Ádám vagyok, sziasztok!

Hozzátok hasonlóan, én is pelenkás korom óta szerelmes vagyok a járművekbe, legyen az autó motor bicikli vagy akár busz. Már általános iskolába menet, útközben azon gondolkoztam mit lehetne kihozni az útszéli Yugokból, Trabikból... és a pár tömbbel arrébb rohadó 127-es Fiatot vajon nekünk adják-e, ha apával szépen kérjük? A mai napig emlegetett sztori a 2000-es horvátországi nyaralásunk, amikor is órákon keresztül erősködtem, hogy „de igenis, hozzuk már haza azt a Mercit” ami egy birtok udvarán hevert, és már több volt mint patkány.

Úgy 12 éves koromban rájöttem, hogy a Bburagok elég jól szétszedhetőek, így lett végül az összes autó leültetve a szobámban. A kedvencem a rózsaszín ’59-es Cadillac Eldorado ami „polcig” lett leverve.
Persze nem is nagyon kerülhettem el ezt a fajta szenvedélyt, ugyanis két 350-es Jawa hevert itthon, és négyünkre jut 13 bicikli. Majd apa belefogott egy bogár felújításba.(két Trabant és egy Kispolszki után). Azt hiszem itt indultam el végleg a lejtőn…

Azóta nekem is volt egy Simsonom. A motor 3 dobozból lett összerakva és teljesen egyedi stílusban építettük meg. A kinézet nagyrészt az én agyszüleményemnek volt köszönhető. Miután a fiataloktól az öregekig, a kisfiúktól a bácsikig mindenki megnézte, gratuláltak, mosolyogtak, integettek, rájöttem, hogy ezek után nem nagyon akarok semmi átlagosba vagy átlagosra ülni!

Így meg is született nyáron, a Zebrára keresztelt, régi Szputnyikból a SingleSpeed bicajom. Vagyis nem, mert SingleSpeednek, SingelSpeed, csak hátra egy kontrás agyat tettem. A bicikli is nagy népszerűségnek örvend, szerencsére, így nincs más hátra mint előre, tavasszal debütál a paRATszt© névre hallgató, régi 28-as Csepelből kialakított cruiser.

Így már csak a Bogárkát kellene kissé egyedibb kinézetűre formázni mint a gyári kinézet. Az ötlet természetesen már megvan, csak itt már sajnos jóval nagyobb anyagi áldozatokkal jár a dolog , ami per pillanat nem kivitelezhető.

A rozsdakupacos srácokkal a debreceni bogaras klubbon keresztül ismerkedtünk meg. Az ismeretség leginkább a köszönő viszonyban merült ki, majd amikor a magazint elkezdték, akkor kezdtünk el igazándiból barátkozni. Felmerült, hogy esetleg a Simsont leközölnék, és ezen beszélgetésből kiindulva, cimboráltunk össze, és azt hiszem a kiskunlacházi „Hol a szén?” sztori óta, baráti a viszony. Nagyon irigyeltem a srácokat, hogy ők olyan autókkal foglalkoznak és találkoznak, amikről én is álmodozom. Mivel nem áll tőlem távol az írás, sőt ebbe az irányba akarok tovább menni, így lehetőséget kaptam én is, hogy egy kicsit részese legyek ennek a dolognak, és közös szenvedélyünkről én is tudósítsak, örvendeztesselek titeket!