Csere?

Vannak autók, amik ámulatba ejtenek. Esetenként csak egyes típusok, mint pl. a Lancia Stratos, de a Magazin elindulása óta nem egy konkrét példányba beleszerettem. Így történt ez most is, hiszen a hétvégén egy 1000 kilométeres túrát tettünk azért, hogy néhány igen látványos vasat felkeressünk. Előre tudtuk, hogy erős lesz a felhozatal, hiszen remek autók vártak minket, közöttük egy régi ismerős, a Pepita Skoda is.

Az autót sokszor láttam, mindig is szerettem, de ilyen közelről újra megdobbant valami mélyen lappangó láng (ohh, de romantikus). Aztán mivel a Skoda éppen eladó, valahogy szóba került, hogy mi lenne, ha elcserélnénk szőrébe a Bogaramra. Hirtelen elgondolkodtam, és talán most először egy pillanatra elbizonytalanodtam, hiszen ez a Skoda csak "az a Skoda". Olyan, mint amikor előtted a lehetőség, hogy a házsártos feleségedet leválthatod a Bucimaci magazin címlapján szereplő, mellette kétdiplomás kémiatanárnőre. De aztán rájössz, hogy az asszony az igazi, még akkor is, ha néha racsít, amiért a koszos zoknit a padlón hagyod, vagy mert nem hajtod le a WC ülőkét. Így aztán rájöttem, hogy bármennyire is bejön s Skoda, nem tudnám sajátomnak tekinteni, hisz akárkihez is kerül, ez mindig a Pepita Skoda marad, az enyémhez pedig oly sok remek emlék köt. Ezt mondtam Balázsnak is, bár nekem úgy tűnt, hogy ő se gondolja teljesen komolyan, hogy megválik a 100-astól.

Ja, és bizonyítandó, hogy egy igazi ribanc vagyok, ezen a hétvégén még kétszer lettem szerelmes...

Te elcserélnéd?