Egy csepp múltidézés

Mióta két évvel ezelőtt útjára indítottuk a Rozsdakupac Magazint, sikerült nagyon komoly barátságot kialakítanunk a Csepel Művekkel, melynek leharcolt, ütött-kopott gyárépületei kiváló, egyedi hangulatú háttere(ke)t szolgáltatnak az egyes fotósorozatokhoz, nem is beszélve a lehetőségek végtelen számú permutációjáról.

Az egész ipartelep kicsit olyan, mintha egy időutazós film közepébe csöppent volna az ember – macskaköves utak, téglafalú épületek (és ezek még igazi téglák, nem azok a mai modern, fröccsöntött klinkelt vackok), és minden egy hajdani, már-már a feledés homályába burkolózó kor hangulatát idézi.

Éppen ezért furcsa, hogy eddig még senkinek sem jutott eszébe, hogy „hé, mi lenne, ha csinálnánk egy veteránautós dzsemborit egy olyan közegben, ami minden ízében azt az időszakot hozza vissza, amikor kedvenc Škodáink, Polskijaink, Trabantjaink, Wartburgaink, Ladáink, vagy éppen Moszkvicsaink készültek?”. Vagy ha netalán mégis megszületett volna egy ilyen gondolat valaki fejében, hát az bizony mélyen hallgatott róla, és inkább valami város széli bevásárlóközpont parkolójába trombitálta össze a népet, hogy ott tartsanak egy találkozót.

Nem úgy, mint a Retropartizánok, akik fogtak egy hatalmas, üres, ódon csarnokot Csepelen, és jól megtöltötték azt a keleti blokk járműiparának jeles képviselőivel. De, hogy ne csak a szovjet oldal rajongótábora örülhessen, érkezett jó néhány Volvo és Saab is, mi pedig nagyon távolra mentünk keletre, és kitoltunk egy jó öreg Corollát. Sőt, a gyárépület mellett kialakított veterán parkolóban még néhány veterán amerikai gép is tiszteletét tette. Mondom én, időutazás a javából.

Részemről az ötlet, és a megvalósítás is csillagos ötöst érdemel, hiszen nagyon sokan döntöttek úgy, hogy kiruccannak a szikrázó tavaszi napsütéses hétvégén, hogy kicsit magukba szívják egy letünk kor hangulatát, és nyálat csorgathassanak a gyönyörű vasakra. Ehhez komoly érvet szolgáltatott, hogy bizony a szervezők nem nyerészkedni, nem meggazdagodni akartak a buliból, csupán megmutatni mindenkinek hőn szeretett járgányaikat. Ez pedig mindenképpen megsüvegelendő. Főleg ebben a mai pénz orientált világban.

Arról azonban egyelőre nem szól a fáma, hogy a nagy érdeklődésnek köszönhetően jövőre is lesz-e Retropartizánok, vagy csak egyszervolt Budán (jobban mondva Csepelen) kutyavásár. Akár így, akár úgy, de az hét szentség, hogy szükség van az ilyen kezdeményezésekre, nemcsak az autós/motoros közösségi élet építése miatt, de a hagyományőrzés, a retro közlekedési eszközök megőrzése miatt is. Hiszen a mellékelt példa azt mutatja, hogy az embereknek igenis igénye van arra, hogy időről-időre magukba szívhassanak jó adag veterán benzingőzt, Lada, Škoda, Trabant illatot, és megmutathassák a jövő autóbuzijainak, hogy bizony, apu és anyu annak idején ilyen kocsin tanult vezetni, és bizony kisfiam, te is egy ugyanilyen narancssárga, kombi Wartburgban fogantál meg.

A Retropartizánok pedig nemcsak megfogant, de meg is látta a napvilágot. Reméljük szerencsénk lesz látni, és végigélvezni azt is, ahogy felnő. Csak így tovább!