Újratervezés

Nyilván soha sem pontosan úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi, az én esetemben pedig ez hatványozottan igaz. Ugyan napra lebontva még nem írtam össze egy listára a Bogár restaurálását, vázlatokban már megvolt a fejemben: egy hónapja le lett rakva a Krazy Kutters udvarára a kék, tavasszal jön a Silver, utána elkezdem gyűjteni az alkatrészeket, közben pedig délutánonként szépen lassan szétszedem. Ez alatt minden a polcra kerül, amire szükség van, majd pedig jöhet a lakatolás, immár szakember segítségével. 2015 tavaszára kész a fényezés, nyárra a nagyja össze van rakva, őszre pedig elkészül a motor. Kb. tartható ütemterv és egyben van az autó novemberre, amikor betölti az ötvenedik életévét. Én pedig boldog vagyok, mert van két zsír autóm.

Igen ám, de az egyik este, egy klipforgatás után igen fáradtan estem haza, és Petivel egy-egy pohár fröccs mellett elkezdtük számolgatni a Bogárra fordítható időt, na meg vele együtt a mocskos anyagiakat is. Ekkor kedves lakótársam egy igen rövid és velős mondatban foglalta össze az enyémmel ellenkező véleményét: "te egy akkora fasz vagy!" Majd később hosszabban is kifejtette az ezt alátámasztó indokokat. Szerinte egy új autó vásárlása nem megkönnyíti, hanem sokkal inkább elnyújtja a felújítás folyamatát, hiszen annak az árát egészen nyugodtan a kékre lehet költeni.

 - De kell valami, amivel el lehet menni néhány találkozóra - próbáltam volna érvelni.

 - Ott a Bogár, vegyél bele egy másik motort, az olcsóbb, mint egy komplett autó, amivel utána úgyis csak szopni fogsz.

Igazából énem egy kicsiny része tiltakozott csak ez ellen a megoldás ellen, csak az, amely betegesen vágyott a Silverre. De be kellett látni, Petinek igaza van, mert még ebben az évben tudunk bele dobni egy másik erőforrást, azt követően elkezdhetem gyűjtögetni az alkatrészeket. Közben pedig van egy autóm, amely (remélem) tökéletesen működik. Letettem Silver Úrról, fájó szívvel.

Azt hittem sokkal könnyebb motort szerezni, hiszen csak egy népautóról van szó és igazából nekem most minden mindegy volt, csak menjen. Úgyis csak addig kell, amíg a sajátja el nem készül. Nem akartam nagyot, mert nem szeretnék meghalni, de Maresz éppen egy 1.5-öst ajánlott, amelyet Bristyán Gabi árult. Mivel semmi más értelmes opció nem érkezett, ez pedig indítható állapotban volt, úgy döntöttem elhozom. Pláne miután kiderült, hogy nem kell kuplungot cserélni rajta, mert ugyanúgy 185-ös, mint a enyém. 

Már csak az anyagiak hiányoztak, de mostanra ez is meglett, így ma délben Danival el is mentünk érte. A padon beindult, szépen járt, így elhoztuk. Majd megdöglik alattam, amilyen szerencsém van... Valaha egy Typ3 blokk volt, amelyet átépítettek a srácok úgy, hogy jó legyen Bogárba is. Nagy nehezen betuszkoltuk a Corolla hátuljába, majd átszállítottuk pár utcával arrébb, abba a raktárba, ahol most is áll a Bogár. 

Ha minden jól megy, akkor a jövő hét második felének egyik délutánján kimegyünk Petivel (bár ő ezt még nem tudja) és kicseréljük. De addig még össze kell szednem néhány lomot, hiszen így muszáj lesz 12 Voltosra alakítani az elektromos rendszert. Hogy aztán a valóságban is így zajlanak-e majd a dolgok, azt az idő eldönti. De talán ilyen távban még én is tervezhetek...

A fos képekért ezúton kérek elnézést, a nem túl kiváló fényviszonyokkal a telefonom nem volt képes megbirkózni.