NI dolgozói nap

Hogy az National Instruments-nél honnan és ki ismer minket az teljesen mindegy is, egyre kevésbé lepődünk meg a hasonló helyzeteken. A lényeg annyi, hogy vagy két hete érkezett egy telefon, és megkértek minket, hogy segítsünk egy Trabantot szerezni, amelyet kontrasztként lehet kiállítani a dolgozói napon. Aztán egy Trabantból kettő lett, plusz csapódott mellé a Dákó és Aranka, na meg persze a Rozsda.

Ez utóbbi nem is volt olyan jó ötlet a múltkori baleset után, hiszen az autót nem lehet irányítani és az alja is még alacsonyabban van (alvázcsere a télen). Persze lábon így nem lehetett vinni, ezért jött a tréler, amit amikor megláttam valamiért nagyon röhögnöm kellett. Ugyanis egy másfél méteres palló volt a fél méter magas futóhoz, amire első ránézésre még egy rendes autóval se lehetett volna felállni. De jelentem, sikeresen megoldottuk a feladatot, még akkor is, ha a Rozsda elejét-hátulját emelnünk kellett, és így is végighúzta a hasát a tréleren, de fent volt. A körénk gyűlt közönség pedig kifejezetten élvezte a műsort. A leszedés már nem okozott akkora gondot, ráadásul itt még az aljára is tudtunk vigyázni, hiszen elegen voltunk ahhoz, hogy megemeljük. Este pedig az újbóli fel-lepakolás már rutinból ment. Más kérdés, hogy a pótkerékzseb többszöri lakatolásra szorult.

Az NI-nál egyébként nem történt semmi, ami számunkra érdekes lett volna. Nem mentünk visítva a Veca koncertre, nem tettük próbára gyönyörű hangunkat a karaoken és nem táncoltunk félrészegen a huszadrangú mulatósra (egyedül a Guitar Hero-t próbáltuk meg szétverni Gergővel). Sőt, eleinte úgy volt, hogy csak kitesszük a vasakat, aztán húzunk haza, de közösen úgy döntöttünk, hogy maradunk, és eltöltjük az időt. Ez néhány pizza és vízipipa segítségével nem is okozott akkora problémát. Az emberek szerették a vasakat, bár azon eset történt meg, hogy a szemben lévő BMW stand jobban izgatta a fantáziájukat, az X6-osba többen szerettek volna beülni. Bár azért nem egyszer elhangzott, a szokásos "ez most festés, vagy direkt ilyen?" kérdés.