A főnixként feltámadó griff - avagy miért vettem Saabot

Szeretem a svéd húsgolyót barnamártással az Ikeában, elég sok Abbat hallgattunk és kezdek rákapni a svéd krimire, bár van még egy-két dolog amit a svédekről neveztek el és biztos szeretném, de azt nekem csak mesélték olyanok akik hallottak már róla. Az előbbiek miatt úgy gondoltam, hogy egy olyan országban, ahol sokat van sötét, s ezért rendkívül perverzek a ott lakók, biztos tudnak szerethető autót gyártani és nekem az jó lesz.

Az a baj velem, hogy szükségem van a változatosságra, arra, hogy különbözzek és ne a racionalitás vezessen, mikor a használtauto.hu-n kiválasztom a tipust és modellt. De a Saabhoz visszakanyarodva, imádom a régi 900 kupé formáját, kölyökként a reggeli sulitúra folyamán minden alkalommal találkoztam egy fehérrel. Ámulatba ejtett az a forma. A tradíció és futurizmus abszolút öncélú keveredése. Persze a TURBO felirattól elaléltam, hiszen az autóskártyán, illetve a Turbo rágón “mindent vitt”. Sajnos az OG900 elérhetetlen számomra, azért mert nem lenne szivem kitenni az évi 40-50 ezres futásteljesítménynek, amit a Rozsdakupac és a másik munkám megkövetel.

Na ezért lett NG900 a kiválasztott. Ráadásul nem kellett átautóznom érte az országot, hisz Debrecenben akadtam rá, egy közepesen jó LCD TV áráért. No de mit is kap az ember alig két kilóért? Tapasztalataim szerint egy kicsit megosztó karosszériát, amiben el lehet férni, de azért a tágas nem ilyen, nagy csomagtartót, illetve egy 130 lóerős 2 literes 16 szelepes motort. A futóműről még nincs tökéletesen kialakult véleményem, nem tudom, hogy kicsit kényelmes vagy kicsit feszes hangolás volt a cél, de eddig kellemes, a toronymerevítő jótékony hatása érezhető, szépen tartja íven az elejét. De SAAB-ot nem a futóművéért vesz az ember, hanem azért a bunkerszerű belsőért, ami olyan otthonosságot teremt, hogy néha várom a kandallóban pattogó tűz hangját. 

És nem csak a hangja, hanem a melege is hiányzik, mivel a fűtőmotorom nem megy. Tekintve, hogy digit. klímás szívem választottja, még nem tudom, hogy a motor vagy valami szenzor döglött meg, de ez este kiderül. No és amit nagyon szeretek, az a gombrengeteg a műszerfalon. Igen egy fal, rajta sok-sok gombbal, egy mindentudó SID-del, ami SAAB Information Display néven született. Imádom nyomogatni a gombokat, szeretek kommunikálni az autómmal, vagy tudjon mindent, vagy semmit. Ha ez a mindentudás a kora 90-es évek eleje, a 'mindenre van egy gomb megoldás' akkor kell, olyan mint KITT.

Ja és nem véletlen, hogy most vettem SAAB-ot. Megrendített a csőd híre. Felháborít, hogy a GM rengeteg klasszikus márkát áldozott be a túlélésért. Persze hivatkozhatnak válságra, de azért ne hagyjuk figyelmen kívül a hegemóniára törekvő bekebelezést, ami célja volt az amerikai cégnek és magával vonta a herdálást. Ennek lett áldozata ez a formabontó európai márka s az én vásárlásom egyfajta tisztelgés azon repülőgép mérnökök előtt, akik mertek álmodni egy autót, egy márkát. Így marad a SAAB azok kedvence, akik inkább Traubit isznak, mintsem kóláznak. Mert bár ugyanazt a cukros vackot csorgatják le a torkukon, de mégis különböznek.