...és még ekkor alig voltunk túl az ebédidőn. Tökölön a reptérre való bejutás zökkenőmentesen vettük (köszi Lackó!), majd pedig ismételten elcsodálkoztunk azon, hogy a Ford Majális szervezői mennyi, és milyen minőségű autót képesek összegyűjteni az évi nagy összeröffenésükre. Ahogy a Sokadalom esetében mindegy volt, hogy mivel érkezett valaki, itt aztán pláne - annyi kikötéssel, hogy (ha lehet) Ford legyen. De ahogy azt megszokhattuk, A-modelltől a legújabb Focusig szinte minden modellje ott sorakozott a betonon. Legyen Amerikában, vagy akár Németországban készített Ford.
Ugyan most szorított a program, így az elmúlt két évvel ellentétben nem tudtunk annyi időt ott tölteni, amennyit szerettünk volna. Érdekes, hogy ahogy telnek az évek, a találkozó folyamatosan költözik egyre közelebb a reptér bejáratához, ezzel is némi változatosságot hozva ugyanabba a helyszínbe. Most a kanyarban volt az ügyességi, ahol főleg a házitunerek gyilkolhatták csak erre a célra épített pajtaszökevény Sierráikat. Velük szemben parkoltak a szépségverseny potenciális nyertesei, majd pedig végig a kifutó mentén a többiek.
Az egyik kis placcon a sokat látott, kibelezett fekete-sárga Fiestával kellett köröket teljesíteni. Mindezt úgy, hogy a hátsó kereke helyére a leleményes szervezők egy-egy bevásárlókocsi kereket helyeztek. Ugyebár egy elsőkerék meghajtású autónál elméletben ez nem olyan nagy érvágás, ám látva a folyamatos bénázást, annyira mégsem lehetett egyszerű.
Ám az elmúlt évekkel ellentétben, idén nem a Fordok miatt érkeztünk Tökölre, hanem a reptér végében zajló driftedzésre, ahol egy bizonyos valakit kerestünk, akivel a következő lapszámhoz készítettünk egy gyors interjút. Persze előtte végigjártuk az összes csapatot, végigszakértve a komoly igénybevételnek kitett, nem éppen muzeális jellegű, cserébe borzalmasan erős vasakat. Persze a drift japán eredetű sport, itt Európában főként BMWkkel űzik, hiszen az kapar hátul, és az az olcsó.
Ennek ellenére, itt talán többségben voltak a japánok, és nem is akármilyen autók. Skylineok, Silviák, valamint talán a legszebb mind közül, egy igazi, letisztult, restaurált AE86. Klasszikus japán görgőkön, mindenbizonnyal blacktop motorral ugyan nem volt a legerősebb a mezőnyben, de a tulajdonos nagyon szépen terelgette a pályán. Holtversenyben a tetszés-listán szerepelt az az R33 Skyline, amiről talán csak a két kerek hátsólámpa segítségével lehetett megállapítani, hogy miről is van szó. Ugyanis ilyen igazi lefosott kotlófészket még öreg autóban is nagyon keveset látni, nem hogy egy viszonylag újabb, alig nagykorú vasból. A karosszériaelemek lecserélve üvegszálasra, persze nem törődve az illesztéssel, hézagokkal, mintha csak rágórták volna az autóra, hogy "jó lesz az úgy". S ezután az egészet egy ecsettel letaknyolták feketére, erősen félmunkát végezve. Aaaah, gyönyörű volt... annyira olcsmány, gusztustalan, és igénytelen, hogy egyszerre gyönyörű.
Mondjuk menni pont nem láttuk, de a méretes turbóból nyilvánvaló lehetett, hogy nem bevásárolni járni készült. Persze a többi autó az pályázott, egymás után érkeztek a tesztkörökre az autók, messze nem olyan látványosan, mint amit estére tartogattak. Ennek ellenére szívhattunk egy kis gumifüstöt, elmagyarázhattuk szebbik feleinknek, hogy ez az egész miért jó, végezetül pedig elkészítettük azt a bizonyos interjút.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése