2014. április 12., szombat

2014. március 29., szombat

Autók és kávé 2014/1


A Totalcar egyik tavaly őszi adásában mutatta be Karotta az autós életben igen gazdag California egy különleges találkozóját, amelyet Cars n Coffee néven rendeznek meg hetente. Az esemény reggel hatkor indul, amikor is jó nagy adag kávéval indítanak, majd mustrálják egymás autóit. Van is mit nézni, hiszen a Toyota 2000 GT-től, ismeretlen, egyedi verseny-Porschékon át, egy teljes sor Ford GT40-ig minden van, amit csak ember el tud képzelni... és az is, amit nem.


A film bemutatását követően sejthető volt, hogy nem kell sokat várni arra, hogy valaki Magyarországon is elindítson egy hasonló kezdeményezést. És valóban. A Kultmobilos srácok csaptak le először a rendezés jogára és kijelöltek egy szeptember közepi napot, és várták az érkezőket. Jöttek is szépen sorban, megtelt a Kincsem Park bejárata a szakadó eső ellenére is. Mi a végére értünk ki csak, akkor már elszállingóztak, holott még kicsivel múlt 9.



Jött a tél, olyankor mindenki pihen, az autókkal együtt a szervezők is. Így hát a mai napig kellett várni arra, hogy újra korán kelhessünk és kimehessünk az Autók és kávéra. Ám most mégsem annyira nagyon hajnalban, hiszen immár 8-kor indult az esemény. Mire odaértünk már szinte tele volt a - különben nem túl nagy - parkoló, és a sorok között már ekkor nem egy igazán szép darabot tekinthettünk meg. Például a két Impreza egymás mellett... aaah. Na meg később begurult egy első generációs Celica OT rendszámmal, majd megérkeztek Balázsék is a lowriderrel. Természetesen minden feltűnést kerülve, szigorúan 3 keréken. Ha ez nem lett volna elég, már éppen indulni készültünk, amikor még egy 205 Rallye is tiszteletét tette, amely a hot-hatchekért különben is bolonduló szívemet igencsak megdobbantotta. Persze a sor nem lenne teljes azok nélkül a régi, ismerős autók nélkül, amelyeket rendezvényről-rendezvényre megcsodálhatunk. És habár újdonságot nem jelentenek, mégis csak jó őket újra látni, hisz közöttük érezzük magunkat igazán otthon.


A következő rendezvény időpontja még kérdéses, de nagyon reméljük, hogy nem ez volt az utolsó. Nem tudjuk, hogy a helyszínváltásnak mi az oka, ám ha egy mód van rá, akkor kérjük a szervezőket, hogy vigyék vissza a találkozót az első helyszínre, hisz az sokkal méltóbb, szebb és hangulatosabb terület, mint a mostani. Ha nem, az se baj, mi a következőn is itt leszünk!


Most pedig készülődünk, mert délután jelenésünk van a Totalcar Parkoló Parádéjára. Ott (is) találkozunk?


2014. március 20., csütörtök

Köszi NKH!

A Nemzeti Közlekedési Hatóságtól már több vitás kérdésre és annál is több logikátlan szabály okára szerettünk volna választ kapni, ám a sajtóosztályuk minden bizonnyal csak dísznek van. Ha méltóztatnak felvenni a telefont, akkor e-mailben kérik a kérdéseket, amire persze nem válaszolnak. Egyszóval a Rozsdakupac hároméves tevékenysége alatt nem lopták magukat be a szívünkbe.

Nem hagynak semmiféle átalakítást az autókon, csak amit az elavult rendszer által kiállított műbizonylatok megengednek. Nem hagyják, hogy jobbá tedd az autód, nem engedik, hogy minőségi alkatrészekkel hozz létre valamit, ami örömet okoz neked, esztétikai élményt ad az utca emberének és ami feldobja a város forgalmának szürkeségét. De a kőműves Jóska veretheti a Sierrával, a leszakadt kipufogóval, elfosott gátlókkal, szarrárohadt küszöbökkel és sárvédőkkel.


A rendőröket szeretjük. Hisszük és tudjuk azt, hogy többségük valóban a közbiztonságért és a mi jólétünk miatt megy be a műszakot felvenni, és igen gyakran e miatt kockáztatja az életét. Teszik ezt úgy, hogy ennek ellenére a lakosság nagy része nem elismeri, hanem még köpködi is őket. Ahogy azt is tudjuk, hogy többségük ok nélkül nem büntet meg, kivéve ha paraszt vagy. És az épített autós nagyon sokszor paraszt. 

A Bogaram 4 centire van a földtől, az első kerekek 5-5 centivel vannak bentebb, a hátsók kb 10°-ot dőlnek, valamint elől nincs fent a rendszámtábla. Így állítottak már meg ötször-hatszor és mindeddig csak dicsérő szavakkal illették a vasat, egy ejnye-bejnyében sem részesültem, nem, hogy büntetésben, vagy forgalmi elvételben. Lehet azért, mert kulturáltan közlekedtem és nem úgy kezdtem, hogy: "na megint megállítottál te ostoba fasz?"

Mindezek ellenére, ami most a Hungexpo mellett zajlik az nevetséges. Hazánk legnagyobb autós rendezvénye, az AMTS holnap nyitja meg kapuit. A korábban Carstyling Tuning Show néven futó kiállítás az évek alatt alakult át Autó, Motor és Tuning Show-vá, s míg a kezdetekben az ugyan többnyire jó minőségben megépített, de nem annyira eltalált stílusú bojlertuning autók alkották látnivalókat, addig mára ez teljesen átalakult. Egy kis (na jó, egész sok) ültetés, egy szép felni, esetleg valami különleges szín, kész, ma ez a tuning hál'istennek. De hogy is van ez? Ültetés? Ez a gumi akkor most váltóméret? Persze, hogy nem. Bepapírozhatom az átalakításokat? Persze, hogy nem. Ne építsem át és legyek egy a sok közül? Persze, hogy nem. 

Normális esetben ennek ellenére sincs ezzel gond, a rendőr megdicsér, elmeséli, hogy '92-ben ők is ültették a Zsigát, jó utat kíván és mehetsz. De most nem. Most kiálltak a Hungexpo elé a mobil műszaki állomással és sorra vadásszák le az autókat, amelyeket a kiállítók hoznak. Mégis miért? Nyilvánvaló, hogy mindegyik bukik, mert ha akarnák se lehetne a változtatások sora legális, mert nincs egy ember az NKH-nál, aki átlátná a jelenlegi autós világot, aki tudná, hogy mi micsoda, és mit miért csinálunk. Cserébe tönkreteszik sok száz ember szórakozását. Miért kell ez? Ezek a srácok csak szeretik azt, amit csinálnak, imádják az autókat, a benzingőzben nőttek fel, ez az életük. Szerencsére az AMTS nem a csapatós barmokról szól, nem azokról, akik a kőműves Jóskával együtt veszélyt jelentenek a többi közlekedőre, hanem azokról, akik valóban minőségi munkát végeztek az autókon, amely gyakran még a gyári minőséget is meghaladja. Akkor miért kell őket baszogatni egy régen berögződött hülye sztereotípia miatt, amit néhány kretén alakított ki? Ne itt keressétek azokat, akik büntetést és szigorított vizsgát érdemelnek, nem bűnözők vagyunk, haló! 

Aztán a vasárnapi ebéd után meg kiviszik a gyereket a Show-ra és vigyorogva nézik végig az autókat. A gyerek örül, hogy "úúú de szép", mert a gyerek még őszinte, nem kötik a kezét idióta szabályok, apuka pedig a bajsza alatt mosolyogva dagadó mellel lépked, hogy "na apa ennek is elvette a forgalmiját... meg ennek is... ennek is... nimá, az ott átcsúszott, na azt majd kifele lemeszeljük..." Vagy esetleg csodálkozik majd a foghíjas pavilonban, hogy "tavaly több autó volt". Persze, mert akkor még ki merték őket hozni az emberek.

Kitartást srácok, kívánjuk, hogy probléma mentesen jussatok ki... Mi is megyünk hamarosan. (Mondjuk nagyon kiváncsi lennék a fejekre, amikor Balázs kiviszi majd lábon a Krazy Kutters hot-rodot...)

2014. március 13., csütörtök

Cseberből vederbe

Idejét se tudom, hogy mikor jelentkeztünk legutóbb (azaz de, mert elég csak visszakeresni), de most, hogy eljött a tavasz már végre tényleg történt valami. Ennek az elején nagyon örültem, majd fél nappal később egyáltalán nem. 

December elején sikerült szereznem egy cseremotort az eredeti helyett, amely megragadt az autópályán az ősz folyamán. Az elképzelés az volt, hogy egészen addig használom, amíg a másik felújítása zajlik - ami egy igen hosszú és költséges folyamat lesz - az új, 1.5-ös erőforrás fogja biztosítani mobilitásomat az ország különböző pontjai között. Majd mikor pár hónap elteltével elkészül az 1.2-es, eladom az vásárlásihoz hasonló áron, és reménykedek, hogy addig nem nagyon kell hozzányúlnom. 

A kivétel nem volt bonyolult. Felbakol, szétköt, csavaroz, rángat, leenged, kész. Egyedül egy laza óra alatt kint volt a szíve, ott feküdt előttem. Viszont az új motor visszaszerelésének nem is kezdtem neki, egyedül nem is ment volna. Az enyhe tél ellenére se nagyon terveztem használni, ráadásul egy villany nélküli helyen állt az autó, ahol kora délután már sötét volt... Na és a hidegről ne is beszéljünk, szóval igen csak zord körülmények között tudtam volna szerelni. Nem sürgetett hétvégi találkozó, sem valami hosszú túra, se esküvő, se semmi, szóval vártam a jó időt. Egyedül az Autó Motor és Tuning Shown helyezett számomra kilátásba egy helyet a pavilnonban a 819 Company, de az még bőven messze volt, addig lesz idő összerakni - gondoltam még valamikor februárban. 


Ennek ellenére az első kicsit is tavaszinak mondható délutánon nekiláttunk. Gyuri jött nekem segíteni, áttoltuk az autót a raktárból a Krazy Kutters műhely elé, odarángattuk a motort is, és nekiálltunk. Felemeltük, felbakoltuk, majd - immár Norbival hárman - feltettük az emelőre a motort. Szépen emelkedett, egészen addig amíg el nem érte a motorteret, ahol minden kiálló vasdarabba beleakadt. Biztos így kell lennie, biztos, hogy okosabb volt nálam aki megtervezte a Bogarat, de ha minden irányba egy-egy centivel tágasabb lenne, sokkal simább ügy lenne egy ilyen csere...

Sebaj, így is rájöttünk, hogy először kifele, aztán befele, majd újra kifele (vagy pont fordítva) kell billenteni, hogy először az ékszíjtárcsa elférjen, majd ne akadjon be a kuplung a nyelestengelybe, majd pedig a kipufogó se szoruljon oda a hátfalhoz. Sokadik le-fel emelés után - miközben sokat gondoltunk a kiváló német mérnökök szeretett édesanyjára - végre jó helyen volt nyelestengely, és a tőcsavarok is a helyükre csúsztak. Na akkor toljuk a helyére.

Mi nagyon szerettük volna, hogy az a helyére menjen, de valamiért a motor nem. Körbenéztük, nem akadt be semmi semmibe, simán rá kellene csússzon. Forgattuk a kereket, nyomtuk, feszítettük, semmi. Kb. fél óra erőlködés, cibálás után úgy döntöttünk, hogy kivesszük és megnézzük, hogy mi az, ami rosszul van összerakva. És ekkor sikeresen megállapítottuk, hogy nagyon erősek vagyunk.

Ugyanis a lendkerék mérete nem stimmelt a váltóhoz, ennek ellenére sikerült némiképp összeházasítani a két alkatrészt, ami által harapásszerű vájatok keletkeztek a váltó belső részén. Gyorsan átszaladtam a raktárba, és lemértem a másik motor lendkerekét, hát persze, hogy nem ugyanakkora, miért is lenne?! Na de hogy kell ezt leszedni? Próbáltuk csavarhúzóval kiékelni, abban a pillanatban elpattant, és valahol a műhely távolabbi részében állt meg. Mivel nem akartuk, hogy az éppen ott álló Mustang és Charger friss fényezésébe, vagy a szemünkön át a koponyánkba ékelődjön a csavarhúzó, úgy döntöttünk, hogy jobb lenne megtudni, hogyan is kell ezt csinálni szakszerűen és majd akkor próbálkozunk újra. Így kézzel fogható siker nélkül távoztunk a helyszínről néhány órával később.


Azon különleges esetek egyike történt meg, amikor az internetes bogaras fórumon valós és használható választ kaptam az aktuális kérdésre, így végre tudtam, hogy egy célszerszámra van szükség, ami meggátolja a lendkerék elforgását, valamint egy igen hosszú erőkarra. Mindössze egy hetembe tellett, hogy szerezzek egy fél órára kölcsön egy ilyen lendkerékleszedő-varázseszközt. Újabb út a Krazy Kuttershez, ahol meglepően tapasztaltam, hogy milyen egyszerű az élet, ha az embernek a megfelelő szerszám áll rendelkezésére.

Múlt szombaton a köztudottan világhírű autómérnök-szerelő Dani szegődött segítségemre. A jól ismert lépéseken végigmentünk, ahogy a jól ismert szitokszavak is elhangzottak. Időközben eszembe jutott, hogy még hiányzik egy jó dinamó és egy feszültségszabályzó a tökéletes működéshez. Azonnal hívtam PéZsét, aki nem messze lakott, így egy gyors megegyezést követően már szállította is a kért cuccot, hozzácsapva egy 12 Voltos aksit is, mert nem árt beindítani sem, ha már összeállt a cucc.

Ugyan PéZsé javasolta, hogy addig tegyem be az új dinamót, amíg kinn van a motor a földön, mert utána nem lesz egyszerű. Én pedig úgy gondoltam, hogy okosabb leszek, mert így eggyel kevesebb alkatrész lesz, ami beakadhat a beemeléskor, és egyszerűbb az élet, ha majd utólag rakom be.

És láss csodát, simán bement a helyére a motor, helyükre kerültek a tőcsavarok, már csak egy kis tolás, és... a helyén is van. Már csak be kell kötni, és betenni a dinamót. Igen, ez utóbbi tényleg egyszerűbb lett volna a földön... Ugyanis így le kellett szerelni a motorháztetőt, és ami még rosszabb, az azt tartó bakokat is. Ez azon túl, hogy a kulcs csak a lehető legminimálisabbat tud fordulni rajta azért sem egyszerű, mert ezzel lehet állítani a motorháztető hézagát. Azt pedig újra belőni jóra... szinte lehetetlen. Most már mindegy.

Hű segítőtársam elhagyott, így egyedül folytattam a munkát. Leszedtem az útban lévő darabokat, levettem a karbit, majd a ventilátorházat, amibe a földön belepróbáltam a dinamót. Ami persze nem egészen stimmelt, valami csúnyán súrolt valamit, mintha nem passzolna a méret. Gyors telefon, amiből kiderült, hogy ezek mind egyformák, tuti passzolnia kell. Így hát Norbi megkínálta néhány kalapácsütéssel a házat, így rögtön működött a technika. Többet erővel, mint ésszel. 

Innentől már csak az összeszerelés volt hátra, kivételesen zökkenőmentesen zajlott minden tapasztalatlanságom ellenére is. A nap lemenőben volt, a műhely kiürült, Norbi már indulás előtt, a motoros cuccba öltözve segített kibogozni a kapcsolási rajzból, hogy hogyan és hova kell a fesszabályzót bekötni. Aztán egyedül maradtam. Gázbovden a helyén, kábelek rendben, aksi bent. Na most ugrik a majom a vízbe. Egy kis benzin a karbiba, aztán haccójjon. Hát nem szólt. Azaz de, mert az önindító önálló forgása az már alapvetően egy komoly fejlődés ahhoz képest, hogy az utóbbi időben főleg tolásra volt csak hajlandó elindulni. Viszont elsőre nem röffent be. Másodjára sem. Harmadjára éppen egy kicsit járt nagyon össze-vissza, majd leállt. Új indítás, semmi... és semmi... és semmi. Másnap mennünk kellett a Balatonhoz, szerettem volna a Bogárral menni, de akkor jó lesz a Corolla is, a lényeg, hogy a helyén van a motor, a finomhangolást már megcsinálja valaki, aki ért is hozzá.

Nem tudom mi vezérelt arra, hogy belessek a tankba, de jól tettem. Ugyanis az teljesen üres volt. De hogy a francba, amikor októberben teletankolva indultunk útnak? A benzin nem párolog el... Valaki leszívta volna? Mindegy is, kell benzin. Szerencsére nincs messze a kút, hoztam két litert, amit betöltöttem... és ami ki is folyt alul. Hogy mikor és hol azt nem tudom, de a tank és az alváz közötti benzincső szétcsúszott és elfolyt az összes takony az autóból. Nagyszerű. Összeszereltem, újabb kör a kútra, és újabb indítás. Forog-forog-forog, és beindul! Igaz kicsit rondán jár, valószínűleg nem jár egy henger. Gyorsan meglestem az elosztót, de mindenhol volt szikra. Rövid értekezés az áram kellemetlen tulajdonságairól és a német édesanyák odaadó gondoskodásáról, ám ezalatt a motor járása kisimult, és habár az egyketteshez képest jóval csattogósabb és mélyebb hangja volt, látszólag tökéletesen működött.

Huhú, próbáljuk ki! Fú, de megy (mármint nem, de a 34 lóerőhöz képest meglepő a különbség)! A kavicsos udvaron még keresztbe is lehetett állítani, hihetetlen! Öt hónap után visszaülni a működő autód volánja után felbecsülhetetlen. Holnap megyünk a Balatonra!


Már csak az a két óra választott el a boldogságtól, ami alatt visszaszereltem a motorháztetőt úgy, hogy ha lakatos tanonc lennék, tutira páros lábbal rúgnának ki a suliból, de legalább nem esik be az eső a hézagon és ki is lehet nyitni a lökhárítótól. Most amúgy se az a lényeg, csak menjünk, menjünk, menjünk. A Fogarasi nem alkalmas arra, hogy megnézzük mire képes, de nem is kell taposni, majd holnap a pályán...

Nehezen tudtam aludni, rég voltam ennyire izgatott. Reggel bepakoltuk a cuccot, Danival elindultunk Felsőmocsolád irányába. Tankolás, a fél éves por lemosása, és irány az autópálya! Jajj, de jól megy! Az érdi emelkedőn nem hogy lassulást nem tapasztaltam, ha rendesen ráléptem a gázra, még gyorsult is. Persze ha most egy értelmes autód van, csak vigyorogsz, egy ötvenéves népautótól ez igen csak komoly teljesítmény.
Beálltunk egy kényelmes 85-90-re, és élveztük a monoton autózást.

Egészen Székesfehérvárig. Ott kicsit kattogni kezdett. Nem túl erősen, nem túl hangosan, de mégis olyan hang volt, ami addig nem tűnt természetesnek. Mivel pont egy kút következett, megálltunk, hogy megnézzük, hogy van-e bármilyen látványos nyoma a hang forrásának. Ahogy felnyitottam a motorháztetőt kis füst tört elő és némi olajat találtam szétfröcskölve a motortérben. Semmi komoly, csak szétcsúszott a kartercső, és onnan jött egy kevés. Gyorsan vettem egy bilincset a kúton, összeraktam és mentünk tovább. A hang nem szűnt meg, de néha-néha abbahagyta. Majd újra hangos lett. Aztán még hangosabb és végül még hangosabb. Pont olyan, mint a múltkor, mielőtt megragadt.

Lehúzódtam a leállósávba, és immár erősen ömlő füst fogadott. Jött minden nyílásból, ahonnan lehetett. Valamiért nem voltam mérges, nem voltam ideges. Dolgunk volt, átpakoltunk a másik autóba, a Bogarat otthagytuk és mentünk tovább.

Miután végeztünk a fotózással, visszamentünk érte, és egy motoros rendőr segítségével lehúztuk a pályáról. A legközelebbi biztos hely Dani nagypapája nyaralója előtt van, Balatonakarattyán, így hát idáig húztuk, ott letettük, majd pedig jöttünk haza. Kicsit fásultan, de nem gondolva semmire.

Aztán másnap már gondoltam rá. Most akkor mi a szar lesz? Most van két kifeküdt motorom, amelyből az egyik az autóval együtt a Balaton mellett van, de azzal nem akarok foglalkozni. Ugyan csak átmeneti használatra vettem, gondoltam a megtett 90 kilométer helyett kicsit többet tudok majd vele autózni... Kidobtam az árát az ablakon? Látok-e belőle valamennyit? Van-e rá bármilyen garancia? Egyáltalán mi lehetett a hiba? Van e mellett egy másik motorom, - amely az autó sajátja - egy Budapesti raktárban van, hasonló állapotban. Sőt az át se forog... Két szerelőnek adnám oda igazán, az egyik Nyíregyházán, a másik Sopronban van. De az sok pénz és sok idő, addig mi legyen az autóval? Rakjam le Budapesten valahova? A legjobb lenne hazavinni Debrecenbe, de hogy? Trélerrel egy vagyon, más lehetőség meg nem nagyon van.

Mire elkészül a motor, vége a nyárnak, április elején amúgy is lejár a műszaki, lehet okosabb lenne most szétszedni az egészet, ha már úgyis a felújításon gondolkodtam. Vagy még ne? Aaaah, nem egyszerű. Vagy csak hozzam haza valahogy és amíg nem támasztom fel teljesen, addig nyergeljek át a motorokra? Úgyis olyan nagyon régen szeretnék egy café racert...

Nem tudom mi lesz a végső döntés, ami biztos, hogy ma elhúzzuk Danival Budapestre (nem, nem akarok újra trélert fizetni, szóval előre is bocsi mindenkitől aki ma a 7-es főúton fogközlekedni). Az 1.5-östől pedig - hacsak nem kapok egy garanciás szervízt - egyben vagy darabokban megválok, szóval aki szeretne egy ilyen motort, jelezze, alkalmi áron vihető.

És az a furcsa, hogy még mindig nem vagyok mérges. Nem értem az okát, inkább elkeseredett vagyok kissé, de az is csak a leküzdendő távolságok miatt. Hiszem, hogy egyszer lesz egy működő autóm és ez reményt ad. Így legyen. Ámen.

2014. január 3., péntek

Változások kora

Ez egy olyan bejegyzés, aminek nem feltétlen kellene megszületnie, de mi szeretjük azt, ha az olvasóink belátnak a dolgok mögé, ha tudják mi-miért történik. Ráadásul sok levelet és üzenetet kapunk a témában, sokan vállveregetve, néhányan pedig nemtetszésüket kifejezve. De egy dolog általában közös bennük: nem értik, hogy miért kapott új külsőt a magazin az elmúlt két lapszám folyamán.

Igazából a Rozsdakupac folyamatosan alakult az eltelt három év alatt, hol keveset, hol látványosabban. Az első lapszám elkészítésekor még szinte semmi tapasztalatunk nem volt egy nyomtatott kiadvány megtervezésében, a már létező magazinok lapozgatásával, a hasábok és a képek vonalzóval történő méregetésével született meg. Igyekeztünk az akkor követendőnek gondolt kiadványok stílusából építkezni, mint amilyen az Airmighty Megascene és a Retro Cars Magazine voltak, kicsit a saját ízvilágunkra alakítva. Valami olyat, ami modern és letisztult, amit jó kézbe venni.
Az autók bemutatóit sötét betűvel írva, a típustörténet fehérrel, ahogy minden más is. Így ki lett emelve a fő téma, az autók. A minimalista design-hoz kiválasztottunk egy akkoriban megjelenő, igen szép, könnyed betűtípust, amely azonban csak számítógépen bizonyult szerencsés választásnak. Ugyancsak a kész magazin kézbevételekor tűnt fel, hogy valahogy túl nagy lett minden, olyan, mint egy óvodás munkája, aki a kép széléig színezi az eget. Az, hogy a nyomdai munka minősége sem lett kielégítő az egy másik kérdés.



A második szám komoly változásokat kívánt. Az alsó és felső margókat nagyobbra vettük, a nagyobb tér sokkal szebb végeredményt adott. Megváltoztattuk a betűtípust, egy sokkal olvashatóbb, kicsit vastagabb, de sokkal semlegesebb betűt választottunk. E mellett a címlap is komoly és szükséges változtatásokon ment át. Az egyszín sötét elkerülése érdekében (és hogy a vonalkód fehérje ne ordítson) az alsó sávot fehérre változtattuk, a címlapra kirakott autók címei lentre kerültek, és a borító legaljára egy rövid tartalmi összefoglalót raktunk. Ez jól mutatott a számítógépen is, pláne amikor a Pauker nyomdában elkészítették, immáron lakkozott borítóval.

Nem is kellett több változtatás - úgy éreztük, hogy megvan a tuti recept. Mindössze a bemutatott autók adattábláját alakítottuk át, arra még ráfért. De innentől egészen a 7. lapszámig nem nyúltunk semmihez. Akkor is csak a tartalomjegyzék alakult át, mert néha jön egy kattanás, egy ötlet, aminek nem feltétlenül van köze a magazinhoz, majd ha véleltenül jól sikerül, akkor igyekszünk olyan helyet találni, ahol lehet alkalmazni. A tartalomjegyzék pont ilyen volt.
Majd a harmadik évad kezdetekor lecseréltük a megszokott köszöntőképeket újakra, sokkal szabadabbakra, életszerűbbekre. Már nem inges díszmajmok vagyunk, hanem autóban feszítő lazagyerekek és ez jó is így.


A következő látványosabb változásig a 2013/4-es lapszámig kellett várni, és ez is csak egy véletlen folytán történt. Lapleadás előtt pár nappal sikerült lefotóznunk a Hangyászt, amely a szövege terjedelme miatt több oldalt kapott a megszokottnál. Így belefértek olyan fotók is, amelyeket amúgy nem teszünk be, mert nem feltétlenül magát az autót mutatják be, hanem egy hangulatot egy érzést, ami azt az autót jellemzi. Ilyen volt a cikk közepén található fotó, amikor épp a Ring célegyenesében húz el a Hangyász. Szerkesztés közben Gergő épp mögöttem állt és amikor a helyére raktam azt a bizonyos képet, akkor kért, hogy ezt hagyjam kifutóra. Mivel ha csak az az egy kép lett volna keret nélküli igen hülyén nézett volna ki. Ezért gyorsan minden oldalt újraszabtunk, és az oldalpárok egyik képéről eltakarítottuk a fehér csíkot.

A következő, a 15. szám készítésekor szintén egy hosszabb cikk kerekedett Pisti barátom Bogarából, így ott muszáj volt a betűméretet csökkenteni egy ponttal. Már nyomtatva derült ki, hogy mennyivel jobban mutat az, ha kicsit kisebb a betű, sőt onnantól a korábbiak egy kisiskolás olvasókönyvre hasonlítottak, ahol muszáj nagy betűkkel írni. Ugyancsak itt tűnt fel, hogy az előző számban eltűntetett keretek olykor hiányoznak ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly az oldalakon. Ez, illetve a nemzetközi design irányvonalak - ezúttal már nem csak az autós termékek, hanem a komolyabb, művészibb szintű magazinok és kiadványok - közötti kutakodás arra sarkalt minket, hogy átalakítjuk az arculatot.

Mivel a típustörténetek eltűntek (hiszen nagyon sok azonos típus kerül bemutatásra és ismételni felesleges azt, amit korábban már leírtunk) nincs feltétlen szükség a fekete-fehér részek közötti különbségre. Ugyanakkor az idősebb korosztályból sokan panaszkodtak, hogy nehezen olvashatóak azok a szövegek, amelyek átmenetes háttérre vannak írva. Úgy döntöttünk hát, hogy az egész fehér lesz, és akkor nincs hiba. A képek fél centivel nagyobb keretet kaptak, amellyel nem veszítenek az élvezeti értékből, cserébe sokkal letisztultabb lett a magazin képe. Persze ellensúlyként a szemközti oldalon megmaradt a teljes oldalas kép, kifuttatva.
A betűt a korábban bevált, egy ponttal kisebbre változtattuk, amivel kissé meggyűlt a bajunk, hiszen sok helyen így nagyon rövidnek hatott a szöveg, holott semmivel sem csökkent a karakterszám. Ezért - és a design további letisztultsága érdekében - alakítottuk át néhány oldalon a három hasábot kettővé. Szóval nem, nem lett kevesebb a szöveg, nem vagyunk lustábbak!


Ugyan a végeredmény tetszett, a szakmai szemmel ítélkező olvasók és ismerősök elismerően nyilatkoztak, ám még nem ért véget az átalakítások sorozata. A betűméret csökkentése miatt szükség volt valami olyan betűtípusra, amely valamivel szélesebb, így több helyet foglalnak a szövegek. Mindemellett már régi vágyam volt egy sokkal karakteresebb betűtípus, amelynek története is van, nem csak egy kiválasztott betű a sokezerből. Így esett a választás a jelenlegire, amelynek a gyökerei az 1910-es évekre vezethetőek vissza, majd 1930-ban nyerte el végleges formáját. Gyakorlatilag a klasszikus talpas betűk modernizált, letisztult változata, amelyet a Bauhaus kialakulásának idejében is rengeteget használtak. Így nem volt kérdés, a modern szellemű, de az autók okán mégis klasszikusnak mondható magazinunkhoz ez a tökéletes betű. Ugyanakkor persze a méretbeli problémákat is tökéletesen megoldja.
E mellett az egészoldalas képekre visszakerült a szövegdoboz, így az előző számmal ellentétben nem csak a fehér felületekre írtunk.
Ám a legszembetűnőbb változás mégis a címlapon található, ugyanis a második lapszámot követően, két és fél évvel később ismét változott egy keveset a címlap. Ennek pedig Peti az oka, aki mikor éppen dolgoztam a magazinon, a korábbiak címlapját nézegette, és közölte, hogy ő bizony unja. Valahol mélyen bennem is megfogalmazódott már ez a gondolat, de akkor elkezdtünk játszani a felületekkel, címekkel, szövegekkel, egészen addig, amíg a mostani meg nem született.


Így állunk most. Nem mondom azt, hogy a későbbiekben nem lesz semmiféle változás, de azt sem, hogy teljesen ugyanilyen marad. Keressük azt a megjelenést, amire a legnagyobbak is elismerően bólintanak és persze az olvasóink számára is barátságos marad. Egy kedves olvasónknak, aki erről kérdezett, a következő fotót küldtem el, párhuzamba állítva a Rozsdakupac új designjával: 



Nektek pedig köszönjük a folymatos visszajelzést, hiszen ezekből tudunk tanulni, valamint olyanná szeretnénk alakítani a magazint, ami a legtöbb embernek tetszik. Egy dolog van, ami biztosan marad a régi: ugyanannyira szeretjük csinálni, mint eddig, és közelítve a 3. évad végéhez, legalább annyira lelkesen megyünk egy-egy fotózásra, mint az első napokban.

2013. december 31., kedd

2014


Olcsó benzint, feszes gumit, feltáratlan fészert, sok találkozót és boldog új évet kívánunk nektek 2014-re! Jövőre veletek ugyanitt!

2013. december 30., hétfő

Ez volt 2013

Valamiért úgy él 2013 az emlékeimben, hogy az eddigiekhez képest kevesebb rendezvény volt, ám azok valahogy sokkal jobbra sikerültek, mint a korábbiak. Ám elnézve a listát mégsem volt ez olyan nagyon kevés, sőt. Sok ezer megtett kilométer, sok szívás, késés, szerelés, várakozás, eső, napégetés... Volt itt minden, és talán éppen ezért epekedve várjuk 2014 tavaszát, hogy ismét kisebb legyen a stand helye, mint amegbeszélt, hogy elkéssünk az egyeztetett időpontról, hogy szerelhessünk az árokparton, hogy türelmetlenül várjuk a nyitásra a bejárat előtt, és, szarráázzunk az esőben sátorállítás közben. 
De addig is, ez volt 2013, röviden, teljesen szubjektíven:


I. Kelet-Magyarországi Pályanap

+ Sok résztvevő, sok első alkalommal pályázó
- Hibátlan pályanap volt, minden negatívum nélkül

A találkozó gépe: a Silvia, még akkor is, ha majdnem belehánytam



EMAT

+ A megszokott minőségi autók és motorok, nagyszerű hangulat
- Kár, hogy a Hungexpo a hely méretéhez képest nagyon korlátozza a beparkolható autók számát...

A találkozó gépe: a Skoda Octavia


Autó, Motor és Tuning Show

+ A korábbihoz képest sokkal elviselhetőbb zene, kellemesebb hangulat, sokkal minőségibb szervezés és autók
- Továbbra is akad pár autó, amely inkább elrettentő példa.

A találkozó gépe: Porno Benz


Cruise Night

+ Hangulatos helyszínválasztás, évadnyitó hangulat
- Bogarasok, hol a *szomban vagytok??

A találkozó gépe: a sárga 1967-es Bogár



Tavaszi Rajzás

+ Sok új és érdekes autó, ismerős arcok
- Csak egy villámlátogatást tettünk autó nélkül, de úgy tűnik a többiek is, mert Bogár annyira sok nem volt...

A találkozó gépe: a Junkyard Zombies Ghia


Veteránbörze, Debrecen
+ A szokott kellemes hangulat, sok érdekes jármű
- Kevés valós eladó veterán alkatrész, inkább zsibvásár

A találkozó gépe: a duplakereklámpás kombi



Hungaria Classic

+ Zseniális szervezés, nagyszerű verseny, gyönyörű autók
- Nem igazán tudnék ilyet említeni...

A találkozó gépe: alighanem mindegyik



Retropartyzánok

+ Nagyszerű kezdeményezés, remek helyszín, nagyszerű autók
- Nem tudok és nem is akarok negatívumot felhozni

A találkozó gépe: a Devil Zsiguli



VW-konszern és hobbijármű találkozó, Balmazújváros

+ A korábbiaknál jobb helyszín, vegyes és szép autók
- Kicsit vontatott programok

A találkozó gépe: Maresz Bogara még mindig szép...



Veteránkiállítás, Hajdúböszörmény

+ Minőségi felhozatal néhány igen megdöbbentő darabbal
- Sajnos csak kevés ideig tudtam maradni...

A találkozó gépe: a Mercedes 190SL



Ford majális

+ Szokásos tömeg, érdekes és szép autók
- Sokáig kellene a negatívumon gondolkodni...

A találkozó gépe: Lackó Sierrája is szép még mindig...



Drift, Tököl

+ Erős felhozatal, igazi versenyhangulat testközelből
- 400+ lóerős autók között ki akar bármit is kritizálni??

A találkozó gépe: az a zombie Skyline az nagyon brutális!



Oldtimer Sokadalom

+ Nagyon változatos és remek felhozatal, szuper és gyors szervezés
- Talán nem a legszerencsésebb helyszín

A találkozó gépe: hát itt azért volt néhány...



Totalcar Pályanap

+ Végre a Hungaroringen, végre megy a Hangyász, na és az a sok gyönyörű autó...
- Sajnos épp nem volt mivel felmennem a pályára

A találkozó gépe: a Hangyász, egyértelmű


Velodrom

+ A megszokott egyedülálló hangulat, nagyszerű járművek, pályázás motorral
- Talán csak az, hogy idén csak egy volt...

A találkozó gépe: önzőség tudom, de nekem most a Jawa


StanceFest

+ Forradalmi kezdeményezés, remek kivitelezés, szuper autók
- Egy-két becsúszott autó, amelyek bizonyára a beküldött képen jobban mutatott, és amelyek nélkül szebb lett volna az összkép

A találkozó gépe: a 819 Zsiguli


Totalcar Pályanap és OT Sokadalom

+ Na ez már a legszerencsésebb helyszín a sokadalomnak, versenyhangulat, benzingőz, mi kell még?
- Ismét nem volt mivel felmennem a pályára

A találkozó gépe: a 911, az NSX, a Quattro, aaaaaaaah


Tatabányai Bogártalálkozó

+ Szuper szervezés, remek felhozatal, tetszetős hazai VW-scéna
- A díjazással nem egészen értettem egyet...

A találkozó gépe: a 914 és a sok alacsony-keskeny Bogár



Veteránbörze, Debrecen

+ A tavaszinál még érdekesebb jármű felhozatal
- A tavaszinál még bazáribb kínálat

A találkozó gépe: a Zündapp



Zuglói veterántalálkozó
+ Sok érdekes jármű, hatalmas választék a börzén
- Sajnos olyan sok időt nem töltöttünk ott, hogy negatívumot tudjak említeni

A találkozó gépe: A Barkas tréleren a Wartburg


Retro Cruise Night

+ Szokásos hangulat, szokásos remek felhozatal, hatalmas tömeg
- Néhány hülye, aki nem bírta megérteni, hogy itt egy találkozó van...

A találkozó gépe: sose gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de az a lufis 7-es BMW nem volt rossz...


II. Kelet-Magyarországi Pályanap

+ Újra sok kezdő pályázó, a nehézségek ellenére is nagyszerű szervezés
- A csúszós pálya miatti balesetek

A találkozó gépe: Molnár Peti cápája nem csak szép, de megy is mint a barom...

Faluvégi farolás

+ Nagyszerű kezdeményezés, sok szép és érdekes autó
- Most sem volt mivel pályáznom...

A találkozó gépe: a Mach1 Mustang érdekesen mutat a pályán

2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!


A fa alá felnit, turbót, ültetőrugót, köré pedig szeretetet, békességet kívánunk minden kedves Olvasónknak!