nincs teljesen ép vagy akár csak jól működő része. Ezeket más könnyen lehet, hogy nem látja, de engem zavar. Többek között ezek miatt is jutottam arra a döntésre, hogy kezdjünk mindent a legelején. Így legalább tudom majd, hogy milyen munkát végeztünk az autón és végérvényesen megszüntethetem az előző tulajdonos általi gusztustalan taknyolásokat.

De hogy milyen hibák is vannak? (nem fotossági/súlyossági sorrendben)

- Tavasszal elütöttem egy nyulat, s bár a Bogár volt az erősebb azért némi harci sérülést sikerült begyűjtenie, a csomagtartó alja behorpadt, és több helyen megrepedt. Terveztem a javítását, de aztán nem jutottam el egy fényezőig. Ugyan ha valaki nem nézi meg közelebbről, akkor nem látja, de mégiscsak egy 15 és több 5-6 centis repedés van rajta.

- Az utcánk igen szűk, két autó csak lehúzódva fér el egymás mellett. Éppen tartottam haza, amikor egy barom piros Suzuki az út közepén közlekedett nyélgázon. Ha nem húzódok le, ütközünk. Így pedig belehúztam az egyik szomszéd tüskés szárú bokrába. A sárvédőm bánta, polírral nem jöttek ki a karcok.

- Egy még nem nálam történő ütközés szakszerűtlen javítása miatt elkezdett repedni a gitt az autó jobb oldalának elején, és a motor hátfalán is.

- A műszerfal fényezése narancsos, az ajtónál és a bal első sárvédőn több helyen le van verve a fényezés. A teteje pöttyös valami fáról leeső szarságtól, az orrán pedig három különböző árnyalat van, szinte elemenként más a sok javítástól.

- Az illesztési hézag a jobb ajtón kicsit érdekes. Fent még jó, de alul igen nagy a lyuk.

- Volt szerencsém belesni az autó alá, és ott is lesznek gondok. Tipikusan abban a stádiumban van, mint amikor a torokfájós betegről már sejtik, hogy néhány év múlva rákos lesz. Most még egyáltalán nem vészes, de tuti, hogy pár év múlva lesznek bajok.

- Az alvázfej elhalálozott, és ez - be kell vallani - az ültetés hibája. Ugyan ha okosan közlekedik az ember, akkor lehet vele a hazai utakon is autózni, ám elkerülhetetlen, hogy néha le ne érjen. Egyszer-egyszer a kelleténél nagyobbat csattan, és habár tömör vasból van az a rész, másfél év és húszezer kilométer alatt kapott annyit, hogy megfáradjon. Ráadásul valami át is ütötte a lemezt, így ez az elem mindenképp cserés lenne. És itt bonyolódik az ügy.


Nem nagyon vertem eddig nagy dobra, mert kimeríti a kurvagáz kategóriát (az is, hogy valaki ilyet csinál, és az is, hogy voltam olyan bamba, hogy nem vettem észre a vásárláskor) - az alváz és a karosszéria össze van hegesztve. Az alvázfej cseréjéhez pedig muszáj leemelni a bódét, így nincs más lehetőség, szét kell vágni a hegesztésnél (ugye normális esetben kitekersz harminc csavart és leemeled). Igen ám, de akkor kell új taposólemez és új küszöb is, mert sanszos, hogy egyiket sem lehet megmenteni. Ez pedig innen már egy teljes alvázfelújítás.

Ha pedig le lesz emelve, akkor majd úgyis kiderül még egy csomó olyan hiba, amit eddig nem is tudtam, így nyilvánvalóan azokat is meg fogjuk csinálni. Az imént említett gittelések-taknyolások-lógó ajtó miatt amúgy sem ártana egy kis lakatosmunka. A karcok-repedések-törés miatt egyébként is sok elemet kellene fényezni, akkor kapjon egységes és minőségi színt az egész autó.

És igen, ez így már egy egész pontos leírása egy teljes felújításnak. De nem csak unalmamban határoztam el, hogy szétborítom, hisz az említett hibák ellenére még egy teljesen használható autó volt - eltekintve persze a néhány apró bizbasztól, ami mindig a legrosszabbkor tűnt el, esett ki, szakadt el, dugult be, fogyott ki. De ezekről a kalandokról már nem egyszer olvashattatok itt a blogon.

A döntő pillanat két hete jött el, a Bogár idei utolsónak tervezett nagyobb útján. Az autópályán tartottunk Budapestről Debrecenbe, amikor is az utolsó emelkedőt követően nagy büszkén kihúztam magam, hogy de szépen mássza a dombokat három emberrel. Mikor sík terepre értünk, halványan pislákolni kezdett az olajnyomás lámpa. Majd egyre jobban világított és végül kigyulladt. Felnéztem, hogy hol tudnánk lehúzódni, és épp ott volt a tábla, 500 méter múlva pihenő. Lassabban ment, de nem is nyomtam a gázt, csak jussunk el odáig...

Töltöttünk be olajat, megnéztük, hogy folyik-e, és amikor láttuk, hogy nem, újra elindultunk. Szépen ment, nem volt hangja, mint az új. Aztán megragadt. Ott, Gyöngyös határában a pályán megfőtt a motor.



Apró szerencse, hogy éppen arra járt egy T2-es busz, és elvontattak minket a következő kútig. Itt leparkoltuk a Bogarat és otthagytuk. Bennem pedig elkezdtek érlelődni a fent leírt, már igen régóta dédelgetett gondolatok. Ám képzeletben a lista aljára egy újabb, eddig egyáltalán nem tervezett tétel is felkerült: motorfelújítás.

Azóta is ott áll, de az arra járó ismerőseim és olvasóink is szinte naponta tájékoztatnak a helyzetéről (a fenti képért köszönet Janecskó Lászlónak). Ha minden igaz a héten trélerezzük fel Budapestre, ahol a Krazy Kutters már tárt karokkal várja. Egy zárt csarnokban fog pihenni, amíg meg nem kezdődik a szétszedés. Azon munkákat, amelyekhez nincs szükség komoly szakértelemre, szeretném én magam megoldani, de szeretnék ott lenni minden mozzanatnál, hogy az elkészült tárgyat minél jobban magaménak érezhessem.

Igyekszek majd a lehető legjobb minőségű alkatrészeket beépíteni, és a legjobb szakemberekkel dolgoztatni. A motort Nyíregyházára Merkiékhez, vagy Sopronba Schlosserékhez szeretném küldeni, a lakatolást ott helyben megoldják a srácok, fényezőt pedig még ráérek vadászni. Két év, ennyi a kitűzött idő, ez alatt kell elkészüljön. 2015-ben ugyanis betölti az 50. születésnapját, akkora szeretném újra az úton látni. 

Az egyetlen függőben lévő kérdés mindössze az, hogy milyen legyen a végeredmény? Vigyük tovább a jelenlegi stílust az amúgy is tervezett airride beszerelésével, esetleg egy csapszeges futóművel, hogy még lentebb mehessen? Vagy esetleg térjünk vissza a teljesen gyári állapothoz és célozzunk meg egy OT, esetleg egy FIVA minősítést, majd pedig egy kicsit orrabukósabb, cal-look külsőt kapjon? Mindkét elképzelés szimpatikus. A munkálatok tavasszal kezdődnek, addig van időm eldönteni.


De hogy mi lesz velem két évig autó nélkül? Igazából égető szükségem nem is lenne rá, de van egy évben huszonsok találkozó, amelyen meg kell valamivel jelennünk. Így muszáj lesz valamit beújítani. Swifttel ezt nem nagyon lehet megvalósítani, építeni, nulláról kezdeni pedig nem akarok, még akkor sem, ha nem kerülne sokba. Minden autópiszkálásra szánt időmet a Bogárra szeretném áldozni, több nyűgöt nem akarok a nyakamba venni. Így olyan autó kell, ami azonnal kész van, csak bele kell ülni. Kapóra jött hát Geri ajánlata, miszerint egy korrekt összegért megválna a Silvertől. Ugyan szívesen kipróbálnék valamit, ami nem Bogár, de régi nagy szerelmem ez az autó, és nem kell semmit sem csinálni vele, készen van. Úgyhogy úgy néz ki, néhány nap múlva már nem csak plátói lesz a kapcsolatunk.

2013. szeptember 19., csütörtök

Csoportos terápia - avagy év végére meggyógyul


Általában a tavasz a találkozós szezon legmozgalmasabb időszaka, olyankor kell minden hétvégén Budapesten, vagy annak közvetlen közelében lennünk különböző rendezvényeken. Ám idén valahogy az évnyitó és ezzel együtt a nyár is sokkal enyhébbre sikerült, helyette pedig nagyon úgy néz ki, hogy őszre jelentettek be többen is igen érdekes találkozókat.

A legutóbbi budapesti utat követően abban a hitben gurultam végig a négyesen, hogy már csak egy Retro Cruise Night van hátra és jöhet a téli garázsolás. Ezzel szemben már néhány nappal később, az előző bejegyzés keletkezésének idején már tudtam, hogy a kettő között egy újabb túra vár, hiszen a Kultmobil szervezésében hazánkban is elindul a Cars n Coffee nevezetű rendezvény, amely a kaliforniai napsütéses hajnalok kávé és benzingőzös hangulatát kívánja áthelyezni Kishazánkba. Az ilyet látni kell, ha mindegyiken nem is tudunk - nyilván nem egyszeri alkalom volt, kint legalábbis nem az - az elsőn illene megjelennünk. Ha pedig már úgyis útra kelek, akkor az éppen ezen a hétvégén zajló Transporter találkozót is meglátogatom, valamint végre elgurulok Tatabányára is, ahol a Bogártalálkozó szervezői az autóm vásárlása óta invitálnak igen melegen.


Szokatlan módon a Bogár menetkészen állt, és várta, hogy indulhassunk. Mindössze a karbi gázkar porblémájának végleges megszűntetése miatt kellett kicsit összeolajozni a kezeimet, de egy kis csiszolópapír csodát művelt a vegyszerek miatt kissé megrozsdásodott tengellyel. Sajnos arra nem maradt idő, hogy a 12 Voltos átalakítást megcsináljuk, így még a félig halott 6 Voltos rendszerrel indultam útnak. Mivel közeledett az éjszaka, így úgy döntöttem jobb, ha az autópályát választom, hiszen nem kell sötétben a szélvédőre vicsorogva anyáznom Poroszló és Füzesabony képviselőtestületét, amiért nem képesek a városaikat összekötő utat közlekedhetővé tenni. De nem csak számomra járhatatlan, hanem mindenki más számára is.

De igazából nem volt nagy probléma, szépen faltuk a pályát, kamionokat és tötymörgőket előztünk, majd pedig a 6 Volt tréfált meg minket kissé. Ugyanis annyira nem tölt a dinamó, vagy annyira halott az aksi, hogy Gödöllő környékén, ahol az emelkedők kezdődnek, nem volt már benne akkora feszültség, hogy egyszerre menjen a lámpa és az autó. Visszalassult egy padlógázas 50-re, ami az emelkedőn visszaesett 40-re.


Tipikus dugulás-szerű érzésem volt, vártam, hogy mikor áll le alattam teljesen, de nem. Persze a kamion mögöttem villogott, mintha az bármit segítene a helyzeten. Végül nem is tudom mitől sugallva lenyomtam a fényszórót helyzetjelzőre, és mint a filmekben, amikor a boxolót romjaiból életre pofozzák az utolsó menetre, úgy lódult meg az autó, és onnantól semmi probléma nem volt. Olyannyira nem, hogy amikor már Budapest határában sötétedni kezdett, felkapcsoltam a lámpát és tökéletesen ment. Ki érti?

Másnap kora délután elindultunk a Transporter találkozóra, mint kiderült totál feleslegesen. A kemping még tök üres volt, hiszen a legtöbben nyilván a pénteki munka befejeztével indultak útra. Ám a hétvége programja kissé feszes, máskor sajnos nem fért bele a látogatás.


Másnap reggel korán keltünk, hiszen a Cars and Coffee várt minket. De mint kiderült, nem elég korán, hiszen mire átdöcögtünk a városon a Kicsem Park bejáratához, a találkozó nagyobb részének már csak hűlt helyét tekinthettük meg. Ugyan még beálltunk a foghíjas sorokba, és pacsiztunk egyet a szakadó esőben nézelődő ismerősökkel.

Az elképzelés - még ha nem is saját - zseniális, a helyszínválasztás pedig még talán annál is szenzációsabb egy autós találkozóhoz. Sőt, még a szervezők rémálma, az eső sem tehette tönkre a rendezvényt, hiszen a résztvevőket nem zavarta a víz, a hely atmoszférájához pedig szerintem még hozzá is adott. Egy brit nemesi birtokon érezhette magát az ember, ahol valamely herceg garázsának szemléjére gyűlt össze a műértő közönség. Ugyan nem sokat és nem sokáig láttuk, Kultmobil, nagyok vagytok! A következőn ott leszünk nyitásor!

Innen a kiváló időben továbbáltunk. Azaz egyedül folytattam az utat Tatabányára, ugyanis a többiek Dani szülinapját ülték meg, ahova nekem délután kellett csatlakoznom. Az első kaland az Erzsébet híd előtt ért, ahol a szétvert úton próbáltam átbotorkálni, holott többször megfogadtam, hogy nem megyek arra - de most az volt a legrövidebb út és siettem. A perifériából láttam, hogy a külső sávban megjelenik mellettem egy autó és a sofőr néz rám. A kátyúkerülgetés közben egy gyors pillantást vetettem rá. rendőr volt.


Kihúzódott mögém, én pedig éreztem, hogy most fog levillogni. De nem. Jó, akkor most nem kerülgetek semmit, nem hívom fel jobban a figyelmet arra, hogy mennyire nehezemre esik ezen az úton haladni. De nem volt szerencsém, mert a híd csatlakozásánál akkorát csattant az alvázfej az aszfalton, hogy szerintem a várban nézelődő túristák azt hitték visszatért a szovjet hadsereg. És Bandiék még ezt követően sem kapcsolták be a fényhidat, egyszerűen kikerültek és mentek a dolgukra. Nem mondom, hogy nem készítettem a síkosítót, hogy legalább ne fájjon...

Az eső pedig csak esett. Amikor kiértem a pályára kezdett rá igazán. A két nappal korábbiból kiindulva kicsit tartottam attól, hogy a lámpa-motor-ablaktörlő triumvirátusból valami majd megdöglik, de szerencsére Tatabányáig bírta a közös munkát.

Viszont az eső nem állt el Tatabányán sem. Ahogy megérkeztem a találkozó helyszínére, kicsit elment a kedvem az egésztől, hiszen a parkolóban alig 10 autó sorakozott. De szerencsére a szervezők hamar felvilágosítottak, hogy éppen tart a felvonulás, ott vannak a résztvevők.


Hamarosan be is gurult a sor, amelyben nagyon sok régen látott ismerőst fedeztem fel, s tudtam, hogy nem lesz ez rossz az eső ellenére sem. Nem is volt az. Ugyan sokszor találkozik az ember olyan arcokkal, akik érzik a csíziót, ha autóépítésről van szó, de azt csak kevesen látják, hogy miért jó az, amikor a hátsó kerék borul, az első pedig centikkel bentebb van, mint a sárvédőívvel, ellenben minden más autó tökéletes illesztésével. Ugyan a bogaras társadalomból kissé kiábrándultam, pláne a debreceni eseményeket követően, ezeket a srácokat csipázom, itt értik igazán, hogy miről is beszélek. Nagy volt, asszem megyek még bogártalálkozóra.

Az esemény hamar lezajlott, az eső miatt elmaradt a gyorsulás, így nem kellett az eredményhirdetés előtt eljönnöm. Szörnyű érzés lehetett a végig zseniálisan helytálló szervezőknek, hogy a zárás után gyönyörűen kisütött a nap, így ezúton is le a kalappal előttük.


Budapesten felvettem a lányokat, és folytattuk az utat Rétságra, ahol megültük Dani szülinapját, másnap, a visszaúton pedig öt emberrel kellett megmászni a Börzsönyt a farba rejtett mind a 34 lóerővel. Jelentem kitűnően sikerült, így közel 500 kilométer után mindenféle hibától mentesen intettem neki búcsút a Krazy Kutters műhelyének udvarán.

Jövő hét vége fele találkozunk újra, amikor is a tervek szerint egy doboznyi 12 Voltos alkatrésszel érkezek majd vissza Budapestre. Ezeket be is építjük ott helyben, valamint feltesszük az autó a csápos emelőre, hogy meglessük hogyan lehetne beszerkeszteni alá az airride rendszert... Tudom, tudom, hogy lehet kapni, de jelenleg nincs rá felesleges fél millióm.