2012. december 27., csütörtök

Földönfutó lettem - avagy 2012 utolsó ültetése


Július óta - mióta megvan az autóm - egy normális ültetésen gondolkozom. Tekintettel arra, hogy gyári sportfutóművel rendelték közel 20 éve, így annyira nem éreztem égetőnek és persze mindig voltak fontosabb kiadások, mint az állítható futómű beszerzése. Azonban, hála a kiváló magyar utakon megtett majd 20.000 kilométernek, sem a lengéscsillapítók, sem egyéb alkatrészek sem álltak már a helyzet magaslatán. Ha ez nem volna elég, egy BMW fórumon egy kihagyhatatlan ajánlat jelent meg. 

Egy bár használt, de jó minőségű gewinde, nagyon jó áron. Mit tehet ilyenkor az ember? Persze, azonnal telefonál és megveszi. A családnak persze elhalaszthatatlan futómű felújításnak állítja be az alapos ültetést. 


Az Aterimotorsport csapatával folytatott rövid egyeztetés után elgurultam a "terepjárómmal" a műhelybe, hogy majd én jól beszerelem a számomra új alkatrészeket. Persze nem csak a lengéscsillapító rugó szettet cipeltem a puttonyban, hanem az elhasznált stabilizátor pálcák új cseredarabjait. Nagyjából 2,5 perc szerencsétlenkedés után Attila és Lackó úgy döntött, ne veszélyeztessem a közt, ne foglaljam hetekig a műhelyt, csinálják ők, én csak segítsek. Jobb is volt így, mert a futómű azért mégsem játék. 


Még így is szükség volt némi kalapálásra, anyázásra, flexelésre, hogy az átkozott csavarok megadják magukat, de győzött a nyers erő. A magasságra vonatkozó igényemet firtatva úgy döntöttük, jó lesz az koppanásig letekerve, hisz mi lehet belőle. A hátulja egyszerűbb művelet volt, azonban be is igazolódott azon sejtésem, hogy alig egy hete eltört a gyári rugóm. Legalább gyorsan kijött a helyéről. 

Mondanom sem kell, hogy a hátsó rugó legalacsonyabb állása sem volt elég alacsony, így az állítható bizbaszt azonnal száműzték a srácok. És a végeredmény? Vízszintes autó, örömbódottá, jöhet a nyár meg a 'nagykerék'. Ha már nem megy legalább karcoljon... Ezúton is nagyon köszi az Aterimotorsportnak!


2012. december 19., szerda

Időkapszula


Egy tetemes méretű lomhalmaz alól került elő egy enyhén fakult, néhol szakadt újság, konkrétabban az Autó-Motor 1986-os, januári száma. Már a címlap is figyelemre méltó, díszes ami érthető is, hisz épp száz esztendős lett az autó. Pár oldallal később olvashatunk friss beszámolót a még javában épülő Hungaroringről, láthatunk képeket többek között Röhl épp szerelés alatt álló Quattro-járól, és poszter formájában megcsodálhatjuk az orrát törésteszten épp atomjaira törő Ford RS200-at. Kapunk előzetest a Genfi autószalonról, ahol bemutatják a Fiat újdonságát, a Cromát, illetve a Volvo is forradalmat ír a márkán belül: bemutatja a 480-ast, ami bukólámpával, és az akkor még csak részben elterjedt első kerék hajtással kerül a szalonokba.

 Természetesen ilyenkor nem lehet elmenni az árak mellett, de miért is tennénk, mikor Miskolcon már 16 ezer forintért hozzájuthattak egy '79-es Volga M-24-hez. Ott van persze a másik véglet is, a legdrágábban kínált autó egy akkor még csak 2 éves Lada 1500 S, amiért 166 ezer forintot kértek. Megtudhatjuk az aktuális kocsiátvételi sorszámokat, például a Lada 1200 esetén már 40 114-nél jártak, míg a Hycomat Trabant csak 209-en állt. 

Számomra a csúcspont a 34. oldalon jött. Itt ugyanis egy gyors összefoglalót találhatunk az aktuális Corolláról, vagyis az EE80-ról. Mint kiderült az ekkor 2 hónapos autóm testvéreiből egyre több szaladgált a hazai utakon. Választék nem volt túl nagy hazánkban, 1300 köbcentis motorral, 4, illetve 5 ajtós változatban kínálták. Megtudhatjuk továbbá az alapvető műszaki adatokat, többek között, hogy új korában 5,5 literrel is beérte az autó közúton, míg városban is épp csak átlépte a 8 litert. Egyetlen apró hiba is akad a cikkben, a képeken szereplő autó ugyanis nem a bemutatott "egyhármas", hanem a nagyobb, 1.6-os változat. Más hűtőmaszk, kárpit, és még néhány apróság akad ugyan, de kellemes mosolyt csalt az arcomra látni a lassan 28 éves autómat egy újkori bemutatóban látni.

2012. december 17., hétfő

Panodráma - Angyal voltam

Elkészült, hallgassátok, nézzétek!


Nem azért mert ismerjük a srácokat, nem is azért, mert mi csináltuk a klipet, és még csak azért sem, mert az én autóm szerepel benne, egyszerűen csak jó a zene, kellemes a videó. 
Sajnálatos, hogy az ilyen, valódi értéket képviselő muzsika Kishazánkban nem juthat olyan magasságokba, mint a tömény szar, ami a tévében és a rádiókban megy, s így nem ismerhetik meg az emberek. Hajrá Panodráma!

2012. december 8., szombat

Sufnitunert keresünk!


Hozzáértő autóépítők jelentkezését várjuk az új Sufnituning rovat élére! Ha mély szakértelemmel rendelkezel, és ezt a tudást felhasználtad arra, hogy építs magadnak egy erős motorral és komoly futóművel szerelt autód, mindezt dokumentáltad és szívesen írnál róla számról-számra, sok-sok embernek, akkor várjuk a jelentkezésedet az info@rozsdakupac.hu e-mail címre. Kérjük, hogy mellékelj nekünk két képet az autó külsejéről, egyet az utastérről, és még egyet a motorról, valamint az autó rövid bemutatását tartalmazó dokumentumot. A jelentkezéseket december 31-ig várjuk.

2012. december 4., kedd

Terracotta?

Sajnos a derekam már nem a régi... Sokan most kezdtek el hangosan nevetni, hiszen mi bajom lehetne még félig tojáshéjjal a seggemen, de sajnos tényleg így van, gyakran tud kellemetlen érzést szülni a hátam alsó részén egy nem túl jól megválasztott testhelyzet. És sajnos ezen pozitúrák közé tartozik az autómban való hosszú - mondjuk 150 kilométernél hosszabb - utazás. Mivel pedig ekkora távot az elmúlt szezon folyamán nem egyszer kellett megtennünk, így valami megoldást kell találnom rá...


A probléma ugyanis a gyári ülések korából, és az ezzel járó kiülésből adódik. A Bogár ülései még az eredetiek, gyári kárpittal, és kis elszíneződéstől és a vezetőoldali enyhe foszlásától eltekintve egész jó állapotban vannak.Csak ki vannak ülve, amitől a hosszú utak csak az autózás élménye miatt nem válnak tortúrává. Ugyan meg lehetne javítani az üléseket, ám a kicsit foszló negyvenhét éves kárpitot már nem szívesen tenném ki további amortizációnak, inkább fóliába csomagolva a polcon őrizném meg az utókornak és az esetleges majdani kiállítások látogatóinak. 

A helyére pedig a Cal-look Bogarakban már nagyon régen bevált - így hát autentikusnak számító - fejtámla nélküli kagylóüléseket képzeltem el. Ennek elkészítésére egy jó ajánlatot kaptam Vaszilkó Balázstól, ám eddig úgy alakultak a dolgok, hogy nem sikerült belekezdeni a munkába. Nem is baj, hiszen hetekkel korábban azzal keresett meg Balázs, hogy most érkezett a műhelybe az egyik legfinomabb bőr, amellyel valaha dolgozott, és hogy gondoljam át, jó lenne-e nekem a Bogárba. Porsche Terracotta, mondta, keressek rá.


Megtettem, és azóta sem tudom eldönteni, hogy az önmagában különleges és szép színű bőr hogyan mutatna a tengerkék színnel. Ugyan a fotók nem segítenek sokat, hiszen az autóm az egyiken sötétkék, a másikon világoszöld, a valóságban pedig valahol a kettő között van, addig a Terracottáról is lehet sárgától kezdve barnán át vörös képet is találni. Kérek hát mindenkit, hogy aki látta már mindkettőt élőben, az segítsen nekem dönteni! Köszi!