Kezdetben magányos farkas voltam

Nem azért lett leültetve az autóm, mert szerettem volna követni az európai, vagy a világ minden pontján dívó trendet, hogy beálljak a sorba, hogy vigyorogjak a fekvőrendőr előtt, hogy "hehe, ezen nem tudok átmenni", és nem is azért, hogy kéjes vigyorral az arcomon örüljek annak, amikor az autó alja koppan a betonon. Egyszerűen így tetszik, így szeretem látni. Pont.
Nem számítottam semmilyen elismerésre ezért, de azért persze jól esett, amikor a srácok vállveregetve jöttek oda, hogy igen, ez baba lett. Olyanra, pedig egyáltalán nem számítottam, hogy a kétnapos szerelés után, a Cruise Night-ra beérkezvén, szinte a kocsiból se tudtam kiszállni, a soproni Farkas Falka két képviselője a kezembe nyomta azt a lézervágott Allen fejet, amit addig csak az ő autóik viseltek. Ők teljesen kiégtek azon, hogy a híddal és tengelycsonkkal ültetett autóm orra közel azonos az övékéhez (nem, nem tettünk alá se telefont, se cigisdobozt), holott azokban airride van. Örültem az ajándéknak, megtiszteltetésnek éreztem... pontosabban éreztük, hiszen Geri is kapott a Silverre, valamint Gegob is Gabibára.

Újabb két hétnek kellett eltelnie, hogy a bambuszpolcról kimásszon a fémdarab, és felkerüljön a méltó helyére. Egy nappal az OT-Expóra tervezett indulás előtt álltunk és az autóban nem ment csak két henger. Ennek ellenére a hiba felderítése helyett, nekiálltunk Allen felpolírozásának, és felfúrásának. Az első oldala tükör lett, a hátuljára pedig Földi Attila aláírása került, aki nélkül tutira nem kaptam volna meg a fejet.

Most pedig a tervezettek ellenére kihagyjuk a soproni találkozót, ahol a teljes falka összegyűlhetne... :/