Utálom a Nascart. Meg úgy általában az USA-t is. Viszont ha már ott voltunk pár száz kilóméterre, az nem volt kérdés, hogy meg kell nézni azt a méltán híres versenypályát.
Az első megközelítésre hátulról támadtuk be a komplexumot. Mondanom sem kell, hogy ott is természetesen minden amerikai, minden iszonyatos méretű. Az egyik bejáratnál rögtön le akart egy nő vámolni minket 20 dolcsira, hogy parkoljunk. Jó mosolyogtunk egymásra, egy “ok, I will come back” ámítással leléptünk a francba onnan. Már a bejárat - ahol ingyenes a parkolás, természetesen - is egy kicsit Disneylandes.
Nem gondolkodtunk sokat, befizettünk egy körútra. Az a 25 dollár viszont abszolút megérte! Körbevittek természetsen kocsival és természetesen elektromossal, mert ők ugyebár nagyon zöldek. A pálya nem kicsit impozáns. Gyakorlatilag csak két lelátó van egymással szemben, viszont azok majdnem 170 ezer ember befogadására képesek.
Ezzel a világ 4. legnagyobb stationja. Van itt minden. Hatalmas tó, kórház, bálterem, gokart pálya, óriási füves területek, a lakóbuszoknak, csapatoknak. A brutálisan döntött pálya nagyon durva élmény volt onnan közelről. Főleg hogy az aszfaltozó gépek kis matchboxoknak tűntek. (éppen újították a pályát, 7 új rétegben és gondolom nem pont ugyanolyan minőségben, mint a pesti utakat...)
Mivel ugyebár Amerikában minden a felhőtlen szórakozásról szól, csináltak rólunk egy képet, ahogy épp a pódiumon állunk és örülünk. A 35 dolláros kép helyett végül megfelelt a sajátunk, ingyen, természetesen.
Persze az eligazító teremben is készült fotó, ahogy a “versenyzőknek tartok eligazítás”. Meg hát jó magyar turistához híven felmentem egy olyan helyre, ahova nem lehetett (gyakorlatilag pórázon vittek végig egy kis ösvényen) és azért kép is készült róla. Mit csináljak, ha egyszer onnan lehetett igazán jó képet csinálni?
A csúcs viszont csak ez után jött, szó szerint. Felvittek minket a sajtósok lelátójára. Ha itt 250 ember nem fér el, akkor egy sem. A lelátás és a pálya belátása pedig vmi egészen hihetetlen volt! Számomra borzasztó unalmas azon a kvázi körön körbe körbe menni több száz körön keresztül, én a Formula-1 híve vagyok. A lelátó különlegessége, hogy össze-vissza színű ülések vannak. Hogy miért? Azért, hogy a TV-ben akkoris úgy tűnjön, hogy tele van az a lelátó, ha nincs is ott senki :)
A végén, a kijáratnál pedig megcsodálhattunk egy igazi Nascaros autót, ráadásul a legutolsó verseny győztesének, Jamie McMurray-nek eredeti versenyautója.
Elkészítettem a körúton a 320. képem is, majd a kijáratnál átmentem a “shop”-on. Giccs, giccs és még több gázosbbnál gázosabb giccses hülyeségek.
Sajnos pár nappal egy találkozó előtt voltunk ott, ezért csak pár klasszikust és tuningolt autót láttunk. De azért volt egy pár érdekes szépség. Maximum szépség, mert nem jó autók, az is tuti.. amcsi izomautók.
A városban láttam még egy pár érdekes autó “csodát”, de mind közül a 30”-os króm felni kölcsönző volt. Nincs pénzed 4x2 milliós felnikre? De szeretnéd, hogy azt gondolják, hogy van? Akkor pont neked való az a hely!
A versenypályának a mostani neve a Daytona Speedway International, de ha jól tudom régen Daytona Beach volt. Most már tudom, hogy miért. Az rendben van, hogy lent volt a tenger parton, de azt hittem, hogy homokban inkább raliznak.
De ami ott van homok, az inkább beton keménységű, mint puha. Ja és természetesen autóval lehet a partra/homorka menni. Ilyet se láttam még soha, de igazán jó élmény volt!
Még annyit az államokbeli autós “kultúráról”, hogy ott nincs 2,5 liter alatt autó, de a 7 sávos autópályán is csak 110-zel lehet menni. Hát gratula. Szóval vannak érdekes dolgot “odaát”... lehet túl konzervatív vagyok, de én maradok Európánál és a Typ3-nál!
Utálom a Nascart. Meg úgy általában az USA-t is. Viszont ha már ott voltunk pár száz kilóméterre, az nem volt kérdés, hogy meg kell nézni azt a méltán híres versenypályát.
Az első megközelítésre hátulról támadtuk be a komplexumot. Mondanom sem kell, hogy ott is természetesen minden amerikai, minden iszonyatos méretű. Az egyik bejáratnál rögtön le akart egy nő vámolni minket 20 dolcsira, hogy parkoljunk. Jó mosolyogtunk egymásra, egy “ok, I will come back” ámítással leléptünk a francba onnan. Már a bejárat - ahol ingyenes a parkolás, természetesen - is egy kicsit Disneylandes.
Nem gondolkodtunk sokat, befizettünk egy körútra. Az a 25 dollár viszont abszolút megérte! Körbevittek természetsen kocsival és természetesen elektromossal, mert ők ugyebár nagyon zöldek. A pálya nem kicsit impozáns. Gyakorlatilag csak két lelátó van egymással szemben, viszont azok majdnem 170 ezer ember befogadására képesek. 
Ezzel a világ 4. legnagyobb stationja. Van itt minden. Hatalmas tó, kórház, bálterem, gokart pálya, óriási füves területek, a lakóbuszoknak, csapatoknak. A brutálisan döntött pálya nagyon durva élmény volt onnan közelről. Főleg hogy az aszfaltozó gépek kis matchboxoknak tűntek. (éppen újították a pályát, 7 új rétegben és gondolom nem pont ugyanolyan minőségben, mint a pesti utakat...)
Mivel ugyebár Amerikában minden a felhőtlen szórakozásról szól, csináltak rólunk egy képet, ahogy épp a pódiumon állunk és örülünk. A 35 dolláros kép helyett végül megfelelt a sajátunk, ingyen, természetesen.
Persze az eligazító teremben is készült fotó, ahogy a “versenyzőknek tartok eligazítás”. Meg hát jó magyar turistához híven felmentem egy olyan helyre, ahova nem lehetett (gyakorlatilag pórázon vittek végig egy kis ösvényen) és azért kép is készült róla. Mit csináljak, ha egyszer onnan lehetett igazán jó képet csinálni?
A csúcs viszont csak ez után jött, szó szerint. Felvittek minket a sajtósok lelátójára. Ha itt 250 ember nem fér el, akkor egy sem. A lelátás és a pálya belátása pedig vmi egészen hihetetlen volt! Számomra borzasztó unalmas azon a kvázi körön körbe körbe menni több száz körön keresztül, én a Formula-1 híve vagyok. A lelátó különlegessége, hogy össze-vissza színű ülések vannak. Hogy miért? Azért, hogy a TV-ben akkoris úgy tűnjön, hogy tele van az a lelátó, ha nincs is ott senki :)
A végén, a kijáratnál pedig megcsodálhattunk egy igazi Nascaros autót, ráadásul a legutolsó verseny győztesének, Jamie McMurray-nek eredeti versenyautója.
Elkészítettem a körúton a 320. képem is, majd a kijáratnál átmentem a “shop”-on. Giccs, giccs és még több gázosbbnál gázosabb giccses hülyeségek.
Sajnos pár nappal egy találkozó előtt voltunk ott, ezért csak pár klasszikust és tuningolt autót láttunk. De azért volt egy pár érdekes szépség. Maximum szépség, mert nem jó autók, az is tuti.. amcsi izomautók.
A városban láttam még egy pár érdekes autó “csodát”, de mind közül a 30”-os króm felni kölcsönző volt. Nincs pénzed 4x2 milliós felnikre? De szeretnéd, hogy azt gondolják, hogy van? Akkor pont neked való az a hely!
A versenypályának a mostani neve a Daytona Speedway International, de ha jól tudom régen Daytona Beach volt. Most már tudom, hogy miért. Az rendben van, hogy lent volt a tenger parton, de azt hittem, hogy homokban inkább raliznak. 
De ami ott van homok, az inkább beton keménységű, mint puha. Ja és természetesen autóval lehet a partra/homorka menni. Ilyet se láttam még soha, de igazán jó élmény volt!
Még annyit az államokbeli autós “kultúráról”, hogy ott nincs 2,5 liter alatt autó, de a 7 sávos autópályán is csak 110-zel lehet menni. Hát gratula. Szóval vannak érdekes dolgot “odaát”... lehet túl konzervatív vagyok, de én maradok Európánál és a Typ3-nál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése