Zebra úr

Ha létezne benzin szagú parfüm, azt használnám, és valószínűleg az ereimben is 1:4-es keverék csörgedezik. Ettől függetlenül nem muszáj mindig autóba ülni, a városban sokkal gyorsabb ha az ember bicajjal jár. Szerencsére praktikusságán túl, napjainkban ismét divatba jött a bicikli - már nem mintha nem szarnék magasról a divatra... Mivel egyre többen vagyunk, akik kétkerekűvel járunk, itt sem szeretnénk elveszni a rengetegben, ugyanúgy az egyediségre, ritkaságra törekszünk.


Ha látunk egy szép vasat megállunk, megnézzük, tehát az egyedi építésű járművek sorába a bringák is végérvényesen beléptek kishazánkban. Lehet cruiser, fixi, singlespeed, vagy retro a lényeg ugyan az: ne jöjjön velem szembe egy ugyanilyen, és arra kérdésre, hogy "mennyiért vetted?" csak mosolyogva azt tudjuk válaszolni: építettem. Egyszer nekem is feltette valaki ezt a kérdést. Hát... nem vettem...

Tavaly tavasszal,az egyik barátom megvette apukám régi félvereseny bicaját, és megfordult a fejemben, hogy talán nem kellene eladni. Érdekes, egészen addig nem érdekelt, ám ekkor valahogy megfogott a hangulata. Végül eladtuk, mert a gyáritól némiképp eltérőt szerettem volna, és azt pedig vétek lett volna szétszedni. Tehát kellett egy másik. Telefonálgattunk, kutattunk, és végül kiderült: apa unokatestvérénél akkor már régóta porosodott egy régi Szputnyik.

A terv természetesen már kész volt a fejemben, már csak a megvalósításra váratott. Minimális anyagi ráfordítással akartam valami mutatós bicajt alkotni, s mivel komplett volt, itthon pedig volt még sok alkatrészünk, nem tűnt elképzelhetetlennek. 


Így mindössze festék árát kellett összeszednem, ami még úgy se volt egy észvesztő tétel, hogy majdnem mindent kétszer kellett festeni. A vázról le lettek vágva a bovden és a váltó tartói, majd a sárvédő és hátsó fék konzoljai is hasonló sorsra jutottak. A flex helyeit szépen kigitteltük és lecsiszoltuk, de sajnos a csiszolás nem tűnt tökéletesnek, mert a gitt pereme átütött a festésen. Akkor fújjuk újra a vázat! A frissen fújt váz lefordult a szögről amire fel lett akasztva. Tehát fújjuk újra a vázat! A frissen festett kormányba pedig,az éppen akkor lehullani kívánó vakolat szemcséi épültek be szépen. Tehát…akkor fújjuk újra!

Könnyed és légies bicajt szerettem volna, bovdenek és mindenféle elemek nélkül ,de a fixik valahogy nem igazán szimpatikusak nekem, így hátra egy kontrás agy került. 


A második nagy problémát a küllő kérdése okozta. Eleinte festeni akartam a küllőket is, de lebeszéltek róla. Majd később kiderült, hogy ebben a méretben a fekete küllőket aranyárban mérik. Minden készen volt,és csak a küllők hiányoztak. Két hónapig kutattam,vártam, amíg nem bedühödtem, és lefestettem a küllőket. Igaz fűzésnél, le-le pattogzott pár helyen, de ezeket ecsettel kijavítottam és azóta is gyönyörű a felni - és sokkal olcsóbb volt. Sajnos - mint ahogy a mai világban minden - a festékek minősége is romlik, így a fekete-fehérre fújt fogaskerekemről a lánc zsírja elkezdte oldani a festéket (pedig elvileg benzin és hőálló).

Az összhatás kedvévért került rá egy fehér Csepel ülés.

Sajnos az egyedi pedállal is voltak fennakadások. A fehér gumis retro pedált szétszedtem, és a fémszínű részeket feketére fújtam, hogy színben és stílusban is passzoljon a keróhoz. Ám sajnos csak az egyik pedált tudtam így megcsinálni, mert a másik szétszedés közben széttört, így egy fehér pedál híja még van az én kis drótszamaramnak, illetve zebrámnak.