A griff bukása, már megint "bunkó BMW-s" vagyok

Különös érzékem van az autócseréhez. Valahogy mindig akkor lesz elegem az aktuális járgányból, mikor mindene jó lett. No nem magától, hanem súlyos ezresek hatására. Valahol májusban jött el az a pont, amikor mindent, ami rossz volt a vásárláskor a Saabon, már kicseréltük, megjavítottuk. Lett kiváló digitális klímám, hangulatos műszerfal és egyéb bisz-basz világításom, új fékem. Egy dolog viszont nem változott, a fronthajtás. Ráadásul egy orrnehéz, orrtolós fronthajtás.

A BMW-ket nagyon szeretem a Bangle éráig, a későbbieket pedig egy-egy műszaki érdekesség miatt tisztelem, de nem tudok vágyni rájuk. Amikor az első élményeimet szereztem a BMW-kel, nem yuppiek és "nürnbergi gengsztere"’ használták, hanem a technikai haladásra, fejlődésre fogékony fiatalos férfiak. Kockás ing, 501-es Levi’s és bőrkabát.

A harmadik generációs hármas BMW, az e36, gyerekként ámulatba ejtett. Talán 1992 lehetett és a külsejébe beleszerettem. Akkor egy páréves e30 állt hadrendben itthon, az egyik kötelező szervíz alkalmával sétáltunk a bécsi úti szalonban, és emlékszem, mennyire más volt az új modell, mint a miénk. Dinamikus ék alakú forma, az első lámpák egy közös búra alatt, nagyobb vesék, ám az újítások ellenére is tipikus BMW.

Szeretek sportosan autózni, továbbra sem megyek kevesebbet évi 50.000-nél ami rengeteg, több autót fenntartani szinte lehetetlen, így megszületett a döntés, a hisztis Saab megy. Megy, mert nekem unalmas, azonban megértem azokat az embereket akik ilyet vásárolnak, hiszen amikor jó, akkor nagyon jó. Kellemes és kényelmes.

Tekintve, hogy egy bukott gyár jól felszerelt, ám viszonylag nagyobb teljesítményű autójától kívántam megválni, egy olyan piacon, ahol az egyszerűbb és olcsóbb autók értékesíthetőek, nem volt egyszerű dolog. Néhány érdeklődő persze volt, de féltek egy rossz hírű márkától. Pedig nem rossz, csak törődni kell vele. 

Persze kerestem a jobbnál-jobb elsősorban külföldi hármasokat. Egy lufit, illetve egy tetőablakot vártam el, illetve törekedtem a négyhengeres motorra. Igen, tudom, a BMW 6 hengernél kezdődik, ám olyan jó a vezethetősége a négyhengeresnek, előre tolt első tengely, jóval mögötte a motor, valamint rövid első túlnyúlás, ez kell a jó kanyarképességhez. Mert bár nem említettem, alkalomadtán szívesen mókáznék valami versenypályán az idő ellen.

Találtam egy közeli településen egy nemrég importált 316i-t. Nem egy lóerőgyár, de egy 1.8 iS motor pont tipusazonos, 16 szelepes 140 lovas sportos karakterisztikájú aggregát, tehát bármikor beszerelhető. Így a motor csak másodlagos. A legfontosabb, hogy a karosszéria fő elemei ne rohadjanak. A lecsavarozható elemek nem érdekesek, de máshol komoly rohadás ne legyen. A felszereltség is szinte mindegy, nagy Lego, bármikor szinte bármilyen extra beszerezhető bontottan. Ne gondold, hogy alig támasztottam elvárást az autóval szemben, a tipus ismerői jól tudják, hogy ép bódéval rendelkező e36 nagyon kevés, és ott fogy el a fém, ahol nem is látod. 

Így indultunk neki az útnak. A helyszínen kiderült, hogy a tulaj már telefonban korrekten elmondott minden hibát, egy pillanatig azt hittem nem is Magyarországon vagyok. Valamint az autó az egyik kedvenc színemben pompázott, ami nem, nem szürke, hanem gleccserkék, ráadásul kék plüss a béle. Kell, azonnal! No de a Saab míg megvan addig nincs miből autót venni, forgalomba helyezni meg pláne. 

Feldobtam a csere ötletét, ami tetszett az úriembernek, hiszen nekik úgyis szűk lenne a bömös, persze elég vastag bőr volt a pofámon ahhoz, hogy javasoljam az értékegyeztetést, hiszen, én a 900-at 15 db Deák Ferencért árultam, míg az import jószágért csak 10 db-ot kellett volna leszurkolni. Egy nap gondolkodás után igent mondott rá, így azonnal indultunk egy trélerrel, nehogy meggondolja magát. 

Nagyon boldog voltam, főleg miután kiderült, hogy 4 hengeres ellenére elég jól felszerelt. Persze közel sem annyira mint a Saab, de kit érdekel. Az első gazda, többek között, 2 villanyablakot, motoros napfénytetőt, hátsó napvédő rolót, első, hátsó könyöklőt, sízsákot, belső világítás csomagot, fűthető ablakmosófúvókákat és zárakat M-sportfutóművet, változó szervorásegítésű kormányművet, velúrszőnyeget, 6 hangszórót és gyári RDS-es kazettás rádiót rendelt az alap légzsák, ABS, központizár kombinációhoz. Ebből csak a gyári rádió hiányzott 19 évvel később.

Nyílván volt feketeleves, mivel a kiváló jogszabály szerint már csak úgy nem honosítják a műszakit, így végig izgultam egy KPM vizsgát, ez megdobta a költségeket. Persze sikerült, mivel még 18 évesen is márkaszervizben szervizeltette a második tulajdonos, csak gyári alkatrésszel. Cserébe a regadó 10.000 forinttal olcsóbb volt, mint kalkuláltam. Bármilyen meglepő nagyon gördülékenyen ment az ügyintézés Debrecenben, kivéve a származás-ellenőrzést, amire csekély 3 hetet vártam, de ez okmányirodától független hiba.

És mi az elmúlt 4 hónap és több, mint 12.000 km konklúziója? Nekem tökéletesen megfelelő autót találtam, a lóerő gondokat a fentebb említett motorral orvosoljuk, kap egy sperrt és tárcsás futóművet hátra valamint egy gewindét. A rozsdás géptetőt és a sárvédőt gyárifényes, rozsdamentesre cseréljük, de majd csak tavasszal. 

Az amerikai modellek első helyzetjelzője korrekt áron beszerezhető volt gyári alkatrészként, a ködlámpákat fóliák borítják, illetve csak az egyiket, mert egy róka és a BMW meccsét 1-1 döntetlennel zárták. A téli gumik pedig a nagytestvér e39 alukerekén pöffeszkednek, lassan 2 hete. Bár így a képeket elnézve az ültetéssel kéne kezdeni....