Általában a tavasz a találkozós szezon legmozgalmasabb időszaka, olyankor kell minden hétvégén Budapesten, vagy annak közvetlen közelében lennünk különböző rendezvényeken. Ám idén valahogy az évnyitó és ezzel együtt a nyár is sokkal enyhébbre sikerült, helyette pedig nagyon úgy néz ki, hogy őszre jelentettek be többen is igen érdekes találkozókat.
A legutóbbi budapesti utat követően abban a hitben gurultam végig a négyesen, hogy már csak egy Retro Cruise Night van hátra és jöhet a téli garázsolás. Ezzel szemben már néhány nappal később, az előző bejegyzés keletkezésének idején már tudtam, hogy a kettő között egy újabb túra vár, hiszen a Kultmobil szervezésében hazánkban is elindul a Cars n Coffee nevezetű rendezvény, amely a kaliforniai napsütéses hajnalok kávé és benzingőzös hangulatát kívánja áthelyezni Kishazánkba. Az ilyet látni kell, ha mindegyiken nem is tudunk - nyilván nem egyszeri alkalom volt, kint legalábbis nem az - az elsőn illene megjelennünk. Ha pedig már úgyis útra kelek, akkor az éppen ezen a hétvégén zajló Transporter találkozót is meglátogatom, valamint végre elgurulok Tatabányára is, ahol a Bogártalálkozó szervezői az autóm vásárlása óta invitálnak igen melegen.
Szokatlan módon a Bogár menetkészen állt, és várta, hogy indulhassunk. Mindössze a karbi gázkar porblémájának végleges megszűntetése miatt kellett kicsit összeolajozni a kezeimet, de egy kis csiszolópapír csodát művelt a vegyszerek miatt kissé megrozsdásodott tengellyel. Sajnos arra nem maradt idő, hogy a 12 Voltos átalakítást megcsináljuk, így még a félig halott 6 Voltos rendszerrel indultam útnak. Mivel közeledett az éjszaka, így úgy döntöttem jobb, ha az autópályát választom, hiszen nem kell sötétben a szélvédőre vicsorogva anyáznom Poroszló és Füzesabony képviselőtestületét, amiért nem képesek a városaikat összekötő utat közlekedhetővé tenni. De nem csak számomra járhatatlan, hanem mindenki más számára is.
De igazából nem volt nagy probléma, szépen faltuk a pályát, kamionokat és tötymörgőket előztünk, majd pedig a 6 Volt tréfált meg minket kissé. Ugyanis annyira nem tölt a dinamó, vagy annyira halott az aksi, hogy Gödöllő környékén, ahol az emelkedők kezdődnek, nem volt már benne akkora feszültség, hogy egyszerre menjen a lámpa és az autó. Visszalassult egy padlógázas 50-re, ami az emelkedőn visszaesett 40-re.
Tipikus dugulás-szerű érzésem volt, vártam, hogy mikor áll le alattam teljesen, de nem. Persze a kamion mögöttem villogott, mintha az bármit segítene a helyzeten. Végül nem is tudom mitől sugallva lenyomtam a fényszórót helyzetjelzőre, és mint a filmekben, amikor a boxolót romjaiból életre pofozzák az utolsó menetre, úgy lódult meg az autó, és onnantól semmi probléma nem volt. Olyannyira nem, hogy amikor már Budapest határában sötétedni kezdett, felkapcsoltam a lámpát és tökéletesen ment. Ki érti?
Másnap kora délután elindultunk a Transporter találkozóra, mint kiderült totál feleslegesen. A kemping még tök üres volt, hiszen a legtöbben nyilván a pénteki munka befejeztével indultak útra. Ám a hétvége programja kissé feszes, máskor sajnos nem fért bele a látogatás.
Másnap reggel korán keltünk, hiszen a Cars and Coffee várt minket. De mint kiderült, nem elég korán, hiszen mire átdöcögtünk a városon a Kicsem Park bejáratához, a találkozó nagyobb részének már csak hűlt helyét tekinthettük meg. Ugyan még beálltunk a foghíjas sorokba, és pacsiztunk egyet a szakadó esőben nézelődő ismerősökkel.
Az elképzelés - még ha nem is saját - zseniális, a helyszínválasztás pedig még talán annál is szenzációsabb egy autós találkozóhoz. Sőt, még a szervezők rémálma, az eső sem tehette tönkre a rendezvényt, hiszen a résztvevőket nem zavarta a víz, a hely atmoszférájához pedig szerintem még hozzá is adott. Egy brit nemesi birtokon érezhette magát az ember, ahol valamely herceg garázsának szemléjére gyűlt össze a műértő közönség. Ugyan nem sokat és nem sokáig láttuk, Kultmobil, nagyok vagytok! A következőn ott leszünk nyitásor!
Innen a kiváló időben továbbáltunk. Azaz egyedül folytattam az utat Tatabányára, ugyanis a többiek Dani szülinapját ülték meg, ahova nekem délután kellett csatlakoznom. Az első kaland az Erzsébet híd előtt ért, ahol a szétvert úton próbáltam átbotorkálni, holott többször megfogadtam, hogy nem megyek arra - de most az volt a legrövidebb út és siettem. A perifériából láttam, hogy a külső sávban megjelenik mellettem egy autó és a sofőr néz rám. A kátyúkerülgetés közben egy gyors pillantást vetettem rá. rendőr volt.
Kihúzódott mögém, én pedig éreztem, hogy most fog levillogni. De nem. Jó, akkor most nem kerülgetek semmit, nem hívom fel jobban a figyelmet arra, hogy mennyire nehezemre esik ezen az úton haladni. De nem volt szerencsém, mert a híd csatlakozásánál akkorát csattant az alvázfej az aszfalton, hogy szerintem a várban nézelődő túristák azt hitték visszatért a szovjet hadsereg. És Bandiék még ezt követően sem kapcsolták be a fényhidat, egyszerűen kikerültek és mentek a dolgukra. Nem mondom, hogy nem készítettem a síkosítót, hogy legalább ne fájjon...
Az eső pedig csak esett. Amikor kiértem a pályára kezdett rá igazán. A két nappal korábbiból kiindulva kicsit tartottam attól, hogy a lámpa-motor-ablaktörlő triumvirátusból valami majd megdöglik, de szerencsére Tatabányáig bírta a közös munkát.
Viszont az eső nem állt el Tatabányán sem. Ahogy megérkeztem a találkozó helyszínére, kicsit elment a kedvem az egésztől, hiszen a parkolóban alig 10 autó sorakozott. De szerencsére a szervezők hamar felvilágosítottak, hogy éppen tart a felvonulás, ott vannak a résztvevők.
Hamarosan be is gurult a sor, amelyben nagyon sok régen látott ismerőst fedeztem fel, s tudtam, hogy nem lesz ez rossz az eső ellenére sem. Nem is volt az. Ugyan sokszor találkozik az ember olyan arcokkal, akik érzik a csíziót, ha autóépítésről van szó, de azt csak kevesen látják, hogy miért jó az, amikor a hátsó kerék borul, az első pedig centikkel bentebb van, mint a sárvédőívvel, ellenben minden más autó tökéletes illesztésével. Ugyan a bogaras társadalomból kissé kiábrándultam, pláne a debreceni eseményeket követően, ezeket a srácokat csipázom, itt értik igazán, hogy miről is beszélek. Nagy volt, asszem megyek még bogártalálkozóra.
Az esemény hamar lezajlott, az eső miatt elmaradt a gyorsulás, így nem kellett az eredményhirdetés előtt eljönnöm. Szörnyű érzés lehetett a végig zseniálisan helytálló szervezőknek, hogy a zárás után gyönyörűen kisütött a nap, így ezúton is le a kalappal előttük.
Budapesten felvettem a lányokat, és folytattuk az utat Rétságra, ahol megültük Dani szülinapját, másnap, a visszaúton pedig öt emberrel kellett megmászni a Börzsönyt a farba rejtett mind a 34 lóerővel. Jelentem kitűnően sikerült, így közel 500 kilométer után mindenféle hibától mentesen intettem neki búcsút a Krazy Kutters műhelyének udvarán.
Jövő hét vége fele találkozunk újra, amikor is a tervek szerint egy doboznyi 12 Voltos alkatrésszel érkezek majd vissza Budapestre. Ezeket be is építjük ott helyben, valamint feltesszük az autó a csápos emelőre, hogy meglessük hogyan lehetne beszerkeszteni alá az airride rendszert... Tudom, tudom, hogy lehet kapni, de jelenleg nincs rá felesleges fél millióm.
De igazából nem volt nagy probléma, szépen faltuk a pályát, kamionokat és tötymörgőket előztünk, majd pedig a 6 Volt tréfált meg minket kissé. Ugyanis annyira nem tölt a dinamó, vagy annyira halott az aksi, hogy Gödöllő környékén, ahol az emelkedők kezdődnek, nem volt már benne akkora feszültség, hogy egyszerre menjen a lámpa és az autó. Visszalassult egy padlógázas 50-re, ami az emelkedőn visszaesett 40-re.
Tipikus dugulás-szerű érzésem volt, vártam, hogy mikor áll le alattam teljesen, de nem. Persze a kamion mögöttem villogott, mintha az bármit segítene a helyzeten. Végül nem is tudom mitől sugallva lenyomtam a fényszórót helyzetjelzőre, és mint a filmekben, amikor a boxolót romjaiból életre pofozzák az utolsó menetre, úgy lódult meg az autó, és onnantól semmi probléma nem volt. Olyannyira nem, hogy amikor már Budapest határában sötétedni kezdett, felkapcsoltam a lámpát és tökéletesen ment. Ki érti?
Másnap kora délután elindultunk a Transporter találkozóra, mint kiderült totál feleslegesen. A kemping még tök üres volt, hiszen a legtöbben nyilván a pénteki munka befejeztével indultak útra. Ám a hétvége programja kissé feszes, máskor sajnos nem fért bele a látogatás.
Másnap reggel korán keltünk, hiszen a Cars and Coffee várt minket. De mint kiderült, nem elég korán, hiszen mire átdöcögtünk a városon a Kicsem Park bejáratához, a találkozó nagyobb részének már csak hűlt helyét tekinthettük meg. Ugyan még beálltunk a foghíjas sorokba, és pacsiztunk egyet a szakadó esőben nézelődő ismerősökkel.
Az elképzelés - még ha nem is saját - zseniális, a helyszínválasztás pedig még talán annál is szenzációsabb egy autós találkozóhoz. Sőt, még a szervezők rémálma, az eső sem tehette tönkre a rendezvényt, hiszen a résztvevőket nem zavarta a víz, a hely atmoszférájához pedig szerintem még hozzá is adott. Egy brit nemesi birtokon érezhette magát az ember, ahol valamely herceg garázsának szemléjére gyűlt össze a műértő közönség. Ugyan nem sokat és nem sokáig láttuk, Kultmobil, nagyok vagytok! A következőn ott leszünk nyitásor!
Innen a kiváló időben továbbáltunk. Azaz egyedül folytattam az utat Tatabányára, ugyanis a többiek Dani szülinapját ülték meg, ahova nekem délután kellett csatlakoznom. Az első kaland az Erzsébet híd előtt ért, ahol a szétvert úton próbáltam átbotorkálni, holott többször megfogadtam, hogy nem megyek arra - de most az volt a legrövidebb út és siettem. A perifériából láttam, hogy a külső sávban megjelenik mellettem egy autó és a sofőr néz rám. A kátyúkerülgetés közben egy gyors pillantást vetettem rá. rendőr volt.
Kihúzódott mögém, én pedig éreztem, hogy most fog levillogni. De nem. Jó, akkor most nem kerülgetek semmit, nem hívom fel jobban a figyelmet arra, hogy mennyire nehezemre esik ezen az úton haladni. De nem volt szerencsém, mert a híd csatlakozásánál akkorát csattant az alvázfej az aszfalton, hogy szerintem a várban nézelődő túristák azt hitték visszatért a szovjet hadsereg. És Bandiék még ezt követően sem kapcsolták be a fényhidat, egyszerűen kikerültek és mentek a dolgukra. Nem mondom, hogy nem készítettem a síkosítót, hogy legalább ne fájjon...
Az eső pedig csak esett. Amikor kiértem a pályára kezdett rá igazán. A két nappal korábbiból kiindulva kicsit tartottam attól, hogy a lámpa-motor-ablaktörlő triumvirátusból valami majd megdöglik, de szerencsére Tatabányáig bírta a közös munkát.
Viszont az eső nem állt el Tatabányán sem. Ahogy megérkeztem a találkozó helyszínére, kicsit elment a kedvem az egésztől, hiszen a parkolóban alig 10 autó sorakozott. De szerencsére a szervezők hamar felvilágosítottak, hogy éppen tart a felvonulás, ott vannak a résztvevők.
Hamarosan be is gurult a sor, amelyben nagyon sok régen látott ismerőst fedeztem fel, s tudtam, hogy nem lesz ez rossz az eső ellenére sem. Nem is volt az. Ugyan sokszor találkozik az ember olyan arcokkal, akik érzik a csíziót, ha autóépítésről van szó, de azt csak kevesen látják, hogy miért jó az, amikor a hátsó kerék borul, az első pedig centikkel bentebb van, mint a sárvédőívvel, ellenben minden más autó tökéletes illesztésével. Ugyan a bogaras társadalomból kissé kiábrándultam, pláne a debreceni eseményeket követően, ezeket a srácokat csipázom, itt értik igazán, hogy miről is beszélek. Nagy volt, asszem megyek még bogártalálkozóra.
Az esemény hamar lezajlott, az eső miatt elmaradt a gyorsulás, így nem kellett az eredményhirdetés előtt eljönnöm. Szörnyű érzés lehetett a végig zseniálisan helytálló szervezőknek, hogy a zárás után gyönyörűen kisütött a nap, így ezúton is le a kalappal előttük.
Budapesten felvettem a lányokat, és folytattuk az utat Rétságra, ahol megültük Dani szülinapját, másnap, a visszaúton pedig öt emberrel kellett megmászni a Börzsönyt a farba rejtett mind a 34 lóerővel. Jelentem kitűnően sikerült, így közel 500 kilométer után mindenféle hibától mentesen intettem neki búcsút a Krazy Kutters műhelyének udvarán.
Jövő hét vége fele találkozunk újra, amikor is a tervek szerint egy doboznyi 12 Voltos alkatrésszel érkezek majd vissza Budapestre. Ezeket be is építjük ott helyben, valamint feltesszük az autó a csápos emelőre, hogy meglessük hogyan lehetne beszerkeszteni alá az airride rendszert... Tudom, tudom, hogy lehet kapni, de jelenleg nincs rá felesleges fél millióm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése