2011. július 13., szerda

BRM & Balaton

Szintén visszakanyarodva arra a bizonyos korábbi bejegyzésre, amelyben kiderül, hogy a sikertelen krakkói út után Juan meggyőzött, hogy menjek el velük a Balatonra. Na de persze nem akárhogy, hanem Arankával, négyen. Nem kellett sokáig győzködni, noha Kiskörére is szívesen elgurultam volna.
Gondoltuk, ha már Balaton, akkor vadítsunk, amire a Typ3 patinás külseje tökéletesen alkalmas, de még hiányzott valami... A gyári kerekekkel kicsit munkásautó külseje van, éppen ezért úgy gondoltuk, hogy rápattintjuk a BRM-eket, de azzal nem számoltunk, hogy az enyhén ültetett futómű és az abban lévő gyári gátló, a nagyon peres gumival kombinálva nem lesz túl előnyös menetteljesítménye. Üresen nem volt gond, kb 4-5 centi lehetett a föld és a vonószem között. Ha Juan beült, már csak 2-3, ha én is, akkor 1. És még jött volna két ember.
Eltöltöttünk három órát tök fölöslegesen, bár pár percig láthattuk magunk előtt a világ legszebb autóját (merje bárki azt mondani, hogy nem... :) ). Bár amúgy kétségtelenül ütősebb, így is minden második autóból integettek nekünk- már megszoktuk. Aranka gond nélkül vette az újabb 800 kilométert, csak a generátor tartó csavar lazult meg egy kicsit, amitől alacsony fordulaton visított az ékszíj. Meghúztuk. Azt hiszem fél év és 5500 kilométer alatt ennyi megengedhető neki. Kopp-kopp-kopp

1 megjegyzés:

  1. a legnagyobbkedvencem a typ3. már kiskoromban is csorgattam a nyálam rá, volt egy leütött példány a szülőfalumban, azóta nem nagyon láttam testközelből egyet sem :(

    VálaszTörlés