Happy 2011!

Bogarazásban-buszozásban és autózásban gazdag, magas benzináraktól mentes új évet kívánunk mindenkinek! Találkozunk 2011-ben!

I will survive

Egy hónapja talán, már volt egy bejegyzés a Polot ért változtatásokról, most azonban megismerhetitek az okot.Történt ugyanis, hogy Kárai Pisti (az ő jóvoltából szerepeltünk Püspökladányban a kiállításon) említette, hogy valószínüleg az utolsó Kunmadarasi rallysprint kerül november 29-én megrendezésre.Próbáljam ki magam és a Polot.Ezen felbuzdulva Ernő beépítette a dupla karbikat, én aludtam egy órát éjszaka, minden ideális volt a versenyhez.A helyszínen kideült, hogy nem a verseny össztávja 9 km, hanem az egyes szakaszoké, na lesz-e elég benzinünk, hisz akkor még nem ismertük a fogyasztását a Matchboxnak.Megtörtént a pályabejárás, elmúlt a fáradtság az adrenalinnak köszönhetően és kezdődött az őrület.A célom az volt, hogy ne legyek összetettben utolsó, és ha lehet ne törjem össze a munkásautóm.Ezek teljesültek, kategória 5. lettünk, kb 50 másodpercnyi időhátrányban autóztam a slick gumis kategória társaktól.

Ja és honnan jött a poszt címe, természtesen 2 pótkereket vittünk magunkkal, semmi mást, így bukósisakot sem.Kaptam kölcsön egy szivárványszínűt....Egyetlen probléma merült fel, a benzinszint visszajelzőm meghalt, ám Ernő és Geri orvosolták, illetve itthon kiderült, hogy a Polo egyik futóműbekötési pontja feladta a harcot, amit azóta Ernő barátom visszahegesztett és megerősített.Nagyon jól éreztem magam, egész ütőképes lehet majd a Polci, rendes gumikkal, így a jövő évben igyekszem a lehető legtöbb környébeli versenyen elindulni.

Florida... Daytona... NASCAR!

Utálom a Nascart. Meg úgy általában az USA-t is. Viszont ha már ott voltunk pár száz kilóméterre, az nem volt kérdés, hogy meg kell nézni azt a méltán híres versenypályát.Az első megközelítésre hátulról támadtuk be a komplexumot. Mondanom sem kell, hogy ott is természetesen minden amerikai, minden iszonyatos méretű. Az egyik bejáratnál rögtön le akart egy nő vámolni minket 20 dolcsira, hogy parkoljunk. Jó mosolyogtunk egymásra, egy “ok, I will come back” ámítással leléptünk a francba onnan. Már a bejárat - ahol ingyenes a parkolás, természetesen - is egy kicsit Disneylandes.Nem gondolkodtunk sokat, befizettünk egy körútra. Az a 25 dollár viszont abszolút megérte! Körbevittek természetsen kocsival és természetesen elektromossal, mert ők ugyebár nagyon zöldek. A pálya nem kicsit impozáns. Gyakorlatilag csak két lelátó van egymással szemben, viszont azok majdnem 170 ezer ember befogadására képesek. Ezzel a világ 4. legnagyobb stationja. Van itt minden. Hatalmas tó, kórház, bálterem, gokart pálya, óriási füves területek, a lakóbuszoknak, csapatoknak. A brutálisan döntött pálya nagyon durva élmény volt onnan közelről. Főleg hogy az aszfaltozó gépek kis matchboxoknak tűntek. (éppen újították a pályát, 7 új rétegben és gondolom nem pont ugyanolyan minőségben, mint a pesti utakat...)Mivel ugyebár Amerikában minden a felhőtlen szórakozásról szól, csináltak rólunk egy képet, ahogy épp a pódiumon állunk és örülünk. A 35 dolláros kép helyett végül megfelelt a sajátunk, ingyen, természetesen.Persze az eligazító teremben is készült fotó, ahogy a “versenyzőknek tartok eligazítás”. Meg hát jó magyar turistához híven felmentem egy olyan helyre, ahova nem lehetett (gyakorlatilag pórázon vittek végig egy kis ösvényen) és azért kép is készült róla. Mit csináljak, ha egyszer onnan lehetett igazán jó képet csinálni?
A csúcs viszont csak ez után jött, szó szerint. Felvittek minket a sajtósok lelátójára. Ha itt 250 ember nem fér el, akkor egy sem. A lelátás és a pálya belátása pedig vmi egészen hihetetlen volt! Számomra borzasztó unalmas azon a kvázi körön körbe körbe menni több száz körön keresztül, én a Formula-1 híve vagyok. A lelátó különlegessége, hogy össze-vissza színű ülések vannak. Hogy miért? Azért, hogy a TV-ben akkoris úgy tűnjön, hogy tele van az a lelátó, ha nincs is ott senki :)
A végén, a kijáratnál pedig megcsodálhattunk egy igazi Nascaros autót, ráadásul a legutolsó verseny győztesének, Jamie McMurray-nek eredeti versenyautója.
Elkészítettem a körúton a 320. képem is, majd a kijáratnál átmentem a “shop”-on. Giccs, giccs és még több gázosbbnál gázosabb giccses hülyeségek.
Sajnos pár nappal egy találkozó előtt voltunk ott, ezért csak pár klasszikust és tuningolt autót láttunk. De azért volt egy pár érdekes szépség. Maximum szépség, mert nem jó autók, az is tuti.. amcsi izomautók.
A városban láttam még egy pár érdekes autó “csodát”, de mind közül a 30”-os króm felni kölcsönző volt. Nincs pénzed 4x2 milliós felnikre? De szeretnéd, hogy azt gondolják, hogy van? Akkor pont neked való az a hely!
A versenypályának a mostani neve a Daytona Speedway International, de ha jól tudom régen Daytona Beach volt. Most már tudom, hogy miért. Az rendben van, hogy lent volt a tenger parton, de azt hittem, hogy homokban inkább raliznak. De ami ott van homok, az inkább beton keménységű, mint puha. Ja és természetesen autóval lehet a partra/homorka menni. Ilyet se láttam még soha, de igazán jó élmény volt!
Még annyit az államokbeli autós “kultúráról”, hogy ott nincs 2,5 liter alatt autó, de a 7 sávos autópályán is csak 110-zel lehet menni. Hát gratula. Szóval vannak érdekes dolgot “odaát”... lehet túl konzervatív vagyok, de én maradok Európánál és a Typ3-nál!

Freezy Trabant meeting

Budapesten a Közlekedési Múzeum előtt minden évben megrendezik a népautós szilvesztert december 31.-én délelőtt, ahol egész népes társaság gyűlik össze minden alkalommal, függetlenül az időjárástól. Csak e rendezvény léte miatt nem mondhatom a debreceni trabisokra, hogy komplett idióták, hogy ilyenkor, enyhe -8 fokban évbúcsúztató gurulásra gyűlnek össze, ráadásul teszik ezt szabadtéren, nem pedig meleg, fedett helyen egy pohár kakaó mellett. De ennek ellenére a legnagyobb marha talán én vagyok, mert ugyan két autó áll a pincében, biciklivel indultam el meglesni a találkozót, hiszen a legutóbbin nem lehettem ott, és akkor megígértem, hogy a következőn, ha törik, ha szakad... de ki gondolta volna, hogy az nem tavasszal lesz... :)

Mire odaértem már teljes volt a létszám, 4 Trabant és egy Golf parkolt egymás mellett, vagy forgolódott a parkolóban. Később csaptunk egy kört Lacival, meg-megcsúsztatva a Trabit, majd pedig én is megkaptam a volánt, hogy kipróbáljam.
Ezt követően még egy jó órát beszélgettünk, aztán sötétedéskor a még jobban lehűlő levegő miatt kénytelen voltam hazaindulni, hogy ne fagyjak rá a biciklire. Most olvadok...

Merry Christmas!

Kellemes Karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

55000

Köszönjük nektek az összes kósza és szándékos kattintást! Fogadjátok ezt a képet elő-karácsnyi ajándékként is tőlünk, hiszen a korábbiakkal ellentétben ez most saját készítésű fotó! :)

DepOscar 2010

A VW Depo magazin ismét átadja a DepOscar díjat a 2010-ben bemutatott legszebb hazai víz- és léghűtéses Volkswagen tulajdonosának. Nekünk közvetlen érdekeltségünk nincs a versenyben, azonban több barátunk autója is megjelent a magazinban idén (közülük néhánynak a fotóit szerény személyem készítette). Mindegyik autóban rengeteg munka van, mindegyikük kiérdemli azt az egy-egy kattintást! Válasszatok ízlésetek szerint ITT!

Surprise is comin'

Mostanában a téli tétlenségtől függetlenül is ritkábban jelentkezünk a szokottnál. Azonban ez örömet jelent mindazoknak, akik gyakran követnek minket, hiszen az eddigi legnagyobb dobásunkra készülünk 2011 tavaszán! Bővebbet még nem szeretnénk elárulni a dologról, szeretnénk, ha igazi meglepetésként érné a hazai autós élet minden szereplőjét. Rengeteget dolgozunk, és majd folyamatosan húzzuk le a leplet a dologról itt is. Figyeljetek minket, érdemes lesz!

Addig is, a munka könnyebben megy igazán jó zenék mellett. Szóljon hát két debreceni zenekar, a Backdoor és Panodráma egy-egy alkotása, melyeket élőben is hallhattak azok, akik részt vettek az idei VW Festiválon. Azóta mindkettőt játsszák a helyi és országos rádiók is.

Pic of the day!

A kép ugyan nem mai (vajon mikori lehet? :) ), de a két keskeny tengelyes betyár jól mutat egymás mellett...

The Typ3 in garage

Juan Typ3-asa egy-két kényszerű szabad ég alatt töltött éjszaka után végre fedett és fűtött helyen pihenhet az én bogaram társaságában egészen tavaszig. A lefagyott lejárón még a kölcsönbe kapott téli gumik segítségével is féltünk, hogy gondot okozhat a lejutás, így a hídra kötelet kötve, azt egy fán átdobva, ellentartva próbáltam megakadályozni a megcsúszást.

Végül azonban simán vette az akadályt a Variant és még a garázskapu küszöbje és a kipufogóvég között is nagyobb volt a különbség, mint a bogár esetében.

A téli pihenő alatt elkezdődik az esztétikai felújítása az autónak, talán a hátsó lökhárító lakatolásával és krómozásával fog kezdődni. Amikor pedig elolvad a hó, és ismételten járhatóak lesznek az utak, előbújik majd és elmegy a lakatoshoz, majd pedig a fényezőhöz. Azonban itt nem komplett újrafényezésre kell gondolni, csak a korábban már ecsettel javított részek lesznek lefújva, minél többet megtartva az autó eredeti színéből.

Időközben pedig a frissen vásárolt gyári felnik homokszórása és színterezése is elkészült, hamarosan érkeznek rá a gumik, és felkerülnek majd az autóra. Lesz még vele munka, és bár sokak szerint hiba hozzányúlni (nekem is tetszik jelenlegi formájában), akkor is szép lesz majd, ha elkészült. Majd folyamatosan tudósítunk...

My bug's advert pics

Anno, 2007 őszén ezekkel a fotókkal hirdették a bogaramat az egyik legnagyobb hazai használtautó hirdetési portálon. Ezekbe a képekbe botlottam bele, és bár látszott, hogy az autó nem tökéletes, mégis beleszerettem.
Tetszett a színe, tetszett, hogy öreg, ahogy az is, hogy ritka és az elmondottak alapján az ára se tűnt eszeveszettül soknak. Megtekintéskor is teljesen rendben volt, és bár korábban nem vezettem igazán régi autót, a próbakör alatt voltak gondok, a hazaút alatt már teljesen megszoktam.
Viszont a beltértől így visszanézve rendesen behányok... A hangfalakat a vásárlás másnapján kihajítottam belőle, és a műszerfal visszafényezésére se kellett sokáig várni. Az első nálam töltött hetekben vissza lett fújva az autó színére, valamint a fenekét is visszaültettük a gyári magasságra.
Ezt rengeteg minden követte, így a lakatolás-fényezésen és a kárpitozáson kívül jövő tavaszra szépen lassan minden elvégzünk. Annak ellenére, hogy páran a BRM-ekkel és az ültetéssel nem értenek egyet, úgy gondolom, előnyére változott a vas az alatt a 3 év alatt, amíg nálam volt.
Hogy a jelenlegi állapot után hova tovább, azt nem tudom, de majd bizonyára kialakul. A következő cél a jövő nyári túra problémamentes végiggurulása lesz...