Igazán labilis a lelkivilágom mostanság, hiszen hetente többször leszek szerelmes, majd esek mély depresszióba, hiszen többnyire ez a kapcsolat nem lehet több, mint plátói epekedés valakik... akarom mondani valamik iránt. Ugyanis ezek általában négykerekűek, amelyekkel a fotózások és találkozók alkalmával van szerencsém megismerkedni. Így estem bele a Delorean DMC-12-be, az Opel Kadett A-ba, a Skoda 100-ba, a BMW e28-ba, Lancia Betába, meg persze gyakorlatilag az összes autóba, amelyek 1990-ig gyártottak (meg néhány későbbibe is), ám örök nagy szerelmemmel a Lancia Stratosszal sajnos még nem volt alkalmam élőben is találkozni. A napokban pedig az internetes társkeresőn találtam rá egy korábban már ismert típusra, a Volvo Amazonra. Persze a mellékelt képek erősen közrejátszottak abban, hogy jobban utánanézzek, és boldogan tapasztaltam, hogy míg itthon többnyire heroin árban mozog néhány kétes minőségben restaurált darab, addig a németeknél találtam fél misinek megfelelő ojróért egy-két - bizonyára - pajtából előhúzott példányt. Mint minden szerelemhez, ehhez is a biztos, mocskos anyagiak szükségesek, de sose lehet tudni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése