2013. január 31., csütörtök

Télből a nyárba

Igaz még kint hó fed mindent, fejben viszont már egy-két hónappal előrébb próbálok járni. Lassan ismét beköszöntenek a plusz celsius-ok, és nem utolsó sorban ismét egy hosszabb pesti időszak következik. Hatalmas a boldogság, hisz ki ne szeretne Újpesten, tizenkét négyzetméteren éldegélni napokon keresztül.

Naugye. A megoldás az unalom ellen szinte végig az orrom előtt volt, hisz a városkaputól már kiépült kerékpárutak vannak, a belváros pedig nem is olyan elérhetetlen távolság. kétkerékre kell ülni! Hosszú távra alkalmas eszközöm azonban sajnos nem volt, így a végső lökést egy álom adta meg. Nem tudom pontosan mi szerepelt benne, de másnap úgy keltem fel: kell egy fixi. Bő két és fél éve futottam beléjük először, majd az idő múlásával nem egyszer bámultam meg a fővárosban egy-egy szép darabot az utcán. Elegáns, letisztult formájú célszerszámok, mégis könnyen utánuk fordul az ember. Nem kevés retro életérzés lengi körül őket, hírből sem ismerik a teleszkópokat, és egyéb modern eszközöket, csak a nyers haladást szolgálják. 

Egy nap gép előtt, magyar fórumok, online piacok feltúrása után kezdett kialudni a remény parazsa, vagy drágák voltak, vagy már eladták az ígéretes darabokat. Valamikor hajnal 1 és 2 között azonban meglett az isteni szikra, és a rengetegből előkerült egy váci hirdetés, egy Csepel Royal 3-ról. Az ár még kezelhető, és legalább nem kell messzire menni érte. Délután ott álltam előtte. Nyilván az lenne az álmok netovábbja ha örökhajtós volna, de emellett a kis eltérés mellett szól, hogy nem büntetnek érte, valljuk be, a kontra féknél létezik biztonságosabb rendszer is, nem mellesleg a gumikat sem kell olyan rendszeresen cserélni.
 

Nagykabátban, sállal felvértezve túl vagyok az első körökön. Izmos masina, szokni kell az egy sebességet, viszont hihetetlenül könnyű, és arányos formájú bicikli. Jelen formájában is teljesen alkalmas a hétköznapi használatra, ám már megvannak a tervek a jövőre nézve. Új nyereg, markolatok, küllők, gumik, és még sok apróság kerül rá, illetve eltűnik róla minden, ami fekete. Sokáig dilemma volt a gyári fényezés meghagyása, ám túl szép állapotban van ahhoz, hogy lefedje egy új szín. 

Összességében a cél nem más, mint egy használható, ugyanakkor rendkívül esztétikus egysebi megalkotása (mint pl. ez), amivel nem egyszer búcsút lehet inteni a remekre szabott tömegközlekedésnek, és "friss" levegőn gurulni erre meg arra, vidéken, vagy a belvárosban. Nem mellesleg igen komoly látvány lesz a Corolla tetején a nyári Duna parton... 

A Terv, gyári fénnyel, (még) fekete küllőkkel.

 

2013. január 22., kedd

A rangidős


Jelentem, új jármű vette át az Accordtól a vénségért kiadott stafétabotot. A támadás ugyan házon belül történt, a korkülönbség mégis jelentős: 13 év. Kis matek után ki is jön a végeredmény: egy több mint 44 éves szerkezet állt a házhoz. A kerekek száma viszont, akárcsak a szállítható személyek száma, mindössze kettő. Na itt a csavar. Motorról van szó kérem. Na de milyenről! Egészen konkrétan egy 1969-es CB250-ről. Régi szerelmeim a '70 előtti kétkerekűek, ez a Honda pedig tökéletesen megtestesíti mindazt, amire vágytam. Remek kiállású, klasszikus ez, ebben még "volt anyag".


Pár hónapja hirtelen felindulásból tértünk be egy fővárosi szalonba, ahonnan néhány hibátlan testvére került már ki. Az aktuális sztár egy 350-es volt, ragyogó arany fényezéssel, patika állapotban. Ez pedig ott valahol hátul, a ponyvarengeteg mögött porosodott, és várt.


Pár perccel az észlelése után már megtörtént az első indítási kísérlet, nem sokkal később pedig életre kelt a 44 éves szerkezet. Könnyfakasztó látvány volt, na. Porosan, sok év állás után köhögve ugyan, de tudatta: érdemel még egy lapot.


A részlet az ördögben rejlik: az ős Honda embléma valószínűleg nehezebb mint egy mai speedbike, hátul ott díszeleg az egykori gyári extra kapaszkodó, és nem kis meglepetést okozva előkerült az eredeti szerszámkészlet.


Most, pár hónappal később beindult a restaurálás: eddig egy tekintélyes méretű lista állt össze, rajta minden aprósággal, ami a kívánt gyári állapot eléréséhez szükséges. Hatalmas szerelem lenne egy cafe racer, viszont hiba lenne eltérni a gyári állapottól ez esetben. Termetes szopórollerre szálltunk fel, nem kérdés. Első körben kap egy új, gyári fényezést, tetőtől talpig kipucolják mindenét, és sok apróság kerül a helyére remélhetőleg. Első körben a cél egy használható, 80%-ban restaurált motor, majd onnan jön a mély víz, és az OT felkészítés. Ám addig remélhetőleg megélünk pár ezer közös órát, és kilométert. 


2013. január 10., csütörtök

356


Bernáth Balázs (akinek ex-Zsigulija a 6. számunk címlapján szerepel) néhány hónapja Londonba költözött szerencsét próbálni, ami mostanra eléggé bejött neki. Ugyanis néhány napja a Type 2 Detectives műhelyében, Európa, sőt a világ egyik legkomolyabb VW építő csapatának műhelyében dolgozik. Bizonyára már mindenki hallott róluk, látta az autóikat (még ha akkor nem is tudta, hogy hova tartoznak), elég csak a Goofbackre, a Brasiliára, vagy a Buszok bármelyikére gondolni, amelyekkel évek óta kavarják az autós élet állóvizét.
Legutóbb egy "félkész", matt 356-os Porschéval borzolták a kedélyeket, valamint az elvakult veteránosok hátszőrét, amelyet - többek között - egy azóta igen komoly hírnévre szert tett, Stephen Brooks által készített videóban ismerte meg a nagy világ. Aligha van olyan autós, aki ne látta volna...
Most pedig Balázs révén a Porsche a Rozsdakupaccal pózol. Egyszer majd megnézzük személyesen is, addig pedig köszönjük Balázsnak a fotót!

2013. január 7., hétfő

Raktárkisöprés

A minap bevettem magam a szerkesztőségünk raktárába, ahol felpakoltam néhány magazint a remittendából, hogy postára tudjam adni az utánrendeléseket. Miközben a hűvös teremben pakolásztam, az egyik sarokban álló kupacot figyelve elgondolkodtam: itt az új év, aminek a hagyományok szerint az új kezdetekről kell(ene) szólnia. Hogy hova is akarok ezzel kilyukadni? Roppant egyszerű.

Idén kezdjük meg a harmadik évet, mint Rozsdakupac Magazin – bár az igazat megvallva a 2. születésnapunkat csak áprilisban üljük majd. Ez így eléggé paradoxon szerű, de ha végiggondoljuk, annyira nem is lehetetlen, mint amilyennek első hangzásra tűnik: az első szám 2011 áprilisában jelent meg. Ebben az évben még további 3 számmal jelentkeztünk. Ez jelentette az első naptári évet, de az évad ugyebár 2012 februárjában ért véget, és áprilisban kezdődött a következő. Tavaly a kéthavi megjelenésből kifolyólag újabb 6 számmal gyarapodott a készlet. Néhány nappal ezelőtt pedig 2013-ra fordult a számláló. Az a bizonyos kutya pedig itt van elásva.

Mivel az első év négy lapszámának maradékát képező aprócska halom egy kicsikét már kezdi bántani a szemünket a raktár egyik sarkában, arra gondoltuk, tartunk egy raktárkisöprést, és egy soha vissza nem térő lehetőséggel szeretnénk kedveskedni nektek. Így a 2011-es évben megjelent 4 számot most 3 áráért tehetitek magatokévá. De csak addig, amíg a készlet tart. Szóval minél előbb csapjatok le rá, mert lehet, hogy pár napon belül már egy darab sem lesz!

És ha már raktárkisöprésről van szó, akkor aztán már tényleg semmi se maradjon a raklapokon, így a 2012-es év első négy számát is összecsaptuk egy csinos kis csomagba, amit most ugyancsak 25 százalékos kedvezménnyel vihettek haza. Vegyétek, vigyétek, élvezzétek!


2013. január 6., vasárnap

Kihagyni a kihagyhatatlant


Nincs olyan veterános, akinek ne jelent volna meg álmában legalább egyszer, vagy akár ne lenne napi téma egy fellelt állapotú autó megtalálása egy kert végében, vagy az évek óta elfeledett fészer mélyén. Na én most találtam egyet. Azaz nem, Vida Joci barátom talált egy Adler Juniort és nem a pajtában, hanem az interneten. Az ajánlat visszautasíthatatlan, és mivel tudta jól, hogy hot-rodot szeretnék, azonnal továbbküldte nekem.

Habár az elképzeléseim némiképp másak voltak, egy T-bucket rodot szerettem volna, hogy kabriózás iránti vágyamat csillapítani tudjam, ám mivel valóban kihagyhatatlan vételnek bizonyult, rövid agyalás után a tervek megváltoztatása mellet döntöttem: jó lesz a zárt is, sőt!

Ami először szembetűnt, az a C-oszlop és a tető íve, ami a Balázs rodján teljesen egyenes. Ugyan nincs karosszérialakatos végzettségem, sőt, ez a munkafolyamat még kimaradt az eddigi autóépítő (hahaha) karrieremből is, de a C4-es bódén tisztán látszik, hogy a choppolás az oszlopok elvágásában merült ki. Igen ám, de fotókat láttam már hasonló munkálatokról, valamint azok végeredményeiről is. A szép kivitelezéshez igen komoly szakértelemre és kaszabolásra van szükség, mire az eredetire hajazó ívet alacsonyabb helyzetben megkapjuk, márpedig erre nem árt törekedni, elég csak a sok elszabott top-chop Bogárra gondolni, amelyek közül csak egyetlen jól eltaláltat tudnék említeni. Ehhez még társul a teljes tetőnek az átszabása, hiszen az új ív miatt a méretei megváltoznak. Ja, és mindezt úgy kellene kivitelezni, hogy lehetőleg utána ne kelljen az autót fényezni, hiszen az ilyen patinát nem lehet megfizetni. Vagy ne choppoljunk? Na olyan nincs. 


A másik apróság, ami kevésbé tetszett az az autó hátulja, hiszen itt már nem egyenesen végződik az ablak alatt, hanem egy kisebb puttonyt cipel. Valamint a sárvédők sem a karosszériától teljesen függetlenül vannak felhelyezve, hanem már sokkal inkább az autó részét képezik - akárcsak a Bogáron.

Ezek miatt az apróságok miatt gondoltam úgy, hogy megkérdezem Balázst, állandó mentoromat, hogy mit gondol a dologról. Mivel ő most éppen Amerikában autókázik a Firebirddel, így tartottam attól, hogy túl későn érkezik az esetleges megerősítő válasz.  

De tévedtem. Duplán. Ugyanis nem sokkal később jött az üzenet, miszerint ő nem tanácsolná, hogy megvegyem az autót. Egyrészt, ha T-bucketet álmodtam meg, akkor azt kell csinálni, mert bármi másba fogok soha nem fog tetszeni a végeredmény, úgyhogy inkább azt valósítsam meg, amit elterveztem. Ezzel még tudnék vitatkozni, hiszen az ő autójától is becsokizok a zárt bódé ellenére, szóval nem egész öt perc alatt tudnám kukába dobni a terveket, ha elém tolnának egy Ford A tudor bódét. Ám a következő érve meggyőzőbb volt. Ugyanis az Adler európai autó lévén lényegesen kisebb, mint a tengerentúlon készült társaik, és így kissé bénán mutatna hot-rod formájában. E mellett pedig igazi rodok 1910 és 1934 között gyártott autókból készülnek, ez a vas pedig későbbi, a harmincas évek végéről származik. Bizonyára az imént említett formai fejlődés miatt.

Így hát nem vettem meg, kihagytam azt, amit épeszű ember nem hagyna ki, ráadásul mindezt saját döntésből, zsebemben az árával. Nézem a fotókat, próbálom magam elképzelni, ahogy a volán mögött görnyedek, majd pedig azt, ahogy egy tető nélküli T-bucket ülésében fújja a muslicákat az arcomba a menetszél. Utóbbi nyer. Balázs pedig éppen keresi nekem a megfelelő bódét Amerikában...

2013. január 4., péntek

Fejemre ejtettek


Nem csak a túrázásokban és munkában volt mozgalmas a tavalyi év, pláne nem a tavaszi időszak, azon belül is az április. Több időt töltöttünk akkoriban Budapesten, mint itthon, szinte csak ruhát váltani mentünk haza. Volt ott minden, fotózás, találkozó, tárgyalás, és két nagy esemény, két nagy kiállítás, amely az autós világ különböző rétegeinek szolgált szezonnyitóként, a Carstyling Show és az OT-Expo.

Mindkét eseményen megjelentünk, standot állítottunk, és persze vittünk autókat. A Carstylingon az akkori címlapon szereplő Zsiguli, Katonka Sanyi barátunk Hacsija, és Butolay busza mutatta be az általunk képviselt ideológiát. Ezeken kívül elvittük Gyurew akkori vasát, a 411-et, amelyet ecsettel, az én Bogaramat pedig csavarkulccsal vettünk volna kezelésbe.

Úgy terveztük, hogy a statikus kiállításon túl ezzel a két autóval kicsit mozgalmasabbá tennénk az eseményt, hiszen míg a Typ4-re bárki festhetett kedve szerint, addig a Bogáron élőben végeztük volna el az ültetést. Hogy ez minél látványosabb legyen, a gyári kerekeken gurultam fel Budapestre, és még azt az 5-6 centis ültetést is kivettem, amelyet korábban a BRM-ek miatt alkalmazni kellett. Ám már javában tartott az esemény, amikor kiderült, hogy alkatrészek hiánya miatt az ötletet dobni kell, így a vas - a hely szelleméhez képest érthetetlenül - gyári állapotban kucorgott a sarokban.

Két héttel később azonban már a földön hasalva, a BRM felniken gurultunk vele, s így jelentünk meg újabb két hét elteltével az OT-Expo bejáratánál is. Ekkor ugyan csak mint cuccolós autó érkezett meg egy Videoton tévével és egy varrógép állvánnyal a belsejében, de a szervezők spontán kérésére kiállított autót varázsoltak belőle egy alapos takarítás után.

Az imént nézegettem a 2012-es fotókat, és akkor tűnt fel, hogy így talán én vagyok az egyetlen hülye, aki teljesen gyári autót visz egy tuning eseményre, és extrém módon ültetettet a legelitebb veterános eseményre. Hát na, nehogy már meghazudtoljam magam...

2013. január 2., szerda

Ez volt 2012



Nem hiszem, hogy ez volt életem legmozgalmasabb, legeseménydúsabb éve, hiszen azért azért az 1987-88-asokat tutira nem veri. A világ felfedezése, a járás és a beszéd megtanulása bizonyára sokkal nagyobb kihívásokat és érdekességeket rejt, mint az a húsznál is több találkozó, hat lapmegjelenés, és jónéhány kisfilm, ami a hátunk mögött van. Ám míg előbbire egyáltalán nem emlékszek, addig a tavalyi évet elég világosan le tudnám lelki szemeim előtt pörgetni. De segítségképp Dani összedobott egy videót az idei nagyobb eseményekről, valamint olyanokról is, amelyet máshol nem láthattatok még. RozsdaTv 2013-ban is!