...ahogy a Road zenekar is mondotta vala. Sokan vagytok ugyan úgy mint mi. Imádjátok, ha leesik az első, valamire érdemes hó az évben. Nem azért szereti a havat a magunkfajta, mert szép a táj, vagy mert jó lesz tőle a termés. Nem!
Azért várjuk a havat, hogy beülhessünk kedvencünkbe, legyen az új vagy régi, első vagy hátsókerekes. Akármilyen rossz napunk is volt, és akármennyibe is kerül a benzin, az első kanyarban ráadjuk a kövéret másodikban, és a kilincs ér mellénk a másik sávba, mindannyiunk arcára kiül az az őszinte kisfiús mosoly. (kivéve, ha lepadkázzuk a felnit)
Sajnos sok ember szörnyülködik ha ilyesmit lát, és persze ez nem alaptalan. Sok autós van, aki nagy forgalomban, másokat veszélyeztetve, felelőtlenül riszálja a kocsi farát. Ők azt hiszik tökéletesek, és mindenekfelett tudják uralni autójukat. Nem számolnak azzal, hogy akármi lehet a hó alatt, és nem tudhatják, hogy a havas úton a többi autós hogyan reagál.
Ez úton kérnék mindenkit, hogy csak üres úton, vagy legalábbis mögöttes és szembejövő forgalom nélkül verjétek keresztbe a vasakat.
Gegobbal úgy gondoltuk, hogy mi se akarunk ki maradni a jóból, így hát elmentünk egy korábbi bejegyzésben már említett, lebetonozott útszakaszra, ahol sem lakóházak, sem forgalom nincs.
Sajnos ott még túl nagy volt a hó így nem tudtunk folyamatosan kilinccsel előre autózni... meg hát ástunk is „párszor” de azt hiszem, mindent kihozunk abból a 34 paciból ami rendelkezésünkre állt.
Egy biztos: élveztük.
(u.i: Mindig legyen nálatok lapát így télen!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése