2011. november 28., hétfő

Vad Amazon


Igazán labilis a lelkivilágom mostanság, hiszen hetente többször leszek szerelmes, majd esek mély depresszióba, hiszen többnyire ez a kapcsolat nem lehet több, mint plátói epekedés valakik... akarom mondani valamik iránt. Ugyanis ezek általában négykerekűek, amelyekkel a fotózások és találkozók alkalmával van szerencsém megismerkedni. Így estem bele a Delorean DMC-12-be, az Opel Kadett A-ba, a Skoda 100-ba, a BMW e28-ba, Lancia Betába, meg persze gyakorlatilag az összes autóba, amelyek 1990-ig gyártottak (meg néhány későbbibe is), ám örök nagy szerelmemmel a Lancia Stratosszal sajnos még nem volt alkalmam élőben is találkozni. A napokban pedig az internetes társkeresőn találtam rá egy korábban már ismert típusra, a Volvo Amazonra. Persze a mellékelt képek erősen közrejátszottak abban, hogy jobban utánanézzek, és boldogan tapasztaltam, hogy míg itthon többnyire heroin árban mozog néhány kétes minőségben restaurált darab, addig a németeknél találtam fél misinek megfelelő ojróért egy-két - bizonyára - pajtából előhúzott példányt. Mint minden szerelemhez, ehhez is a biztos, mocskos anyagiak szükségesek, de sose lehet tudni...




2011. november 26., szombat

Újrahasznosítás - csak ésszel!

- Öcsém, lezúztam a Ferrarit. Most mi a francot csináljak?

Ugye ti is gyakran teszitek fel ezt a kérdést a haveroknak? De akkor sem kell kétségbe esni, ha ne adj úristen totálkárosra törted a maranellói vasat, amire összegründoltad azt az alsó hangon 100 ezer fontot a diplomás minimálbéredből. Hiszen csak néhány ügyes szaki és egy kis kreativitás kérdése az egész és máris új értelmet adhatunk egy rakás tűzpiros ócskavasnak, aminek a közepén ott díszeleg egy erősen megviselt, ágaskodó paripás embléma. Az biztos, hogy én el bírnám viselni, hogy a nappalim közepén egy ilyenre tegyem fel a lábam egy fárasztó munkanap végén.







2011. november 23., szerda

Nem a ruha teszi az embert!


Miről álmodik a plebz? Néhányan Rozsdakupacos pólót szerettek volna, hát most megkapták! Az első kollekciónk négy darabját mostantól megrendelheted, méghozzá december 1.-ig 10% előrendelési feltétellel. Ezt követően gyártjuk és postázzuk nektek őket. Te is szeretnél?

Nőjj fel!

Akárki csinálta, tökéletes! Az arcukra van írva... :)

2011. november 22., kedd

Garázsolás

Lassan itt a tél, és bár autóinkkal különböző okok miatt nem idén jártunk már, úgy döntöttünk, hogy már idén nem is fogunk, így ideje eltenni őket. Nálunk van hely három autónak, az egyetlen feltétel, hogy a hasmagasság ne legyen vészesen kicsi, különben nem tud lejönni. Tavaly e miatt Silver Úr máshol pihent, idén a Tapír le tudott jönni. Nem kevés pakolás után felszabadítottuk a szükséges helyet, majd bejátszottuk hátra a vasakat. Így most a 3 autó és a Jawa (+ a Csepel) együtt töltik a telet. Holnap pedig a Rozsda is beköltözik majd a garázsba... de persze nem ide, mert mintha kicsit alacsony lenne...


Pulyka visszatér!


Még anno nagyon régen rajzoltam meg Pulykát, aki sok helyre kölcsönözte már az arcát. Többek között a VW Fest plakátján, vagy sapkát viselve a Fixed Gear Debrecen logoja. Most újra itt van, hogy, meghódítsa a világot, vele együtt pedig az ország hobbiautósainak a szívét. Feltűnően hajaz Clay Smith Mr. Horsepowerére? Talán nem véletlen, hiszen az volt a cél. De akkor miért pulyka? Mert ugyan Debrecen címerállata a bárány, a népdal miatt simán köthető városunkhoz.
Hamarosan jön matrica, esetleg póló formájában is... Figyeljétek!

