2011. szeptember 29., csütörtök

Olivér?

Többször panaszkodtam, hogy a Bogaramnak nincs neve. Többször próbáltam neki találni valamit, de sose tudtam úgy szólítani, nem úgy, mint Juan Arankát... Sok ötlettel jöttek sokan, de egyik sem lett jó. Valami emberi nevet szerettem volna, ami mind a magyarban, de akár a németben is megtalálható, éppen ezért a Kálmán, vagy a Jürgen kizárva. Gondban voltam...
Egészen mostanáig, ugyanis valamikor a Magazin indulásával egyidőben Juan "kötelezővé tette" a rendszeres Top Gear nézést, beleértve a korábban elmulasztott részek pótlását is. Tettük ezt többnyire náluk Juan valamelyik specialitásának zabálása közben. A botswanai különkiadásban tetszett meg a Richard Hammond (akinek a munkássága számomra példaértékű) által vezetett Opel Kadett A, ami után elkezdtem hirdetéseket nézegetni, hogy majd egyszer ha... Aztán a napokban ismét belebotlottam ebbe a részbe és megnéztem még egyszer. Ismét nagyon megtetszett az Opel, de különösen az, ahogy Hammond megszereti, aztán hazaviszi és felújítja, holott csak egy a sok szutyok közül, ami az évek alatt a segge alatt volt. Elnevezi Olivernek (később a rendszám is OLI V3R lesz) és "it" helyett "he"-nek hívja, amiért a többiektől - persze - rendesen kapja (ahogy én is ugyanezért).
Szóval éppen ezért úgy döntöttem, hogy az én vasam is megkapja ezt a nevet, pláne, hogy a Top Gearben mindenki utálja a Bogarat (de azért ugyanabban a részben egy fehér végigcsinálja velük az utat). Remélem fogom tudni így szólítani.

Retro Cruise Night

Ugyan az elmúlt két hétvégét Budapesten töltöttük, most ismételten utazunk, ugyanis jelenésünk van a Retro Car Klub évzáró krúznájtján (ez egy ősi szittya-magyar szó). A tavalyi meglepően népes és legalább annyira jó volt, ráadásul a Best of Original díjjal térhettem haza. Na most ilyen biztosan nem lesz, mert a Bogaram (még mindig kellene neki egy név) a garázsban várja a muzeális minősítést, de a résztvevők száma az előrejelzések alapján messze veri majd a tavalyit.
...mi lenne, ha elvinnénk a studiófelszerelést?

2011. szeptember 26., hétfő

Oldtimer Youngtimer Fesztivál

Az idei év kicsit sűrűre sikeredett. Mióta megvettem a Bogaram (épp hétvégén volt 4 éve) mindig megfogadom, hogy a következő esztendőben valamivel kevesebb találkozót látogatok meg. Aztán persze minden évben egyre több lesz. Na de még az is csak lópikula a 2011-es szezonhoz képest, hiszen most az volt a kuriózum, ha éppen akadt egy olyan hétvége, amikor nem mentünk sehova. De nem is panaszkodok, mert imádom.


Ugyan még a jövő héten ott leszünk a Retro Cruise Nighton, az idei találkozós szezon egy hatalmas eseménnyel ért véget a Papp László Sportarénában. Önmagában a helyszínválasztás is sejtetni engedte, hogy nem egy hétvégi gurulásról lesz szó, de a Videoton tévét a standra cipelvén (tudjátok milyen k*vanehéz?) már konstatáltam, hogy a felhozatal is legalább olyan erős. 

Miután a stand felépült, volt pár szabad órám körbenézni, és a korábbi megállapításom helytállónak bizonyult, ugyanis valóban olyan autók voltak a helyszínen, amelyek a térdek összerogyasztását és a száj kitátását eredményezték. A rengeteg gyönyörű autó között néhány olyan találtam, amelyet még soha életemben nem láttam közelebbről. Kiemelni nagyon nehéz, kedvencemnek talán a Carlos Sainz Celicát választottam, de a Bugatti Grand Sport, a Verdákból ismert Hudson Hornet, a Volvo 1800ES, a Citroen SM, a Land Rover II és persze a régi nagy szerelmem a Delorean DMC-12 közül is hazavittem volna bármelyiket. Ja, és volt itt Austro Daimler, amelyet korábban még senki se látott, valamint a Horthy belovagolását kísérő két Harley közül is kiállították az egyiket.

Mivel a standunk viszonylag elszeparálva állt a kiállított járművektől - és mert olyan minőségű autónk nincs ami ilyen helyen mutatós lenne - most egészen az utolsó pillanatig úgy volt, hogy nem viszünk magunkkal egyetlen vasat sem. Aztán gondoltam egyet, és bedobtuk a Jawat Boxerbe és letettük a stand mellé, így a motor is bemutatkozott már találkozón... nem is akármilyenen...

Aztán megindult a roham. Mi Gegobbal az autók között kattintottunk, a többiek pedig a standon beszélgettek a régi, vagy a leendő olvasókkal. Időközben zajlottak a különböző felvonulások és koncertek a színpadon (zseniális ötlet az egyébként statikus kiállítást eképpen megmozgatni).
Nagyszerűen éreztük magunkat mindhárom nap, a fogadtatás a főszervezőktől a biztonsági őrökig ugyanolyan szívélyes volt. Ám számomra a pontot az i-re Csikós Zsolt tette fel, amikor hirtelen megjelent a standon gyermeki lelkesedéssel, hogy már nagyon régóta szeretett volna velünk találkozni, mert nagyon tetszik neki, amit csinálunk. Én megálltam a növésben és onnantól fülig ért a szám, még akkor is, amikor hajnali fél négykor begurultam itthon a kertbe.

Az OT-Expo tavasszal és az Oldtimer Youngtimer Fesztivál ősszel. Két zseniális esemény, amely keretezi a találkozós szezont. Reméljük ez sokáig így marad, és nagyon köszönjük, hogy mindkettőnek részesei lehettünk! További képek este a Facebook oldalunkon, "tetszikeljétek"!

2011. szeptember 21., szerda

Keskeny 02

Robi már nagyon régen felvetette, hogy mi lenne ha egy 03-as Bogárba keskeny hidat faragna. Olyannyira, hogy akkoriban meg is csináltam hozzá egy látványtervet. Robi meg az igazit, igaz nem 1303-ból, hanem 02-ből, de ez lényegében ugyanaz. Az eredmény bámulatos lett (ismét), le a kalappal!

Zsigulimó

Egy élmény volt! Köszönjük Indiánnak és Iminek! Egészségünkre!

Kell kép? #2

A minap éppen a Nagyerdőn fotóztunk, amikor is a menet közbeni képeket nagyon körülményesen tudtuk csak meglőni, hiszen egy tanulóvezető - ki tudja miért - az út közepén parkolt. Kb. 10-15 percig lehettünk ott, de nem mozdultak, így arra a megállapításra jutottunk, hogy a tanuló bizonyára nem tudja hogy kell elindulni. Lackó pedig mondta, hogy majd ő megmutatja. Ez lett belőle...

2011. szeptember 18., vasárnap

Transporter találkozó

A Transporter találkozót egy év kihagyással, idén némiképp más formában rendezték meg. Tavalyelőtt egy VW szalonban és annak udvarán volt, most egy sokkal kézenfekvőbb helyszínen, a szentendrei kempingben. Rengetegen érkeztek, 400 felett volt a megjelent járművek száma. Zömében T3-asok, de akadt jónéhány T2, T4 és elvétve egy-egy T1 és T5. Túl sok új autót nem fedeztünk fel, de a régieket jó volt újra látni...

Velodrom

Miután három órát bolyongtunk a félig lezárt Budapesten, vagy ültünk a dugóban, megérkeztünk a Velodromra. Mondták mindig, hogy a tavaszi is jó volt, de hogy ennyire... Ahogy a lelátó tetején megálltunk, földbe gyökerezett a lábunk. A pálya közepén jó néhány olyan autó sorakozott, amelyet még fotón is ritkán látni, nem hogy testközelből, kordon nélkül, pláne nem menet közben egy versenypályán. Mert bár nem volt a szó szoros értelmében versengésről szó, a hangulat abszolút erről árulkodott.
 Az első órában földbegyökerezett a lábunk, Gegob is csak tanácstalanul kikerekedett szemekkel vigyorgott, kérdezvén, hogy "most itt mit fotózzak, itt annyi minden van". Nem tudtam okos választ adni rá, sőt, mikorra ő már elkezdte a munkát, én továbbra is csámpás lábakkal és tátott szájjal néztem körbe magamon, sokszor emlegetett jelmondatomat hangoztatva: "ilyen a világon nincs".
És mondják, hogy a veteránosok - pláne a felső réteg - sznobok, de azt kell mondjuk, hogy ez abszolút nem igaz. Pl. nekünk, suhancoknak is sikerült bő órán keresztül beszélgetnünk a Festetics Maserati 8CM versenyautó svájci gazdájával. Ezen kívül persze sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Totalcar és a Rozsdakupac között, többek között Winklerrel és Karottával is sikerült beszélgetni.
A Velodromról bővebb információ és képek a Rozsdakupac 4. számában. És ha már a Totalcart említettem, akkoraz ő szavaikkal élve: Hiába élt, aki nem volt ott. Ez maga volt a mennyország. Sose legyen rosszabb hétvégénk, még úgy se, hogy úgy érzem magam, mint a mosott szar, összesen 7 óra alvás után. Jövő héten az Oldtimer Youngtimer Fesztiválon folytatjuk...

Yetro

Nem is lett volna gond a péntek esti virrasztással, ha másnap nem kell nagyon korán elindulnunk Buda másik végére a Yetro-ra. A városi youngtimer ralira ez alkalommal sajnos igen kevesen jelentkeztek, de ennek ellenére persze megtartották a versenyt. Sajnos mivel más programunk is volt aznapra, a versenyen nem vehettünk részt, a rajtot és a felsorakozó autókat végignyáladzottuk. Kinéztünk egy gyönyörű példányt a sokaságból, amelyet később megmutatunk nektek is, aztán miután a mezőny elrajtolt, indultunk a Velodromra.

Zsigulimó

Az egész még csütörtökön kezdődött, amikor Gegobbal elmentünk Békéscsabára lefotózni egy autót, amelyet pár hete láttunk meg, és azonnal beleszerettünk (részletek később). Sötétedés után kicsit elbeszélgettünk még, aminek az lett az eredménye, hogy jóval éjfél után értünk haza. Pénteken indultunk Budapestre, ugyanis a múltkori belső fotózás után, most ideje volt a Zsigulimót méltó helyszínen kívülről is körbefotózni. Arankát letettük, beszálltunk Indián kíséretében, majd elindultunk a vár felé. Nem írom le, hogy milyen az autó maga, mert az majd kiderül, elég talán egy szóval: lenyűgöző. Miután átverekedtük magunkat a fotózó turistákon, mi is tudtunk néhány képet lőni róla. Hazafele pedig még durrantottunk egy pezsgőt is, és ismét igen hosszasan beszélgettünk mindenféléről.
Szentendrén, a Transporter találkozó helyszínén aludtunk, ide szintén egykor értünk ki, majd pedig kb. 4-ig azt fejtegettük, hogy mi volt a jobb; a Zsigulimóval menni a városban, vagy utána pezsgőzni benne. Mindegy is, egy élmény volt, köszönjük!

2011. szeptember 16., péntek

Szétbombázva

Ma kezdődne a VW Fest. Sajnos, amint azt leírtuk, az ideinek a szervezését több körülmény akadályozta, ezért inkább jövőre halasztottuk. Jelenleg így néz ki a Lovarda, de a Kossuth tér környéke se éppen a legideálisabb egy, a korábbiakéhoz hasonló esemény létrehozására... Jövőre találkozunk!

2011. szeptember 14., szerda

BMW X6

Gergő a múltkor elkezdte az új autók értelmetlen extráinak feltárását, most pedig én folytatnám a legértelmetlenebb jelenséggel, amit az utakon lehet látni manapság: A BMW X6.
Halkan jegyezném meg, hogy a BMW-ket szeretem. Szaros koromban a 850-est tologattam, később volt e34-ünk, mostanában pedig egyre jobban tetszenek az annál öregebb modellek is.
A betonterepjárók jelenlétét soha sem értettem. Minek egy benzinzabáló összkerekes megemelt paldólemezű családi egyterűvel járni? Pláne Kishazánk kimondottan hegyi útjain. Már egyszerűen ránézek, és attól is rosszul vagyok. A Mercedes ML zabál, az Audi Q7 egy magasított kombi, a BMW X5 drabális és agresszív, Lexus RX csak egyszerűen ronda. Ha választani kell, akkor Range Rover. De inkább az se. Aztán jöttek a kisebbek, a szabadidő terepjárók, amik ugyanolyan alkalmatlanok a terepen, mint a nagyok, de kevésbé kényelmesek. Aztán jöttek a még kisebbek... hagyjuk. Tény, hogy egyik-másik alkalmas a terepre is, de ki visz le egy többmiliós vasat az árokba b*szatni?
De a csúcs nálam az X6-os. Ilyen ronda autót soha nem láttam, és nálam ennyi általában elég ahhoz, hogy ne foglalkozzak vele többet. Aztán a minap éppen a BMW-vel szemben állítottunk standot, ahova - persze - kihoztak egyet eme gyönyörű példányból. Először nézzünk rá messziről. Elölről ugyanaz a szopottgombóc orr, mint az X5-ösön, azonban hátulról lecsapták a puttonyt, így lett kúpé. Egy terepjáróból. A BMW szerint ez egy szabadidősportterepjáró, hát vizsgáljuk meg ezt közelebbről:
- Szabadidő autó: Ha van ennyi pénzed arra, hogy a szabadidőd eltöltésére szenteld, akkor menj el vitorlázni, vagy snowboardozni, sokkal nagyobb élményt fog nyújtani.
- Sport autó: Ezzel a hasmagassággal?
- Terepjáró: Az, hogy terepgumit még fotón se látott az X6, az egy dolog, de azok a szavak is kínaiak számára, mint a differenciálzár. Terepjáró? Van még kérdés?
- Vagy úgy értették, hogy sport-terepjáró?: Az egyelt fentebb lévő válasz miatt ez is kizárva.
De nem is baj, mert legalább van egy nagy, szép (ronda) és biztonságos autónk az öttagú családnak. Ja, hogy csak négyszemélyes? A francba. Mert bizony, hiába akkora nagy, hogy egy átlagos garázsba csak az orra fér be, a középső-hátsó ülés helyére egy pohártartós-könyöklős-asztal-konzolt szereltek a bajorok. Tehát családi autónak se ideális. Amint említettem, volt szerencsém egy X6-tal közelebbről megismerkedni. Nagy, minőségi, tágas, tele kütyükkel, aminek a feléről se tudom, hogy micsoda, és kényelmes. Egészen addig, amíg be nem ülök hátra, hiszen a kúpésítás miatt a fejem nem fér el. Ugyan csináltak egy huplit neki, de még így is éri a plafont. Egyetlen hang hagyja el a torkomat: pff.
Na ezt persze meghallotta a BMW sapkába öltözött úriember (értsd szalonvezető) és kérdezte mi a baj? Mondtam, hogy nem fér el a fejem. Erre hülyének néz és megkérdezi, hogy melyik kúpéban fér el? Majd pedig kifejtette, hogy ebbe a kocsiba úgyis csak két ember ül, elől. Köszönöm.
Összegzés: A BMW épített egy olyan ötajtós sport terepjárót autót, ami kétszemélyes, közúton libeg, terepre alkalmatlan, sokat eszik és kimondhatatlanul ronda. Mindezt 35 millió forintért (a kiállított példány egy M csomagos volt, de az alja is 18 misi). Akkor már inkább egy ILYET (vagy valami öreg és ritka vasat) veszek szabadidőautónak, meg mellé egy Nivát terepre ugyanennyiért és megvan minden amit szeretnék. Komolyan nem értem az embereket...

2011. szeptember 13., kedd

100000!

Átléptük a százezret, köszönjük nektek! Hamarabb sikerült ennyi kattintást összeszedni, mint gondoltuk, így a Gergő által beígért különleges meglepetés még nem készült el... Maradjatok velünk!

2011. szeptember 12., hétfő

Flotta

Az első autómat babusgatom, mióta csak megvan, nem szeretnék megválni tőle, de ugyanakkor nincs módom egy másikat is fenntartani. Most azonban itt van a Rozsda, amely bár nem az enyém, mégis egyre jobban kezd kötődni hozzám, holott gyakorlatilag egy rakás hulladékvasról van csak szó. Az alja romokban, a belseje tiszta gány, a motor ugyan jár, de messzire nem indulnék vele.
Télen jönnek majd a módosítások rajta, amit minden bizonnyal egy alvázcserével indítunk, majd a belső kipofozásával folytatunk (a tervek készen). Ha még belefér majd a keretbe, akkor elképzelhető, hogy kap egy új motort is, de Debrecenen belül talán ez is bírja még egy darabig. A telet garázsban tölti majd, tavaszra pedig az utat fogja kaparni.
És igen, azért készült ez a fotó, hogy elmondhassátok, hogy milyen magas a másik. :) Kéne neki egy név...

Yugo

A Rozsdakupac Magazinnak már van egy autója, a Rozsda. Vannak vele komoly terveink (alvázcsere, belső csinosítást, stb), azonban maga az elkészítés nem a mi munkánkat dicséri, hanem A Retro Car Klubét. Jelen Yugo Gegob nagymamájáé és éppen eladósorba került. Azonban hiába próbálták volna eladni, a legkomolyabb jelentkező is olyan nevetséges árat kínált érte, amiért kár lett volna elpasszolni. Így kerül hamarosan Debrecenbe a vas, ahol egy kis segítséggel új külsőt adunk neki. A tervek elkészültek, és nem, a fakeret nem képezi részét a jövőbeni összképnek... Ütős lesz!

2011. szeptember 11., vasárnap

Vajon...?

"Vajon egy autó felismeri a közlekedési táblákat? Vezérli a hűtőrács lamelláit? Vajon megáll magától, hogy elkerülje a balesetet? És magától beparkol egy szűk helyre?"


De vajon mi a francnak?
Ha nem ismered fel a közlekedési táblákat, vagy nem tudsz parkolni, inkább ne is akarj jogsit és ne veszélyeztesd a közlekedésben résztvevő társaidat azzal, hogy balesetet okozol. Inkább vegyél egy Play Station III-ast, az úgyis olcsóbb, mintha autót vennél. Ráadásul a PS ugyanolyan vezetési élményt kínál, mintha egy elektronikával ilyen szinten telepakolt kocsit vezetnél.

