2010. október 15., péntek

I'm fallin' in love...

Lassan 4 éve annak, hogy elhatároztam, ha törik, ha szakad nekem egyszer lesz bogaram. Akkor úgy gondoltam, hogy csak döntött lámpásról lehet szó, kicsit ültetve. Egy bő évvel később úgy éreztem, hogy nem fontos, hogy olyan öreg legyen, de kizárt, hogy elefánttalp lámpa zárja az autó sziluettjét. Ekkor már kezdett kibontakozni a rozsdás autók iránti vonzalmam, így kézen fekvő volt, hogy patkányt akarok csinálni. Ezután ért a meglepetés, hogy igazi patkányt nem lehet csak úgy csinálni, mert a patkány az lesz, kell hozzá az a 30-40 év.
És sajnos itthon szinte csak Mekk-Elek által metálra festett lyukas vackok vannak, nincs igazi fellelt, így megint elodáztam a bogarazást. Aztán jött 2009, amikor első alkalommal vezettem bogarat, Bori rózsaszín autóját. Igen, ez kell nekem. Ekkor már csak 1,5 kikötésem volt. Legyen igazi 'hoch deutsch', ne valami mexikói és, leginkább 70 előtti. Nos így lett nekem egy nagylámpás '70-es sparom, nesze semmi fogd meg jól. A történet persze itt nem ér véget, hisz ez csak az előjáték.
Borzasztóan utálom az ezüst színű autókat, mikor megláttam Robi Silver Bugját, teljesen elborzadtam, ezüst is, mexikói is pfuj, nincs a pénz, hogy nekem egyszer... De az élet úgy hozta, hogy megőrzésre nálam maradt, mert mint tudjuk két ...... egy lovat nem lehet megülni, így vagy én nem tudtam elvinni Robihoz, vagy ő is kocsival volt. És hamár itt a Silver menni kéne egy kört. Hmmm alacsony, pattog, rozsdás, nem is olyan rossz az a műanyag műszerfal. ÁÁÁÁ nagyon jó élmény - dehát ott a piros meg kéne csinálni, Cal-look, nagy motor - de ez az ezerkettes se olyan rossz. És elkövettem azt a hibát egy reggel, az első cigit és kávét fogyasztva, Silver urat gusztálva, felhívtam Robit, hogy mennyit enged a feléből. A történet vége innen sejthető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése