A day in paradise!

Egy magamfajta megszállottnak, aki él-hal a technikai sportokért, valóságos mennyország volt az idei, immáron 20. Tavaszi Rajzás, amit a Hungaroringen rendeztek. Sorolhatnám napestig a szebbnél szebb autókat, de számomra ezen a szombaton nem ez volt a lényeg. Ami igazán számított az a 4381 méter hosszú aszfaltcsík, ami Mogyoród szomszédságában, a dombok között tekereg.

Már jó néhány évvel ezelőtt egyszer jártam a Ringen, de azt az élményt és a mostanit össze sem lehet hasonlítani. A bejáratot még mindig Szisz Ferenc szobra őrzi, de amint behajtottunk a pálya területére, éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szívem.

Az is egy fantasztikus érzés, mikor a tribünön tombolsz ezred magaddal és a versenyzők karnyújtásnyira száguldanak el tőled. De össze sem lehet hasonlítani azzal, mikor végigsétálsz az aszfalton, ahol a világ legjobb pilótái köröznek.

A kellemes tavaszi napsütésben az elejétől a végéig bebarangoltam a boxutcát, ahol a Toro Rosso csapat tavalyi garázsában a padlón még mindig láthatóak a felfestések. Felmásztam a versenyigazgató (Charlie Whiting) emelvényére a boxutca falán. Majd madártávlatból (a boxok tetején levő VIP szektorból) is megcsodáltam a Ringet.

Miután a főtribünön ülve vetettem egy pillantást a gyorsulási versenyre, átsétáltam a paddock részre, és míg az összes szem a célegyenesre szegeződött, körbesétáltam a pályán. A TV-ben is látható, hogy a célegyenes végétől a hármas kanyar végéig lejt a pálya, de élőben még brutálisabb a szintkülönbség.

Meglátogattam a pályából 1989-ben kivágott lassítót és az egyik versenybírói állásból dupla sárga zászlót lengettem, végül piros zászlóval kénytelen voltam félbeszakítani a futamot.

A Mansell kanyarban egy rövid ideig a szegélykövön ücsörögve élveztem a tavaszi időt és néztem a pálya belső területén lévő vezetéstechnikai központban gyakorló autósokat.

Hatalmas érzés volt. Amit csak azok érthetnek igazán, akik annyira Formula-1 őrültek, mint jómagam. Az aszfaltcsík minden centiméteréről a TV közvetítésekben látott pillanatok jutottak eszembe. Az előzések, a kicsúszások, a broadside-olva kanyarodó kocsik.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a délelőtt folyamán saját autónkkal kétszer körbemehettünk a Ringen, saját kezünkkel, fenekünkkel érezve minden rezdülését a már 25 éves magyar pályának. Sőt! Még azt is megtudtam, hogy "hova tűnt Damon Hill". De ez egy másik történet :)

Rajzás

Sajnos a Rajzás kései időpontváltozása, és a mostani hétvége egyéb jellegű programja miatt eleinte nagyon úgy nézett ki, hogy ki kell hagyjam az idei évnyitót. Eleinte ugyan nem bántam, hiszen az időpontváltozáskor felröppenő kósza hírek és pletykák a helyszínről elvették a kedvem az egésztől. (Kár ezért az egy bizonytalan hétért, hiszen, ha egyből közlik az új helyszínt, bizonyára senki se elégedetlenkedett volna...) Amikor pedig kiderült, hogy a 20. Rajzás a Hungaroringen lesz, tudtam, hogy ott a helyem.
Másodjára péntek délután, a fékem szétesésekor ment el a kedvem az egésztől, de végül, amint a Typ3-mal útra keltünk, visszajött. Reggel kicsit késve, valamivel 9 után érkeztünk meg a Ringre, a bejáratnál összefutottunk Robiékkal, majd együtt vártunk 'majd félórát hogy bejussunk a parkolóba. Aztán, amikor a sor vége a közel egy kilométerrel arrébb lévő kapunál volt, a várakozást megunva kielőztük a sort, és előrepofátlankodtunk.
A probléma oka csupán annyi volt, hogy az érkezők és a pályára felhajtók keresztezték egymást, és mivel utóbbi igen lassan haladt, így a másik is bedugult.
Ettől a szervezési malörtöl eltekintve egy igazán kellemes napot tölthettünk el, a Hungaroring pedig hibátlan helyszín egy ilyen találkozónak. Egy gyors gépmustrát követően megállapítottuk, hogy idén számunkra nem volt egyetlen igazán nagy meglepetés autó sem, senki se épített a télen olyan igazán betérdelős vasat (azaz de, de annak készüléséről tudtunk - erről kicsit később).Később felsorakoztunk a pályán való körözéshez, majd közel fél óra várakozás után, sikerült is feljutnunk. Juan és Gergő a Varianttal, Pisti és én pedig a John Deere-rel álltunk be a box-utca kijáratához. Két sorral hátrébb Leonék, az oszlop végén a Batta család sorakozott.
Az induláskor persze Jocinak mindenkit meg kellett előznie, mi pedig a második körben kezdtük el igazán taposni a földönfutó parasztnak (JDE), sikerült is kettőt előzni. Sajna, mire igazán belejöhettünk, már ki is kellett állni, de hát sokan voltunk, így érthető. Majd Kakucson folytatjuk...
Miután minket leintettek, nem sokkal indult a gyorsulás, amelyen Leon egész szépen hasított, majd pedig a végére befutott Szeky, maga mögött húzva az esemény királyát, a két hét alatt elkészült drag-bogarát. Ugyan a motor adott volt a szappantartóból (Porsche 356 replica), az autó elkészülése így is villámgyorsnak számít. Pláne, hogy komplett lakatoláson és fényezésen esett át, az utolsó benzincsövet pedig ma reggel 8-kor kötötték be. Ment is mint akit πcsánrúgtak, ha jól tévedek, 8,9-es volt a legjobb ideje, fél pályahosszt verve mindenkire.
A futamok végén nekünk jönnünk kellett, így sajna a közös felvonulásról lemaradva, de a monori svédasztalos étterembe degeszre zabálva magunkat jöttünk haza Debrecenbe. Reméljük, hogy a következő Rajzások is hasonlóan méltó helyszínen zajlanak majd, de mentesen az előkészületi és szervezési bakiktól. élveztük, szerettük, köszönjük!

F*cked

Az elmúlt három évben, mióta megvan a Bogaram, mindig az volt a bevált program, hogy péntek délután 2-3 között elindulva, hol hamarabb, hol később, megérkeztünk a Cruise Night-ra. Aztán tavaly az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy megyek (benne voltam az El Dorado zsűriébe, ezért is).Idén megbeszéltük, hogy a délutáni edzés után indulunk. A probléma már ott kezdődött, amikor dél körül összetalálkoztunk (Juan, Pisti és jómagam) és nem tudtuk eldönteni, hogy hány autóval menjünk és ez melyik legyen... Aztán végül a sors úgy hozta, hogy a cabrion elment az alapjárat, az enyémen pedig egy beállítás után (nem volt rossz, de szerettem volna, ha tökéletes), az első lassításkor széthullott a fék. Hogy mennyire lettem ideges, azt inkább hagyjuk is, a lényeg, hogy így a Varianttal indultunk útra... azaz indultunk volna, ha ismét közbe nem szól valami.
Így végül 9 körül tudtunk útra kelni, és már ekkor tudtuk, hogy nem túl sokan lesznek a Cruise Night-on, mire odaérünk. Nem tévedtünk. Fél éjfélkor még láttunk egy szembejövő bogarat a Kerepesin, de a helyszínen már csak egy Jetta és egy Skoda állt.
Ez volt az eddigi legrövidebb Cruise Night-unk, ki se szálltunk a kocsiból. Inkább a belváros fele vettük az irányt, majd egy kebab után elmentünk aludni.

RKM on April 21!!

Hölgyek, Urak! VILÁGSZÁM! A Rozsdakupac Magazin április 21-től a boltokban, kereshetitek az Inmedio, Relay üzletekben és a benzinkutaknál. Ha nagyon türelmetlenek vagytok akkor standjainkat megtaláljátok az OT Expon illetve 16-án Mogyoródon a Drive-In Movie Night-on, ahol jelentős kedvezménnyel vásárolhatjátok meg korlátozott példányszámban az ELSŐ számot!

70000!

A Magazinhoz készített sorozat egyik darabjával szeretnénk megköszönni azt a 70000 kattintást, amit tőletek kaptunk! Szóval köszi! Ja, és hamarosan kapjátok a sorozat legjobban sikerült képeit papíron, a Rozsdakupac Magazin oldalain. Tehát köszi még egyszer!

Drift Tuning Show

Hogy a hétvége utolsó napja se maradjon ki, vasárnapra is van programunk! A Kunmadarason megrendezendő márkafüggetlen Drift Tuning Show is nagy szeretettel vár mindenkit, sőt, külön legszebb öreg VW szépségverseny kategóriával. A szervezők mindenkit várnak szeretettel!

Rajzás

Másnap folytatódik a program, hiszen a Magyarországi Bogarasok Klubja a Hungaroringen tartja a 20. Tavaszi Rajzást. A helyszín ideális egy nagyszerű találkozóhoz, ahogy a programok is. Lesz itt gyorsulási verseny és lehet majd körözni a pályán először szabadon, majd pedig egy felvonulás keretein belül. Bővebb információ ITT!

Cruise Night

A héten országos szinten is elindul a szezon a Cruise Nighttal! A szokott helyen, a kerepesi úton a Meki parkolóban várnak (vagy inkább várunk?) szeretettel minden levegős VW-t egy kellemes kis esti kajálásra és beszélgetésre délután kb. 5 órától. A Rajzás előtti bemelegítés bizonyára olyan lesz, mint mindig, tutira nem csalódik, aki már pénteken is elindul a Fővárosba.

EMAT

Még szerencse, hogy nem szombaton indultunk el az idei EMAT-ra, hiszen azon túl, hogy Robiék csak vasárnap kezték az ültetést, még egy bombariadó is színesítette a programot, amiből örömmel maradtunk ki. Akár gáz, akár nem, vonattal indultunk el Gergővel, hiszen hazafele megvolt a fuvarunk.A bejáratnál a gyenge kislányoknak semmiképp se titulálható bőrmellényes Devil's Motor Club tagok fogadtak minket, több festménnyel a karjaikon, mint amennyit a Louvre falai között őriznek. No de minket elsősorban nem ez érdekelt... A bejárat mellett közvetlenül, már folyamatban volt a John Deere földreverése, Mareszék, Norbi és perze Robi közreműködésével.
Egy gyors pacsi után körbeszaladtunk a kiállításon, hogy nyálunkat bő sugárba folyassuk rá a nem éppen hétköznapi vasakra, és, hogy a tömegben megkíséreljük megörökíteni őket. Ez, és a hot-rod építők minden részletre kiterjedő kreativitása miatt ez a séta kicsit hosszúra sikeredett, de legalább volt időnk mindent alaposan végignézni, beszélgetni ismerősökkel, és terjeszteni mind az Egyesület, mind a Magazin hírét.
Hogy mik voltak? Soroljam? De akkor ott alszol el a gép előtt... Gergő a '65-ös OT-s Mustangot nyálazta többször körbe, nekem pedig a hot-rod Wartburg lett a kedvencem, de a legelvetemültebb talán a Krazy Kutters Citroen C4 hot-rodja volt. De rajtuk kívül még több tucat érdekes vas volt, közöttük néhány VW is, mint pl.: Butolay Busza, a Retro Car Klub Rozsdája, Gyuri Typ3-asa, az Elmegyógy Bogár, egy Ghia, a Bajszos Karmann cabrio, és persze a JDE.

Annak ellenére, hogy nem éppen a VW volt a fő profilja a kiállításnak, az egyik legnagyobb attrakció talán a John Deere 6 órán át tartó ültetése volt. Rengetegen érdeklődtek, hogy mi is ez valójában, és miért jó nekünk. A végeredmény mutatós, köszönhetően főleg a megvágott torzióslapoknak, és, hogy ennek segítségével nem 2, hanem 3 ricnivel kerülhetett lentebb a JDE segge, amitől úgy terpeszt, mint a szuka kutya, miközben dolgát végzi. Azonban az orra az magas maradt, és a "dokik" sem igazán értették az okát. Ezt minden bizonnyal később orvosolják majd.
Bár az esemény talán inkább a motorokra volt kihegyezve, minket közülük csak néhány fogott meg igazán, pláne azok, amelyek esetenként már betöltötték a 70. életévüket. No meg persze a lányok... De a fiatalabbakra való tekintettel azt most nem részleteznénk. Elég annyi, hogy beengedtek minket a kiállítóterem szélén felépített fotóstudióba...Jó volt, más volt, nagyon tetszett az ezt körülvevő világ, de azért nem esek neki a Bogár chopolásának és mattfeketére fényezésének...

Bumpers are back

Ugyan volt olyan, hogy "fiatalkoromban" majd fél évig jártam a nélkül, hogy az első rendszám rajta lett volna a bogáron, csupán azért, mert jobban tetszett, hogy nem zavar semmi be a mosolygós arcba, mára viszont úgy gondolom, hogy ha minden tekintetben nem is, de annyira benőtt már a fejem lágya, hogy ilyet ne tegyek (de főleg nem szeretnék büntetést fizetni :) ).
Éppen ezért ma visszakerültek a lökhárítók a T-barok helyett a rendszámmal együtt. A külseje így kevésbé agresszív, inkább klasszikusabb az autónak, de így is - úgy is nagyon tetszik.
Vannak terveim a jövőre nézve, a legfontosabb, hogy valami normális megoldás szülessen az első ültetést illetően, hiszen a 135-s gumikkal már abszolút nem nevezhető kényelmesnek a vas rugózása...

EMAT

Ma reggel óta megnyitotta kapuit az Épített Autók és Motorok Találkozója, azaz az EMAT, ahol Ratroék már lehet el is kezdték a munkát, hogy a bokorugró John Deere igazi földönfutó parasztként távozhasson az esemény végeztével. Holnap reggel mi is indulunk!

Spring Cruise Debrecen

Úgy tűnik, nem vagyunk túl jó barátságban az égiekkel, ugyanis az egész héten szikrázó napsütést péntekre borongós idő váltotta fel. Olyannyira, hogy délben még egy könnyed tavaszi zápor is megérkezett a cívisvárosba.

Valószínűleg a nem túl kedvező időjárás is közrejátszott (no meg a csillagászati benzinárak) abban, hogy erősen foghíjasra sikerült a 4. Debrecen Cruise, már ami a résztvevők létszámát illeti.

Aki azonban mégis kilátogatott a megszokott helyre az Ady Endre úton, az egy könnyed dumcsizással egybekötött, tavaszköszöntő autós örömködésnek lehetett a részese. Volt itt minden: víz- és léghűtéses Volkswagenek, Trabantok, Porsche. És bár több veteránautós érkezett modern vassal, a lényeg, hogy eljöttek és megtisztelték jelenlétükkel a többieket.

Ahogy az lenni szokott, voltak nagy hiányzók, de hosszú még az idei szezon, így bőven lesz még lehetőség találkozni a régi kedves ismerősökkel. Ami igazán számít: Debrecenben a mai nappal hivatalosan is kezdetét vette a veteránautós szezon. Tehát röffentsük be a motort, tekerjük le az ablakot, könyököt ki, napszemcsit agyig betolni, és autózzunk!

April fools! :)

Szerettem volna még tovább húzni a történtet, estére "elkelt volna" a vas, de mivel kb. 6-an hívtak egy óra alatt, az utolsó ráadásul Szlovákiából, így úgy döntöttem, leveszem a hirdetést... Elég sokan megkajáltátok azért, örülök neki! :D

For sale!

Sajnos a Magazin kiadása súlyos anyagi teherrel jár, így nincs más lehetőségem, meg kell válnom a bogaramtól. Remélem hamarosan hozzájuthatok egy másikhoz, egy hasonlóhoz... Ismeritek, láttátok, tudjátok, hogy hol értek el. Akik nem, azoknak nézzék meg ITT!