Van az úgy, hogy az ember külső erők hatására képes megváltoztatni a véleményét. Így történt ez Gergőnk esetében is. Ugyanis a Magazin első számához amikor fotóztuk a Samarát, akkor már cikkünk szereplője, a kombi Dákó is jelen volt, de akkor idő hiányában elnapoltuk a fotózást. Aztán megtörték a seggét, végül pedig némi lakatosmunka alá esett, valamint a vas osztókörén és felnijén is mókoltak. Tehát az autó mindvégig ott volt előttünk, de nem fotózhattuk. Gergőnek nem tetszett. Nagyon nem. Olyannyira, hogy nem is szerette volna bemutatni, hiába győzködtük, hogy ütős vas ez, meg mégis csak egy olyan lehetetlen modell, amiből senki se akar autót faragni, épp ezért igazán paraszt. De egyszer csak jött egy hirtelen pártfordulás, amikor is azt mondta Gergő, hogy továbbra se jön be neki, de szeretné ő megírni a bemutatót, csakazértis. Mondtuk neki, hogy nincs akadálya, de féltünk hogy majd lehúzza. Szerinte azonban pont így lesz ütős a cikk.
Aztán jött a tegnapi NI-os kiállítás, amikor is jobban és közelebbről sikerült Gergőnknek szemügyre vennie a korábban csak fotókról látott Dákót. Eleinte csak hümmögött és nézegette, majd hosszú idő után nagy sóhaj közepette kijelentette: "ez élőben nem is olyan rossz". A nap folyamán, miután a magunkénak tekintettünk sörpadostul egy sátrat és alatta beszélgettünk, szóba került a téma. Ennek következtében Gergő bevallotta Lajának (a Dacia gazdája), hogy mennyire nem csípte a vasat korábban, de ahogy egyre inkább nézegeti, egyre jobban tetszik neki.
A csattanó azonban csak a nap végén jött, amikor feltoltuk a Rozsdát a trélerre, és mindenki indult haza. A naplementében távolodó Dákón ahogy megcsillant az utolsó sugarak egyike (sírjatok), Gergőnk csípőre tette a kezét, és közölte: "Nekem kell ez az autó"
Asszem nincs több kérdésem... :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés