2013. október 29., kedd

Elment az eszem!

Belefáradtam, elég volt. A Bogárral való szarakodásom ezennel véget ért, mostantól nélkülöznünk kell egymást. Na nem örökké, hanem csak egy meghatározhatatlan időre, ami nagyon remélem, hogy nem lesz több, mint két év. Ugyanis jön a teljes restaurálás.


Hiába mondja a nagyapám, hogy "el kell azt az autót adni", most felülök a nagy szopórollerre, amelyről már olyan huszonharminc alkalommal írtam a magazin oldalain. A mások által átélt tortúrát most végre a saját bőrömön fogom tapasztalni - aminek mondjuk annyira nagyon nem örülök.

De miért kell ezt az autót megbontani? Hiszen így is teljesen tökéletes... Hát nem. Legfeljebb messziről, vagy fotón. Sokan örülnének, ha ilyen állapotú autójuk lenne... Igen, de én nem. Hat éve vettem egy nem sokkal korábban felújított, majdnem tökéletesnek látszó tárgyat, amelyet szerettem használni, és ennek sajnos vannak nyomai. Nem laktam le, sőt. Tavaly még a nélkül állítottam ki az OT-Expón, hogy szégyelnem kellett volna, és egységesen még most is szépnek mondható. De már sok rajta a hiba, szinte nincs teljesen ép vagy akár csak jól működő része. Ezeket más könnyen lehet, hogy nem látja, de engem zavar. Többek között ezek miatt is jutottam arra a döntésre, hogy kezdjünk mindent a legelején. Így legalább tudom majd, hogy milyen munkát végeztünk az autón és végérvényesen megszüntethetem az előző tulajdonos általi gusztustalan taknyolásokat.

De hogy milyen hibák is vannak? (nem fotossági/súlyossági sorrendben)

- Tavasszal elütöttem egy nyulat, s bár a Bogár volt az erősebb azért némi harci sérülést sikerült begyűjtenie, a csomagtartó alja behorpadt, és több helyen megrepedt. Terveztem a javítását, de aztán nem jutottam el egy fényezőig. Ugyan ha valaki nem nézi meg közelebbről, akkor nem látja, de mégiscsak egy 15 és több 5-6 centis repedés van rajta.

- Az utcánk igen szűk, két autó csak lehúzódva fér el egymás mellett. Éppen tartottam haza, amikor egy barom piros Suzuki az út közepén közlekedett nyélgázon. Ha nem húzódok le, ütközünk. Így pedig belehúztam az egyik szomszéd tüskés szárú bokrába. A sárvédőm bánta, polírral nem jöttek ki a karcok.

- Egy még nem nálam történő ütközés szakszerűtlen javítása miatt elkezdett repedni a gitt az autó jobb oldalának elején, és a motor hátfalán is.

- A műszerfal fényezése narancsos, az ajtónál és a bal első sárvédőn több helyen le van verve a fényezés. A teteje pöttyös valami fáról leeső szarságtól, az orrán pedig három különböző árnyalat van, szinte elemenként más a sok javítástól.

- Az illesztési hézag a jobb ajtón kicsit érdekes. Fent még jó, de alul igen nagy a lyuk.

- Volt szerencsém belesni az autó alá, és ott is lesznek gondok. Tipikusan abban a stádiumban van, mint amikor a torokfájós betegről már sejtik, hogy néhány év múlva rákos lesz. Most még egyáltalán nem vészes, de tuti, hogy pár év múlva lesznek bajok.

- Az alvázfej elhalálozott, és ez - be kell vallani - az ültetés hibája. Ugyan ha okosan közlekedik az ember, akkor lehet vele a hazai utakon is autózni, ám elkerülhetetlen, hogy néha le ne érjen. Egyszer-egyszer a kelleténél nagyobbat csattan, és habár tömör vasból van az a rész, másfél év és húszezer kilométer alatt kapott annyit, hogy megfáradjon. Ráadásul valami át is ütötte a lemezt, így ez az elem mindenképp cserés lenne. És itt bonyolódik az ügy.


Nem nagyon vertem eddig nagy dobra, mert kimeríti a kurvagáz kategóriát (az is, hogy valaki ilyet csinál, és az is, hogy voltam olyan bamba, hogy nem vettem észre a vásárláskor) - az alváz és a karosszéria össze van hegesztve. Az alvázfej cseréjéhez pedig muszáj leemelni a bódét, így nincs más lehetőség, szét kell vágni a hegesztésnél (ugye normális esetben kitekersz harminc csavart és leemeled). Igen ám, de akkor kell új taposólemez és új küszöb is, mert sanszos, hogy egyiket sem lehet megmenteni. Ez pedig innen már egy teljes alvázfelújítás.

Ha pedig le lesz emelve, akkor majd úgyis kiderül még egy csomó olyan hiba, amit eddig nem is tudtam, így nyilvánvalóan azokat is meg fogjuk csinálni. Az imént említett gittelések-taknyolások-lógó ajtó miatt amúgy sem ártana egy kis lakatosmunka. A karcok-repedések-törés miatt egyébként is sok elemet kellene fényezni, akkor kapjon egységes és minőségi színt az egész autó.

És igen, ez így már egy egész pontos leírása egy teljes felújításnak. De nem csak unalmamban határoztam el, hogy szétborítom, hisz az említett hibák ellenére még egy teljesen használható autó volt - eltekintve persze a néhány apró bizbasztól, ami mindig a legrosszabbkor tűnt el, esett ki, szakadt el, dugult be, fogyott ki. De ezekről a kalandokról már nem egyszer olvashattatok itt a blogon.

A döntő pillanat két hete jött el, a Bogár idei utolsónak tervezett nagyobb útján. Az autópályán tartottunk Budapestről Debrecenbe, amikor is az utolsó emelkedőt követően nagy büszkén kihúztam magam, hogy de szépen mássza a dombokat három emberrel. Mikor sík terepre értünk, halványan pislákolni kezdett az olajnyomás lámpa. Majd egyre jobban világított és végül kigyulladt. Felnéztem, hogy hol tudnánk lehúzódni, és épp ott volt a tábla, 500 méter múlva pihenő. Lassabban ment, de nem is nyomtam a gázt, csak jussunk el odáig...

Töltöttünk be olajat, megnéztük, hogy folyik-e, és amikor láttuk, hogy nem, újra elindultunk. Szépen ment, nem volt hangja, mint az új. Aztán megragadt. Ott, Gyöngyös határában a pályán megfőtt a motor.



Apró szerencse, hogy éppen arra járt egy T2-es busz, és elvontattak minket a következő kútig. Itt leparkoltuk a Bogarat és otthagytuk. Bennem pedig elkezdtek érlelődni a fent leírt, már igen régóta dédelgetett gondolatok. Ám képzeletben a lista aljára egy újabb, eddig egyáltalán nem tervezett tétel is felkerült: motorfelújítás.

Azóta is ott áll, de az arra járó ismerőseim és olvasóink is szinte naponta tájékoztatnak a helyzetéről (a fenti képért köszönet Janecskó Lászlónak). Ha minden igaz a héten trélerezzük fel Budapestre, ahol a Krazy Kutters már tárt karokkal várja. Egy zárt csarnokban fog pihenni, amíg meg nem kezdődik a szétszedés. Azon munkákat, amelyekhez nincs szükség komoly szakértelemre, szeretném én magam megoldani, de szeretnék ott lenni minden mozzanatnál, hogy az elkészült tárgyat minél jobban magaménak érezhessem.

Igyekszek majd a lehető legjobb minőségű alkatrészeket beépíteni, és a legjobb szakemberekkel dolgoztatni. A motort Nyíregyházára Merkiékhez, vagy Sopronba Schlosserékhez szeretném küldeni, a lakatolást ott helyben megoldják a srácok, fényezőt pedig még ráérek vadászni. Két év, ennyi a kitűzött idő, ez alatt kell elkészüljön. 2015-ben ugyanis betölti az 50. születésnapját, akkora szeretném újra az úton látni. 

Az egyetlen függőben lévő kérdés mindössze az, hogy milyen legyen a végeredmény? Vigyük tovább a jelenlegi stílust az amúgy is tervezett airride beszerelésével, esetleg egy csapszeges futóművel, hogy még lentebb mehessen? Vagy esetleg térjünk vissza a teljesen gyári állapothoz és célozzunk meg egy OT, esetleg egy FIVA minősítést, majd pedig egy kicsit orrabukósabb, cal-look külsőt kapjon? Mindkét elképzelés szimpatikus. A munkálatok tavasszal kezdődnek, addig van időm eldönteni.


De hogy mi lesz velem két évig autó nélkül? Igazából égető szükségem nem is lenne rá, de van egy évben huszonsok találkozó, amelyen meg kell valamivel jelennünk. Így muszáj lesz valamit beújítani. Swifttel ezt nem nagyon lehet megvalósítani, építeni, nulláról kezdeni pedig nem akarok, még akkor sem, ha nem kerülne sokba. Minden autópiszkálásra szánt időmet a Bogárra szeretném áldozni, több nyűgöt nem akarok a nyakamba venni. Így olyan autó kell, ami azonnal kész van, csak bele kell ülni. Kapóra jött hát Geri ajánlata, miszerint egy korrekt összegért megválna a Silvertől. Ugyan szívesen kipróbálnék valamit, ami nem Bogár, de régi nagy szerelmem ez az autó, és nem kell semmit sem csinálni vele, készen van. Úgyhogy úgy néz ki, néhány nap múlva már nem csak plátói lesz a kapcsolatunk.

4 megjegyzés:

  1. Sok sikert kívánok az újjászületéshez innen, Gyöngyös mellől! ;)

    VálaszTörlés
  2. szopni fogsz, és az összes pénzed rá fog menni. csak szólok.

    VálaszTörlés
  3. gyöngyös, és mátrafüred (gyöngyös mellet) üdvözöl, és sok szerencsét kíván :)

    VálaszTörlés
  4. A cal-lookhoz motor is kell, vagyis ha az 1,2 marad, akkor ezt a stílust nem erőltetném. Ha ragaszkodunk az összes stílusjegyhez.

    VálaszTörlés