A hülyeség ragad

Dani Corollája nem egy kedvelt típus, hiszen ugyanebben az évben, 1986-ban készült a némiképp másmilyen megjelenésű AE86 is, amelyet erősebb motorral és hátsókerék meghajtással szereltek össze. Az E8 így a családok autója volt inkább. Kedves videósunk birtokába pár évvel ez előtt került az amúgy fantasztikusan összerakott és megőrzött elsőtulajos autó. Hihetetlen, hogy milyen kényelmes és precíz a vas minden porcikája, a kormányt talán könnyebb kezelni, mint a 2006-os Passatunkét, holott ebben nincs is szervó. Tehát ha valaki szeretne magának egy jó autót, akkor itt van talán az egyik legjobb (ár/érték arányban), amivel valaha dolgom volt.

Dani igazi japánautó mániás, akinek még a bosozoku egyes elemei is tetszenek (nincs mit tenni, nem normális), éppen ezért már régóta elképzelt egy szép JDM felnigarnitúrát és némi ültetést az autója alá. Ám mindeddig nem volt, aki megcsinálja neki, valamint a kerekek beszerzése se éppen egyszerű, és olcsó az őshazából.

Éppen így akadtunk rá a JBW Minilight kerekekre az interneten keresztül, amelyek erősen hasonlítanak egy Dani által kedvelt japán felnire, s amelyet a Mini 4x101.6-os osztókörére terveztek. Az IMM-en volt szerencsénk kipróbálni a kereket a Corolla 4x100-as osztókörére, és míg a Toyota kereke simán felment a Mini vékony tőcsavarjaira, addig fordítva már nem sikerült a művelet. Kissé elkeseredve csavaroztuk vissza az eredeti acélkereket, amikor megjelent mögöttünk egy férfi, azzal, hogy neki van egy garnitúra felnije, pont erre az osztókörre. Nem tudja milyen, valami kétrészes olasz versenyfelni, Fondmetal Canonica. Képen tetszett, másnap hozta.

Mi pedig őrült telefonálásba kezdtünk, hogy bármit megtudjunk róla. Felhívtunk minden olasz autós ismerőst, hátha tudnak valamit a gurigákról, de csak találgattak. Az interneten mindössze egy eladó garnitúrát találtunk egy olasz oldalon, ahol két peremet és két komplett felnit kínáltak 800€-ért. Nem volt több kérdés, a kínált ár igen kedvezőnek bizonyult ebben a tekintetben.

Dani megvette őket, majd pár héttel később a horror árat benyögő budapesti műhely helyett úgy döntöttünk, talán okosabb lenne itt, az Aterinél elvégezni a szükséges műveleteket, hogy a felnik szépek, az autó pedig alacsony legyen. Előbbit vállaltam, valamint azt is, hogy elhozom az autót Debrecenbe.

Múlt pénteken meg is érkeztünk, tegnap pedig nekiálltunk a felniknek. Két segítségem rögtön akadt is, így egész jó tempóban haladtunk, a peremek csiszolásából-polírozásából már csak kevés jutott mára. A közepek minden bizonnyal fényezőnél kapják meg füstszínüket, az ültetés pedig aranykezű Attilánkra vár.

Az ujjaim lekoptak már, de kit érdekel, hiszen hiába túrtuk az internetet, ilyen Corollából nem láttunk egyetlen radikálisan épített példányt sem. Pedig nagyon kerestük. Úgyhogy esélyes, hogy a Dani vasa lesz az első igazán szép E8... Valami ilyesmi (még akkor is, ha nem Toyota):