Ennyi idő alatt persze még semmi
kézzelfogható eredményre nem sikerült jutni hot-rod témában, de futottam néhány
kört, ami alatt pár dolog tisztázódott számomra. Kezd kikristályosodni, hogy
mivel és hogyan kellene nekikezdeni...
Ugyan elég sokminden szükséges egy ilyen vasnak az
összerakásához, a kritikus pont a karosszéria, így ezen lehetőségek
felmérésével kezdtem a kutakodást. Egy helyen hirdettek egy Opelt, asszem
1932-ből, restaurált állapotban, de mivel a háttérben látszott, hogy más is van
ott, így felhívtam a megadott számot. Ám, amikor elmondtam, hogy csak egy
bódéra lenne szükségem, rákérdezett a másik fél, hogy hot-rodot szeretnék-e
építeni. Rávágtam, hogy igen, erre ő elküldött anyukámba és rámcsapta a
telefont.
A következő az egy Chevy kisteherautó hirdetése volt. Itt is
látszott, hogy van más is a kertben, többek között egy Ford AA teherautó, és
egyéb romok, melyek tökéletesen megfelelhetnek a célnak. Tanulva az előző
esetből, óvatosabban próbáltam érdeklődni, csak egyszerűen háború előtti vasat
szerettem volna, elsősorban romosat. Nem jutottunk sokkal előrébb, egy 170-es
Mercedest ajánlott az úr, mint használható restaurálási alap. De annyiban
maradtunk, hogy ha arra járok szétnézek, hogy mik vannak, miből lehet válogatni.
Végül sikerült elérnem azt a számot is, amelyet Balázstól
kaptam, mint biztos lelőhely - az övé is innen van. Nem is tévedett sokat, az
embernek van autója dögivel, ám csak kompletten adja el őket (már amennyire
komplettek). Egyből feltette a kérdést, hogy hot-rodot szeretnék-e, mondtam,
hogy nem, csak még nem döntöttem el, hogy milyenm autót szeretnék restaurálni
(később Balázs mondta, hogy neki lehet mondani, nem törődik vele). Ő is
ajánlott 170-es Mercit, majd pedig 1100-as Fiatot. Később mondta, hogy van még
egy ugyanolyan C4-es Citroenje, mint a Balázsé, kompletten, 1,6 millióért.
Nyeltem egy nagyot, és rákérdeztem arra, ami igazán érdekelt: van-e Ford T?
Van, másfél misi. Itt majdnem elkezdtem magamat a földhöz csapkodni, de
szerencsére hozzátette, hogy touring karosszériás (azaz négyajtós kabrió).
Kétségtelen, hogy érdekes lehetne a végeredmény, de inkább maradok a
roadsternél (kétajtós kabrió). Persze ajánlotta, hogy menjek el, nézzek szét
nála, valamint mondta, hogy vannak alkatrészei T modellhez. Ez később tutira
jól jöhet.
A lakatosoknál nem kaptam konkrét választ. "Meg lehet
csinálni, de nem egyszerű" és "ez hülyeség, de nincs
lehetetlen", valamint hasonló okosságokat mondtak, ahogy Földi Ati se
jelentette ki egyértelműen, hogy megoldható egy ilyen bódé elkészítése.
Szerinte nagy szívás, de ha elkapja a gépszíj, akkor addig csinálja, amíg kész
nincs. Árat nem tudott mondani. De a váz összerakását azt minden további nélkül
vállalta, szóval ez pipa. Csak a méreteket és magát a formát kell kitalálni, de
ehhez látnom kell a Balázsét ismét, közelről.
Közben kaptam egy nagyon hasraütés-szerű ajánlatot egy
üvegszálas karosszériára. Ez teljesen korrekt, legvégső esetre tökéletes
megoldás lehet, egy matt barna fényezéssel (később pedig méretes koromfolttal
az oldalán). Ám jobban örülnék, ha vasból lenne a bódé.
Aztán este hívott Balázs, hogy megtalálta a tökéletes motort
a leendő rodomhoz, hiszen éppen most akadtak bele egy 1960-as Impala 5.0-ás
V8-asába, amely elméletileg olyan 200 lóerő környékén teljesít. Ez egy small
block, tehát méretben tökéletesen passzol a terveimre (nem mintha olyan nagy
dolog lenne megváltoztatni). Szóval a motor megvan, kb. vasárban elhozható, és
még csak rohanni se kell érte, hiszen nem sürgős az eladás.
Hosszú agyalást követően - mialatt a vonal minkét végén a
netet böngésztük - az eBayen felfedeztük, hogy igen sok karosszériaelemet is
árulnak külön-külön is az Államokban a Ford T roadsterhez. Szinte a komplett
autót össze lehet szedni, és bár igen korrodáltak a darabok (ez jelen esetben
nem is baj), kb. Bogár-javítóelem árban kínálják őket. Ugyan nem postázzák őket
országon kívülre, nem gond, hiszen csak az EK Auto kinti telephelyéig kell
eljusson, onnan már konténerben egy autóval együtt bármikor hazajöhet. Ha pedig
egy-egy alkatrész mégsem lenne a piacon, azt még mindig le lehet gyártani,
talán egyszerűbben, mint a teljes kádat. Ráadásul így nem szükséges nagy
összeget egyszer letenni, hanem apránként beszerezhetek mindent a
karosszériához. Bár nem a legegyszerűbb, de talán ez a legokosabb módja, nagy
valószínűséggel ezt a megoldást választom. Már csak azért is, mert az eredeti
patináját, valamint a préselés miatti apró finomságokat nem lehet reprodukálni.
Egyszóval a motor-váltó megvan, a váz elkészítésére találtam
embert, a bódé beszerzése pedig megoldható értelmes áron. Egyszóval kész az
autó. Csak akkor azt nem értem, hogy miért nem áll már itt a garázsban?
Lélekben felkészültem, hogy majd valamikor 2014-ben ülök majd a volánjához, na
meg arra is, hogy esetleg addig egy-két ősz hajszál is megjelenik a fejemen. De
kit érdekel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése