2012. március 26., hétfő

Helyzetjelző #5


Beszélgetés az álomautóinkról, hogy lehet-e OT-s metálrózsaszín autó, és hogy mindenki hazudik a fogyasztásról. Kissé elszámoltuk a heteket, így szerdán ismét jelentkezünk, amikor a szezonkezdésről fogjuk jártatni a szánkat.

2012. március 25., vasárnap

Fogyasztási rekorderek vagyunk!

Először az őszi Retro Cruise Night-on kellet sofőrt "fogadnunk", hogy autó híján meg tudjuk jelenni az eseményen. Most hasonló helyzet állt elő, hiszen a tervek szerint szombat reggel indultunk volna Miskolcra, ám Gyuri dolgozott a Saabbal, a Typ4-nek még nincs műszakija, a Bogaram péntek este nem készült el, a másik két családi autó egész máshol volt, a Yugoval pedig jobbnak láttuk nem nekivágni a szerpentineknek.

Teljesen más miatt beszélgettünk DD-vel, az előző számunkban bemutatott Cápa tulajdonosával, amikor megkérdezte, hogy mi a helyzet a Magazin körül. Miután elmeséltem neki, hogy éppen nem tudjuk hogy jutunk el Miskolcra, annyit mondott:
- Várj, telefonálok egyet... - eltelt öt perc - ...van egy fuvarotok a Cápával.
Nem mondtam nemet a felajánlásra, pláne, mert imádjuk a vasat. Egy rövid reggeli intermezzo után, némi késéssel érkeztünk meg Lillafüredre, majd pedig a lezárt hegyi szerpentineken megnézhettük, hogy mit bír a vas. És igen-igen, van olyan, amikor "céltalanul" vezeted az autót, és az jó. Nagyon jó. 

Ennél már csak az okozott nagyobb örömöt, amikor a nyíregyházi kerülő miatt 350 kilométeres túra után hazaérkezvén, a BMW átlagfogyasztása 5,6 literre jött ki. És nem, ez nem az szokásos "két litert nem vallunk be" a fogyasztás, hanem a valós. Ami egy turbós, 2.4 literes dízelmotortól igen jó teljesítmény, pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szerpentineken volt néhány padlógázas szakasz, hogy tartani tudjuk a lépést a fotózandó alannyal, valamint azt, hogy egy 1355 kilogrammos karosszériát, és benne ülő négy személyt kellett repítenie. Ilyenkor kérdőjelezzük meg a hibridtechnológia légjogosultságát...
Büszkék vagyunk a Cápára, és köszönjük DD-nek a segítséget!


2012. március 23., péntek

Carstyling Show bővebben

Jövő héten ilyenkor már újra a természetes közegünkben, azaz a standunkon, a pult mögött fogunk várni benneteket. De nem csak az eddigi összes megjelent magazint visszük magunkkal, hanem ahogy azt már korábban említettük, autókat is viszünk magunkkal. A Trabi sajnos nem lesz ott velünk, hiszen némi műszaki probléma adódott vele, így helyette egy Corolla AE86-ot viszünk magunkkal, hogy a világ minden tájáról legyen autó a standunkon. Mellette a jelenlegi számunk címlapjáról jön a Zsiguli, meg persze Butolay barátunk is elhozza nekünk a Buszát.


A statikus kiállítás mellett még egy kis életet is szeretnénk vinni a Showra, így arra gondoltunk, hogy Gyurival betoljuk a saját autóinkat is. A Typ4-et a gyerekek vehetik majd kezelésbe ecsettel és temperával, hogy egy igazi hippiautót varázsoljanak belőle a kiállítás végére (végül pedig a rendőr megbüntesse Gyurit, amiért nem a forgalmiban szereplő kék színű az autója - muhahaha). 


Ugyan a Tuning Show egyik visszatérő eleme a három nap alatt történő autóépítés, hiszen minden évben megvadítanak egy, a szalonból frissen kihozott autót, mi úgy gondoltuk, megcsináljuk mi is, csak kicsiben. Pénteken betoljuk a Bogaramat teljesen gyári állapotban, hogy a szombati napon Robival karöltve ott helyben cseréljük ki benne a futóművet az előre elkészített tíz centivel keskenyebbre. Ezzel nyilván az orra közelebb fog kerülni a földhöz, így az autó hátulját is hozzá kell majd igazítanunk. Vasárnap pedig már hason fekve fogadja majd a látogatókat, hogy aztán hazafele megbüntessen a rendőr a nem gyári hasmagasság miatt...
Tehát amíg apu "neúgycsinááld" felkiálltásokkal beleokoskodik az ültetésbe, a gyerekek összekenik a vadonatúj ünneplőnadrágot temperával, addig anyu is válogathat a magazinok és a rengeteg apró kiegészítő közül, amit viszünk magunkkal. Ja, és lesz Pulykás-Rozsdakupacos matrica is, jó sok! Szóval gyertek, várunk benneteket!

2012. március 20., kedd

Szőrös majmok a tévében


Hétfő reggel kaptunk egy telefonhívást, hogy szeretettel várnak minket az Alföld Televízióban egy rövid beszélgetésre a szombaton megrendezett Debrecen Cruise-ról. Ez már csak azért is lepett meg minket, mert a félig-meddig spontán szerveződésű esti kis gurulás már a sokadik ilyen esemény a városban. Valamint mellette a korábban szervezett komolyabb találkozók, amelyekhez közünk volt, messze nem részesültek ekkora médiafelhajtásban. Természetesen nagyon örülünk neki, és már tervezzük a folytatást, ami jóval nagyobbat fog szólni!

2012. március 19., hétfő

Helyzetjelző #4


Beszélgetés a fotózásról, mind autópályán, mind a parkolóházban, a krómsárkányról, a British Racing Greenről, és a Velodromról.

Cruise Night 7

Már nem kell sokat várni és a léghűtéses Volkswagenes közösség is elkezdni a szezont, szokás szerint a Tavaszi Rajzás előestéjén megrendezett, immár hetedik Cruise Nighton, a Kerepesi úti Mc Donald's parkolójában. Az elmúlt években megszokottakhoz hasonlóan már délután megnyílnak a kapuk az érkezők előtt, majd késő estig tart majd az autómustra és a beszélgetés. A zsűri által legszebbnek ítélt jármű pedig az El Dorado díjjal gazdagodik majd!

Az esemény a kezdetek óta a léghűtéses Volkswagenek számára szerveződik, így kérünk mindenkit, aki egyéb járművel érkezne, a szervezők által kijelölt, külön parkolóba állítsa le autóját! A megértéseteket köszönjük!

2012. március 17., szombat

Szevasz tavasz!



Már akkor jól indult a mai nap, amikor reggel még pizsamában lementem a garázsba meglesni a vasat és a télen megszokott hideg helyett már ott is egy kellemes hőmérséklet fogadott. Amikor kinyitottam a garázskaput már tudtam, hogy ennél jobb napra nem is tehettük volna az évnyitó gurulást. A vas kigurult a pincéből, egy gyors mosás és irány Debrecen, hogy még egy kicsit dolgozzunk a szerkesztőségben a krúz előtt.



Általában a meghirdetett időpontot követően bő egy órával szoktak csordogálni a vasak a helyszínre, ennek ellenére, amikor 15:56-kor lementünk a harmadikról megnézni, hogy van-e már valaki a helyszínen, majdnem az egész parkoló tele volt. Mondanom se kell, hogy rengeteg autó érkezett, és nem csak a városon belül, hanem nagyobb csapattal érkezett a nyíregyházi KGST-különítmény, Merki Peti, aki Vespával teljesítette az ötven kilométeres távot az ország egyik legveszélyesebb útszakaszán, valamint Ambrus is elhozta kedvenc Lancia Betánkat Berettyóújfaluból.



„Szervezzük most a szerkesztőség elé, ott úgyis viszonylag kisebb parkoló van, ahol akkor is úgy fog tűnni, hogy sokan vagyunk, ha csak páran jönnek el” - mondta Gyuri még valamikor, amikor az egészet kitaláltuk. Ennek ellenére még nem volt öt óra, amikor a 68. autó begurult a parkolóba, és ő már a sokadik volt, azok közül, akiknek nem jutott hely. Ki korán kel...



Ugyan általában megvárjuk a sötétedést a gurulással, most a tömeg akarata előtt fejet hajtva még világosban útnak indultunk, hogy a tekintélyes méretű konvoj végig tudjon haladni a városon, nem kis feltűnés keltve a járókelők között. A jó útvonalválasztásnak köszönhetően (bravó Attila!) végig együtt tudott maradni a csapat.



Nem sorolom fel, hogy milyen autók voltak, látszik a képeken, ám örömmel vettük, hogy szép számmal jelentek meg a Magazinban már szereplő autók, ahogy azt is, hogy egyre szebb és letisztultabb vasak kerülnek ki a műhelyekből. Számomra a legnagyobb élmény mégis csak a Józsaringes kör volt a Skyline anyósülésén, majd pedig az az egy menet a volán mögött. Köszönjük mindenkinek aki ott volt, találkozunk legközelebb is!


2012. március 12., hétfő

Helyzetjelző #3



Beszélgettünk arról, hogy szép volt-e a Zsiguli húsz éve, hogy miért zavarja a nagyokosokat, hogy öreg autóval járunk és miért jó biciklivel járni. Talán már kezdünk belejönni, kezd értelme lenni a szájjártatásunknak...

Így könnyű!


Majdnem egy hetembe tellett, mire Olit sikerült értelmes magasságba engedni. Erre Gyuri ma vigyorogva hívott fel, hogy tudom-e, hogy milyen egyszerű dolog az ültetés... Nem kell hozzá más, csak egy tele tank benzin és 250 Rozsdakupac Magazin az orrba, hogy az a kellő magasságba süllyedjen. Elindultak Budapestre a vassal, legutóbbi információnk szerint felértek és rengetegen bámulták meg őket a pályán. Csodálkozunk?


2012. március 9., péntek

Széles


Kíváncsiságom ki lett elégítve. Igen, ki tudtam cserélni a tengelycsonkot tök egyedül, és igen, így valóban gusztustalanul széles lett az eleje. 
Ma megérkezett a kerékcsapágy, így teljesen össze tudtam rakni a futóművet, de már a kerék felcsavarásakor tudtam, ez csak egy ideiglenes állapot lesz. A gumi - minimálisan ugyan, de - kilóg a sárvédő alól, amit nagyon nehezemre esett még nézni is. Nincs mese, jöjjön a keskenyhíd, és majd akkor összerakjuk véglegesre. 
(Ja, és nem, a kerék nem dől kifele, csak a bal hátsó kerék még nem ült vissza az emelés után és e miatt az egész autó ferde)

2012. március 8., csütörtök

Debrecen Cruise: Tavasz

Ugyan most még hideg van, de azt ígérik nekünk az okosok, hogy jövő hétre már jó idő lesz, éppen úgy gondoltuk, ideje elővenni a vasakat a garázsból és gurulni egyet! Várunk minden kedves autós barátunkat a szokásos szezonnyitó Debrecen Cruise-ra jvő szombaton, azaz 17-én délután 4-től a szerkesztőségünk előtti parkolóba, a Kassai út 129 szám elé! Program a szokásos, azaz semmi, rossz idő esetén pedig... elázunk. Gyertek!

Carstyling Show


Március 30 és április 1 között rendezik az idei Carstyling Tuning Show-t, amire mi is meghívást kaptunk. Ez lesz az első igazán nagy esemény idén, ahol végre újra találkozhatunk veletek. Lesz egy szép nagy standunk, rajta három autóval, melyek közül kettővel már találkozhattatok a Magazinban, eggyel pedig majd később fogtok. Beköltöztetünk egy kicsit a régi virtusból a spoilerek és hangfalak közé. Gyertek, várunk benneteket!

Big in Japan


Tegnap volt minden. Szerkesztettünk egy kicsit a Magazinból, aztán mentünk rádió studióba, este pedig leforgattuk a RozsdaTV köszöntőjét és leköszönését. Közötte pedig két számunkra nagyon kedves japán vassal és gazdáikkal találkoztunk. Az egyik már volt, a másik pedig majd jön...


2012. március 6., kedd

Jó munkához idő kell...

