Ma abszolút idegen vizeken eveztünk. Juan és jómagam eme Honda Civicet fotóztuk a magazin számára, amíg Gyuriék Pécsre utaztak az új vas megvásárlására, amiről majd hamarosan beszámol. Legutóbb még Szolnokon jártak.
A Meanbugs tenerifei kirendeltségének blogjára, a vwair13-ra került fel két kép az autómról, amiket tavaly lőttem egy ködös estén. Köszönöm a lehetőséget! Gracias!
A blognak meg lehet nem ártana nevet változtatnia, hogy ne legyen belőle kavarodás, ha már a tbbség úgy döntött, hogy a Magazinnak kell viselnie a Rozsdakupac nevet. Majd elválik...
Idén május 28.-án ismét feldübörögnek-ciripelnek-recsegnek majd a motorok a kiskunlacházi volt katonai repülőtéren, hiszen ismét megrendezésre kerül a Volks and Roll a bogarhatu.hu szervezésében. Ez az a találkozó, amit hatóságilag kötelezővé kellene tenni minden népautó tulajdonos számára! Ott a helye mindenkinek!
Elkészült a címlap! Hamarosan a boltokba kerül, bár addig még nagyon sok hosszú-hosszú éjszaka vár ránk...
Teljesen véletlenül állt egymás mellé a két vas, és ekkor tűnt fel, hogy a színük olyannyira hasonlít, hogy szinte ugyanaz, ráadásul a Polonak is vannak sárga mankókerekei... A kettő közül az egyik hamarosan alacsonyabb lesz, a másik pedig bizonyára gazdát cserél majd.
Azért szeretem tudni, hogy hány '66-os sparkäfer fut Magyarországon, hogy a találkozókon kihúzhassam magam, és elmondjam, hogy "bibí, ebből csak 7 van az országban". Na jó, ez így nem igaz, de ettől függetlenül mivel nem egy gyakori modellről van szó, mindig érdekel, ha egy számomra új darab felbukkan.
Ez a piros a bogarhatu.hu fórumán bukkant fel a napokban és túl sok információ nincs róla. 1996-ban volt az utolsó műszakija, de máig pöccre indul. Azonban a sparok jellegzetességeiből már nem sok maradt meg rajta a kormányon és az oldalsó díszlécek hiányán kívül (Hogy maradhat meg valami, ami eleve nincs? De azért értjük...).
Az amerikai stílusú indexek és ezek a fényszóróknál is nagyobb ködlámpák nem kicsit csúfítják el a vasat, és a beltérben is valami Mekk Elek szorgoskodhatott valaha. Azonban, ha feltételezzük, hogy a kerekek még a sajátjai az autónak (azért a nyakamat nem tenném rá) inkább 65-ös standardról van szó, mintsem 66-osról, hiszen egy évvel korábban még a lyuk nélküli felniket szerelték az alapmodellekre a púpos dísztárcsával (talán ezt volt a legnehezebb kideríteni, amikor saját autóm kerekeinek eredetiségét kutattam).
Amikor Juan megvette a Typ3-ast az első két gondolata az volt, hogy az itt-ott ecsettel kijavított fényezését helyrehozzák, valamint, mivel a Remotec felnik nem jártak hozzá vásárláskor, valami kereket is kellett rá szerezni. Éppen ezért bontottan vettünk rá négy gyári acélfelnit, amelyeket először homokszórtak, majd gyári szürkére színtereztek. Ezt követően sokáig állt ideiglenes kerekeken, hiszen a sajátjaihoz sehogy se találtunk normális állapotú, de használt nyári gumit. Aztán ideiglenesen felkerült rá pár fotó erejéig az ATS garnitúra, amelyet ma sikerült átcserélnünk végül a sajátjaira. 
A négy, még szőrös Barum gumit végül Ratrotól szereztük be, aki a John Deere-rõl szedte le kedvünkért, bár annál az autónál amúgy is kinézett már egy kis variálás az ültetéssel és a kerekekkel. Így most ez a garnitúra kerék már a Typ3 sajátja lesz, holott ez a negyedik a négy hónap alatt, mióta Juané az autó. Hamarosan jönnek majd hozzá a szép új dísztárcsák is, de addig is az összkép kedvéért feltettünk rá néhány igen megviseltet. Ugyan kicsit visszafogottabbá vált így az autó, egy bizonyos: jól mutat ezekkel a gurigákkal is. Bár hogy ne mutatna jól... a gyári az, amivel soha nem lehet tévedni.
Jelenleg éppen olvad, és amint szabaddá válik a garázs lejárója, visszük a lakatoshoz, fényezőhöz, hogy az év első találkozóin már új ruhájában pompázhasson. Ekkor majd lövünk róla néhány távolabbi fotót, mert a garázs miatt kissé korlátozottak voltunk most. Majd jelentkezünk!
Ahogy egyre olvad a hó, az embereknek több kedvük van elő-előhozni vasaikat a garázsból, és a környezet is egyre alkalmasabbá válik azok fotózására. Így az elmúlt és elkövetkezendő napokban sorra elkészülnek a sorozatok, amelyeket a Rozsdakupac Magazinban láthattok majd viszont. Egyelőre legyen elég ennyi, egy nem túl jó minőségű werk kép, hamarosan pedig jelentkezünk a borítóval...
Mindig jó, ha egy találkozó kicsivel többet ad, mint, hogy kiparkoljuk az autókat egy nagy placcra és nézzük őket (bár tény, hogy ennek is megvan a maga hangulata). A Retro Car Klub minden bizonnyal így gondolja, hiszen az ízig-vérig versenyzős kakucsi nap mellé, egy újabb hangulatosnak ígérkező találkozót iktatott be a naptárba. Április 16.-án a mogyoródi autós moziban gyűlnek majd össze a vasak, hogy gazdáik egy veteránbörzével kombinált találkozó után éjszaka megtekintsenek pár filmet amire előzőleg szavaztak. Vagy éppenséggel valami egész más dolgot műveljenek az alatt a hátsó ülésen...
Kedvenc autóim általában a kopott, rozsdás és az igényesen, és korhűen restauráltak közül kerülnek ki. Nekem utóbbi kategóriába simán belefér egy korabeli felnigarnitúra, ültetés és keskenyítés, más gumiméret, más kormány, más ülések és a motortuning, azaz minden olyan, ami nem visszavonhatatlan. Nem szeretem a túlzott egyediesítést, pláne, ha a karosszéria alakításáról van szó. Ugyanígy, annyira a volks-rod kultúrát sem értem, hiszen szerintem a bogarak is sokkal szebbek a sárvédőkkel.
Azonban van egy autó, amiért szívesen odaadnék néhány végtagot, ez esetben akár a sajátjaimat is, holott az igényes restauráláson kívül elvben abszolút nem stimmel a fent leírtakkal. Mert ez az autó se nem korhű, és rengeteg idegen alkatrészt "buheráltak" bele, és talán elítélendő lenne az a rengeteg szabdalás, amit azon a 7 donor autón végrehajtottak, amely kellett az elkészítéséhez. Mondom lenne... Mert a végeredmény az kétségtelenül a legszebb egyedi VW a világon, a Heb-Rod.
Nagyon régóta ismerem az autót, jelent már meg - többek között - a Depoban, és elsőre abszolút nem volt szimpatikus, hiszen úgy harangozták be, hogy "Ha túl sok minden hiányzik egy Hebmüller befejezéséhez". Ez akkor kicsit sok volt. A 696 legyártott darabból mára közel 100 maradt fenn, és az egyiket így szétdarabolni, nem teljesen összeépíteni... Azonban én az Airmighty-ben való fotók után kezdtem el jó nagy cseppeket ejteni a magazinban lévő fotókra (Ezeknek a cseppeknek az eredetére ne legyetek kíváncsiak... :) ).
Akkor ugyanis megláttam, hogy nem igazi Hebmüllerről van szó, hanem teljesen egyedileg épített replikáról, melynek pl. a motorháztetejét 2 rendes bogár csomagtérfedőjéből hegesztették össze. Egyedül az autó eleje származik egy gyári cabriotól, de ez esetben sem szétvágásról van szó, hanem a régóta porosodó karosszériaelem felhasználásáról. Így már rögtön más a leányzó fekvése...
Hihetnénk, hogy egy ilyen vas egyértelműen valamelyik nagy hagyományokkal rendelkező californiai műhelyből került ki. Azonban kissé illúzióromboló módon nem a tengerparton krúzoltak vele az elkészülte után, hanem északon, Kanadában. Miután bejárta az észak-amerikai kontinens összes VW és hot-rod találkozóját, bezsebelve a díjakat, eladósorba került, és közel 10 millió forintnak megfelelő zöldhasúért Franciaországba költözött, hogy idén nyáron a BugIn-en élőben is rácsepegtethessem a fent említett testnedveket.
Ugyan még minden csupa hó, -8 fok van odakint, de hamarosan bizonyára véget ér a tél, és a tavasszal együtt elkezdődik a találkozós szezon is, amikor ismét elővesszük az új, vagy régen látott vasainkat a garázsok mélyéről. Idén, április elsején indul a Cruise Night-tal a találkozók sorozata a szokásos helyszínen, a Kerepesi úti McDonalds étterem parkolójában. Minden léghűtéses VW tulajdonost nagy szeretettel vár Ratro, a Retro Car Klub és az Elite VW Club! Mi megyünk!
Vannak többen is Kishazánkban, akik rendszeresen, már-már futószalagon gyártják a különböző ültetett és keskeny hidakat a levegős VW-kbe, azonban, hogy ez az egész egy márkába foglalva jelenjen meg a "piacon", teljesen új. Robi a Silverbe gyártott próbahíd után, pár hete elkészítette az első Mr. Beam hidat Bubu bogarába, amely 12 centivel lett bekeskenyítve.
Másik jellegzetessége ezeknek a hidaknak bizonyára a lehetetlen színre színterezés, és a belevágott, egymásnak hátat fordított R betűk lesznek. Aki pedig hidat vesz, kap hozzá egy pólót és matricát, hogy mindenhol hirdethesse, mitől ilyen alacsony a bogara.
Aki ilyet szeretne, keresse Robit: ratro.blog.hu Hamarosan elkezdjük az én hidamat is gyártani, igaz, az nem lesz ennyire durván keskenyítve, maximum oldalanként 2,5-3 centit, hogy az ületetőcsonk beszerelése után se legyen túl széles az orra.
Köszönjük mindazt a 60000 kattintást, amit kaptunk tőletek!
Visszamentünk kicsit az időben, egészen az általános iskola alsó tagozatába, ahol minden késő télen Farsangra beöltöznek valaminek a gyerekek. Így volt lehetséges az, hogy a studióba betolva a bogarat néhány válogatott marha szálljon bele, Jokerrel a volánnál, egy hippivel az anyósülésen, egy idiótával és egy arab terroristával hátul. :)
A spanyoloknál a régi rendszámtáblák még jelölték a megyét, ahonnan az autó származik, azonban ezt később megváltoztatták a sima 4 szám, 3 betű kombinációra, ugyanis nem egyszer megesett, hogy Barcelonában megdobálták különböző rothadt gyümölcsökkel a madridi autókat, vagy fordítva. A minap a Panscrapers blogján figyeltem meg néhány korábban még nem látott rendszámot, amely H-val kezdődik, holott tudtommal ilyen kezdetű megyéjük nincs (Huesca megye jelölése HU).
Fel is tettem a kérdést a Volksriders fórumán, ahol elmondták, hogy ez az ottani OT-s rendszámnak felel meg. Mindez nem lett volna meglepő, ha a rendszámok nem éppen a jelen szöveg közé illesztett képeken szereplő járműveken szerepeltek volna. Ugyan már itthon is elfogadják a muzeális minősítésen a különböző korabeli tuning alkatrészeket, azonban egy ilyen patkány platós T1-től szívroham szerű tünetek lépnének fel a MAVAMSZ vizsgaállomásokon.
A spanyoloknál velünk ellentétben úgy működik a dolog, hogy a különböző veteránautó klubok minősítik a járműveket és nem egy külön erre a célra létrehozott bizottság, majd pedig ezzel az igazolással befárad az illető az okmányirodába, ahol meg is kapja a H-s rendszámot. Valamivel egyszerűbb, mint itthon, de ugyanakkor kint nem lehet forgalomba helyezni másképpen 1986 előtt gyártott autót, legyen szó ottani, vagy külföldről hozott autóról.
A Volksriders-es srácoknak annyira megtetszett a vas a BRM-ekkel és a T-barokkal, hogy ki is rakták a blogjukra. Ez már a sokadik, én pedig nagyon örülök, hiszen elmondásuk alapján mára már teljes értékű tagjukként tekintenek rám. Remélem a BugIn-en találkozunk majd!
Ma kiálltunk a Silverrel a mélygarázsból, hogy a hétvégére ígért hóesés előtt csapjunk vele egy kört. Ez alkalomból a feljövetelkor sikerült az aszfaltból jókora darabot kiszakítani mindkét oldalon. Ezt követően végigpattogtunk Debrecen útjain, és megállapítottuk, hogy egy ilyen autóval egyértelműen élmény a közlekedés minden nehézség ellenére.
De ettől függetlenül nem kifejezetten normális az, aki ilyen brutális ültetésre adja a fejét. A jelenleg a városban közlekedő két porba rakott autó mindkettője Robi kreálmánya, de bizonyára ennyinél még nem áll meg a számuk, hiszen egyre többen mondogatják, hogy földön hasaló VW-t szeretnének. Hajrá-hajrá!
Ha mi szerveztük volna az eseményt, bizonyára akkor sem gyűlt volna sokkal több bogaras, mint amennyi válogatott idióta a múlt heti Panodráma koncerten megjelent. Így, télen, mialatt a vasak mindenkinek otthon pihennek a garázsokban, igyekszünk nélkülük is jól érezni magunkat, a zenekar pedig mindent meg is tett ennek érdekében, fergeteges hangulatú bulit csináltak.
Hamarosan számunkra is készül egy nóta, valami jó kis bogaras-gurulós szöveggel, de addig is szóljon a Pornósztár, amit kérünk, hogy csak 18 éven felüli olvasóink hallgassanak meg! :)
Mivel ezen a hétvégén a szombati esőt leszámítva igen meleg, már-már tavaszi idő volt, előhoztuk a Typ3-ast gurulni egyet és lőni róla pár fotót. Majd pedig, hogy fokozzuk az élvezeteket, összefutottunk Tomival, hogy pár jobb minőségű fotó is készülhessen a két vasról közösen.
Átmenetileg felszereltük a Variantra a Limó előző kerekeit, az elől 5,5-ös, hátul 7"-os ATS-eket, majd megállapítottuk, hogy elég betyár kiállása lett vele a vasnak, és talán a legjobb lenne, ha le se kerülne róla ez után. Azonban a gyári kerekek már várják a gumik felszerelését, majd pedig bizonyára az autóra is felkerülnek, hiszen az eddigi 3 garnitúra közül, egyik sem volt a Juané.
Nagyon jól mutat egymás mellett a két patinás Typ3, jó volt autózni egyet, jöhetne már a tavasz, hogy egyre többet lehessen majd elővenni őket.