2011. november 20., vasárnap

Retro-autó férfiaknak?

Érdekes és talán felfoghatatlan dolog, hogy a régi korok, mára már ikonná vált autóinak reinkarnációi sorra a plázacicák és korosodó szőrmebundás hölgyek kezei között végzik. Vajon ez volt a cél a tervezéskor, vagy a kissé gömbölyded formák okozták ezt a nők által szeretett cukiságot?
Holott, ha jobban megnézzük ezek a vasak csak a régiek átültetése a mai utakra a biztonsági és formai követelményeket figyelembe tartva. Természetesen fel lehet sorolni azokat az elemeket, amelyek miatt mégis ott az a bizonyos rossz íz a szájunkról: nagyobb, rossz helyen hajt, rossz helyen van a motor, rossz a hűtés, elveszett a csízió, túl sok a technika, stb-stb. Ez így van. A New Beetlebe, a Minibe, a Fiat 500-ba soha sem lesz ugyanolyan érzés beszállni, mint az ősökbe. De ne feledjük, hogy ezek mai autók, a mai modellpalettáról tudjuk leakasztani őket a Suzuki Swift és a Ssangyong Actyon mellől. Akkor pedig - számomra - egyértelmű a választás.
A többiek általában a szexuális hovatartozásomat kérdőjelezik meg, hiszen nem egyszer elmondtam, hogy én bármelyiket elfogadnám ezek közül használós kocsinak. Itthon ez így alakult ki sajnos, de pl. az Olaszoknál Giancarlo szívesen feszít a piros Mini One volánja mögött, pláne ha még - érthetetlen okokból - az olasz zászlót is felfestik a tetejére. Persze azért a Beetle zöldjében vagy sárgájában, vagy az 500-as világoskékében nem érezném annyira kényelmesen magam. Sőt, egyáltalán nem.
De legyen. fogadjuk el, hogy ezek az autók Magyarországon valóban csak puncimobilok. De... Azoknak a férfiaknak, akik hozzám hasonlóan, sokkal szívesebben járnának a hétköznapokban (hétvégére ott az öreg vas) egy letűnt korokat felfrissítő formavilággal megtervezett autóval, akkor adott a lehetőség, hogy ne nézzenek minket hülyének: a combosított verziók, azaz a New Beetle RS, a Mini Cooper S, vagy a Fiat 500 Abarth. A bájos forma agresszívvá, a teljesítmény meggyőzőbbé, a színek vadabbá váltak, amiktől elveszették a bájukat és sokkal inkább igazi kis méregzsákok lettek. Ez pedig ugyanolyanná teszi őket, mint amilyenek a régi, úgynevezett hot-hatch-ek (magyar megfelelő?) voltak.
Természetesen kedves kollégáimnak legutóbb ez sem volt elég meggyőző, számukra pl. az Abarth is női autó. Holott ha nem lenne elég csak ránézni, akkor a reklám igen is erősen azt sugallja, hogy ez most a fasziknak készült.
Ha pedig valamelyik nő ezek bármelyikével jár, akkor abba látatlanba is szerelmes vagyok, még akkor is, ha olyan ronda, mint... macskát szarni.

Mi lesz velünk?

Ez a kép még anno tavasszal készült, de most kapartam elő. Nem, nem hajóztam át az óceánon, bár tény, hogy szívesebben tankolnám az ottani benzint, mint a hazai 400 forintost.
Mellesleg a jelenlegi benzináremelkedés a gazdasági tényezőkön túl, számos egyéb kérdést is felvet. Nem arra gondolok, hogy hova vezet mindez, vagy, hogy van-e visszaút, hanem inkább konkrétabb dolgok, amelyek érinthetnek minket. Mi lesz így a hobbiautósokkal? Mi lesz a találkozókkal? Ki fog elmenni? Átalakul-e teljesen az öregautós közösség, azaz kizárólag elit és megélhetési veteránosok lesznek-e?
Általában pozitívan állok a dolgok elé, de most nagyon nehéz...

2011. november 18., péntek

Low Rover

Anyukám szokott napról-napra kiakadni, hogy "meg vagy áldva ezzel az ültetéssel", és sajnos igaza van. Mondhatja bárki, hogy csak hanghuszár vagyok, hiszen a saját autóm segge az egekben van (a garázs miatt), de minden vas úgy szép, ha hasal, még akkor is, ha a múltkor bebizonyítottam, hogy semmi értelme. Na de hiába hajtogatom folyamatosan, hogy "úúú azt is le kellene tenni", vannak akik nem dumálnak, hanem megcsinálják. Éppen egy ilyenbe botlottam Ricsi facebook oldalán az imént, és azt hittem lefordulok a székről. A Land Rovert imádom, hiszen a Lada mellett ők képesek még értelmes terepjárót gyártani, na de így... Igaz, hogy funkcióját totálisan elvesztette az autó, de a plebz szava elakad, és csak nézi, de nem érti. Gratuláció a kivitelezőnek!

2011. november 13., vasárnap

Csere?

Vannak autók, amik ámulatba ejtenek. Esetenként csak egyes típusok, mint pl. a Lancia Stratos, de a Magazin elindulása óta nem egy konkrét példányba beleszerettem. Így történt ez most is, hiszen a hétvégén egy 1000 kilométeres túrát tettünk azért, hogy néhány igen látványos vasat felkeressünk. Előre tudtuk, hogy erős lesz a felhozatal, hiszen remek autók vártak minket, közöttük egy régi ismerős, a Pepita Skoda is.
Az autót sokszor láttam, mindig is szerettem, de ilyen közelről újra megdobbant valami mélyen lappangó láng (ohh, de romantikus). Aztán mivel a Skoda éppen eladó, valahogy szóba került, hogy mi lenne, ha elcserélnénk szőrébe a Bogaramra. Hirtelen elgondolkodtam, és talán most először egy pillanatra elbizonytalanodtam, hiszen ez a Skoda csak "az a Skoda". Olyan, mint amikor előtted a lehetőség, hogy a házsártos feleségedet leválthatod a Bucimaci magazin címlapján szereplő, mellette kétdiplomás kémiatanárnőre. De aztán rájössz, hogy az asszony az igazi, még akkor is, ha néha racsít, amiért a koszos zoknit a padlón hagyod, vagy mert nem hajtod le a WC ülőkét. Így aztán rájöttem, hogy bármennyire is bejön s Skoda, nem tudnám sajátomnak tekinteni, hisz akárkihez is kerül, ez mindig a Pepita Skoda marad, az enyémhez pedig oly sok remek emlék köt. Ezt mondtam Balázsnak is, bár nekem úgy tűnt, hogy ő se gondolja teljesen komolyan, hogy megválik a 100-astól.
Ja, és bizonyítandó, hogy egy igazi ribanc vagyok, ezen a hétvégén még kétszer lettem szerelmes...

Te elcserélnéd?

2011. november 11., péntek

Mit szóltok hozzá?

A Yugo jövőjén való agyalásunk odáig fajult, hogy készült egy látványterv az általam elképzelt összképhez. A brutális ültetést kombináltuk a forgatott, almazöldre festett kerekekkel és a sötétített lámpabúrával. Több talán nem is kell. Közel se biztos, hogy ez lesz a végleges formája, de egy biztos: odab@szós lesz ilyen alacsonyan.

2011. november 10., csütörtök

Megérkezett a Yugo!

A hozzánk hasonló fiatalok főként úgy jutnak az első autóikhoz, hogy a szülőktől, nagyszülőktől, nagybácsiktól megöröklik a régi, már elfeledett autóikat. Azok, akik az értéket látják a múlt rendszer ócskavasaiban, előbb-utóbb valamilyen formában elkezdik azokat faragni. Na közülünk senkinek se volt ilyen autója, mindannyiunknak egészen máshonnan jött az őrület, nem a régi emlékekből. Kivéve Gegobot.
Ugyan 2006-ban megvette a Bogarát, már előtte is csapatták a nagymama Yugojával a mezőn. Ezen az autón tanultak vezetni Csabival, az öccsével, majd pedig a leshordásra használták a határban. Igen ám, de a hely szűkös lett, el kellett adni a Yugót. Mivel a legkomolyabb ajánlat a tele tanknyi benzin árával vetekedett, az is üzembentartóival, ezért úgy döntöttek, hogy kis csapatunk rendelkezésére bocsátják a jugoszláv vasat, hogy kezdjünk vele valamit.
A vas most megérkezett Debrecenbe, és csak arra vár, hogy a szakértő kezek hozzákezdjenek az átalakításhoz. Nem mondhatni, hogy egyszerű dolgunk van vele, hiszen teljesen a saját fantáziánkra vagyunk utalva. Sehol sem találtunk még senkit, aki ennek a típusnak az egyediesítésébe vágott volna, ráadásul a feladatunkat nehezíti, hogy a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással kell olyan autót kalapálni, ami után megfordulnak az utcán.
A tervek már megvannak, bizonyára négy mosogatógépdob fog alámenni, amikre istenesen ráengedjük a karosszériát. A munkálatokban nagy segítségünkre lesz az Ateri tuning csapata, hamarosan kezdünk!

2011. november 8., kedd

Köszönjük!


Idén tavasszal kitaláltunk valami eszementet, valami agyatlant, amibe mindenféle átgondolás nélkül belevágtunk, mondván "jó lesz ez, kell az ilyen a népnek!". Azóta a negyedik lapszámot élte meg a Rozsdakupac Magazin, tőletek, olvasóktól pedig rengeteg biztatást, segítséget és energiát kaptunk, ezt pedig nagyon köszönjük nektek! (És ez nem az a sablonos köszönöm, amit illik, hanem tényleg, tiszta szívből köszönjük!)

Nem tudunk megülni a seggünkön, életformánkká, már-már mániánkká, megszállottságunkká vált az autós sajtó. Napközben dolgozunk a Rozsdakupacon, délután egyéb cikkeket olvasunk, este pedig Top Geart nézünk. De a szabadidőnkben, a legautómentesebb pillanatokban is visszakeveredünk a témához. A kezdeti tapasztalatlanság miatt a Magazin létrehozása is komoly feladat volt, mostanra pedig, mire belerázódtunk a dologba, elkezdtünk videózni is. Ehhez se értünk, de cserébe nagyon lelkesek vagyunk, és szeretnénk nagyon minőségi dolgot csinálni.

Az olvasói dicséretek mellett, a sorra jövő szakmai elismerések is legalább akkora lendületet adtak nekünk a folytatáshoz. Pláne, amikor olyan emberektől kapjuk, akikre korábban csak a TV képernyőjén keresztül néztünk fel. Legyen szó Indiánról, az Oldtimer-Youngtimer Fesztiválon a Garázs TV stábjáról, vagy a Velodromon a Totalcar műsorvezetőiről. Ugyanakkor számomra a legnagyobb meglepetés Csikós Zsolt volt, amikor megjelent a standunkon azzal, hogy régóta keresett minket, mert tudni akarta, hogy kik csinálják ezt... Érted, az ország legjobb autós újságírója...

Ám a címben szereplő "Köszönjük!" jelenleg éppen a Totalcarnak, Vályi Pistának szól, hogy a Belsőségen megemlékezett egy pár mondatban a Rozsdakupacról. Őszinte kritika a - sajnos - nem a legjobb minőségben készült első számnak, de annak nagyon örülünk, hogy mások is észrevették a fejlődést. Igyekszünk tartani, igyekszünk továbbra is hasznosak maradni. Köszönjük Mindenki!

2011. november 7., hétfő

Végre elkészült!



Elkészült a film a 2011-es KgstPartyról, előjönnek az emlékek, vagy esetleg a bármi miatt elmaradt pillanatok. Nézzétek végig, és már most ikszeljétek be a jövő évi dátumot. Akik pedig hozzánk hasonlóan könnyesre szeretnék röhögni magukat, azoknak ajánljuk figyelmébe a két úriembert 6:16-tól, illetve 29:07-től.

"Kényelmes volt a föld"
"Igaz voltak ilyen kiabálások, de azok mi voltunk..."

2011. november 4., péntek

Gondolkodtam valami címen, de ez leírhatatlan...

Úgy gondolom, hogy ha van olyan, hogy vizuális orgazmus, akkor az valahogy így néz ki...