Ez egy órával ez előtt még egy anyázós bejegyzés lett volna, amiben elmondom, hogy mennyire hihetetlen a távol-keleti gyárak pontatlansága, hogy ha úgyis méretre gyártanak valamit, akkor az miért nem helyes méretű... és hasonlók. Így is anyázós lesz, csak kicsit másképp.
Reggel az Ateritől kunyeráltam gömbfejkinyomót, így ki tudtam szedni az eredeti tengelycsonkot, és beszerelni a másikat. Majd elkezdtem összerakni, felkerült a fék, tettem volna vissza a dobot, de nem ment... és megint nem. Nem értettem, hogy miért, de nem csúszott fel a dobban lévő nagyobb csapágy a csonkra. Beszéltem Maresszal, hogy mi lehet az oka, azt mondta, hogy a tengelycsonk mérete nem jó, reszelni kell belőle, vagy a csapágyból, ugyanez volt a helyzet a John Deere esetében is. Hurrá! Itt jöttem fel a garázsból, szidva az összes ferdeszeműt, amiért nem képesek egy olyan egyszerű eszköz használatára, mint a tolómérő.
Szerencsére nem álltam neki azonnal, és teljesen más miatt beszéltem Robival is (tőle vettem az ültetőcsonkot), és azt mondta, hogy ez a jobbik fajta, ebből biztosan nem kell faragni. Itt elvesztettem a fonalat, nem tudtam, hogy akkor hol is van a hiba. Visszamentem hát a pincébe, várva az isteni szikrára, ami megvilágítja elmém, és rájövök a problémára.
Kivettem a fékdobból a csapágyat, gondoltam felpróbálom külön a csonkra, és láss csodát, így se volt jó. A másik oldalra sem. Csak Maresznak lesz igaza, és reszelnem kell... Ekkor - nem tudom miért, talán az imént említett isteni fény jött segítségemre - szétszedtem a másik dobot is, hátha az a csapágy jó lesz. És jó lett! Mindkét oldalon!
Megtakarítva egymás mellé helyeztem őket, és ekkor tűnt fel, hogy a kettő nem ugyanakkora. Hogy ki volt az az idióta, aki különböző csapágyat rakott a két kerékbe, nem tudom, de innen csókoltatom! A gyári tengelycsonkra ezek szerint mindkettő jó volt, ám most már "változott a szitu". A közel negyven perces műveletet így sikerült három naposra nyújtanom, bár még várjuk ki a végét...

Csak úgy...


2012. március 5., hétfő

Csináld magad, ha hülye vagy

A Helyzetjelző mai adásában kedves kollégáim éppen azon poénkodnak, hogy azért lett ez a műsor neve, mert az az egyetlen dolog, ami működik a Bogaramon. Hát tévedtek. Sokkal inkább az az egyetlen, ami nem működik. Ez ellen pedig tenni akartam.
Tudni kell, hogy egy műszaki analfabéta vagyok. Ahogy a Helyzetjelző első adásában is mondtam, az eddigi legnagyobb teljesítményem az volt, hogy - majdnem - egyedül kicseréltem a komplett kábelköteget. Ennek ellenére az elektromos dolgok azok, amelyekhez még kevesebbet konyítok, éppen ezért a legjobban utálok. Így talán érthető, hogy amikor sokadjára sem sikerült rájönnöm a helyzetjelző, hátsó lámpa, műszerfal- (azaz óra) és rendszámtábla világítás hibájának okára, berágtam és gondolatban elküldtem minden amperseggű Jürgent a búsba.
Kicsit betelt a pohár, leültem az üres garázsba a vassal szemben és elkezdtem agyalni a jövőn: Tavaszig meg kellene csinálni a muzeális minősítést, de legközelebb csak áprilisban lesz elérhető távolságban, akkor meg már nem marad majd idő befejezni a futóművet a Rajzásig. Ha pedig a Carstyling-EMAT-ra is alacsonyan szeretném vinni, akkor a már az áprilisi minősítés előtt le kellene ültetni... Bonyolult az élet...
Korábban mondtam olyat, hogy Oli 50. szülinapjára, ami 2015-ben esedékes, egy teljes lakatolás-fényezést szeretnék beiktatni, hiszen az előző tulajdonos megtörte a jobb ajtót, amit talán kicsit sok gittel javítottak, a hátfalat szintén nem a legszakszerűbben lakatolták, és egyéb hasonló okosságok, amik nem látszanak, de tudok róluk és zavarnak. Ezért úgy döntöttem, hogy most tavasszal kap egy sima műszakit, aminek lejárta után nekiláthatunk a munkának, majd jöhet az OT, amikor már semmibe se lehet belekötni. Nehéz szülés volt, elvetéltünk.
Ezekkel a gondolatokkal együtt az is megfordult a fejemben, hogy akkor lassan neki kellene kezdeni a futómű gyártásának, mert aztán különböző személyek és tárgyak felmenőit fogom emlegetni, hogy már megint mindent az utolsó pillanatra hagyok mindent. Két éve a garázsban porosodik az ültetőmaggal ellátott futóművem, keskenyíteni kellene. De mennyit? Milyen magas legyen az autó? Ahhoz kellene mérni a keskenyítést is. Egyáltalán mennyit szélesít az első tengelyen a felni és a tengelycsonk? Próbáljuk ki!
Az elektromos gebasszal szembeni impotenciámkor lehúzott rolón keresztül úgy gondoltam, megoldom én magamnak, hiszen mi lehet benne olyan bonyolult? LEGO az egész. Segítségül hívtam Gugli barátomat, majd a TeCsőn találtam is "tutorial" videót, amiben a jóember 15 perc alatt cserélte le az egyik oldali tengelycsonkot... Hát nekem kicsit többre sikeredett, majd félbemaradt a műtét, hiszen célszerszámra van szükségem, hogy a gömbfejeket ki tudjam nyomni.
Ugyan Juan időközben a segítségemre sietett, de így is csak egy lépéssel kerültünk közelebb a megoldáshoz. Holnap folytatom, de előreláthatóan, ha végeztem túlságosan alacsony lesz. Olyannyira, hogy nem fog tudni kiállni a garázsból, de jelen pillanatban ez nem is érdekel. Ha már ennyire belejöttem majd a seggét is hozzáigazítom az orrához, megnézvén mi az a hasmagasság, amit a lejáró elvisel. Lehet-e hasalós autóm, vagy maradjak a Cal-looknál? Meglátjuk...

140000


Nem pofázunk, csak megköszönjük! Köszi!

Helyzetjelző #2


Szerettétek, ezért folytattuk. Beszélgettünk arról, hogy a rénszarvasok vagy a fűnyíró pusztítja jobban a jeget, hogy Mackó miért lett medve, és hogy lopjuk a saját magazinunkat.

2012. március 4., vasárnap

Ébresztő!

Az idei tél viszonylag hosszúra sikeredett, de a korábbi apokaliptikus előrejelzések ellenére valahogy sikerült túlélnünk azt a kőkemény harminc centis havat, ami Kishazánkat ellepte. Ahogy jött a jó idő, a hormonokkal egyszerre a valagunkban található bolhák és egyéb apró szmötyik is mozgolódni kezdtek, valahogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy a lassan múló hónapok után végre előássuk a vasakat a garázsból. Ezt nehezítette a pincelejáró, hiszen fekvése miatt azt a területet még akkor is hó és jégtakaró fedi, amikor már sehol máshol nincs egy szem se. A jó idő beköszöntével ennek olvadását csákánnyal segítettük elő, aminek köszönhetően a Yugo már péntek este elhagyta a garázs betonját.
A többiek megvárták a szombatot. Aranka gyakran volt járatva a tél folyamán, de a Typ4 és a Bogaram úgy került le, hogy kétséges volt, saját lábukon, vagy vontatókötél végén hagyják-e el a garázst. Az aksik töltődtek előző nap óta. A Tapír (Typ4) volt az első. Töltöttünk benzint a karbikba, indítózás, semmi. Az önindító egyre lassabban forgatott, mi pedig fogtuk a fejünket, hogy ha nem tud kimenni, akkor a másik kettő is bennragad. De szerencsénk lett, mert mikor már kezdtük feladni a reményt, minimális fordulaton beröffent a kétliteres motor telefüstölte a garázst, és második próbálkozásra gond nélkül kiállt a garázsból. Igaz egy keveset magával vitt a betonból, de ennyi igazán belefér.
A Typ3-mal nem volt gond. Aranka a rövid indítózás után beindult, és miután megtalálta az alapjáratot, első nekifutásra ki is jött a garázsból.
Ekkor jött a problémás kölyök (vagy öregúr?), Oli, hiszen bár ugye nyáron újra lett kábelezve, az aksit kicserélni már nem maradt kedvem. Ugyan másfél napot töltődött, de ami szar az szar. A karbi kapott benzint, az önindító forgatott, de mire beröffenhetett volna, elment a kakaó. "Ki kell vinni" - mondtam, és kieszeltük, hogy majd a pincében betoljuk. Kit lep meg, ha azt mondom, hogy nem sikerült?
Visszadugtuk hát a töltőre, addig pedig elmentünk, csaptunk egy kört Arankával és a Tapírral. Ez a két autó külön-külön is feldolgozhatatlan a kevésbé szakavatott utca emberének, de egymás mögött haladva talán a virágkarnevál kocsijaihoz hasonló feltűnést keltenek. 
Mire néhány fotó elkészítése után visszatértünk, töltődött annyit az aksi, hogy át tudja forgatni egyszer-kétszer a motort az önindító. Ekkor már ennyi bőven elég volt, beindult, így felsorakozhatott mind a négy autó a ház előtt (a Rozsdának ott van az állandó lakhelye). Következhet a műszaki vizsga, az OT minősítés, ültetés, felnivásárlás, karbicsere és egyéb okosságok, hogy a szezon kezdetére igazán ütős flottával érkezhessünk a különböző találkozókra és egyéb eseményekre.