2014. január 3., péntek

Változások kora

Ez egy olyan bejegyzés, aminek nem feltétlen kellene megszületnie, de mi szeretjük azt, ha az olvasóink belátnak a dolgok mögé, ha tudják mi-miért történik. Ráadásul sok levelet és üzenetet kapunk a témában, sokan vállveregetve, néhányan pedig nemtetszésüket kifejezve. De egy dolog általában közös bennük: nem értik, hogy miért kapott új külsőt a magazin az elmúlt két lapszám folyamán.

Igazából a Rozsdakupac folyamatosan alakult az eltelt három év alatt, hol keveset, hol látványosabban. Az első lapszám elkészítésekor még szinte semmi tapasztalatunk nem volt egy nyomtatott kiadvány megtervezésében, a már létező magazinok lapozgatásával, a hasábok és a képek vonalzóval történő méregetésével született meg. Igyekeztünk az akkor követendőnek gondolt kiadványok stílusából építkezni, mint amilyen az Airmighty Megascene és a Retro Cars Magazine voltak, kicsit a saját ízvilágunkra alakítva. Valami olyat, ami modern és letisztult, amit jó kézbe venni.
Az autók bemutatóit sötét betűvel írva, a típustörténet fehérrel, ahogy minden más is. Így ki lett emelve a fő téma, az autók. A minimalista design-hoz kiválasztottunk egy akkoriban megjelenő, igen szép, könnyed betűtípust, amely azonban csak számítógépen bizonyult szerencsés választásnak. Ugyancsak a kész magazin kézbevételekor tűnt fel, hogy valahogy túl nagy lett minden, olyan, mint egy óvodás munkája, aki a kép széléig színezi az eget. Az, hogy a nyomdai munka minősége sem lett kielégítő az egy másik kérdés.



A második szám komoly változásokat kívánt. Az alsó és felső margókat nagyobbra vettük, a nagyobb tér sokkal szebb végeredményt adott. Megváltoztattuk a betűtípust, egy sokkal olvashatóbb, kicsit vastagabb, de sokkal semlegesebb betűt választottunk. E mellett a címlap is komoly és szükséges változtatásokon ment át. Az egyszín sötét elkerülése érdekében (és hogy a vonalkód fehérje ne ordítson) az alsó sávot fehérre változtattuk, a címlapra kirakott autók címei lentre kerültek, és a borító legaljára egy rövid tartalmi összefoglalót raktunk. Ez jól mutatott a számítógépen is, pláne amikor a Pauker nyomdában elkészítették, immáron lakkozott borítóval.

Nem is kellett több változtatás - úgy éreztük, hogy megvan a tuti recept. Mindössze a bemutatott autók adattábláját alakítottuk át, arra még ráfért. De innentől egészen a 7. lapszámig nem nyúltunk semmihez. Akkor is csak a tartalomjegyzék alakult át, mert néha jön egy kattanás, egy ötlet, aminek nem feltétlenül van köze a magazinhoz, majd ha véleltenül jól sikerül, akkor igyekszünk olyan helyet találni, ahol lehet alkalmazni. A tartalomjegyzék pont ilyen volt.
Majd a harmadik évad kezdetekor lecseréltük a megszokott köszöntőképeket újakra, sokkal szabadabbakra, életszerűbbekre. Már nem inges díszmajmok vagyunk, hanem autóban feszítő lazagyerekek és ez jó is így.


A következő látványosabb változásig a 2013/4-es lapszámig kellett várni, és ez is csak egy véletlen folytán történt. Lapleadás előtt pár nappal sikerült lefotóznunk a Hangyászt, amely a szövege terjedelme miatt több oldalt kapott a megszokottnál. Így belefértek olyan fotók is, amelyeket amúgy nem teszünk be, mert nem feltétlenül magát az autót mutatják be, hanem egy hangulatot egy érzést, ami azt az autót jellemzi. Ilyen volt a cikk közepén található fotó, amikor épp a Ring célegyenesében húz el a Hangyász. Szerkesztés közben Gergő épp mögöttem állt és amikor a helyére raktam azt a bizonyos képet, akkor kért, hogy ezt hagyjam kifutóra. Mivel ha csak az az egy kép lett volna keret nélküli igen hülyén nézett volna ki. Ezért gyorsan minden oldalt újraszabtunk, és az oldalpárok egyik képéről eltakarítottuk a fehér csíkot.

