Typ3 story

A történetmesélés és nosztalgiázás inkább a Robi asztala, itt - bizonyára az évtizednyi élettapasztalat különbség miatt - ritkábban esik meg efféle. Valamikor a gimnázium első éveiben (úgy 7-8 éve), amikor már alakulóban volt bennünk egyfajta ferde hajlam a lassú és régi járművek iránt - ami később ezzé fajult, ami most van körülöttünk - láttunk Juan barátommal, a Hatvan utcán egy számunka akkor még ismeretlen autót.

Annyit tudtunk róla, hogy Volkswagen és bizonyára nagyon régi. Akkor megfogadtuk (kb. két évvel a jogosítványunk szerzésének lehetősége előtt), hogy egyszer valami ilyesmi autónk lesz, mert ez az, ami igazán menő. Azóta eltelt pár év, nekem bogaram lett, így ugyan nem a konkrét típusnál, de a léghűtéses VWk-nél maradtam, Juan azonban a motorozásban találta meg ugyanezeket az örömöket. E mellett - bizonyára az Olaszországban eltöltött két év hatására - Juan nagy szerelme a Fiat 500-as lett. Mellékes, de érdekes módon az osztályba 6-an voltunk fiúk, ebből 3 már rendelkezett-rendelkezik léghűtéses Volkswagennel (Gergő - T2, Pisti - cabrio és jómagam).

Később kiderült, hogy az autó, ami anno felfogta a nyálunkat a képeken látható 1970-es Typ3 volt, mely akkor, valamint jelenleg is Szabados Ákos tulajdona. Ez a rövid történet már önmagában is érdekes lehet, hiszen valamiféle visszatekintés a régi autókhoz való vonzalmam/vonzalmunk kialakulásának kezdetére. Azonban, amiért éppen most nyúltam vissza ehhez a gondolathoz, az, hogy Juan tegnap váratlanul felhívott, hogy látott egy eladó Typ3-ast...