2015. február 26., csütörtök

Hungarian look, erre számíts, ha olcsó autót veszel


A cápa történetét valahol november végén hagytam abba, szép napfényes fotókkal illusztráltam. Az alapvetésem és elvárásom a vásárláskor ugye az volt, hogy ne lakatolással kelljen kezdeni vásárlás után és nem kell féltős autó. Na ez kicsit változott.

Alapvetően egy egységes fényezésű, jó vonalakkal bíró autót vásároltam. A taknyolások a motortérben látszódtak a tornyok körül, illetve a doblemez azon részén ahova a sárvédőket fogatják. Azért mégiscsak ide kötjük be a futómű egy részét nem kéne úgy hagyni - gondoltam. Egy kicsit be is ázott az első lábtér, egyértelmű, hogy a küszöb eleje, A-oszlop padlólemez találkozásnál el van rohadva. Ott ahol az emelési pontot alakították ki 30 éve, és amik legalább 10, de inkább 15 éve nem léteznek ezeken az autókon.


A november végi rossz idő és némi töltés hiszti miatt úgy gondoltam letámasztom a jószágot, aztán majd lesz valami a télen. A halaszthatatlan adagolófelújítás, némi karosszéria javítás, majd irány májusban Neuschwanstein. Elkezdtem összeszedni az alkatrészeket, majd úgy alakult, hogy nem lenne rossz, ha belátható időn belül megint működne. Így elindult a karosszériajavítás rögös útján. Igyekeztem minden nagyobb munkánál fotózni, ez nem sikerült. Tudtam, hogy az elejével lesz munka bőven, a többi egyáltalán nem vészes, nem volt nagyon törve, küszöb purhabozva stb., de ennyire szar eredményre azért számítottam.



Van egy tézisem. A 80-as években már minden tudás és szakértelem rendelkezésre állt a fejlesztőmérnököknek ahhoz, hogy nagyon jó és megbízható autókat készítsenek. Természetesen van akinek jobban és van akinek rosszabbul ment. Na ezek a rettentő tartós autók egyszer beszivárogtak Magyarországra. A békés nyugat-európai város garázsát elhagyták, hogy kelet-európában falják tovább a kilométereket és a panel parkolóját ékesítsék. Ha a kedvezőbb vám ellenére nem töröttként kerültek Magyarországra, akkor előbb-utóbb elindult a buhera szakkör. Tekintettel arra, hogy minden autóban van egy kis Trabant vagy Lada, így a legtöbb alkatrész a szakemberek szerint csereszabatos, ha mégsem, azzá lehet tenni, így rettenet gányolások mentek végbe. Szerintem egy öregebb autó gatyába rázásának legviccesebb feladatait az adja, hogy ki kell belőle dobni 20-30 évnyi kisipari munkát, majd fel kell újra építeni.


Ezeket a gondolataimat tökéletesen erősíti  meg a cápám. A rettenet rohadásnak egyik oka az őszinte nemtörődömség és a műszakira taknyoljuk össze hozzáállás. A leszaromság ékes példája, a mindig kimarad egy-két csavar, meg a „nemkellezmánide” „jóvanazúgy” autóipari felkiáltások. Így tűnnek el a dobbetétek, apró gumi és műanyagvackok. Többek között ennek köszönhetően egy csomó helyre kerül sár, ahova nem kellene, aztán elrohad a picsába az egész. 

Megtörtént a baj, felüti a fejét a rozsda. Mi jön ilyenkor? Alvázvédőőőő esetleg egy kis folt. No nem ám, hogy kivágják a rozsdás részt, neeem. Foltot tesznek rá, lánggal maszatolnak valamit, hiszen csak műszakira „idéglenesen, mer’ majd restauráljuk úgyis”. Ezek a megoldások annyira ideiglenesek, mint az orosz hadsereg állomásozása Magyarországon. És a sáros sós lé szépen beférkőzik a kezeletlen lemezek közé és jól elrohasztja azt is amivel nem lett volna gond.



Na így járt a cápám is. Mivel hiányzott, illetve rosszul volt illesztve a dobbetét, mely nem engedné a trutyit az A-oszlop tövébe. Ezen felül a torony és a doblemeznél található soklemezes lapolások kezdődő betegségei sem gyári technológiával lettek javítva. Igen folt, láng, tessék-lássék módon alapozó. Arról ne is beszéljünk, hogy az alvázszám érthetetlen módon olyan helyre van beütve, ami sec-perc alatt válik a vasoxid martalékává, ha elhanyagolják. Így lett az én cápám is TSCM tulajdonos valamikor a kétezres években.


A feladat így adott volt, a doblemezt újra kell építeni, küszöb elejét, A oszlop alját javítani, a padlót pótolni. Nem akartam restaurálni, újrafényezni, sárvédőt cserélni, szeretem a 30 éves fényezést, ami 70%-ban meglepően jól viselte az elmúlt 30 évet, amiből 24 évet Magyarországon töltött. Sajnos ez nem jön össze, mert a 2 első sárvédő ott fogyott csak el ahol a karosszériához kell rögzíteni. Azonnal felmerült a teli fény, mint ötlet és megoldás, amitől egyelőre idegenkedek. Mivel az új első sárvédőket úgyis kell fényezni, ahogy a motorháztetőt is, valamint a csomagtérajtót ez tűnne jó megoldásnak. Előbbi egy kisebb koccanás nyomát viseli, míg utóbbi az univerzális szárny kisipari felfogatásának emlékét őrzi, de félek, hogy elvész a lélek belőle. Míg 2-3 éve szín szerint lehetett volna válogatni a bontott jó állapotú elemek közül, most nincs bronzitbeige alkatrész. Szerintem egy kicsit keresek még, addig pedig nyugodtan járok foltos cápával, amint elkészül.


Ja és a karosszérián túl mi változik? Egyelőre semmi. Lindor műhelyben felújították a lengéscsillapítókat, amik kicsit azért keményebbek lettek, Jokka TDI pedig 2 adagolómból készül 1 jót összehozni. Ezen felül csak friss vezérlés, új turbó, pár apróság és irány a nyár. Januárban azt hittem, hogy a frissen beszerzett VDO Tempostat tipusú tempomat beépítése lesz a legnagyobb kihívás, illetve a kerékválasztás a Tuning Showra, de mégsem. Szerencsére látom a fényt az alagút végén, 1-2 hét és a motortér megkapja friss fényezését, a motor az alapos tisztítást és talán március közepén megkezdjük a szezont. És, hogy mikor fog aszfaltot karcolni? Talán idén nem. Nem akarok kompromisszumos megoldást, tudjátok olyan „idéglenesest”