A következő, a 15. szám készítésekor szintén egy hosszabb cikk kerekedett Pisti barátom Bogarából, így ott muszáj volt a betűméretet csökkenteni egy ponttal. Már nyomtatva derült ki, hogy mennyivel jobban mutat az, ha kicsit kisebb a betű, sőt onnantól a korábbiak egy kisiskolás olvasókönyvre hasonlítottak, ahol muszáj nagy betűkkel írni. Ugyancsak itt tűnt fel, hogy az előző számban eltűntetett keretek olykor hiányoznak ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly az oldalakon. Ez, illetve a nemzetközi design irányvonalak - ezúttal már nem csak az autós termékek, hanem a komolyabb, művészibb szintű magazinok és kiadványok - közötti kutakodás arra sarkalt minket, hogy átalakítjuk az arculatot.

Mivel a típustörténetek eltűntek (hiszen nagyon sok azonos típus kerül bemutatásra és ismételni felesleges azt, amit korábban már leírtunk) nincs feltétlen szükség a fekete-fehér részek közötti különbségre. Ugyanakkor az idősebb korosztályból sokan panaszkodtak, hogy nehezen olvashatóak azok a szövegek, amelyek átmenetes háttérre vannak írva. Úgy döntöttünk hát, hogy az egész fehér lesz, és akkor nincs hiba. A képek fél centivel nagyobb keretet kaptak, amellyel nem veszítenek az élvezeti értékből, cserébe sokkal letisztultabb lett a magazin képe. Persze ellensúlyként a szemközti oldalon megmaradt a teljes oldalas kép, kifuttatva.
A betűt a korábban bevált, egy ponttal kisebbre változtattuk, amivel kissé meggyűlt a bajunk, hiszen sok helyen így nagyon rövidnek hatott a szöveg, holott semmivel sem csökkent a karakterszám. Ezért - és a design további letisztultsága érdekében - alakítottuk át néhány oldalon a három hasábot kettővé. Szóval nem, nem lett kevesebb a szöveg, nem vagyunk lustábbak!


Ugyan a végeredmény tetszett, a szakmai szemmel ítélkező olvasók és ismerősök elismerően nyilatkoztak, ám még nem ért véget az átalakítások sorozata. A betűméret csökkentése miatt szükség volt valami olyan betűtípusra, amely valamivel szélesebb, így több helyet foglalnak a szövegek. Mindemellett már régi vágyam volt egy sokkal karakteresebb betűtípus, amelynek története is van, nem csak egy kiválasztott betű a sokezerből. Így esett a választás a jelenlegire, amelynek a gyökerei az 1910-es évekre vezethetőek vissza, majd 1930-ban nyerte el végleges formáját. Gyakorlatilag a klasszikus talpas betűk modernizált, letisztult változata, amelyet a Bauhaus kialakulásának idejében is rengeteget használtak. Így nem volt kérdés, a modern szellemű, de az autók okán mégis klasszikusnak mondható magazinunkhoz ez a tökéletes betű. Ugyanakkor persze a méretbeli problémákat is tökéletesen megoldja.
E mellett az egészoldalas képekre visszakerült a szövegdoboz, így az előző számmal ellentétben nem csak a fehér felületekre írtunk.
Ám a legszembetűnőbb változás mégis a címlapon található, ugyanis a második lapszámot követően, két és fél évvel később ismét változott egy keveset a címlap. Ennek pedig Peti az oka, aki mikor éppen dolgoztam a magazinon, a korábbiak címlapját nézegette, és közölte, hogy ő bizony unja. Valahol mélyen bennem is megfogalmazódott már ez a gondolat, de akkor elkezdtünk játszani a felületekkel, címekkel, szövegekkel, egészen addig, amíg a mostani meg nem született.


Így állunk most. Nem mondom azt, hogy a későbbiekben nem lesz semmiféle változás, de azt sem, hogy teljesen ugyanilyen marad. Keressük azt a megjelenést, amire a legnagyobbak is elismerően bólintanak és persze az olvasóink számára is barátságos marad. Egy kedves olvasónknak, aki erről kérdezett, a következő fotót küldtem el, párhuzamba állítva a Rozsdakupac új designjával: 



Nektek pedig köszönjük a folymatos visszajelzést, hiszen ezekből tudunk tanulni, valamint olyanná szeretnénk alakítani a magazint, ami a legtöbb embernek tetszik. Egy dolog van, ami biztosan marad a régi: ugyanannyira szeretjük csinálni, mint eddig, és közelítve a 3. évad végéhez, legalább annyira lelkesen megyünk egy-egy fotózásra, mint az első napokban.