(A blog átszabásakor a két héttel ezelőtti bejegyzés valahogy előre keveredett.)
Annyi találkozón voltunk már idén, hogy kicsit kezd sok lenni (persze novemberben már minden bajom lesz, hogy nincs hova menni), ezért csütörtökön késő este, a többiekkel beszélgetve döntöttem el, hogy igen, idén is megyek Gyomára. Az pedig, hogy az autómat is viszem, csak később péntek dél körül vált biztossá. Gondolkodtunk, hogy induljunk-e el korábban, de végül miután megtudtuk, hogy a szokásos konvoj gyülekezik, úgy döntöttünk, hogy velük tartunk. 7 autóval vágtunk neki az útnak, ami többször megszakadt.
Először Békés megyébe belépvén, egy nagyobb gödörbe szaladtam bele, amikor is egy halk nyekkenés után mintha kihúzták volna az autót a konnektorból. Próbáltam indítani - nem sikerült. Elkezdtünk a hibán gondolkodni, de mielőtt bármi épkézláb megoldás is eszünkbe jutott volna, beindult a vas. Semmi gond, haladtunk tovább. Újabb 30 km és a hiba megismétlődik, most kátyú nélkül. Ezúttal a kézrátéttel gyógyítás nem használt, nem tudtuk mi a gond, az összes elektromos berendezés megadta magát. Valami kontakt hibára gyanakodtam, s a gyanú bebizonyosodott, hiszen miután végigpiszkáltunk minden sarut, visszatért a világítás és az önindító is forgatta a motort. De nem röffent be. Ekkor már Bill segítségével - aki motorral jött és állt meg - kerestük a hibát (két bogár és egy busz ment el mellettem amíg álltam, egy se állt meg még csak meg se kérdezni, hogy segíthet-e - mindegy). Minden bizonnyal sikerült megtalálni a hibát, hiszen a gyújtáselosztó főkábelre csatlakozó kábele végére nehezen tudtuk csak feltenni a sarut, amikor raktuk össze. Ezt a kátyúba hajtáskor bizonyára megütötte a csomagtartóban lévő sátor, amitől kissé megfoszlott és bizonyára nem vitte át a szükséges áramot az induláshoz. Így kicsit megkésve érkeztem meg Gyomára, de legalább sikerült letesztelni, hogy a lámpáimmal akkor is lehet látni, ha tök sötét van.
Ekkor már túl sok szomjas embert nem sikerült találnom a kempingbe, így azonnal belevetettük magunkat az éjszakába. Adusékkal ökörködtünk a füstgép környékén, és próbáltunk pár szót váltani a még beszédképes ismerősökkel. Világosodott, amikor aludni indultunk.
Szombaton a korábbi évekkel ellentétben nem vettünk részt semmilyen versengésen, azt se tudtuk, hogy milyen versenyszámok zajlanak pár méterre tőlünk. Cserébe inkább ejtőztünk és egyszerűen jól éreztük magunkat. Na és persze néztük a Molnár tesókat, ahogy hasasugrásnak álcázva próbálják kiszorítani a vizet a medencéből.
Talán a péntek esti gebasz miatt, talán az autóm állagának megóvása érdekében úgy döntöttem, hogy a locsolkodós felvonulás kimarad idén. Persze azért a főutcára kinéztünk, ahol nem úsztuk meg a locsolkodást. A többiek a csapatból továbbhaladtak, ám Gegobék is úgy döntöttek, hogy jobb volna kímélni Gabibát.
Az este ugyanúgy telt, mint az előző, előkerült némi tüzesvíz, amivel néhányan igen serényen öntözgették szikkadásnak indult gigájukat. Aminek eredménye többek között az lett, hogy Tsiga a víztorony tetején találta meg a sátrát. Reggel pedig az elgurult emlékfoszlányok összeszedése és egy kis fürdőzés után ideje volt útnak indulni, mielőtt a Balatonon tomboló vihar elér minket. Haza már csak négy autóval mentünk együtt.
Az autók száma így ránézésre jóval kevesebb volt, mint tavaly, valamint mint a legutóbbi igazi Gyomán. Közöttük túl sok új és ütős autót nem találtunk, összesen két vastól borultunk csoportosan térdre. Az egyik egy világosbarnássárga (szóval fosszínű) '66-os Cal-look bogár volt BRM felniken, gyönyörűen kivitelezve, míg a másik egy '79-es VW Derby felújítva, ültetve.Gyoma jó volt idén, főleg ha az ember nem vár el tőle többet, mint ami. Jövőre ugyanitt, de addig is a buli két hét múlva folytatódik a KgstParty-Rozsdafesztiválon, Sóstón! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése