Rozsdakupac

Ö

2012-01-28T00:06:00.003+01:00

Igen, kedves autó-motorbuzi barátom, itt látható minden álmodnak a megtestesülése. Egyéb óhaj?

Amikor a pajtaajtó kitárul

2012-01-24T10:58:00.001+01:00

Igen-igen, ezt találtuk egy pajtában... Mert Jancsibácsinak a hetvenes évek elején sikerült a Németországban élő unokatestvérétől beszereznie a pár éve használatban lévő Karmannt. Igen ám, de az öreg úgy gondolta, hogy ideje villantani, ezért gondolt egyet, és váltott pár levelet az Amerikába emigrált nagybácsival, hogy mi is ott a menő. Postafordultával jött a csomag, benne a az EMPI kerekekkel és a szakmai útmutatóval: "Rakd ezt rá János fiam, és engedd az alját közelebb a földhöz, meglátod te leszel odahaza a király a Zsigulik között!"

Jancsibácsi megfogadta, letekerte agyig a Karmannt, de néhány rövid utazás után gerincfájdalmakra panaszkodott az orvosnál. Az, miután meglátta, hogy az öreg mivel nyomja, megállapította: Nem magának való az az autó Jancsibácsi, tönkreteszi a zötykölődés a gerincoszlopát. Vegyen valami rendes autót!"

Így is lett. Az öreg letámasztotta a Karmannt a kert végében, megrendelte az 1000MB-t a Merkúrnál, a kettő között eltelt négy évben pedig BKV-val járt. Kertszomszédja, Misibácsi pedig éppen egy Barkast újított be az autópiacon, ami miatt kicsit megviselt és kopott Transporterét - aminek futóműve eléggé megfáradt, így nem tartja ugyanazt a magasságot - letámasztotta a Karmann mellé, hogy legalább fedett helyen legyenek. Mi pedig így találtunk rájuk sok-sok év után.

Na és akkor a valóság: Vasárnap elmentünk a Junkyard Zombies-hoz fotózni, hogy a következő számokra is legyen mit olvasniuk a Magazinban a Volkswagenek szerelmeseinek.

Mégis lett

2012-01-23T17:38:00.002+01:00

A borzalmas $ árfolyam miatt megfordult a fejemben, hogy elhalasztom az autóm komolyabb ültetését, hiszen az Amerikából rendelhető ültetőcsonk ára postával együtt majd' a duplájára nőtt, itthon pedig még annál is drágábban lehet beszerezni.

Egy reménytelen próbálkozást követően felhívott Robi, hogy miért nem azt kérdezem, akinek van.

- Miért, van? - kérdeztem.

Volt, úgyhogy azt sikerült elboltolnunk. Hogy mikor kerül beépítésre, még nem tudom, de előbb valószínűleg jön az OT minősítés. Egy lépéssel közelebb kerültem az alagút végéhez, azaz ahhoz az állapothoz, amit a vásárláskor elképzeltem.

130000

2012-01-23T17:27:00.003+01:00

Hull a pelyhes

2012-01-23T17:26:00.000+01:00

Tudjuk, hogy a benzin árának jelentős százaléka állambácsi zsebébe vándorol, amely elméletileg arra lenne hivatott, hogy a befolyt összegből az utakat karban tartsa. Vonatkozik ez az úthibák rendberakására, az útszéli gazok vágására, és persze a téli takarításra is. Ha pedig autópályát szeretnénk használni, akkor újabb köteg pénzt kell letegyünk az asztalra, ráadásul ugye, 2012-től csak tíznapos matricát vehetünk a négynapos helyett.

Vasárnap korán reggel indultunk Budapestre, a következő számunkban megjelenő autók fotózására. Szombat este még száraz idő volt, ám reggel, amikor felkeltünk már 10 centis hó fogadott minket. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a fővárosban nem esett, ezáltal nem dőltek romba a terveink, elindultunk. Igen ám, de az első pár kilométert harmincas átlaggal tettük meg a hó és jég miatt. Sebaj, majd a pálya jó lesz.

A képen látszik, hogy mennyire volt jó... Kérdem én, ha diszpécser Juliskanéni látja, hogy valami fehér szmötyi esik az égből, akkor miért nem racsít bele a mikrofonba, hogy Jóska, Sanyi, üljetek be az Unimogba és túrjátok le az egészet? És akkor talán az a három szerencsétlen, a bontószökevény Saabban időben megérkezne a megbeszélt helyre... Köszcsi!

Szívem szakad meg

2012-01-20T09:55:00.000+01:00

Mondtam már, hogy szeretem a Lancia Stratost? Éppen ezért fakadtam majdnem sírva, amikor a stipistop.com Facebook oldalán megtaláltam a baloldalon látható képet, amelyen egy kedves úriember (remélem azóta csuklik) kutyaólnak használja egy Stratos kabinját. Ráadásul nem is egy Stradale-ről, hanem egy raliautóról, azon belül is a legikonikusabb Alitalia dekorosról, amiért a hozzám hasonló, ámde tehetősebb emberkék bizonyára ölnének. De ez még nem minden...

Bár a motorsport többnyire Gergő asztala, az ajtóra festett (ragasztott?) név alapján kiderül, hogy az autóval valaha Sandro Munari versenyzett. Az olasz először az 1972-es Monte Carlo ralit nyerte meg egy Fluvia volánja mögött, majd a hetvenes évek közepétől a Stratossal folytatta. Eleinte Mario Manucci, majd pedig Silvio Maiga volt a navigátora, s ez utóbbival együtt nyertek egyéni világbajnoki címet 1977-ben.

Hogy a képen látható darab az-e, amellyel anno felálltak a dobogóra, rejtély. Persze az ember torka mindig elszorul, ha egy klasszikus autót lát valahol a kert végében rohadni, pláne ilyen esetekben, amikor az adott vasdarab nem elég, hogy egy igen ritka és értékes típus, még önálló története is van. A kutyák meg nem tudják, hogy - a képek alapján ítélve - a házuk még ebben a formában is értékesebb, mint a gazdájuké. A fotók nem mainak tűnnek, csak remélni lehet, hogy az autó sorsa azóta jobbra fordult. Ha mégsem, akkor volna néhány középkori ötletem a kedves tulajdonos megcirógatására.

Trollhatten bosszúja

2012-01-17T20:42:00.002+01:00

A mankókerékhez különös vonzalmam alakult ki, mikor az első Volkswagenem olajteknőjét koptattam. Anyagi lehetőségeim elég korlátozottak voltak, hétköznap 13-as acélkerekeken gurult a kis zöld szörnyeteg, 165/55-ös gumikon azonban az első találkozóra valami ütősebbet akartam. Meglátogattam kedvenc autóbontómat ahol ráakadtam 4db 15-ös mankókerékre 110/70es gumikkal. Ezeket sárgára festettem, majd villantottunk a talin is.

Ezen előzmények után nem is aggódtam a frissen vásárolt Saab mankókereke miatt, csakhogy defektes lett az első gumim. Segáz, gondoltam, majd rutinosan láttam a műveletnek, hiszen ez volt az ötödik fél éven belül. Na jó, két 'miatyánkot' elmormoltam a bajszom alatt, de ez szerintem természetes. Tekintve, hogy vasárnap történt az afférja a keréknek és a diszkrét kátyúnak így gumishoz nem mehettem, de nem probléma, városban nem lehet gond. Egyetlen aprósággal nem számoltam, mégpedig januárban viszonylag gyakran esik hó, így természetesen el is kezdett hullani nyomban. Ettől a perctől kezdve 3 dologra volt alkalmatlan az autóm, gyorsításra, lassításra és a kanyarodásra.

Nem értem, egy olyan országban ahol az év jelentős részében hó van, hogy kerülhet mankó a csomagtartóba. Azért sem értem, mert a kezelési utasítás jelentős része foglalkozik azzal, hogyan autózzunk hólánccal és szöges gumival.

Ti mit gondoltok a mankóról, milyen pótkerék lapul a csomagtartóban?

A főnixként feltámadó griff - avagy miért vettem Saabot

2012-01-16T14:26:00.000+01:00

Szeretem a svéd húsgolyót barnamártással az Ikeában, elég sok Abbat hallgattunk és kezdek rákapni a svéd krimire, bár van még egy-két dolog amit a svédekről neveztek el és biztos szeretném, de azt nekem csak mesélték olyanok akik hallottak már róla. Az előbbiek miatt úgy gondoltam, hogy egy olyan országban, ahol sokat van sötét, s ezért rendkívül perverzek a ott lakók, biztos tudnak szerethető autót gyártani és nekem az jó lesz.

Az a baj velem, hogy szükségem van a változatosságra, arra, hogy különbözzek és ne a racionalitás vezessen, mikor a használtauto.hu-n kiválasztom a tipust és modellt. De a Saabhoz visszakanyarodva, imádom a régi 900 kupé formáját, kölyökként a reggeli sulitúra folyamán minden alkalommal találkoztam egy fehérrel. Ámulatba ejtett az a forma. A tradíció és futurizmus abszolút öncélú keveredése. Persze a TURBO felirattól elaléltam, hiszen az autóskártyán, illetve a Turbo rágón “mindent vitt”. Sajnos az OG900 elérhetetlen számomra, azért mert nem lenne szivem kitenni az évi 40-50 ezres futásteljesítménynek, amit a Rozsdakupac és a másik munkám megkövetel.

Na ezért lett NG900 a kiválasztott. Ráadásul nem kellett átautóznom érte az országot, hisz Debrecenben akadtam rá, egy közepesen jó LCD TV áráért. No de mit is kap az ember alig két kilóért? Tapasztalataim szerint egy kicsit megosztó karosszériát, amiben el lehet férni, de azért a tágas nem ilyen, nagy csomagtartót, illetve egy 130 lóerős 2 literes 16 szelepes motort. A futóműről még nincs tökéletesen kialakult véleményem, nem tudom, hogy kicsit kényelmes vagy kicsit feszes hangolás volt a cél, de eddig kellemes, a toronymerevítő jótékony hatása érezhető, szépen tartja íven az elejét. De SAAB-ot nem a futóművéért vesz az ember, hanem azért a bunkerszerű belsőért, ami olyan otthonosságot teremt, hogy néha várom a kandallóban pattogó tűz hangját.

És nem csak a hangja, hanem a melege is hiányzik, mivel a fűtőmotorom nem megy. Tekintve, hogy digit. klímás szívem választottja, még nem tudom, hogy a motor vagy valami szenzor döglött meg, de ez este kiderül. No és amit nagyon szeretek, az a gombrengeteg a műszerfalon. Igen egy fal, rajta sok-sok gombbal, egy mindentudó SID-del, ami SAAB Information Display néven született. Imádom nyomogatni a gombokat, szeretek kommunikálni az autómmal, vagy tudjon mindent, vagy semmit. Ha ez a mindentudás a kora 90-es évek eleje, a 'mindenre van egy gomb megoldás' akkor kell, olyan mint KITT.

Ja és nem véletlen, hogy most vettem SAAB-ot. Megrendített a csőd híre. Felháborít, hogy a GM rengeteg klasszikus márkát áldozott be a túlélésért. Persze hivatkozhatnak válságra, de azért ne hagyjuk figyelmen kívül a hegemóniára törekvő bekebelezést, ami célja volt az amerikai cégnek és magával vonta a herdálást. Ennek lett áldozata ez a formabontó európai márka s az én vásárlásom egyfajta tisztelgés azon repülőgép mérnökök előtt, akik mertek álmodni egy autót, egy márkát. Így marad a SAAB azok kedvence, akik inkább Traubit isznak, mintsem kóláznak. Mert bár ugyanazt a cukros vackot csorgatják le a torkukon, de mégis különböznek.

Drága benzin? Kit érdekel?

2012-01-13T12:28:00.000+01:00

Az autóm ilyen takony időben (ma mondjuk pont hétágra süt a nap) a garázsban pihen, várva a tavaszt. Mivel nincs kemény telünk, ezért többnyire biciklivel járok. A minap éppen nagyon kellett sietnem valahova, ezért kicsit gyorsabban tekertem a megszokottnál, ám csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire, amikor a kilométerórát levéve rápillantottam. Max. sebesség: 212,3 km/óra, városban. Kérdem én, mi szükség van autókra?

A sík terepen való jelenlegi biciklis sebességrekordot egy kanadai kerékpározó, Sam Whittingham állította be 2009-ben. Tette mindezt Varna Diablo nevű speciálisan kialakított biciklijével, ami inkább hasonlít egy dokkoló kabinra valamelyik sci-fiből. Szériagyártmányú kerékpárral leggyorsabban Markus Stöckl volt képes tekerni, 2007-ben, 210,4 km/óra sebességgel... hegyről lefele. Tisztán látszik, hogy mind a két rekordot verem, hiszen egy Magellan Polarisom van, és köztudott, hogy Debrecen az Alföld kellős közepén van. Guinessék, jöhettek!

Butolay & MatricaBANG

2012-01-12T10:43:00.000+01:00

A reklám rossz dolog. Az óriásplakátok elárasztják az utcákat, erősen rombolva az urbánus környezetet, a TV-ben pedig nem lehet egy filmet végignézni a folytonos megszakítások miatt. Utáljuk a mosóporokat, megfázás elleni gyógyszereket és gyors hiteleket. Ezért is a Magazinba igyekszünk a lehető legkevesebb hirdetést elhelyezni, azokat is úgy megválogatva, hogy valóban hasznosak legyenek az olvasóinknak.

Jelen bekezdést tekinthetitek reklámként, köszönetnyilvánításként vagy csak egyszerű segítségnyújtásként nektek, hogy stílusosabbá tehessétek autóitokat és magatokat is. Ugyanis a Butolay kollekciók már sok éve kínálnak egyedi és feltűnő ruhákat számotokra, legyél bármelyik márka rajongója, biztosan találsz kedvedre valót. A MatricaBANG pedig pár hete tűnt fel a piacon, olyan brutális mennyiségű mintát kínálva, hogy győzzétek végignézni...

Köszönetnyilvánítás azért a kitartó munkáért, amivel a karácsony előtt előrendelt pólók az ünnepre megérkeztek hozzátok, annak ellenére, hogy a nagyker rendesen megszívatott minket. Ricsi és Vanda három napon át dolgoztak, hogy a lehető leghamarabb elkészüljenek a pólóitok, s így a legtöbben betehettétek a fa alá.

Butolay webshopját ITT, a MatricaBANG-ét pedig ITT érhetitek el. Jó nézelődést!

A világ tele kedves emberekkel

2012-01-11T21:51:00.001+01:00

A két napja megjelent Miért vagyunk hülyék? című cikkemet általánosságban szerették az emberek. Ez volt az első alkalom, amikor telefonon felhívtak, hogy gratuláljanak hozzá (hazudok, mert a magazinban megjelent cikkeket gyakran köszönték meg - de a neteset még nem). Ppersze nem lehet minden fenékig tejfel, másnap kaptam egy nem éppen kellemes hangvételű e-mailt, nem éppen pozitív tartalommal. A negatív kritikát alapvetően szeretem, mert abból lehet tanulni, de az úriember kissé eltúlozta a dolgokat. Természetesen név nélkül:

Kedves szerző!

A tegnapi cikkre reagálnék igen röviden. Már a cím is rossz én sokkal inkább írtam volna, hogy miért kell hülyének lenni? Akárhogyis nem lett megmagyarázva a dolog, de hogy hülyék vagytok az biztos.

Miért kell arra buzdítani az embereket, hogy a biztonságos modern és korszerű autók helyett a régi rozoga elavult vackokkal járjanak és veszélybe hozzák az utcákon közlekedő gyanútlan autósokat. Nincs fék és tapadás, megbízhatatlan rozsdakupacok vagy inkább szarkupacok. Én biztosan nem adnék forgalmit neki ti pedig országos szinten hirdetitek, hogy járjanak az emberek rozsdásodó és széthulló roncsokkal. Hogy veszed a bátorságot, hogy a mai fejlett technológiát ócsárold, haszontalannak gondold azokat az újításokat amikről a ti szarjaitok csak álmodnak. Gondolkodjatok már el azon, hogy mit írtok le és azon is, hogy nemártana mások életét óvni a szándékos veszélyeztetés helyett.

Tisztelet nélkül!

Ha valaki veszi a fáradságot és billentyűzetet ragad, levelet ír, annak természetesen illik válaszolni. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten kulturáltan megtenni:

Kedves Olvasó!

Köszönöm leveled, megtisztelő a kritikád, bár ha nem haragszol, nem értek vele egyet. A cikkben sehol se szerepel, hogy az új autók bármiben is rosszabbak lennének a régieknél. Sőt éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja, hozzátéve, hogy egy bizonyos rétegnek mégis fontosak ezek az elfeledett értékek. Az általunk bemutatott autók mindegyike sikeres műszaki vizsgát tett, így a közúti közlekedés jelenlegi szabályainak és feltételeinek megfelelnek.

Jómagam nagy rajongója vagyok szinte bármilyen autónak. Szeretem az új évezredben kialakuló és azóta fejlődő formavilágot, ahogy azokat a korszerű biztonsági fejlesztéseket is, amelyek miatt szívesebben ültetem a gyerekeimet (majd ha lesznek) az autóba.

De a Rozsdakupac nem erről szól. Bizonyára nem volt gyerekkorod, hiányoznak az emlékeid, ezért ajánlom figyelmedbe a cikk utolsó előtti bekezdését, vagy esetleg próbálj ki valami öreg vasat, hogy átérezd miről is van szó. Ha nem megy, akkor pedig chatelj a haverokkal a facebookon, tedd fel a vizet forrni, kavard bele a levesport, és - egy nagy ember szavaival élve - a régi autók élvezetét hagyd meg az ínyenceknek.

Üdvözlettel:Bíró Imre (Binci)

főszerkesztő

Rozsdakupac Magazin

Erre az iméntit is megszégyenítő műveltségről téve tanúbizonyságot, csak ennyit válaszolt:

A kurva anyádat azt!

Erre mit mondjak? Inkább semmit. Viszont átadnám a szót Gyurinak, akiből kiváltott pár keresetlen gondolatot a két üzenet. Én pedig egy másik nagy ember gondolatait idézném zárásképpen: Nyomjátok srácok, jó ez, amit csináltok. Lesz kaka bőven, kritikus ezer, de a számokra hallgassatok csak és a szívetekre.

Úgy gondolom, hogy az autók és az autózás nagyon sok érzelmet generál, s jó magyar mentalitás szerint mindenki ért hozzá, mint a focihoz. A levélhez annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy mi, autóbuzik a lehetőségeinknél sokkal többet költünk, mások szerint ezeréves lomjainkra.

De amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy egyesek úgy gondolják, arra buzdítunk titeket, hogy ön-és közveszélyes autókkal közlekedjetek, ezzel saját és mások életét veszélyeztetve. Ezen bírálók valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy azok a komoly átalakítások, melyek a futóművet érintik, többnyire új és - lássuk be - a gyárinál jobb minőségű alkatrészek beépítésével történnek. Az, hogy az autó valamely nem teherviselő eleme rozsdás, esztétika kérdése, kinek a pap, kinek a paplan. Mi stílusos (és egyben biztonságos) közlekedésre buzdítunk benneteket. Ezt új autóval több tíz millióért, egy régivel pedig százezrekért teheted meg.

Maradok tisztelettel:

Peleskey György

lapigazgató

Megújult a weboldalunk!

2012-01-09T22:11:00.000+01:00

A Magazin weboldala még valamikor a kezdetekben lett megtervezve. Azóta sok idő telt el, a grafika elavult, a nagy betűk komolytalan, kissé gyerekes hatást keltettek, ezért úgy döntöttünk, teljes restaurálásnak vetjük alá. Mostanra pedig elkészült. Bár még apró módosítások bizonyára lesznek rajta, az eredmény már látható. A webshopban pedig elérhetőek a Magazin korábbi számai, válogassatok!

Köszönjük Kóti Ádámnak a kitartó munkáját!

Bentley Mulsanne

2012-01-08T11:20:00.000+01:00

Bizonyára senkinek se újdonság, de azért jó tudni, hogy mivel van dolgunk. :) Tegnap éppen azon gondolkodtunk, hogy neki kellene állni a faragásnak, de mire elhagytuk az épületet, erős havazás fogadott minket, így a Bentley a pince foglya olvadásig.

Messze még a tavasz

2012-01-05T11:23:00.002+01:00

...bizony nagyon messze. Bevallom az év vége fele már kicsit fárasztó volt (de e mellett persze ugyanúgy élveztük) a folytonos találkozóra járás, minden hétvégén utazás, stb. Viszont alig telt el két hónap az utolsó óta, már itt van a bolha a seggemben, már mennék, várom a tavaszt.
Ilyenkor mindig eltervezem, hogy mit kellene az autóval csinálni, milyen lesz az az évi külső. A 2012-es tervekről korábban már beszámoltam, most pedig készítettem egy látványképet (a terpesztést kissé eltúloztam, mert egy ricnitől nem fog így dőlni a kerék), valami ilyesmit szeretnék kihozni a vasból: azaz a szemnek kellemesnek, de még bőven használható magasságúnak képzeltem el. Azaz a jelenleginél 7-8 centivel alacsonyabban, és oldalanként kb. 3 centivel keskenyebben. Általában a tervezett dolgok fele se sikerül, ám most már elkezdődött az alkatrészbeszerzés...

Álmodj királylány

2012-01-04T13:36:00.002+01:00

Minden autóbuzinak van egy képzeletbeli, fűtött, hófehér falú és padlójú garázsa, amelybe a top10 kedvenc autóját szeretné elhelyezni majd egyszer, ha sok pénze lesz. Nekem ez a garázs nem top10-es, hanem legalább 20-30 autónak van benne hely, ám az egész közepén, a forgópadon a Lancia Stratos fog állni. Hogy miért az, amikor egy igen kényelmetlen, szűk és egyáltalán nem praktikus autóról van szó? Talán megmagyarázhatatlan, földöntúli oka van, de ha ránézek egyre, vagy meghallom a hangját, mértéktelen birtoklási vágy uralkodik el rajtam. No meg ott egy pedigrének nevezett értékfokozó, ugyanis a Stratos háromszor nyert rally VB-t.

Igen-igen, tisztában vagyok azzal, hogy a legszakadtabb Stradale is negyedmillió Euro, a korábbi versenyautókat pedig kétszer annyiért vágják hozzád. Érthető, hiszen ugye tudjuk, hogy ezt a típust 1972 és 1974 között gyártották, mindössze 492 darabot, csak azért, hogy meglegyen a rally homologizáció (elvileg 500 kellene, nem? - sumákok). Éppen ezért nem tűnik reálisnak, hogy nekem valaha ilyen vasam lesz, legfeljebb, ha nyerek a lottón, vagy öröklök a multimilliomos tőzsdecápa nagybátyámtól. Ezzel csupán annyi a gond, hogy nem lottózok és hasonló anyagi feltételekkel rendelkező rokonokkal se dicsekedhetek.

Igen ám, de úgy néz ki, hogy álmaim tárgya az elérhetetlenség messzeségéből a valóság talajára esett, igaz némileg másként, a Hawk Cars közreműködésével. Egy angol cégről beszélünk, amely kit-carok összeszerelésével foglalkozik. Igen-igen, kit-car, azaz replikák. Általában már a fogalomtól is irtózok, hiszen ösztönösen a Pontiac Fierók kegyetlenül ocsmány Ferrari vagy Lamborghini átalakításaira gondol az ember, ám ne feledjük, hogy pl. a világ egyik legjobb vezetési élményét nyújtó Caterham is kit-car. A Hawk olyan mesterien utánozta le az eredeti Stratost, hogy az avatatlan (de még lehet az avatott) szem se veszi észre a különbséget a Lancia által gyártotthoz képest.

De nem ez a legmeggyőzőbb adat, hanem, hogy a Hawk Cars 11.583 fontért árulja HF2000 fantázianevű Stratos utánzatát. Ez még továbbra is 4,5 millió forint, ami ugyanúgy rettenetesen sok, de legalább nem 80 misi, mint a legolcsóbb eredeti. Ugyan ebbe még csak a Lancia Beta legerősebb, 135 lovas, kétliteres, dupla vezérműtengelyes motorját szerelik. Ha ennél erősebbet szeretnénk, akkor mindössze £120-ért választhatjuk bele a Lancia Therma 2 literes turbós motorját, az eredetileg Stratosba szerelt Ferrari 246-os, vagy az annál erősebb 308-as ágaskodópacis motorokat (HF2400). Viszont ha ez sem lenne elég, akkor még ezeknél is találunk combosabb erőforrást, mégpedig az Alfa Romeo 164 V6-osát (HF3000). Kétezer font felárért adnak nekünk komplett Group4-es bodíkitet, valamint azért is kell kétszáz font, hogy a baloldalra szereljék a kormányt. A Lancia kiszúrt a britekkel, mert anno csak balkormányosok voltak a Stratosok (de pl. a Delták is), most így kapjuk vissza.

Ez most kicsit olyan, mint amikor megkérjük kedves testvérünket, hogy az asztal másik végéről passzolja közelebb a majonézt, ő pedig éppen olyan távolságra rakja, amit talán az ujjunk hegyével érinteni tudunk, de éppen nem tudjuk elvenni. Szóval hiába lehet huszadannyiért Stratost kapni, még mindig brutálisan drága. Igen, tudom, hogy ez pont egy új Golf ára, de egy olyan autóért, aminek azon túl, hogy a mellkasunkat nagyobbítja, egyéb testrészünket meg rövidíti, más funkciója nincs. Mindegy, azért a Stratos hányásig pörög tovább azon a bizonyos képzeletbeli forgópadon...

BÚÉK!

2011-12-31T14:00:00.004+01:00

Széles utat, olcsó benzint, sok-sok rozsdát és Boldog Új Évet Kívánunk mindenkinek 2012-re! Jövőre veletek ugyanitt!

Extrém Yugo tuning

2011-12-31T14:00:00.002+01:00

Alig érkezett meg fedett helyre a Yugo, már el is kezdődött a kőkemény tuning, azaz a korábban Olivért díszítő matricák átkerültek rá. Nem, ezen nem kell röhögni, ennél sokkal prózaibb és megmagyarázhatóbb oka van, mely az emberi sóherség mélyén gyökerezik. Ugyanis a muzeális minősítésen nem lehet egyetlen nem oda illő matrica sem az autón, kivéve, ami abban a korban is volt. Pl. rendőrségi jelzések, korabeli versenydekoráció, stb (a pontos szabály megvan valahol nyomtatott formában, de nem találom).

Elég nehezen tudnám megmagyarázni, hogy a koponyát körülvevő Live free - Ride free matricát anno Jürgen ragasztotta fel Wolfsburgban a gazdaságosság jegyében. Jobb a békesség, így is érdekes lesz kimagyarázni azokat a dolgokat, amelyek eltérnek a deluxe és a bizottság által bizonyára sose látott standard modellek között.

Megjött a Jézuska!

2011-12-31T13:44:00.000+01:00

Így karácsony környékén ez nem is olyan meglepő dolog, ám hozzánk egy egész más, a jugoszláv Jézuska érkezett meg. Gegob úgy döntött, hogy a Yugo ne álljon kinn egész télen, és mivel az átalakításokat is tavaszra halasztottuk, jó lenne, ha valahol el lehetne tárolni. Mondtam neki, hogy nálam sajna telt ház van, de keresünk neki helyet. Mivel nem találtunk garázst, ezért számolgatni kezdtünk, és kijött, hogy ha okosan csináljuk, és a Typ4 nem csekély fizikai méretei lehetővé teszik, akkor le tudjuk tolni a pincébe.

És mint tisztán látni, sikeresek voltunk. Ugyan nem kevés időnkbe tellett, de bejátszottuk a Tapírt a kanyarba, Arankát pedig leghátra, ahol szélesebb a garázs, és elfér két autó. Érdekes, hogy bár nagyon nem, de a másik három ültetve van, mégis a Yugo volt az egyetlen, amelynek leért a kipufogója a lejárón.

Így most 4 autó alussza téli álmát a kellemes melegben. Jó lesz majd, amikor Olivért ki akarom majd hozni, hogy pár apró simítást elvégezzünk rajta az OT minősítéshez, és 3 autót kell eltakarítsak az útból hozzá. Sebaj.

Autista vagyok, tudom

2011-12-27T11:35:00.001+01:00

26-án mindig összegyűlik a kiscsalád, úgy laza 50 ember. Ha nem lett volna elég az addigi negyvennyolc óra zabálás, akkor itt jön még másik 4-3. A kaja végeztével a könnyebb tisztíthatóság érdekében felterített papír asztalterítőt kezelésbe veszik a gyerekek, és vagy halasi csipkévé szaggatják (mert szabad), vagy kalocsaivá hímzik. Tegnap az én kezembe is belenyomtak egy tollat, hogy rajzolj nekünk valamit...

Beszélgetés a Campus Rádióban

2011-12-23T19:05:00.000+01:00

A minap közzétettük a velem történt beszélgetést, ugyanakkor még az ötödik szám megjelenése előtt Pisti fogadta Gyurit és Gergőt a Campus Rádióban. Beszélgettek egy fél órát a Magazin megjelenéséről és majd féléves történetéről. Hallgassátok!

Bódog Karit!

2011-12-23T18:01:00.000+01:00

Kőkeményen dolgoztunk

2011-12-21T20:02:00.001+01:00

Köszönjük!

Korai ébredésem oka

2011-12-21T13:49:00.001+01:00

Szeretek sokáig aludni, pláne olyankor, amikor megtehetem (azaz nincs lapzárta). Ma reggel is így terveztem, azonban helyette egy telefonhívás ébresztett. Egy fiatal női hang volt, amely elhadart egy gyors bemutatkozást, (Mészáros Tímea, de, hogy melyik egyetemről, azt nem tudom...) aztán arra kért, hogy segítsek rajta. Egy féléves feladatához van szüksége egy interjúra valakivel, aki a médiában dolgozik (pff, én?), és egy ismerőse adta meg neki a számom, akinek az autóját már bemutattuk, mellette pedig ő is olvasónk, a bátyja veszi a Magazint az első számtól kezdve. Mondtam neki, hogy engedje meg, hogy magamhoz térjek, és tudjak értelmesen beszélni. Negyedóra múlva visszahívott, és feltett néhány kérdést, most pedig már küldte is a kész anyagot. Valóban sürgős lehetett...

Mivel nem jelenik meg sehol, így gondoltam kiteszem ide, úgyis van néhány olyan kérdés benne, amire kíváncsiak lehettek. Timi, remélem jó jegyet kapsz, köszönöm szépen, hogy rám gondoltál!

A Rozsdakupac Magazin április óta van jelen a piacon. Nem csak egy autós lap, hanem egy igazi életstílust közvetít, szórakoztat és nevel. A főszerkesztővel Bíró Imrével, azaz közismertebben Bincivel beszélgettem.

Igaz, hogy az egész csak egy blogból indult?

Így van. A debreceni bogaras baráti társaságnak akartam egy netnaplót készíteni, és így jött létre az első Rozsdakupac. Ennek kb. három éve.

Miért lett ez a név?

Nem tudom. Egy márciusi délután volt, ültem a gép előtt. A „cím” mezőben villogott a kurzor, valamit be kellett ütnöm. Nem akartam olyat, hogy „bogarasok debrecenből” vagy ilyesmit, így lett Rozsdakupac.

Hogy lett a bogaras blogból országos magazin?

Tavaly ilyenkor túl sok szabadidőm lett, amivel szerettem volna kezdeni valamit. Korábban már megfordult a fejemben, hogy jó is lenne, ha... sőt, még terveket is készítettem egy leendő magazinnak. Ekkor született meg a mostani logó is, de persze akkor nem lett belőle semmi.

Egészen áprilisig.

Így van. Tavaly decemberben felhívtam Gergőt és Gyurit, hogy volna-e kedvük egy ilyenhez. Egyhangúan és határozottan vágták rá, hogy igen. Olyannyira, hogy elkezdtük csinálni, de akkor még csak úgy hobbiból, átgondolatlanul. Aztán lett egy magazinunk, amit ki kellett nyomtatni.

Mi visz rá valakit, hogy egy új sajtóterméket hozzon létre, ami az autókról szól?

A hülyeség. Egyszerű. Kellett valami, ami leköt, az autókat szeretem, de annyira nem értek hozzájuk, hogy autószerelő legyek. Fotózni szeretek, írni szeretek, a többi egyértelmű. (nevet)

Egy barátom állítja, hogy fizetnek nektek azért, hogy az autókat bemutassátok a magazinban. Én azt mondtam, hogy nem, ezért fogadtunk egy üveg borban. Ki nyert?

El kell keserítenem... a barátodat, mert már akár most is elindulhat a boltba a borért. A fotózások „mindenkinek jó” alapon működnek, azaz senki se fizet senkinek. A tulajdonos örül annak, hogy az autóját bemutatjuk, mi pedig annak, hogy van mit bemutatni. Ennyire egyszerű.

Küldik nektek az autókat, vagy ti keresitek fel őket?

Ahogy mondod... vagy küldik nekünk őket, vagy mi látjuk meg valahol őket.

Bizonyára sok szép autó érkezik, hogy nem vesztek el közöttük?

Igyekszünk egy irányvonalat kijelölni, sok számra előre leosztva a tartalmat. Próbáljuk úgy intézni, hogy egy számban semmiképp, de két egymást követő számban se szerepeljen két egyforma típus. E mellett fontosnak tartjuk, hogy minden számban legyen egy valóban filléres autó, mellyel meg tudjuk mutatni, hogy valóban lehet nagyon olcsón autózni.

Az áldozatok kiszemelése pedig többféleképp történhet. A legegyszerűbb dolgunk a közeli-távolabbi ismerőseink autóival van, hiszen ezek végig a szemünk előtt vannak, kapcsolatban vagyunk velük, hallgatjuk a terveiket, és tudjuk, hogy igen, ez a vas ütős lesz, majd ha kész, akkor befotózzuk. Ilyenek a jelenlegi szám Trabantjai is, hiszen ahogy írjuk is, szinte a vásárlásuk óta figyeljük őket.

De nyilván nem ismerhettek mindenkit.

Nem is. Vannak olyan autók, amelyek gazdáival ugyan nincs személyes kapcsolatunk, de a létezéséről nem csak mi, de sokan mások is tudnak. Vagy valamelyik találkozón sztárolták fel őket, vagy az internet által kaptak szárnyra, stb. Ilyen pl. a Zsigulimó, vagy a zöld Golf I. Ezekből van néhány raktáron, általában ezekből lesznek a címlapautók, a nagy durranások.

Ám gyakran történik olyan, hogy egy bizonyos eseményen meglátunk egy számunkra addig ismeretlen példányt, és már rohanunk is egyeztetni a tulajdonossal a fotózást. Avagy szerelem első látásra... Ilyen volt a harmadik számban szereplő Alfetta.

És ezek mellett gondolom mindenki meg akarja mutatni a sajátját.

Ha nem is mindenki, de nagyon sokan. Rengeteg autót kapunk e-mailben, vagy a Facebook üzenőfalunkra feltöltve, melyek közül szintén szívesen válogatunk. Persze ezek mindig csak néhány számmal később tudnak bekerülni, hiszen mivel nem tudunk velük számolni, nem hagyhatunk nekik helyet előre. Más kérdés, hogy volt ezek között is volt olyan, amelyikre azt mondtuk, hogy „mánazonnal” és mentünk is befotózni.

Ez azt jelenti, hogy hónapokkal előre dolgoztok?

Annyira azért nem eszik forrón a kását. Ugyan a valós munka többnyire a két megjelenés közötti két hónapban történik, a tartalmi kiosztást igyekszünk jó előre kitalálni. Még 2011 van, már a jövő évre megvan a teljes anyag. Tudjuk, hogy melyik számba milyen autók jelennek majd meg, így az újonnan bejövő autók már csak leghamarabb a 2013-as évben tudnak lejönni. Hiába, kéthavonta hat autó...

Van bármilyen kikötésetek, hogy milyen autók kerülhetnek a Magazinba? Minek kell megfelelni, hogy egyáltalán szóba álljatok valakivel?

Kitétel nincs. Mindössze annyi, hogy legyen valami koncepció az autó építésében, vagy legyen teljesen gyári. Ha egyszer ránézünk és ütős az autó, azt már nagyon kevés dolog tudja elrontani. Képviseljen valami egységes stílust, legyen benne az építő személyisége, és a legfontosabb, hogy az autó korát, a történeti hátterét és a gyári megoldásokat tartsa tiszteletben. Ne legyen a Passat hűtőmaszk a Wartburgra hegesztve, és ne legyen kabrióvá alakítva az, ami korábban nem volt az. Olyan autókat keresünk, amelyek példaként szolgálhatnak a kezdő autóépítők számára, akik éppen most állnak szakadt, fellelt roncsuk mellett, és akarnak kezdeni vele valamit.

Tehát ami nektek tetszik, azt biztosan szeretni fogják az olvasók?

Ez kicsit sarkos. Inkább azt mondanám, hogy amiről azt gondoljuk, hogy tetszeni fog az embereknek, azt mutatjuk be. És ezek általában nekünk is tetszenek. Eddig még nem volt panasz.

Ha én olyan autót szeretnék építeni, ami bekerülhet a Magazinba, de nincs ötletem, akkor mi a teendő, hogy mégis sikerüljön?

Ha nem érzed a csíziót, akkor ne kezdj faragni, mert nem sok jó sülhet ki belőle. Viszont nagyon szívesen adunk tanácsot azoknak, akik nem tudják, hogy melyik lenne a helyes út az autójuk megépítésében. Hiszen a bemutatás mellett azt is célul tűztük ki, hogy a hazai autópark példaértékű legyen, hogy a magyar vasakra csöpögjenek szerte Európában. Valahogy úgy, ahogy a teszik azt az orosz Ladákra, vagy a lengyel Trabantokra, holott egyik csapat sem rendelkezik sokkal előnyösebb anyagi feltételekkel, mint mi. Így talán egyszer nem a kókány megoldások lesznek előtérben. Gondolok itt az agyonszpojlerezett és neonozott Bogarakra, vagy a csapatós Zsigulikra. Elmagyarázni talán nehezebb, de ha fellapozod a Magazint, bizonyára jobban megérted.

Ezek szerint letettétek a névjegyeteket az épített autók mellett?

Ez azért nem teljesen így van. Igyekszünk a lehető legváltozatosabbaknak lenni. Nagyon sokan küldenek nekünk gyári autókat, azonban ezekkel a legnagyobb problémánk, hogy bár szinte kivétel nélkül gyönyörűek, nagyon rövid a történetük: Megőrizték-megtalálták-tovább őrzik. Mivel nem képeskönyv vagyunk, a legnagyobb sajnálatunkra ezeket nem tudjuk megjeleníteni, hiszen a kollégák igen utálnának, ha a semmiről kellene nyolcezer karaktert kiizzadniuk.

De mégis voltak eredeti autók.

Így van, volt Mantánk, Betánk, Zsigulink eredeti állapotban.

Mi a helyzet a motorokkal?

Ezen már régóta agyalunk. Szeretnénk nekik helyet adni, ám egyedüli probléma vele, hogy a szerkesztőségben igazán senki se ért hozzájuk. Ráadásul hazánkban a gyári motorokat a különböző veterános magazinok, míg az építetteket a Wild hozza le. Jelenítsük meg ugyanazt, amit egyszer már olvashattak? Lesz motor, de nem tudom megmondani, hogy mikor és milyen formában.

Hogyan zajlik egy anyag elkészítése?

Miután megvolt a kapcsolatfelvétel a tulajdonossal, megbeszéljük a fotózási helyszínt, ahol találkozunk. Mindig olyan helyet választunk, amely passzol az autóhoz... vagy éppen nagyon elüt tőle. A lényeg, hogy jól mutasson, és a szimpla dokumentációnál erősebb fotók készülhessenek róla. Először a külső fotókkal, a totálokkal kezdünk, majd jöhetnek a részletek, végül a menet közbeni képek...

...Azt szoktam látni, hogy a legtöbb bemutatónál Fotó: Gegob, Binci van feltűntetve. Ezt hogy kell elképzelni? Ketten kukkoltok egyszerre a fényképezőbe, vagy versenyeztek, hogy ki készíti a jobb fotót?

(nevet) Ha nem is teljesen így, de valami hasonló a helyzet. Van, amikor külön dolgozunk, de a legjobb képek mindig akkor születnek, amikor mindketten jelen vagyunk, együtt találjuk ki a kompozíciót, a beállítást. Vagy egyszerűen csak mindketten fotózzuk az autót, és lesz miből válogatni.

Miután elkészültek a fotók, mi következik?

Még ott a helyszínen megtörténik a beszélgetés az autó történetéről, ami a későbbi cikk alapját adja. Visszatérve a főhadiszállásra pedig elkészül a szöveg, utómunkázzuk a képeket, összeszerkesztjük és kész is.

Mit tartasz a Magazinnal elért legnagyobb sikernek?

Talán azt, hogy a semmiből létrehoztunk valamit, amit szeretnek az emberek, és egyre inkább elismeri az a szakma, amelybe mi inkább vagyunk feketeseggű amatőrök, mint igazi újságírók. Valamint nagyon örülök, hogy olyan kapcsolatokat és barátságokat sikerült kialakítanunk, amelyekről korábban álmodni se mertem volna.

A Winkler Róberttel és Bazsó Gáborral való találkozásra gondolsz?

Többek között. Ez a legfrissebb, nagyon örülök annak a beszélgetésnek, de mellettük természetesen még rengetegen vannak, akikkel soha nem hozott volna össze az élet.

Hova tovább?

Mindenképp fejlődni szeretnénk még vizuálisan és tartalmilag is. Kiforrottabb cikkeket szeretnénk, ütősebb képekkel...

...pedig most se panaszkodhattok!

Nem panaszkodok, mert maximálisan meg vagyok elégedve a srácok munkájával, de közös célunk az, hogy a Rozsdakupac láthatóan fejlődjön számról-számra.

Sok sikert kívánok hozzá, köszönöm a beszélgetést!

Én köszönöm!

Legendák

2011-12-20T10:59:00.001+01:00

120000

2011-12-18T18:23:00.002+01:00

Légellenállás? Kit érdekel...

2011-12-17T21:24:00.000+01:00

Igen-igen, már megint Amazon, ráadásul ugyanaz, amelyiket már egyszer állóképen megcsodálhattunk. Már ott is látszott, hogy a restauráláson, az ültetésen és a felniken kívül, minden bizonnyal némileg komolyabb technika lapul a motorháztető alatt is. De azt, hogy 458-as Ferrarit alázzon azt azért nem gondoltam volna.

Egy tiszteletre méltó elmebeteg

2011-12-17T20:09:00.001+01:00

Anno a Devil Tuning építette az azóta méltán híressé vált Csótányt, amely később kedves lapigazgatónk kezében landolt. Nála élte le utolsó éveit az évek alatt megfáradt patkány Favorit pick-up. Sajnos menthetetlennek bizonyult, ami miatt a bontóban végezte. Ám néhány kilométerrel odébb, Ajkán a szelleme tovább él.

Ugyanis egy ottani fiatal srác, Kovács Dávid, miközben azon agyalt, hogy milyen is legyen a saját Favoritja, belebotlott a Csótányba. Ez sarkallta arra, hogy e stílus irányába mozduljon a különben nem egyszerűen egyediesíthető autóval. Amennyire tudta, leültette, mi pedig úgy gondoltuk, ideje megörökíteni. Találkoztunk Csepelen, elkészültek a fotók, majd pár héttel később Dávid panaszkodott, hogy lentebb kellene tenni, de nem lehet, mert leér a váltó.

Félig-meddig poénból mondtam neki, hogy az oroszok a Ladákon megemelik a motort, és úgy nem ér le. Erre azt mondta, hogy akkor megcsinálja úgy. És tényleg megcsinálta. Az alant látható képen mutatja, ahogy a vas alja síkká vált. Jöhet a letekerés!

Ilyen egy kötöznivaló elmebeteg, de maximális tiszteletünk neki, és örülünk, hogy némiképp hozzájárulhattunk az autóhoz. Többet nem árulunk el, majd jön nyomtatott formában, ha kész a mű...

Amiért megérte dolgozni

2011-12-17T14:38:00.001+01:00

"Ennyire hitelesen senki se idióta, mint ti!"

Köszönjük!

Holnap...

2011-12-15T17:23:00.002+01:00

Szívem észak fele dobog

2011-12-13T23:32:00.003+01:00

Nem is kell sokat görgetni lefele, hogy olvasható legyen a Volvo Amazonról szóló bejegyzésem. Akkor komolyan elgondolkodtam, hogy jó volna egy - az ott szereplőknél - kopottabb példányt beszerezni, valamivel lentebb tekerni az alját a földhöz, és élvezni. Mindezt valahogy így képzeltem el, mint ahogy a most megjelent Stance Works cikkben szereplő Amazon. Szeretem és kell nekem!

2012/1

2011-12-12T20:00:00.001+01:00

1965 november

2011-12-12T19:37:00.002+01:00

Ugyan a wolfsburgi VW múzeum az alvázszám alapján potom 50 ojróért küld egy papírt, amelyen az autó gyártásának és eladásának adatai szerepelnek. Úgy mint az alvázszám (nyilván tudod, ha e szerint kéred... :) ), pontos típusmegjelölés, eredeti motorszám, teljesítmény, hengerűrtartalom, szín, a gyártás napja, eladás napja és helye, valamint az extrák listája. Régóta gondolkodok, hogy le kellene kérni, de azt a tízforintot eddig mindig tudtam másra költeni. Ráadásul olyan sok újat nem is mondott volna.

Az autón lévő szín az L360 SeeBlau fantázianévre hallgat (és tényleg olyan, mint a tenger). Ez 99%, hogy a gyári színe, hiszen 1972-ben hozták be az országba, a szürke forgalmiba pedig a szín mezőbe "tengerkék"-et írtak. Gondolom hét év alatt nem fényezték át, így ez pipa.

Az extrák listája standard létére nem hiszem, hogy túlságosan hosszú lenne, tehát ez is megvan.

Hiszen az alváz és motorszám benne van a forgalmiban. Ugye a VW modellévek mindig előző naptári év augusztusában kezdődnek, (azaz egy 1970 szeptemberében gyártott Bogár már '71-es). Az eddig talált alvázszám táblázatokon vagy az évjáratot, vagy a gyártási év alapján listázták, így ki tudtam sakkozni, hogy az enyém valamikor 1965 augusztusa után, de még 1966 januárja előtt készült. Az első '66-os modellévben készített Bogár alvázszáma a 116 000 001, míg az utolsó 1965-ben gyárotté 116 463 103. Az enyém a 116 405 706, tehát sejtettem mindig is, hogy valahol az év vége fele lesz a pontos dátum. A motorszámnál ugyanez a helyzet: az első a D 0 000 001, az utolsó pedig a D 0 050 314, az enyém pedig a D 0 047 270, szóval ez is stimmel.

Most azonban sikerült találnom egy hónapokra lebontott listát, ami alapján kiderült, hogy a pontos gyártási dátum az 1965 november. Az első novemberi alvázszám a 116 382 728, míg az első decemberi 116 463 103, a motorszám pedig D 0 046 362 és D 0 050 314. Mindkettő közötte van, így biztos, hogy ekkor készült, és több, mint valószínű, hogy az alváz és a motor összetartozik.

Tehát amit még nem tudok az az, hogy pontosan melyik nap készült, valamint, hogy mikor és melyik város melyik szalonjában adták át. Ér ez 50 eurót?

Na menj már...

2011-12-10T15:56:00.001+01:00

Sok furcsaságot láthattunk az évek folyamán, a legnagyobbakat csak képeken. Na de BMW Isettából drag-gépet... Ez számomra felfoghatatlan. De nem úgy, mint egy OT-s Niva, hanem tényleg.

De jó, hogy vagytok!

2011-12-05T12:30:00.001+01:00

A helyzet a következő: Van nekem egy drága Bogárkám, amely végre kezdi elnyerni azt az állapotát, amit mindig is szerettem volna. A karosszéria jó és teljesen gyári, már csak az indexburákat kell színre fújni a hamisítatlan sparkäfer külsőért (+ a krómokat kellene szürkére fényezni, de azt nem fogom, az jó így). A motor rendben, futómű jó, bár azon még faragunk (erről lentebb). Az átvezetékelésnek köszönhetően végre az elektromos rendszer is jó. Nem, nem a 6V-oshoz képpest jó, hanem tényleg jó.
Mellette pedig ott a Rozsda, amely ugyan nem az enyém, de végre egy olyan autó, amin kiélhetem a kreativitásomat. Ezzel eddig minden rendben van, de a kettőből most egyik se használható.

Nem lenne nagy dolog, hiszen Olivérnek csak a hátsó lámpáit kellene megnézni, hogy mostanában miért nem világítanak, aztán műszaki és csókolom. Igen ám, de egyszer végre szeretném megcsinálni a régen áhított muzeális minősítést, de ezt is inkább majd tavasz környékén. Ehhez vissza kell tenni a kerekeket, megemelni az orrát és gyakorlatilag kész is van. Igen ám, de most az a bizonyos hajlamom kissé elferdült, így szeretném, ha a képen látható, kissé vadabb állapot tovább fokozódna. Különösen mióta a két szememmel láttam, hogy a nála 7 centivel alacsonyabb Tapír (411) gond nélkül lemegy a garázsomba. Így az OT után minden bizonnyal jön a - szintén régóta vágyott - komolyabban ültetett és keskenyített futómű ültetőcsonkkal, hátul pedig lentebb pakoljuk egy ricnivel. Eltolhatnám úgy is a minősítésre, hiszen mindegyikről könnyen be lehetne bizonyítani, hogy létezett akkoriban, de inkább nem keresem a konfliktust, jó az gyáriba'. Ezt követően pedig szeretnék bele egy pár támla nélküli, korabeli retro kagylóülést, hogy az egyetlen még eredeti alkatrészt, az üléseket kíméljem a saját valagamtól. Valamint a vezetőülés kicsit már ki is van ülve (így vettem), amitől hosszú úton fáj benne a derekam.

A Rozsda pedig a legutóbbi villamossínes találkozáskor sikeresen megrottyant. Sajnos az alváz nem csak azon a ponton van megfáradva, hanem lyukak vannak a padlólemezen (nem, nem lyukacskák, hanem q*vanagy kráterek) és a küszöbön is át lehet látni. Maradhatna így, hiszen a célnak tökéletesen megfelel: trélerre fel, találkozón le, aztán vissza, de szeretnék belőle használható autót csinálni. Nyilván nem napi használatút, de néhányszor azért lehessen vele polgárokat pukkasztgatni. Ehhez nincs más megoldás, mint az alvázcsere, aztán pedig találni kell egy olyan állomást, ahol nem lőnek fejbe, ha le akarom műszakiztatni. Ja, és egy értelmesebb motor se ártana bele, mert a jelenlegivel nem szívesen indulok el messzire.

Ha ez nem lenne elég, még ott a Jawa is, ami most szombaton megy majd teljes műszaki rendberakásra (a patkány-külső marad egyelőre).

Minderre tavaszig van időm, hiszen május elsején nagyon szeretnék körözni valamelyikkel a Velodromon. Izgalmas lesz, és előre látom, hogy mint minden évben, ennek a töredéke se fog sikerülni... De azért nem adom fel...

Vad Amazon

2011-11-28T16:41:00.001+01:00

Igazán labilis a lelkivilágom mostanság, hiszen hetente többször leszek szerelmes, majd esek mély depresszióba, hiszen többnyire ez a kapcsolat nem lehet több, mint plátói epekedés valakik... akarom mondani valamik iránt. Ugyanis ezek általában négykerekűek, amelyekkel a fotózások és találkozók alkalmával van szerencsém megismerkedni. Így estem bele a Delorean DMC-12-be, az Opel Kadett A-ba, a Skoda 100-ba, a BMW e28-ba, Lancia Betába, meg persze gyakorlatilag az összes autóba, amelyek 1990-ig gyártottak (meg néhány későbbibe is), ám örök nagy szerelmemmel a Lancia Stratosszal sajnos még nem volt alkalmam élőben is találkozni. A napokban pedig az internetes társkeresőn találtam rá egy korábban már ismert típusra, a Volvo Amazonra. Persze a mellékelt képek erősen közrejátszottak abban, hogy jobban utánanézzek, és boldogan tapasztaltam, hogy míg itthon többnyire heroin árban mozog néhány kétes minőségben restaurált darab, addig a németeknél találtam fél misinek megfelelő ojróért egy-két - bizonyára - pajtából előhúzott példányt. Mint minden szerelemhez, ehhez is a biztos, mocskos anyagiak szükségesek, de sose lehet tudni...

Újrahasznosítás - csak ésszel!

2011-11-26T09:16:00.001+01:00

- Öcsém, lezúztam a Ferrarit. Most mi a francot csináljak?

Ugye ti is gyakran teszitek fel ezt a kérdést a haveroknak? De akkor sem kell kétségbe esni, ha ne adj úristen totálkárosra törted a maranellói vasat, amire összegründoltad azt az alsó hangon 100 ezer fontot a diplomás minimálbéredből. Hiszen csak néhány ügyes szaki és egy kis kreativitás kérdése az egész és máris új értelmet adhatunk egy rakás tűzpiros ócskavasnak, aminek a közepén ott díszeleg egy erősen megviselt, ágaskodó paripás embléma. Az biztos, hogy én el bírnám viselni, hogy a nappalim közepén egy ilyenre tegyem fel a lábam egy fárasztó munkanap végén.

Nem a ruha teszi az embert!

2011-11-23T19:28:00.001+01:00

Miről álmodik a plebz? Néhányan Rozsdakupacos pólót szerettek volna, hát most megkapták! Az első kollekciónk négy darabját mostantól megrendelheted, méghozzá december 1.-ig 10% előrendelési feltétellel. Ezt követően gyártjuk és postázzuk nektek őket. Te is szeretnél?

TOVÁBB A WEBSHOPRA!

Nőjj fel!

2011-11-23T12:38:00.001+01:00

Akárki csinálta, tökéletes! Az arcukra van írva... :)

Garázsolás

2011-11-22T22:13:00.001+01:00

Lassan itt a tél, és bár autóinkkal különböző okok miatt nem idén jártunk már, úgy döntöttünk, hogy már idén nem is fogunk, így ideje eltenni őket. Nálunk van hely három autónak, az egyetlen feltétel, hogy a hasmagasság ne legyen vészesen kicsi, különben nem tud lejönni. Tavaly e miatt Silver Úr máshol pihent, idén a Tapír le tudott jönni. Nem kevés pakolás után felszabadítottuk a szükséges helyet, majd bejátszottuk hátra a vasakat. Így most a 3 autó és a Jawa (+ a Csepel) együtt töltik a telet. Holnap pedig a Rozsda is beköltözik majd a garázsba... de persze nem ide, mert mintha kicsit alacsony lenne...

Pulyka visszatér!

2011-11-22T16:40:00.001+01:00

Még anno nagyon régen rajzoltam meg Pulykát, aki sok helyre kölcsönözte már az arcát. Többek között a VW Fest plakátján, vagy sapkát viselve a Fixed Gear Debrecen logoja. Most újra itt van, hogy, meghódítsa a világot, vele együtt pedig az ország hobbiautósainak a szívét. Feltűnően hajaz Clay Smith Mr. Horsepowerére? Talán nem véletlen, hiszen az volt a cél. De akkor miért pulyka? Mert ugyan Debrecen címerállata a bárány, a népdal miatt simán köthető városunkhoz.
Hamarosan jön matrica, esetleg póló formájában is... Figyeljétek!

Retro-autó férfiaknak?

2011-11-20T21:38:00.001+01:00

Érdekes és talán felfoghatatlan dolog, hogy a régi korok, mára már ikonná vált autóinak reinkarnációi sorra a plázacicák és korosodó szőrmebundás hölgyek kezei között végzik. Vajon ez volt a cél a tervezéskor, vagy a kissé gömbölyded formák okozták ezt a nők által szeretett cukiságot?

Holott, ha jobban megnézzük ezek a vasak csak a régiek átültetése a mai utakra a biztonsági és formai követelményeket figyelembe tartva. Természetesen fel lehet sorolni azokat az elemeket, amelyek miatt mégis ott az a bizonyos rossz íz a szájunkról: nagyobb, rossz helyen hajt, rossz helyen van a motor, rossz a hűtés, elveszett a csízió, túl sok a technika, stb-stb. Ez így van. A New Beetlebe, a Minibe, a Fiat 500-ba soha sem lesz ugyanolyan érzés beszállni, mint az ősökbe. De ne feledjük, hogy ezek mai autók, a mai modellpalettáról tudjuk leakasztani őket a Suzuki Swift és a Ssangyong Actyon mellől. Akkor pedig - számomra - egyértelmű a választás.

A többiek általában a szexuális hovatartozásomat kérdőjelezik meg, hiszen nem egyszer elmondtam, hogy én bármelyiket elfogadnám ezek közül használós kocsinak. Itthon ez így alakult ki sajnos, de pl. az Olaszoknál Giancarlo szívesen feszít a piros Mini One volánja mögött, pláne ha még - érthetetlen okokból - az olasz zászlót is felfestik a tetejére. Persze azért a Beetle zöldjében vagy sárgájában, vagy az 500-as világoskékében nem érezném annyira kényelmesen magam. Sőt, egyáltalán nem.

De legyen. fogadjuk el, hogy ezek az autók Magyarországon valóban csak puncimobilok. De... Azoknak a férfiaknak, akik hozzám hasonlóan, sokkal szívesebben járnának a hétköznapokban (hétvégére ott az öreg vas) egy letűnt korokat felfrissítő formavilággal megtervezett autóval, akkor adott a lehetőség, hogy ne nézzenek minket hülyének: a combosított verziók, azaz a New Beetle RS, a Mini Cooper S, vagy a Fiat 500 Abarth. A bájos forma agresszívvá, a teljesítmény meggyőzőbbé, a színek vadabbá váltak, amiktől elveszették a bájukat és sokkal inkább igazi kis méregzsákok lettek. Ez pedig ugyanolyanná teszi őket, mint amilyenek a régi, úgynevezett hot-hatch-ek (magyar megfelelő?) voltak.

Természetesen kedves kollégáimnak legutóbb ez sem volt elég meggyőző, számukra pl. az Abarth is női autó. Holott ha nem lenne elég csak ránézni, akkor a reklám igen is erősen azt sugallja, hogy ez most a fasziknak készült.

Ha pedig valamelyik nő ezek bármelyikével jár, akkor abba látatlanba is szerelmes vagyok, még akkor is, ha olyan ronda, mint... macskát szarni.

Mi lesz velünk?

2011-11-20T01:07:00.001+01:00

Ez a kép még anno tavasszal készült, de most kapartam elő. Nem, nem hajóztam át az óceánon, bár tény, hogy szívesebben tankolnám az ottani benzint, mint a hazai 400 forintost.

Mellesleg a jelenlegi benzináremelkedés a gazdasági tényezőkön túl, számos egyéb kérdést is felvet. Nem arra gondolok, hogy hova vezet mindez, vagy, hogy van-e visszaút, hanem inkább konkrétabb dolgok, amelyek érinthetnek minket. Mi lesz így a hobbiautósokkal? Mi lesz a találkozókkal? Ki fog elmenni? Átalakul-e teljesen az öregautós közösség, azaz kizárólag elit és megélhetési veteránosok lesznek-e?
Általában pozitívan állok a dolgok elé, de most nagyon nehéz...

Low Rover

2011-11-18T19:33:00.001+01:00

Anyukám szokott napról-napra kiakadni, hogy "meg vagy áldva ezzel az ültetéssel", és sajnos igaza van. Mondhatja bárki, hogy csak hanghuszár vagyok, hiszen a saját autóm segge az egekben van (a garázs miatt), de minden vas úgy szép, ha hasal, még akkor is, ha a múltkor bebizonyítottam, hogy semmi értelme. Na de hiába hajtogatom folyamatosan, hogy "úúú azt is le kellene tenni", vannak akik nem dumálnak, hanem megcsinálják. Éppen egy ilyenbe botlottam Ricsi facebook oldalán az imént, és azt hittem lefordulok a székről. A Land Rovert imádom, hiszen a Lada mellett ők képesek még értelmes terepjárót gyártani, na de így... Igaz, hogy funkcióját totálisan elvesztette az autó, de a plebz szava elakad, és csak nézi, de nem érti. Gratuláció a kivitelezőnek!

Csere?

2011-11-13T22:40:00.001+01:00

Vannak autók, amik ámulatba ejtenek. Esetenként csak egyes típusok, mint pl. a Lancia Stratos, de a Magazin elindulása óta nem egy konkrét példányba beleszerettem. Így történt ez most is, hiszen a hétvégén egy 1000 kilométeres túrát tettünk azért, hogy néhány igen látványos vasat felkeressünk. Előre tudtuk, hogy erős lesz a felhozatal, hiszen remek autók vártak minket, közöttük egy régi ismerős, a Pepita Skoda is.

Az autót sokszor láttam, mindig is szerettem, de ilyen közelről újra megdobbant valami mélyen lappangó láng (ohh, de romantikus). Aztán mivel a Skoda éppen eladó, valahogy szóba került, hogy mi lenne, ha elcserélnénk szőrébe a Bogaramra. Hirtelen elgondolkodtam, és talán most először egy pillanatra elbizonytalanodtam, hiszen ez a Skoda csak "az a Skoda". Olyan, mint amikor előtted a lehetőség, hogy a házsártos feleségedet leválthatod a Bucimaci magazin címlapján szereplő, mellette kétdiplomás kémiatanárnőre. De aztán rájössz, hogy az asszony az igazi, még akkor is, ha néha racsít, amiért a koszos zoknit a padlón hagyod, vagy mert nem hajtod le a WC ülőkét. Így aztán rájöttem, hogy bármennyire is bejön s Skoda, nem tudnám sajátomnak tekinteni, hisz akárkihez is kerül, ez mindig a Pepita Skoda marad, az enyémhez pedig oly sok remek emlék köt. Ezt mondtam Balázsnak is, bár nekem úgy tűnt, hogy ő se gondolja teljesen komolyan, hogy megválik a 100-astól.

Ja, és bizonyítandó, hogy egy igazi ribanc vagyok, ezen a hétvégén még kétszer lettem szerelmes...

Te elcserélnéd?

Mit szóltok hozzá?

2011-11-11T11:38:00.001+01:00

A Yugo jövőjén való agyalásunk odáig fajult, hogy készült egy látványterv az általam elképzelt összképhez. A brutális ültetést kombináltuk a forgatott, almazöldre festett kerekekkel és a sötétített lámpabúrával. Több talán nem is kell. Közel se biztos, hogy ez lesz a végleges formája, de egy biztos: odab@szós lesz ilyen alacsonyan.

Megérkezett a Yugo!

2011-11-10T15:09:00.002+01:00

A hozzánk hasonló fiatalok főként úgy jutnak az első autóikhoz, hogy a szülőktől, nagyszülőktől, nagybácsiktól megöröklik a régi, már elfeledett autóikat. Azok, akik az értéket látják a múlt rendszer ócskavasaiban, előbb-utóbb valamilyen formában elkezdik azokat faragni. Na közülünk senkinek se volt ilyen autója, mindannyiunknak egészen máshonnan jött az őrület, nem a régi emlékekből. Kivéve Gegobot.

Ugyan 2006-ban megvette a Bogarát, már előtte is csapatták a nagymama Yugojával a mezőn. Ezen az autón tanultak vezetni Csabival, az öccsével, majd pedig a leshordásra használták a határban. Igen ám, de a hely szűkös lett, el kellett adni a Yugót. Mivel a legkomolyabb ajánlat a tele tanknyi benzin árával vetekedett, az is üzembentartóival, ezért úgy döntöttek, hogy kis csapatunk rendelkezésére bocsátják a jugoszláv vasat, hogy kezdjünk vele valamit.

A vas most megérkezett Debrecenbe, és csak arra vár, hogy a szakértő kezek hozzákezdjenek az átalakításhoz. Nem mondhatni, hogy egyszerű dolgunk van vele, hiszen teljesen a saját fantáziánkra vagyunk utalva. Sehol sem találtunk még senkit, aki ennek a típusnak az egyediesítésébe vágott volna, ráadásul a feladatunkat nehezíti, hogy a lehető legkevesebb anyagi ráfordítással kell olyan autót kalapálni, ami után megfordulnak az utcán.

A tervek már megvannak, bizonyára négy mosogatógépdob fog alámenni, amikre istenesen ráengedjük a karosszériát. A munkálatokban nagy segítségünkre lesz az Ateri tuning csapata, hamarosan kezdünk!

Köszönjük!

2011-11-08T11:29:00.000+01:00

Idén tavasszal kitaláltunk valami eszementet, valami agyatlant, amibe mindenféle átgondolás nélkül belevágtunk, mondván "jó lesz ez, kell az ilyen a népnek!". Azóta a negyedik lapszámot élte meg a Rozsdakupac Magazin, tőletek, olvasóktól pedig rengeteg biztatást, segítséget és energiát kaptunk, ezt pedig nagyon köszönjük nektek! (És ez nem az a sablonos köszönöm, amit illik, hanem tényleg, tiszta szívből köszönjük!)

Nem tudunk megülni a seggünkön, életformánkká, már-már mániánkká, megszállottságunkká vált az autós sajtó. Napközben dolgozunk a Rozsdakupacon, délután egyéb cikkeket olvasunk, este pedig Top Geart nézünk. De a szabadidőnkben, a legautómentesebb pillanatokban is visszakeveredünk a témához. A kezdeti tapasztalatlanság miatt a Magazin létrehozása is komoly feladat volt, mostanra pedig, mire belerázódtunk a dologba, elkezdtünk videózni is. Ehhez se értünk, de cserébe nagyon lelkesek vagyunk, és szeretnénk nagyon minőségi dolgot csinálni.

Az olvasói dicséretek mellett, a sorra jövő szakmai elismerések is legalább akkora lendületet adtak nekünk a folytatáshoz. Pláne, amikor olyan emberektől kapjuk, akikre korábban csak a TV képernyőjén keresztül néztünk fel. Legyen szó Indiánról, az Oldtimer-Youngtimer Fesztiválon a Garázs TV stábjáról, vagy a Velodromon a Totalcar műsorvezetőiről. Ugyanakkor számomra a legnagyobb meglepetés Csikós Zsolt volt, amikor megjelent a standunkon azzal, hogy régóta keresett minket, mert tudni akarta, hogy kik csinálják ezt... Érted, az ország legjobb autós újságírója...

Ám a címben szereplő "Köszönjük!" jelenleg éppen a Totalcarnak, Vályi Pistának szól, hogy a Belsőségen megemlékezett egy pár mondatban a Rozsdakupacról. Őszinte kritika a - sajnos - nem a legjobb minőségben készült első számnak, de annak nagyon örülünk, hogy mások is észrevették a fejlődést. Igyekszünk tartani, igyekszünk továbbra is hasznosak maradni. Köszönjük Mindenki!

Végre elkészült!

2011-11-07T12:44:00.000+01:00

Elkészült a film a 2011-es KgstPartyról, előjönnek az emlékek, vagy esetleg a bármi miatt elmaradt pillanatok. Nézzétek végig, és már most ikszeljétek be a jövő évi dátumot. Akik pedig hozzánk hasonlóan könnyesre szeretnék röhögni magukat, azoknak ajánljuk figyelmébe a két úriembert 6:16-tól, illetve 29:07-től.

"Kényelmes volt a föld"
"Igaz voltak ilyen kiabálások, de azok mi voltunk..."

Gondolkodtam valami címen, de ez leírhatatlan...

2011-11-04T23:21:00.000+01:00

Úgy gondolom, hogy ha van olyan, hogy vizuális orgazmus, akkor az valahogy így néz ki...

110000

2011-11-02T15:36:00.000+01:00

Végre itthon is!

2011-10-31T21:49:00.001+01:00

Mindenki az oroszokra csorgatja a nyálát, holott nem is kellene olyan messzire menni, hogy istenesen ültetett Zsigulit lássunk. Na jó, nekünk azért kicsit messze van, hiszen a Balaton partjának aszfaltjába karcol a képen szereplő jószág, valamint az elmúlt hetekben a világhálón is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek ellenére azért igyekszünk minél hamarabb leküzdeni a távolságot, hogy pár kockát kattintsunk róla. A kerékválasztás kissé extrém, de valamiben különbözni kell a többiektől. Nekünk adja, neked?

Előzetes

2011-10-29T18:53:00.000+02:00

Rozsdakupac TV

2011-10-26T18:07:00.001+02:00

Az úgy volt... hogy lesz a Magazinnak egy TV-s szereplése az egyik országos csatornánál, ezért az autókat összegyűjtve, hajnali indulással megjelentünk Kakucsringen. Igen ám, csak a stáb egy sajnálatos baleset következtében nem futott be. Ott álltunk húszan tanácstalanul, és kimondhatatlanul idegesen, a hajunkat tépve. Végül úgy döntöttünk, ha már utaztunk 300 kilométert és a Ring csak a mienk egy teljes napra, akkor nem fordulunk vissza, hanem csapatunk egy keveset. De nekem ez kevés volt.

- Szerezzünk egy kamerát, leforgatjuk magunknak! - mondtam.

Indultunk Pestre, sikerült kamerát bérelni. Mire visszaértünk 5 óránk maradt sötétedésig arra, hogy megtanuljunk forgatni, Gyuri és Gergő műsorvezetővé váljon. Jelentem, sikerült! Lehet lesz benne néhány baki, de ez csak a mienk. Most scriptelünk, vágunk, hamarosan jön a premier!

Trabi találkozó?

2011-10-25T13:04:00.000+02:00

Ott tart a debreceni autós közösség, hogy teljesen mindegy, hogy ki hívja össze a csütörtök-péntek-szombat esti gurulást, többnyire ugyanazok az arcok és autók jelennek meg minden alkalommal. A De Luxe Trabijai, az Ateris vegyesfelvágott, valamint mi is rendszeresen jelen vagyunk. Most szombat délután a Trabantosok szervezték meg az állítólagos évadzárójukat (de ezek bolondok, ezek -20-ban is összegyűlnek majd...), amire több külsős érkezett, mint Trabant. De ez jól is van így.

Nem egyszer fordult már elő, hogy az eseményre a városon kívülről is érkezzenek járgányok. Így volt ez most is, hiszen egy kisebb füzesabonyi különítmény tette tiszteletét Debrecenben. A délután sötétedésig a szokásos beszélgetésekkel és fotózással zajlott, majd pedig Laciék előkapták a mindig a csomagtartóban lapuló vízipipát, füstjelekkel tudatván a környező városok autósaival, hogy a következő (vélhetően tavaszi) gurulásra őket is szeretettel várják.

Ez volt 2011

2011-10-19T17:00:00.000+02:00

A tavalyi szezon végén összeállítottam egy listát a 2010-es év találkozóinak pozitívumairól és negatívumairól. Úgy gondolom, idén sem árt némiképp visszaemlékezni, így íme az újabb lista az idei eseményekről. Figyelem, erősen szubjektív!

Az év autója: Maserati 8 CM és a Zsigulimó

Az év találkozója: Velodrom Millenáris

EMAT

+ Sok nagyon ütős autó és motor

- Nem nagyon tudok negatívumot említeni

A találkozó gépe: Hot-Rod Wartburg

Tavaszi Rajzás
+ Nagyon sok szép autó, remek helyszín, körözés a pályán

- Hosszú sor a beléptetésnél

A találkozó gépe: Matt-fekete drag Bogár

OT-Expo

+ Rengeteg gyönyörű autó, remek helyszín, debütálás, stand
- Belépő a kiállítóknak

A találkozó gépe: Delorean DMC-12

Drive-In Movie Night
+ Sok-sok autó, jó versenyek, autós mozi
- Hideg :)

A találkozó gépe: Plymouth

VW Konszern találkozó Balmazújváros
+ Sok autó, remek fogadtatás
- Sok „off” autó a parkolóban, szétbombázott helyszín

A találkozó gépe: Aranka :)

II. Gruppen Party

+ Csapatás a pályán, versenyhangulat, sok autó

- A tavalyihoz képest drágább nevezés

A találkozó gépe: Caterham Super Seven

Volks&Roll

+ Remek versenyek, jó programok, sok résztvevő

- Időjárás, és továbbra is hiányolom a szépségversenyt

A találkozó gépe: Suzuki Swift Turbo

Devil Tuning

+ Sok autó, jó hangulat
- Kevés program, műanyagpárti szépségverseny

A találkozó gépe: A Rozsda

Ford Majális
+ Igazi benzingőzös nap, tele versennyel, csapatással
- Hamar vége lett

A találkozó gépe: Ford Mustang Mach1

Múzeumok éjszakája
+ Kellemes nyáresti hangulat, sok érdeklődő, változatos autók
- Kevés megjelenő autó

A találkozó gépe: Alfa Romeo Alfetta

Bogártalálkozó Gyomaendrőd
+ Sok ismerős, jó buli
- Keskeny gyorsulási pálya és rövid fékút a végén

A találkozó gépe: VW Derby

Veteránkiállítás, Hajdúböszörmény
+ Sok szép jármű, remek szervezés, szép helyszín
- A miskolci Elvisből néha sok volt... :)

A találkozó gépe: Lancia Beta

KgstParty
+ A szokott hibátlan találkozó némileg meghittebb hangulatban
- Szőrszálhasogatás lenne hibát keresni

A találkozó gépe(i): A két sárga Trabi

Velodrom

+ Hihetetlen és leírhatatlan élmény és autók
- Legfeljebb annyi, hogy nem volt ott az autóm és nem köröztem én is :)

A találkozó gépe: Maserati 8CM

Oldtimer-Youngtimer Fesztivál
+ Rengeteg még soha nem látott autó, remek szervezés
- Nehéz, nagyon nehéz negatívumot találni

A találkozó gépe: Hudson Hornet (és a Jawa :)

Retro Cruise Night
+ Temérdek mennyiségű gyönyörű autó.
- Nem volt egyetlen működőképes öreg autónk, amivel fel tudtunk volna menni.

A találkozó gépe: Porsche 911 Targa és VW 1302

Ültetés? Minek?

2011-10-14T18:40:00.002+02:00

Nagyon sok emberrel beszélgettem mostanában autókról. Legutóbb az Oldtimer és Youngtimer Fesztivál felhozatalát néztem körbe egy vaskalapos veterános, ámde nálam fiatalabb ismerősömmel. Amikor a sokadik autóra is azt mondtam, hogy "kéne, de én leraknám a porba", kiakadt, hogy én másról nem is tudok beszélni. Ezt követően tettem fel magamnak a címben szereplő kérdést, azaz miért is jó, ha az autó le van ültetve?

TOVÁBB...

Keleti blokk

2011-10-10T21:18:00.000+02:00

Gegobbal éppen az internetet bújtuk, amikor a következő képekre bukkantunk. Nagyon érzik a csíziót a srácok, nagyon reménykedünk abban, hogy hamarosan Kishazánkban is elindulnak az autóépítők e felé a stílus felé. Mi nagyon tudnánk értékelni. És senki se hivatkozzon az utak minőségére, ültetett autóval igenis lehet közlekedni!

Rozsdakupac #4

2011-10-10T19:23:00.000+02:00

A Főnök új vasa

2011-10-10T18:51:00.001+02:00

Még meg se jelent a 4. Rozsdakupac benne Silver Úr történetével, Gyurinál azóta megfordult egy újabb Bogár. Ám a helyett, hogy a régóta tervezett Cal-lookert megépítette volna belőle, inkább továbbpasszolta, és a szezon második felét a BMW-vel nyomta le. Aztán most jött egy ajánlat, amit nem lehetett visszautasítani, és újabb léghűtéses VW került a birtokába: Ratro 411-ese.

...kő kóla? werk

2011-10-05T14:25:00.000+02:00

Tegnap késő estig fotóztuk a 4. szám ...kő kóla? rovatához az anyagot. Egy remek helyszínen lehettünk egy brutálisan jó autóval, aminek a hangjától Gyurinak és nekem is felállt... a szőr a hátunkon. Hamarosan jön a következő Rozsdakupac, ígérjük ütős lesz!
A werk videó ötlete a fotózás közben jött, így csak telefonnal sikerült elkészíteni, ennek köszönhető a rossz minőség. Nagyon reméljük, hogy nem kell már olyan sokat várni arra, hogy legyen megfelelő eszközünk a hasonló forgatásokra.

VIDEO ITT!

"Másfél perc mennyország"

2011-10-04T12:34:00.000+02:00

Az autót vagy a csajt választanád?

Alföldi veteránbörze

2011-10-03T14:27:00.002+02:00

Az ország egyik legnagyobb börzéjét évente háromszor rendezik meg, minket pedig minden alkalommal meghívtak, ám egyszer se sikerült eljutnunk. Nem úgy most. A szombati Retro Cruise Nightról hajnali négykor értünk haza, három óra alvás után pedig jött Gyuri, hogy indulás van.

Ugyan Volkswagen találkozóként is meg volt hirdetve az esemény, mi a gyors és kényelmes utazás miatt a Tehenet választottuk.Sejtettük, hogy nem egy kis kirakodóvásár lesz, ám ekkora méretekre és tömegre nem számítottunk. A hiperszupermarket mellett végig tömve álltak a motorok, a parkoló felét árusok foglalták el, egyedül talán a Volkswagenek voltak kevesen.

Végigsétáltunk a sorokon csak nagyon felületesen végignézve az árukészletet, nehogy véletlen valami olyasmibe botoljunk, amit semmiképp sem hagyhatunk ott, újabb lommal gazdagodva. Szerencsére nem volt se Dongó motor, se Csepel bicikli, se régi Bogár alkatrész, így némi beszélgetés, és egy ebéd után üres kézzel távoztunk. Tavasszal igyekszünk hosszabb időre maradni, és viszünk magunkkal mind a - akkor már - hat lapszámból néhány példányt árusítani.

Retro Cruise Night, avagy mini Wörthersee

2011-10-02T15:56:00.001+02:00

Még világosban gurultunk át Csepelről Újpestre a Stop Shop parkolójába, de már akkor igen sok autó állt a sorban a parkolóban. Egy gyors pacsizást követően kipakoltuk a studiócuccot, hogy felkészülten várjuk az érkező autókat. Igen ám,. de azok a helyett, hogy hozzánk jöttek volna, gyorsan beparkoltak egy szabadon álló helyre. Ők tudtak valamit, amit mi nem...

Nyolc óra körül járhatott, amikor szó szerint özönleni kezdtek az autók csordultig töltve a parkolót, holott közel 300 helyet tartottak fenn a krúzolóknak. Fél óra múlva már a padkán, a járdán, az épület tetején is autók álltak, amitől számunkra abszolút Wörthi-tó hangulata lett, annyi különbséggel, hogy R8-as Audi helyett itt nagyobb esély volt Kispolskiba futni. A jelenlévő vasak számát valószínűleg senki se próbálta még csak meg se becsülni. Volt itt minden, Trabanttól Mercedesig, de azért továbbra is érződik az erős Volkswagenes vonala klubon belül. Rengeteg számunkra teljesen új autót véltünk felfedezni a sorok között, amelyekkel később nagyon szeretnénk közelebbről is megismerkedni.

Mivel a studiófotózás bedőlt, az autók nem tudták (és nem is akarták) elhagyni a helyüket, hogy hozzánk jöjjenek, mi mentünk közéjük kattintani róluk néhányat. Azonban ez a háttérben lévő üzletek világítása és a nagyon sűrű parkolás miatt majdnem meghiúsult. Az este vége fele azért pár képet sikerült lőni műtermi körülmények között is, valamint hasonlóan befotóztunk még egy igazi különlegességet is.

Lehetne panaszkodni a kis hely miatt, de teljesen felesleges, egy nagy multi parkolójában a hangulat egyáltalán nem jött volna így át. Örülünk, hogy ott lehettünk, nagyszerű volt! A Retro Car Klub igazán érzi a csíziót...

Olivér?

2011-09-29T19:58:00.001+02:00

Többször panaszkodtam, hogy a Bogaramnak nincs neve. Többször próbáltam neki találni valamit, de sose tudtam úgy szólítani, nem úgy, mint Juan Arankát... Sok ötlettel jöttek sokan, de egyik sem lett jó. Valami emberi nevet szerettem volna, ami mind a magyarban, de akár a németben is megtalálható, éppen ezért a Kálmán, vagy a Jürgen kizárva. Gondban voltam...

Egészen mostanáig, ugyanis valamikor a Magazin indulásával egyidőben Juan "kötelezővé tette" a rendszeres Top Gear nézést, beleértve a korábban elmulasztott részek pótlását is. Tettük ezt többnyire náluk Juan valamelyik specialitásának zabálása közben. A botswanai különkiadásban tetszett meg a Richard Hammond (akinek a munkássága számomra példaértékű) által vezetett Opel Kadett A, ami után elkezdtem hirdetéseket nézegetni, hogy majd egyszer ha... Aztán a napokban ismét belebotlottam ebbe a részbe és megnéztem még egyszer. Ismét nagyon megtetszett az Opel, de különösen az, ahogy Hammond megszereti, aztán hazaviszi és felújítja, holott csak egy a sok szutyok közül, ami az évek alatt a segge alatt volt. Elnevezi Olivernek (később a rendszám is OLI V3R lesz) és "it" helyett "he"-nek hívja, amiért a többiektől - persze - rendesen kapja (ahogy én is ugyanezért).

Szóval éppen ezért úgy döntöttem, hogy az én vasam is megkapja ezt a nevet, pláne, hogy a Top Gearben mindenki utálja a Bogarat (de azért ugyanabban a részben egy fehér végigcsinálja velük az utat). Remélem fogom tudni így szólítani.

Retro Cruise Night

2011-09-29T16:10:00.001+02:00

Ugyan az elmúlt két hétvégét Budapesten töltöttük, most ismételten utazunk, ugyanis jelenésünk van a Retro Car Klub évzáró krúznájtján (ez egy ősi szittya-magyar szó). A tavalyi meglepően népes és legalább annyira jó volt, ráadásul a Best of Original díjjal térhettem haza. Na most ilyen biztosan nem lesz, mert a Bogaram (még mindig kellene neki egy név) a garázsban várja a muzeális minősítést, de a résztvevők száma az előrejelzések alapján messze veri majd a tavalyit.
...mi lenne, ha elvinnénk a studiófelszerelést?

Oldtimer Youngtimer Fesztivál

2011-09-26T16:17:00.000+02:00

Az idei év kicsit sűrűre sikeredett. Mióta megvettem a Bogaram (épp hétvégén volt 4 éve) mindig megfogadom, hogy a következő esztendőben valamivel kevesebb találkozót látogatok meg. Aztán persze minden évben egyre több lesz. Na de még az is csak lópikula a 2011-es szezonhoz képest, hiszen most az volt a kuriózum, ha éppen akadt egy olyan hétvége, amikor nem mentünk sehova. De nem is panaszkodok, mert imádom.

Ugyan még a jövő héten ott leszünk a Retro Cruise Nighton, az idei találkozós szezon egy hatalmas eseménnyel ért véget a Papp László Sportarénában. Önmagában a helyszínválasztás is sejtetni engedte, hogy nem egy hétvégi gurulásról lesz szó, de a Videoton tévét a standra cipelvén (tudjátok milyen k*vanehéz?) már konstatáltam, hogy a felhozatal is legalább olyan erős.

Miután a stand felépült, volt pár szabad órám körbenézni, és a korábbi megállapításom helytállónak bizonyult, ugyanis valóban olyan autók voltak a helyszínen, amelyek a térdek összerogyasztását és a száj kitátását eredményezték. A rengeteg gyönyörű autó között néhány olyan találtam, amelyet még soha életemben nem láttam közelebbről. Kiemelni nagyon nehéz, kedvencemnek talán a Carlos Sainz Celicát választottam, de a Bugatti Grand Sport, a Verdákból ismert Hudson Hornet, a Volvo 1800ES, a Citroen SM, a Land Rover II és persze a régi nagy szerelmem a Delorean DMC-12 közül is hazavittem volna bármelyiket. Ja, és volt itt Austro Daimler, amelyet korábban még senki se látott, valamint a Horthy belovagolását kísérő két Harley közül is kiállították az egyiket.

Mivel a standunk viszonylag elszeparálva állt a kiállított járművektől - és mert olyan minőségű autónk nincs ami ilyen helyen mutatós lenne - most egészen az utolsó pillanatig úgy volt, hogy nem viszünk magunkkal egyetlen vasat sem. Aztán gondoltam egyet, és bedobtuk a Jawat Boxerbe és letettük a stand mellé, így a motor is bemutatkozott már találkozón... nem is akármilyenen...

Aztán megindult a roham. Mi Gegobbal az autók között kattintottunk, a többiek pedig a standon beszélgettek a régi, vagy a leendő olvasókkal. Időközben zajlottak a különböző felvonulások és koncertek a színpadon (zseniális ötlet az egyébként statikus kiállítást eképpen megmozgatni).

Nagyszerűen éreztük magunkat mindhárom nap, a fogadtatás a főszervezőktől a biztonsági őrökig ugyanolyan szívélyes volt. Ám számomra a pontot az i-re Csikós Zsolt tette fel, amikor hirtelen megjelent a standon gyermeki lelkesedéssel, hogy már nagyon régóta szeretett volna velünk találkozni, mert nagyon tetszik neki, amit csinálunk. Én megálltam a növésben és onnantól fülig ért a szám, még akkor is, amikor hajnali fél négykor begurultam itthon a kertbe.

Az OT-Expo tavasszal és az Oldtimer Youngtimer Fesztivál ősszel. Két zseniális esemény, amely keretezi a találkozós szezont. Reméljük ez sokáig így marad, és nagyon köszönjük, hogy mindkettőnek részesei lehettünk! További képek este a Facebook oldalunkon, "tetszikeljétek"!

Keskeny 02

2011-09-21T21:40:00.001+02:00

Robi már nagyon régen felvetette, hogy mi lenne ha egy 03-as Bogárba keskeny hidat faragna. Olyannyira, hogy akkoriban meg is csináltam hozzá egy látványtervet. Robi meg az igazit, igaz nem 1303-ból, hanem 02-ből, de ez lényegében ugyanaz. Az eredmény bámulatos lett (ismét), le a kalappal!

Zsigulimó

2011-09-21T17:53:00.001+02:00

Egy élmény volt! Köszönjük Indiánnak és Iminek! Egészségünkre!

Kell kép? #2

2011-09-21T08:06:00.001+02:00

A minap éppen a Nagyerdőn fotóztunk, amikor is a menet közbeni képeket nagyon körülményesen tudtuk csak meglőni, hiszen egy tanulóvezető - ki tudja miért - az út közepén parkolt. Kb. 10-15 percig lehettünk ott, de nem mozdultak, így arra a megállapításra jutottunk, hogy a tanuló bizonyára nem tudja hogy kell elindulni. Lackó pedig mondta, hogy majd ő megmutatja. Ez lett belőle...

Transporter találkozó

2011-09-18T16:01:00.000+02:00

A Transporter találkozót egy év kihagyással, idén némiképp más formában rendezték meg. Tavalyelőtt egy VW szalonban és annak udvarán volt, most egy sokkal kézenfekvőbb helyszínen, a szentendrei kempingben. Rengetegen érkeztek, 400 felett volt a megjelent járművek száma. Zömében T3-asok, de akadt jónéhány T2, T4 és elvétve egy-egy T1 és T5. Túl sok új autót nem fedeztünk fel, de a régieket jó volt újra látni...

Velodrom

2011-09-18T15:51:00.002+02:00

Miután három órát bolyongtunk a félig lezárt Budapesten, vagy ültünk a dugóban, megérkeztünk a Velodromra. Mondták mindig, hogy a tavaszi is jó volt, de hogy ennyire... Ahogy a lelátó tetején megálltunk, földbe gyökerezett a lábunk. A pálya közepén jó néhány olyan autó sorakozott, amelyet még fotón is ritkán látni, nem hogy testközelből, kordon nélkül, pláne nem menet közben egy versenypályán. Mert bár nem volt a szó szoros értelmében versengésről szó, a hangulat abszolút erről árulkodott.

Az első órában földbegyökerezett a lábunk, Gegob is csak tanácstalanul kikerekedett szemekkel vigyorgott, kérdezvén, hogy "most itt mit fotózzak, itt annyi minden van". Nem tudtam okos választ adni rá, sőt, mikorra ő már elkezdte a munkát, én továbbra is csámpás lábakkal és tátott szájjal néztem körbe magamon, sokszor emlegetett jelmondatomat hangoztatva: "ilyen a világon nincs".

És mondják, hogy a veteránosok - pláne a felső réteg - sznobok, de azt kell mondjuk, hogy ez abszolút nem igaz. Pl. nekünk, suhancoknak is sikerült bő órán keresztül beszélgetnünk a Festetics Maserati 8CM versenyautó svájci gazdájával. Ezen kívül persze sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Totalcar és a Rozsdakupac között, többek között Winklerrel és Karottával is sikerült beszélgetni.

A Velodromról bővebb információ és képek a Rozsdakupac 4. számában. És ha már a Totalcart említettem, akkoraz ő szavaikkal élve: Hiába élt, aki nem volt ott. Ez maga volt a mennyország. Sose legyen rosszabb hétvégénk, még úgy se, hogy úgy érzem magam, mint a mosott szar, összesen 7 óra alvás után. Jövő héten az Oldtimer Youngtimer Fesztiválon folytatjuk...

Yetro

2011-09-18T13:33:00.001+02:00

Nem is lett volna gond a péntek esti virrasztással, ha másnap nem kell nagyon korán elindulnunk Buda másik végére a Yetro-ra. A városi youngtimer ralira ez alkalommal sajnos igen kevesen jelentkeztek, de ennek ellenére persze megtartották a versenyt. Sajnos mivel más programunk is volt aznapra, a versenyen nem vehettünk részt, a rajtot és a felsorakozó autókat végignyáladzottuk. Kinéztünk egy gyönyörű példányt a sokaságból, amelyet később megmutatunk nektek is, aztán miután a mezőny elrajtolt, indultunk a Velodromra.

Zsigulimó

2011-09-18T13:05:00.000+02:00

Az egész még csütörtökön kezdődött, amikor Gegobbal elmentünk Békéscsabára lefotózni egy autót, amelyet pár hete láttunk meg, és azonnal beleszerettünk (részletek később). Sötétedés után kicsit elbeszélgettünk még, aminek az lett az eredménye, hogy jóval éjfél után értünk haza. Pénteken indultunk Budapestre, ugyanis a múltkori belső fotózás után, most ideje volt a Zsigulimót méltó helyszínen kívülről is körbefotózni. Arankát letettük, beszálltunk Indián kíséretében, majd elindultunk a vár felé. Nem írom le, hogy milyen az autó maga, mert az majd kiderül, elég talán egy szóval: lenyűgöző. Miután átverekedtük magunkat a fotózó turistákon, mi is tudtunk néhány képet lőni róla. Hazafele pedig még durrantottunk egy pezsgőt is, és ismét igen hosszasan beszélgettünk mindenféléről.
Szentendrén, a Transporter találkozó helyszínén aludtunk, ide szintén egykor értünk ki, majd pedig kb. 4-ig azt fejtegettük, hogy mi volt a jobb; a Zsigulimóval menni a városban, vagy utána pezsgőzni benne. Mindegy is, egy élmény volt, köszönjük!

Szétbombázva

2011-09-16T12:37:00.000+02:00

Ma kezdődne a VW Fest. Sajnos, amint azt leírtuk, az ideinek a szervezését több körülmény akadályozta, ezért inkább jövőre halasztottuk. Jelenleg így néz ki a Lovarda, de a Kossuth tér környéke se éppen a legideálisabb egy, a korábbiakéhoz hasonló esemény létrehozására... Jövőre találkozunk!

BMW X6

2011-09-14T20:17:00.002+02:00

Gergő a múltkor elkezdte az új autók értelmetlen extráinak feltárását, most pedig én folytatnám a legértelmetlenebb jelenséggel, amit az utakon lehet látni manapság: A BMW X6.

Halkan jegyezném meg, hogy a BMW-ket szeretem. Szaros koromban a 850-est tologattam, később volt e34-ünk, mostanában pedig egyre jobban tetszenek az annál öregebb modellek is.

A betonterepjárók jelenlétét soha sem értettem. Minek egy benzinzabáló összkerekes megemelt paldólemezű családi egyterűvel járni? Pláne Kishazánk kimondottan hegyi útjain. Már egyszerűen ránézek, és attól is rosszul vagyok. A Mercedes ML zabál, az Audi Q7 egy magasított kombi, a BMW X5 drabális és agresszív, Lexus RX csak egyszerűen ronda. Ha választani kell, akkor Range Rover. De inkább az se. Aztán jöttek a kisebbek, a szabadidő terepjárók, amik ugyanolyan alkalmatlanok a terepen, mint a nagyok, de kevésbé kényelmesek. Aztán jöttek a még kisebbek... hagyjuk. Tény, hogy egyik-másik alkalmas a terepre is, de ki visz le egy többmiliós vasat az árokba b*szatni?

De a csúcs nálam az X6-os. Ilyen ronda autót soha nem láttam, és nálam ennyi általában elég ahhoz, hogy ne foglalkozzak vele többet. Aztán a minap éppen a BMW-vel szemben állítottunk standot, ahova - persze - kihoztak egyet eme gyönyörű példányból. Először nézzünk rá messziről. Elölről ugyanaz a szopottgombóc orr, mint az X5-ösön, azonban hátulról lecsapták a puttonyt, így lett kúpé. Egy terepjáróból. A BMW szerint ez egy szabadidősportterepjáró, hát vizsgáljuk meg ezt közelebbről:

- Szabadidő autó: Ha van ennyi pénzed arra, hogy a szabadidőd eltöltésére szenteld, akkor menj el vitorlázni, vagy snowboardozni, sokkal nagyobb élményt fog nyújtani.

- Sport autó: Ezzel a hasmagassággal?

- Terepjáró: Az, hogy terepgumit még fotón se látott az X6, az egy dolog, de azok a szavak is kínaiak számára, mint a differenciálzár. Terepjáró? Van még kérdés?

- Vagy úgy értették, hogy sport-terepjáró?: Az egyelt fentebb lévő válasz miatt ez is kizárva.

De nem is baj, mert legalább van egy nagy, szép (ronda) és biztonságos autónk az öttagú családnak. Ja, hogy csak négyszemélyes? A francba. Mert bizony, hiába akkora nagy, hogy egy átlagos garázsba csak az orra fér be, a középső-hátsó ülés helyére egy pohártartós-könyöklős-asztal-konzolt szereltek a bajorok. Tehát családi autónak se ideális. Amint említettem, volt szerencsém egy X6-tal közelebbről megismerkedni. Nagy, minőségi, tágas, tele kütyükkel, aminek a feléről se tudom, hogy micsoda, és kényelmes. Egészen addig, amíg be nem ülök hátra, hiszen a kúpésítás miatt a fejem nem fér el. Ugyan csináltak egy huplit neki, de még így is éri a plafont. Egyetlen hang hagyja el a torkomat: pff.

Na ezt persze meghallotta a BMW sapkába öltözött úriember (értsd szalonvezető) és kérdezte mi a baj? Mondtam, hogy nem fér el a fejem. Erre hülyének néz és megkérdezi, hogy melyik kúpéban fér el? Majd pedig kifejtette, hogy ebbe a kocsiba úgyis csak két ember ül, elől. Köszönöm.

Összegzés: A BMW épített egy olyan ötajtós sport terepjárót autót, ami kétszemélyes, közúton libeg, terepre alkalmatlan, sokat eszik és kimondhatatlanul ronda. Mindezt 35 millió forintért (a kiállított példány egy M csomagos volt, de az alja is 18 misi). Akkor már inkább egy ILYET (vagy valami öreg és ritka vasat) veszek szabadidőautónak, meg mellé egy Nivát terepre ugyanennyiért és megvan minden amit szeretnék. Komolyan nem értem az embereket...

100000!

2011-09-13T14:05:00.001+02:00

Átléptük a százezret, köszönjük nektek! Hamarabb sikerült ennyi kattintást összeszedni, mint gondoltuk, így a Gergő által beígért különleges meglepetés még nem készült el... Maradjatok velünk!

Flotta

2011-09-12T20:05:00.000+02:00

Az első autómat babusgatom, mióta csak megvan, nem szeretnék megválni tőle, de ugyanakkor nincs módom egy másikat is fenntartani. Most azonban itt van a Rozsda, amely bár nem az enyém, mégis egyre jobban kezd kötődni hozzám, holott gyakorlatilag egy rakás hulladékvasról van csak szó. Az alja romokban, a belseje tiszta gány, a motor ugyan jár, de messzire nem indulnék vele.

Télen jönnek majd a módosítások rajta, amit minden bizonnyal egy alvázcserével indítunk, majd a belső kipofozásával folytatunk (a tervek készen). Ha még belefér majd a keretbe, akkor elképzelhető, hogy kap egy új motort is, de Debrecenen belül talán ez is bírja még egy darabig. A telet garázsban tölti majd, tavaszra pedig az utat fogja kaparni.

És igen, azért készült ez a fotó, hogy elmondhassátok, hogy milyen magas a másik. :) Kéne neki egy név...

Yugo

2011-09-12T17:07:00.003+02:00

A Rozsdakupac Magazinnak már van egy autója, a Rozsda. Vannak vele komoly terveink (alvázcsere, belső csinosítást, stb), azonban maga az elkészítés nem a mi munkánkat dicséri, hanem A Retro Car Klubét. Jelen Yugo Gegob nagymamájáé és éppen eladósorba került. Azonban hiába próbálták volna eladni, a legkomolyabb jelentkező is olyan nevetséges árat kínált érte, amiért kár lett volna elpasszolni. Így kerül hamarosan Debrecenbe a vas, ahol egy kis segítséggel új külsőt adunk neki. A tervek elkészültek, és nem, a fakeret nem képezi részét a jövőbeni összképnek... Ütős lesz!

Vajon...?

2011-09-11T15:53:00.002+02:00

"Vajon egy autó felismeri a közlekedési táblákat? Vezérli a hűtőrács lamelláit? Vajon megáll magától, hogy elkerülje a balesetet? És magától beparkol egy szűk helyre?"

De vajon mi a francnak?
Ha nem ismered fel a közlekedési táblákat, vagy nem tudsz parkolni, inkább ne is akarj jogsit és ne veszélyeztesd a közlekedésben résztvevő társaidat azzal, hogy balesetet okozol. Inkább vegyél egy Play Station III-ast, az úgyis olcsóbb, mintha autót vennél. Ráadásul a PS ugyanolyan vezetési élményt kínál, mintha egy elektronikával ilyen szinten telepakolt kocsit vezetnél.

Debrecen Cruise

2011-09-09T15:20:00.000+02:00

Ez is megvolt. Ennyi autó még sose gyűlt össze egy gurulás kedvéért, és bár a legutóbbihoz hasonlóan mindenféle autó tiszteletét tette az eseményen, nagyon jó kis társaság alakult ki. Jöttek Bogarak, Trabantok, VW-k, Hondák, na meg persze az Aterisek vegyesfelvágott csapata sok-sok szép vassal. A közel hatvan autóval a felvonulás majdnem lehetetlen volt, mi mégis megpróbálkoztunk vele, igen nagy dugót okozva a csütörtöki éjszakában. Ha október végén még jó idő lesz, akkor még egyszer gurulunk, valamint dolgozunk azon,m hogy jövőre ne csak Debrecenben legyenek ilyen események. Bővebb információ hamarosan!

Idegen vizeken

2011-09-08T14:21:00.002+02:00

Tegnap idegen vizekre eveztünk. Szó szerint. Marco, Juan egyik jóbarátja Olaszországból érkezett hozzánk, mi pedig igyekeztünk megmutatni neki a környéket. Járt már nálunk, így az alap dolgokat, mint a Nagytemplom, vagy a Hortobágy már látta, ezért új helyeket kerestünk, amelyek még nekünk is újdonságot jelentettek. Így jutottunk el a Tisza-tóhoz, ahol motorcsónakot béreltünk, hogy bejárjuk a környéket. Sikerült is találnunk egy nagyon szűk ágat, ahova egy rendelet-rontás miatt csak idén lehet robbanómotorral behajtani. Egy kb. háromszáz méteres szakaszon nagyon szűk és kanyargós volt a folyó, és először nehezünkre esett végigmenni a nélkül, hogy ütköztünk volna a parti fákkal. Aztán persze mindenki azon a szakaszon akartak kipróbálni, később versenyt csináltunk abból, hogy ki megy végig kevesebb hibával, végül pedig ugyanezt időre. Nyertem! :)

Ja, és nem mellesleg Arankával nyomtuk le a közel 150 kilométert. A hétfőn kicserélt kuplung tökéletesen működik, megszűntek a korábbi hátramenetbe rakási nehézségek is. Marco vezette oda vissza, és ő is meg volt elégedve a vassal, ami nagy szó, hiszen a hétvégi (!) munkája az, hogy versenypályán teszteli a Lamborghiniket... sajnáljuk szegényt! Még mindig bosszantó, hogy a kuplung hiba miatt maradt ki Fürstenfeld, de jelen állás szerint, nem kizárt, hogy szombaton megjelenünk vele Tatabányán...

Debrecen Cruise: Ősz

2011-09-06T13:57:00.000+02:00

Mivel az elkövetkezendő hetek igen sűrűek lesznek számunkra, azt követően pedig ki tudja milyen idő lesz, úgy döntöttünk, hogy a héten megtartjuk az őszi gurulást. A múltkori parkolási káoszból okulva most nem a Nagyerdőn, hanem egyből a Főnix parkolóban gyülekezünk, és onnan indulunk majd el, és csapunk egy kört (együtt és nem egymással versenyezve... :) ) szeretett szétbombázott városunkban.
Tavaly novemberben tartottuk az utolsót, idén pedig ha hasonlóan jó idő lesz még, akkor lesz még egy téli krúz is.
De most is várunk mindenkit sok szeretettel, akinek kedve támad gurulni egyet! Gyertek!

Miért?

2011-09-04T21:02:00.002+02:00

A III-as Golf nem egy egyszerű eset, ez biztos, hiszen nem elég öregek ahhoz, hogy retro kiegészítőkkel ütősek legyenek, az új, 18-as vagy nagyobb gurigák és a neonkorszak is bután áll nekik, de az egyedi dolgok se sűrűn vezetnek jóra. Ennek egy ékes példája eme példány, amelyet éppen eladásra kínálnak potom másfél misiért. Ha a földig érő szoknya, és a többi üvegszálas kellék nem lenne elég, Hősünk megfejelte mindezt egy pár 5-ös BWM első lámpával és orral, amely tökéletesen illeszkedik a Golf formavilágába. Ismét egy remek példa arra, hogy pénz van, de ízlés nincs. Melyik a szebb?

πcsába megint!

2011-09-04T20:29:00.001+02:00

Idén nincs szerencsénk a nagy találkozókkal. Terveztünk utat a BugIn-re: elég hamar rá kellett jönni, hogy idén esélytelen. Terveztük a Garbojamát: sajna ez se sikerült. Úgy gondoltuk hát, hogy kinézünk Fürstenfeldbe, de sajna Aranka kuplungja nem egészen így gondolta. Az autóval tavaly november óta nem volt gond, mikor máskor lenne, mint most... Jövőre Spa? Bele se merek gondolni...

Trabant fotózás

2011-08-31T23:00:00.000+02:00

A héten mint a jómunkásemberek csak jövünk-megyünk, és minden nap fotózunk, hiszen itt a jó idő, télen majd nehezebb dolgunk lesz a hóban. Mint a hangya... A mai napon egy kicsit nehezebb dolgunk volt, hiszen hozzánk igen közel álló kis csapattal dolgoztunk együtt. Hogy miért nehezebb? Mert jó társaságban sokkal nehezebb a melóra koncentrálni, pláne, amikor a fotózás közepén előkapják a kempingszéket, vízipipát némi piknikhangulatot rögtönözve a már felparcellázott, de még üres józsai területen.

Ennek, a három autó beállításainak nehézségeinek és az új objektívnek (nem is új, épp hogy nagyon régi 1,8-as fix 50-es) köszönhetően kicsit körülményesebbre és hosszabbra sikeredett a művelet, de minden perce megérte, hiszen egy fantasztikus délutánt töltöttünk el. Tevagyatilaaa?

A Rozsdakupac Zakynthoson (újra)

2011-08-29T22:51:00.003+02:00

Érdekes, hogy nemrégiben kaptunk egy képet, amin a Rozsdakupac második száma egy zakynthosi naplementében tündököl a tengerparton. Most ugyan nem a parti homokban, de ugyanazon a szigeten járt egy másik példány, amit talán némileg autentikusabb környezetben fotózott le Katonka Sanyi barátunk.
Mellesleg egy nagyon durva Hachirokut épített fel egy szitássá lyukadt vasdarabból, amit majd mindenképpen meg szeretnénk mutatni nektek is a magazin hasábjain. Elvileg némi ültetés van hátra és kész is van...

Addig is nagyon köszönjük a képet!

Desert Eagle

2011-08-29T20:05:00.001+02:00

A mai fotózásnak sikerült egy igazán ütős helyet találni, hiszen a katonai mintás CRX homokdűnék közé helyezése egy igazi sivatagi bevetésre repített minket. Igen ám, de két lehetőségünk volt: Vagy munkaidőben megyünk, vagy semmikor. Így az elsőt választottuk, ami miatt el kellett viseljük, hogy a frissen megtakarított autótól ennyire dolgozzon a markoló. Kicsit tovább tartott, de a képek ütősek lettek...

Geekay ♥ Dacia

2011-08-29T10:37:00.004+02:00

Van az úgy, hogy az ember külső erők hatására képes megváltoztatni a véleményét. Így történt ez Gergőnk esetében is. Ugyanis a Magazin első számához amikor fotóztuk a Samarát, akkor már cikkünk szereplője, a kombi Dákó is jelen volt, de akkor idő hiányában elnapoltuk a fotózást. Aztán megtörték a seggét, végül pedig némi lakatosmunka alá esett, valamint a vas osztókörén és felnijén is mókoltak. Tehát az autó mindvégig ott volt előttünk, de nem fotózhattuk. Gergőnek nem tetszett. Nagyon nem. Olyannyira, hogy nem is szerette volna bemutatni, hiába győzködtük, hogy ütős vas ez, meg mégis csak egy olyan lehetetlen modell, amiből senki se akar autót faragni, épp ezért igazán paraszt. De egyszer csak jött egy hirtelen pártfordulás, amikor is azt mondta Gergő, hogy továbbra se jön be neki, de szeretné ő megírni a bemutatót, csakazértis. Mondtuk neki, hogy nincs akadálya, de féltünk hogy majd lehúzza. Szerinte azonban pont így lesz ütős a cikk.

Aztán jött a tegnapi NI-os kiállítás, amikor is jobban és közelebbről sikerült Gergőnknek szemügyre vennie a korábban csak fotókról látott Dákót. Eleinte csak hümmögött és nézegette, majd hosszú idő után nagy sóhaj közepette kijelentette: "ez élőben nem is olyan rossz". A nap folyamán, miután a magunkénak tekintettünk sörpadostul egy sátrat és alatta beszélgettünk, szóba került a téma. Ennek következtében Gergő bevallotta Lajának (a Dacia gazdája), hogy mennyire nem csípte a vasat korábban, de ahogy egyre inkább nézegeti, egyre jobban tetszik neki.

A csattanó azonban csak a nap végén jött, amikor feltoltuk a Rozsdát a trélerre, és mindenki indult haza. A naplementében távolodó Dákón ahogy megcsillant az utolsó sugarak egyike (sírjatok), Gergőnk csípőre tette a kezét, és közölte: "Nekem kell ez az autó"

Asszem nincs több kérdésem... :)

NI dolgozói nap

2011-08-29T10:17:00.005+02:00

Hogy az National Instruments-nél honnan és ki ismer minket az teljesen mindegy is, egyre kevésbé lepődünk meg a hasonló helyzeteken. A lényeg annyi, hogy vagy két hete érkezett egy telefon, és megkértek minket, hogy segítsünk egy Trabantot szerezni, amelyet kontrasztként lehet kiállítani a dolgozói napon. Aztán egy Trabantból kettő lett, plusz csapódott mellé a Dákó és Aranka, na meg persze a Rozsda.

Ez utóbbi nem is volt olyan jó ötlet a múltkori baleset után, hiszen az autót nem lehet irányítani és az alja is még alacsonyabban van (alvázcsere a télen). Persze lábon így nem lehetett vinni, ezért jött a tréler, amit amikor megláttam valamiért nagyon röhögnöm kellett. Ugyanis egy másfél méteres palló volt a fél méter magas futóhoz, amire első ránézésre még egy rendes autóval se lehetett volna felállni. De jelentem, sikeresen megoldottuk a feladatot, még akkor is, ha a Rozsda elejét-hátulját emelnünk kellett, és így is végighúzta a hasát a tréleren, de fent volt. A körénk gyűlt közönség pedig kifejezetten élvezte a műsort. A leszedés már nem okozott akkora gondot, ráadásul itt még az aljára is tudtunk vigyázni, hiszen elegen voltunk ahhoz, hogy megemeljük. Este pedig az újbóli fel-lepakolás már rutinból ment. Más kérdés, hogy a pótkerékzseb többszöri lakatolásra szorult.

Az NI-nál egyébként nem történt semmi, ami számunkra érdekes lett volna. Nem mentünk visítva a Veca koncertre, nem tettük próbára gyönyörű hangunkat a karaoken és nem táncoltunk félrészegen a huszadrangú mulatósra (egyedül a Guitar Hero-t próbáltuk meg szétverni Gergővel). Sőt, eleinte úgy volt, hogy csak kitesszük a vasakat, aztán húzunk haza, de közösen úgy döntöttünk, hogy maradunk, és eltöltjük az időt. Ez néhány pizza és vízipipa segítségével nem is okozott akkora problémát. Az emberek szerették a vasakat, bár azon eset történt meg, hogy a szemben lévő BMW stand jobban izgatta a fantáziájukat, az X6-osba többen szerettek volna beülni. Bár azért nem egyszer elhangzott, a szokásos "ez most festés, vagy direkt ilyen?" kérdés.

Változások

2011-08-25T21:26:00.001+02:00

Akik régebb óta követik nyomon a blogot talán észrevették, hogy az elmúlt napokban némiképp (azaz teljesen) megváltozott a Rozsdakupac megjelenése. Eddig is folyamatosak voltak a fejlesztések, de most a szolgáltató új lehetőségeket kínált, ami minket is lépésre késztetett. Ezentúl sokkal nagyobbak és ezáltal jobb minőségűek lesznek a fotók az oldalon, valamint igyekszünk egyre bővülő tartalommal jelentkezni a hazai és külföldi VW, valamint Kishazánk és a környék hobbiautós életéről.

2000 "tetszikelés"!

2011-08-25T09:51:00.001+02:00

És hogy ejtsünk szót vidámabb témáról is, a facebook oldalunkon az éjszaka megérkezett a 2000. "lájkoló" (ezzel a szóval a mai napig nem tudtam megbékélni) is! Köszi mindenkinek, majd kaptok kislányt!

Elmarad a VW Fest

2011-08-25T09:48:00.001+02:00

A legnagyobb sajnálatunkra a 2011-es debreceni Volkswagen Festivál elmarad! Túl sok hátráltató tényező keresztezte a munkánkat, ami miatt úgy döntöttünk, hogy a következő VW Fest 2012 szeptemberében kerül megrendezésre.

- Jelenleg a városban folyik a kettes villamos építése, ami miatt az egész város fel van túrva.

- A Kossuth tér nehezen megközelíthető, és elhagyható, valamint a tájékozódási verseny útvonala se mehetne a szebb környékeken.

- A Campus (Lovarda) területén felépült az informatikai kar épülete (tavaly ugye már építkeztek) ami miatt nem engedik meg a rendezvény lebonyolítását.

- A Dorcas kempingben pedig rádióamatőr találkozót szerveztek erre az időpontra.

- A korábbi évekkel ellentétben, idén nem sikerült szponzorokat találni, e miatt pedig a minőségből kellett volna alább adni (ezt pedig nem szeretnénk).

- Valamint ugyanebben az időpontban rendezik meg a II. Transporter találkozót is, így az ütközés se lenne éppen ideális. (Velük megbeszéltük, hogy egyik évben ők, másikban mi szervezünk találkozót.)

Szóval idén nem, de jövőre mindenképp lesz VW Fest Debrecenben!

Studió képek

2011-08-24T14:25:00.000+02:00

Köztudott, hogy a hétvégén a KgstPartyn mindenkinek lehetősége volt a saját autójáról egy-egy (aztán végül általában több) képet készítenie félig studió körülmények között. Ha más felállítottuk a felszerelést, akkor egyértelmű volt, hogy a saját vasainkról is lövünk pár kockát. A többiekéről készült fotókat a Magazin weboldalán megtaláljátok.

Gyoma&rőd

2011-08-24T13:07:00.006+02:00

(A blog átszabásakor a két héttel ezelőtti bejegyzés valahogy előre keveredett.)

Annyi találkozón voltunk már idén, hogy kicsit kezd sok lenni (persze novemberben már minden bajom lesz, hogy nincs hova menni), ezért csütörtökön késő este, a többiekkel beszélgetve döntöttem el, hogy igen, idén is megyek Gyomára. Az pedig, hogy az autómat is viszem, csak később péntek dél körül vált biztossá. Gondolkodtunk, hogy induljunk-e el korábban, de végül miután megtudtuk, hogy a szokásos konvoj gyülekezik, úgy döntöttünk, hogy velük tartunk. 7 autóval vágtunk neki az útnak, ami többször megszakadt.

Először Békés megyébe belépvén, egy nagyobb gödörbe szaladtam bele, amikor is egy halk nyekkenés után mintha kihúzták volna az autót a konnektorból. Próbáltam indítani - nem sikerült. Elkezdtünk a hibán gondolkodni, de mielőtt bármi épkézláb megoldás is eszünkbe jutott volna, beindult a vas. Semmi gond, haladtunk tovább. Újabb 30 km és a hiba megismétlődik, most kátyú nélkül. Ezúttal a kézrátéttel gyógyítás nem használt, nem tudtuk mi a gond, az összes elektromos berendezés megadta magát. Valami kontakt hibára gyanakodtam, s a gyanú bebizonyosodott, hiszen miután végigpiszkáltunk minden sarut, visszatért a világítás és az önindító is forgatta a motort. De nem röffent be. Ekkor már Bill segítségével - aki motorral jött és állt meg - kerestük a hibát (két bogár és egy busz ment el mellettem amíg álltam, egy se állt meg még csak meg se kérdezni, hogy segíthet-e - mindegy). Minden bizonnyal sikerült megtalálni a hibát, hiszen a gyújtáselosztó főkábelre csatlakozó kábele végére nehezen tudtuk csak feltenni a sarut, amikor raktuk össze. Ezt a kátyúba hajtáskor bizonyára megütötte a csomagtartóban lévő sátor, amitől kissé megfoszlott és bizonyára nem vitte át a szükséges áramot az induláshoz. Így kicsit megkésve érkeztem meg Gyomára, de legalább sikerült letesztelni, hogy a lámpáimmal akkor is lehet látni, ha tök sötét van.

Ekkor már túl sok szomjas embert nem sikerült találnom a kempingbe, így azonnal belevetettük magunkat az éjszakába. Adusékkal ökörködtünk a füstgép környékén, és próbáltunk pár szót váltani a még beszédképes ismerősökkel. Világosodott, amikor aludni indultunk.

Szombaton a korábbi évekkel ellentétben nem vettünk részt semmilyen versengésen, azt se tudtuk, hogy milyen versenyszámok zajlanak pár méterre tőlünk. Cserébe inkább ejtőztünk és egyszerűen jól éreztük magunkat. Na és persze néztük a Molnár tesókat, ahogy hasasugrásnak álcázva próbálják kiszorítani a vizet a medencéből.

Talán a péntek esti gebasz miatt, talán az autóm állagának megóvása érdekében úgy döntöttem, hogy a locsolkodós felvonulás kimarad idén. Persze azért a főutcára kinéztünk, ahol nem úsztuk meg a locsolkodást. A többiek a csapatból továbbhaladtak, ám Gegobék is úgy döntöttek, hogy jobb volna kímélni Gabibát.

Az este ugyanúgy telt, mint az előző, előkerült némi tüzesvíz, amivel néhányan igen serényen öntözgették szikkadásnak indult gigájukat. Aminek eredménye többek között az lett, hogy Tsiga a víztorony tetején találta meg a sátrát. Reggel pedig az elgurult emlékfoszlányok összeszedése és egy kis fürdőzés után ideje volt útnak indulni, mielőtt a Balatonon tomboló vihar elér minket. Haza már csak négy autóval mentünk együtt.

Az autók száma így ránézésre jóval kevesebb volt, mint tavaly, valamint mint a legutóbbi igazi Gyomán. Közöttük túl sok új és ütős autót nem találtunk, összesen két vastól borultunk csoportosan térdre. Az egyik egy világosbarnássárga (szóval fosszínű) '66-os Cal-look bogár volt BRM felniken, gyönyörűen kivitelezve, míg a másik egy '79-es VW Derby felújítva, ültetve.Gyoma jó volt idén, főleg ha az ember nem vár el tőle többet, mint ami. Jövőre ugyanitt, de addig is a buli két hét múlva folytatódik a KgstParty-Rozsdafesztiválon, Sóstón!

KgstParty: Rozsdakupac Top7

2011-08-23T14:51:00.003+02:00

A hétvégi KgstParty - Rozsdafesztiválon a szerkesztőség is kiválasztotta a számunkra legszebbnek ítélt autót a megjelent 260 vasból. Itt nem volt beleszólás, mindenki a saját ízlésének legjobban tetsző vasnak adta a díját. Mivel Pisti igen elfoglalt volt a szervezéssel, így helyette Tóca választotta ki a kedvencét. Ha pedig valamelyikkel közülük a jövőben a magazin hasábjain találkoznátok, az nem csupán a véletlen műve... Íme a Top7:

Gyurew: BMW e30 Baur

Gegob: Trabant 1.1

Binci: Fiat 124 Spyder

Mackó: VW Polo (még akkor is, ha nem öreg)

Geekay: Alfa Romeo Spyder

Juan: Skoda Favorit

Tóca: Polski Fiat 126

KGST Party

2011-08-23T14:39:00.004+02:00

A Pócsi tesók idén sem okoztak csalódást és ismét bebizonyították, hogy mért is a KGST Party az ország egyik legjobb és legszínvonalasabb autós találkozója. Bizony, ez már a 9. alkalom volt, hogy Nyíregyházán összegyűlt az veterán és hobbiautósok színe java, és hál' istennek az érdeklődésének és a résztvevőknek köszönhetően a kezdeti keleti blokkos találkozó szépen lassan össznépi autós ünneppé nőtte ki magát, ahol nyugodtan megfér egymás mellett a Volga a VW Bogárral, vagy a Trabant és a Skoda a Japán vagy Ámerikai vasakkal.

Számomra több okból is felejthetetlen marad az 2011-es KGST Party.

Egyrészt átestem a tűzkeresztségen. Legalábbis, ami a mikrofonba komolyabb tömeg előtt beszélést illeti. Pisti többször is átpasszolta a mikrofont, hogy besegítsek neki, míg ő a hangszálait kíméli. A kezdeti lámpaláz leküzdését és a „na most mégis mi a francot is kellene mondani” után megtaláltam a nyelvemet és azt hiszem egész jól abszolváltam a feladatot. De úgyis a közönség zsűrizik, szóval várom az észrevételeket. Mondjuk az nem egy egyszerű feladat, hogy arról beszélj folyamatosan, hogy valaki a színpadon áll és egy petrencés rudat tart, hiszen ez nem éppen egy eseménydús versenyszám. Mert ugye az emberünk csak áll és tartja a rudat, és csak áll és tartja. A lényeg viszont, hogy újabb fontos lépést tettem afelé, hogy hamarosan már én közvetíthessem a Forma-1-es futamokat a TV-ben.

A másik, és sokkal fontosabb ok pedig, hogy Pócsiéknak köszönhetően a KGST Party keretein belül megrendeztük/megrendezhettük a Rozsdafesztivált. Ami azért volt nagyon fontos, hiszen így személyesen találkozhattunk a Magazin olvasóival, eszmét cserélhettünk az autókról és az élet dolgairól vagy egyszerűen csak megihattunk egy sört.

Szinte elmondhatatlanul felemelő érzés volt, amikor odajöttek hozzám és gratuláltak, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen színvonalas újságot sikerült összehoznunk. Szívet melengető volt hallgatni, ahogy az emberek csillogó szemmel mesélték, hogy mi és miért tetszik nekik az újságunkban. A legjobban talán az tetszett, hogy mindenkinek bejön a cikkek hangvétele

és laza, közvetlen stílusa, és éppen ezért őszintének érzik a tartalmat, hiszen nem akarjuk másnak előadni, mint ami.

Hihetetlen lelki töltést adott ez a hétvége és a rengeteg ember szeretete, akik azt éreztették velünk, hogy igenis sikerült valami értelmeset és értékeset alkotnunk fél évvel ezelőtt, amikor belevágtunk a Magazinba. Ez a sok pozitív visszajelzés pedig óriásira duzzasztotta a tettvágyamat, és most még nagyobb elánnal fogom belevetni magam a következő szám(ok) munkálataiba, hogy tényleg azt mondhassam „igen, megérdemeltük a dicséretet és a bizalmatokat”. Mert ezért éri meg ezt csinálni, hogy lásd az örömöt az olvasók arcán, mikor a kezükbe veszik a munkád gyümölcsét. Aki pedig nem így látja, az talán jobb, ha pályát módosít.

S hogy egy kicsit kedveskedjünk mindenkinek, aki kilátogatott a KGST Party/Rozsdafesztiválra, azokat vártuk sok szeretettel egy rögtönzött stúdió fotózásra a csillagos ég alatt és mindenkinek a vasáról kattintottunk néhány képet, melyek hamarosan elérhetőek lesznek a rozsdakupac.hu címen.

Én a magam részéről köszönöm mindenkinek, aki ott volt ezen a hétvégén, hisz mérhetetlenül sok erőt adtatok a folytatáshoz. Köszönöm.

95000!

2011-08-22T15:20:00.001+02:00

5000 múlva pedig kaptok majd valami nagyon különlegeset.

Hétvége

2011-08-17T17:26:00.002+02:00

A mostani hétvégén igen sok minden fog egyszerre történni. Nagyon sok helyen különböző programokkal várják az embereket, hiszen talán augusztus 20. az egyetlen olyan ünnepünk, amely nem megemlékezés, hanem valódi örömködés. És bár a virágkocsiknak is van némi, minimális köze az autózáshoz, a mi figyelmünk középpontjában mégis valami más van. Ugyanis pénteken, 19-én jelenik meg a Rozsdakupac harmadik száma, valamint kezdődik el Nyíregyháza-Sóstón a KgstParty-Rozsdafesztivál. Mindenkit aki rendelkezik valamilyen ócskavassal, vagy csak szereti őket várunk nagy-nagy szeretettel!

Rozsdakupac a világ körül

2011-08-13T23:44:00.001+02:00

Kozma Bence jóvoltából Zakynthoson jártunk. Köszönjük szépen!

Rally sprint @ Létavértes

2011-08-13T23:27:00.002+02:00

Hozzávalók: végy egy átlagos, nyugis alföldi kisvárost, ahol az év nagy részében semmi sem történik. Zárd le a város központját és engedj szabadjára néhány elvetemült őrültet, hogy szétdrifteljék az agyukat és természetesen az autójukat, a közönség legnagyobb örömére. Kábé így lehetne röviden summázni a mai létavértesi rally sprint versenyt, amit immáron 5. alkalommal rendeztek meg a hajdúsági városkában.

Volt itt minden: VFTS Ladák egész tárháza, a keresztbeautózásban zseniális BMW-k, egy-két Alfás és VW-s. No, és természetesen Kati néni, aki Kispolskijával olyan látványtalanul vezetett, mint annak idején Alain Prost a Formula-1-ben, mégis mintha dróton húzták volna, szélvészgyorsan abszolválta a pályát… jóformán kettesben, alapjáraton hisz a Kispók adottságaiból fakadóan Kati néninek nem kellett keresztben autóznia.

A szikrázó napsütésben a levegő gyorsan megtelt benzingőzzel, az égett gumi szagával, és a babgulyás illatával. Így mindenki megtalálhatta a szája ízének kedves élvezeteket.

Ami minket illet, némi nehézséget követően sikerült kivonulnunk a Magazinnal, valamint az Ateri Tuningos srácokkal. Debrecenből egy hét autóból álló konvojjal érkeztünk. Majd tanyát vertünk egy fagyizó tövében és kedélyesen cseverészve onnan szemléltük a versenyzők gépészkedését. Aki pedig elszámolta magát és keresztbe állt a pálya közepén, azt illendően jó alaposan megtapsoltuk

Délutánra Binci is befutott, aki hajnali 9-kor még a halálán volt az előző esti lapzárta miatt, ám a benzin illata őt is kivonzotta. Így cirka 40 kilométer (kb. 1 óra 40 perc) tekerést követően meg is érkezett. Mert az autóbuzi arról ismerszik meg, hogy nem ismer akadályt, és ha kell, akár kétkeréken, úszva, vagy sárkányrepülővel is képes elmenni az autós rendezvényre. Naná, hogy őt is megtapsoltuk.