2011. szeptember 9., péntek

Debrecen Cruise

Ez is megvolt. Ennyi autó még sose gyűlt össze egy gurulás kedvéért, és bár a legutóbbihoz hasonlóan mindenféle autó tiszteletét tette az eseményen, nagyon jó kis társaság alakult ki. Jöttek Bogarak, Trabantok, VW-k, Hondák, na meg persze az Aterisek vegyesfelvágott csapata sok-sok szép vassal. A közel hatvan autóval a felvonulás majdnem lehetetlen volt, mi mégis megpróbálkoztunk vele, igen nagy dugót okozva a csütörtöki éjszakában. Ha október végén még jó idő lesz, akkor még egyszer gurulunk, valamint dolgozunk azon,m hogy jövőre ne csak Debrecenben legyenek ilyen események. Bővebb információ hamarosan!

2011. szeptember 8., csütörtök

Idegen vizeken

Tegnap idegen vizekre eveztünk. Szó szerint. Marco, Juan egyik jóbarátja Olaszországból érkezett hozzánk, mi pedig igyekeztünk megmutatni neki a környéket. Járt már nálunk, így az alap dolgokat, mint a Nagytemplom, vagy a Hortobágy már látta, ezért új helyeket kerestünk, amelyek még nekünk is újdonságot jelentettek. Így jutottunk el a Tisza-tóhoz, ahol motorcsónakot béreltünk, hogy bejárjuk a környéket. Sikerült is találnunk egy nagyon szűk ágat, ahova egy rendelet-rontás miatt csak idén lehet robbanómotorral behajtani. Egy kb. háromszáz méteres szakaszon nagyon szűk és kanyargós volt a folyó, és először nehezünkre esett végigmenni a nélkül, hogy ütköztünk volna a parti fákkal. Aztán persze mindenki azon a szakaszon akartak kipróbálni, később versenyt csináltunk abból, hogy ki megy végig kevesebb hibával, végül pedig ugyanezt időre. Nyertem! :)
Ja, és nem mellesleg Arankával nyomtuk le a közel 150 kilométert. A hétfőn kicserélt kuplung tökéletesen működik, megszűntek a korábbi hátramenetbe rakási nehézségek is. Marco vezette oda vissza, és ő is meg volt elégedve a vassal, ami nagy szó, hiszen a hétvégi (!) munkája az, hogy versenypályán teszteli a Lamborghiniket... sajnáljuk szegényt! Még mindig bosszantó, hogy a kuplung hiba miatt maradt ki Fürstenfeld, de jelen állás szerint, nem kizárt, hogy szombaton megjelenünk vele Tatabányán...

2011. szeptember 6., kedd

Debrecen Cruise: Ősz

Mivel az elkövetkezendő hetek igen sűrűek lesznek számunkra, azt követően pedig ki tudja milyen idő lesz, úgy döntöttünk, hogy a héten megtartjuk az őszi gurulást. A múltkori parkolási káoszból okulva most nem a Nagyerdőn, hanem egyből a Főnix parkolóban gyülekezünk, és onnan indulunk majd el, és csapunk egy kört (együtt és nem egymással versenyezve... :) ) szeretett szétbombázott városunkban.
Tavaly novemberben tartottuk az utolsót, idén pedig ha hasonlóan jó idő lesz még, akkor lesz még egy téli krúz is.
De most is várunk mindenkit sok szeretettel, akinek kedve támad gurulni egyet! Gyertek!

2011. szeptember 4., vasárnap

Miért?

A III-as Golf nem egy egyszerű eset, ez biztos, hiszen nem elég öregek ahhoz, hogy retro kiegészítőkkel ütősek legyenek, az új, 18-as vagy nagyobb gurigák és a neonkorszak is bután áll nekik, de az egyedi dolgok se sűrűn vezetnek jóra. Ennek egy ékes példája eme példány, amelyet éppen eladásra kínálnak potom másfél misiért. Ha a földig érő szoknya, és a többi üvegszálas kellék nem lenne elég, Hősünk megfejelte mindezt egy pár 5-ös BWM első lámpával és orral, amely tökéletesen illeszkedik a Golf formavilágába. Ismét egy remek példa arra, hogy pénz van, de ízlés nincs. Melyik a szebb?